Netidők Blogtársaság

Egy 19 éves filozófiaszakos egyetemista, Isak Gerson Svédországban megalapította azt a vallást, amely az internetes fájlcserélés szabadságát hirdeti. A svéd hatóságok kétszer elutasították a bejegyzési kérvényt, de most már bejegyezték, mégpedig a Kopimizmus Missziós Egyházaként. A Netidők műsor szerkesztésekor megkértem svédországi hallgatónkat és egyben civil tudósítónkat, Matolcsi Ferkót, hogy nézzen utána az egyháznak az észak-európai országban. Hiszen érdekes lehet, hogy miért alakulhat ki Svédországban ilyen jelenség, mint a Kopimista Egyház?

Matolcsi Ferkó: Hát ehhez pihent agyra, elszántságra, és főleg lehetőségre van szükség. Ugye nemrégen felbukkant ez a Kalóz Párt, aminek az a fő célja, hogy a kínálat és a kereslet egyensúlyát helyreállítsa a művészetek és a fogyasztók között és hogy a nem jövedelemszerzés céljára letöltött művészeti anyagokat szabadon használhassák. Tehát az információ szabad áramlása a lényeg. Engem nagyon érdekelt ez a jelenség, ezért megkerestem az alapító misszionáriust, aki a bejegyzett egyház vezetője és itt van velünk a vonalban. Rögtön meg is kérdezem, hogy milyen egyházi szertartásokat képzelhetünk el, hogy például megáldják a torrent szervert vagy megátkoznak egy operációs rendszert?

Isak Gerson: A rituálék azok körülbelül úgy néznek ki, hogy egy szerverszobában találkozunk és fájlokat másolunk át egymás gépei között. Tehát egy óriási fájlmegosztó szertartást tartunk.

Matolcsi Ferkó: Milyen erkölcsi normák érvényesülnek a Kopimista Egyházban? Mi az, amit erkölcsös másolni és mit nem? Mi a véleménye az illegális fájlmásolásról?

Isak Gerson: Véleményem szerint mindent kell másolni és minden másolható. Szerintünk a szerzői jog, mint olyan alapjaiban téves és rossz.

Matolcsi Ferkó: Hogyan lehet valaki tagja ennek az egyháznak?

Isak Gerson: Hittel kell másolni! Bármit, bárhol és bármikor. A honlapunkon fent lesz egy jelentkezési űrlap, ahol bárki jelentkezhet és így tagja lehet a gyülekezetnek.

Kovács Tücsi Mihály: Ebben az egyházban ki számít bűnösnek?

Isak Gerson: Szerintünk az a bűn, ha valaki megakadályozza vagy meg akarja akadályozni, hogy egy másik ember másoljon.

Nagyistók Tibor: A történelemben emlékszünk vallásháborúra. A Kopimista Egyház tervez ilyet, hogy az ellenzők ellen indítanak hasonlót?

Isak Gerson: Hiszek a demokráciában és hiszek abban, hogy politikai úton meg lehet oldani ezeket a kérdéseket, és hogy nem kell feltétlenül harcba bocsátkozni.

Dragon György: Minden vallásnak van rá jellemző speciális köszönése, mint „Áve” vagy „Dicsértessék”. Itt mi a köszönés? Talán a „Jó estét, jó másolást!”?

Isak Gerson: Jelenleg még nincs ilyen, mivel egy frissen bejegyzett vallásról beszélünk. Viszont mikor búcsút veszünk egymástól, akkor szoktunk egymást arra ösztökélni, hogy „Másoljatok, testvérek!”

***

Nagyistók Tibor: Ez most komoly vagy egy vicces paródia?

Borek András: Ha akarom ez, ha akarom az. Ha azt nézzük, hogy szabad vallásgyakorlás van és ha a másolás a vallás részévé válik, onnantól nagyon érdekes lesz az a filozófiai vagy jogi vita, hogy lehet-e korlátozni a vallásgyakorlást a szerzői jogok előtérbe helyezésével? Ez is egy vicces dolognak hat, de ha ez a két dolog találkozik egy perben, mondjuk a két ellenérdekelt törvény, akkor onnantól ez már nem a vicc kategóriája, mert ott már büntetésre, ne adjisten börtönbüntetésre megy majd a dolog.
A dolog vicces részéhez azért mindenféleképpen emlékezzünk meg arról, hogy kétszer is, ahogy említetted visszautasították az egyháznak a bejegyzési kérelmét. Az volt az indoklásban, hogy az egyház bejegyzéshez nem tudták felmutatni azt a hitrendszert, amiben megtestesül ez az egyház, valamint az imádság módját.

Bódi Zoltán: Mitől lenne ez vallás? Hogy lehet hinni vallásosan-dogmatikailag a copy-paste-ben vagy a fájlcserélésben? Ezt én nem tudom megérteni. Félve szeretnék vitatkozni a dologgal, mert egy filozófus jegyezte be, tehát csak tudja… de hívő római katolikusként fel nem bírom fogni!

Borek András: Itt a szentségeket a Ctrl+C és a Ctrl+V testesíti meg. Ez attól szentség, hogy dogmatikusan kijelentik, hogy Szent Kontrol Cé és Szent Kontrol Vé!

Bódi Zoltán: Nem tudom, hogy lehet ebben vallásos módon hinni? De oké, ha ezt félretesszük, a dolog tényleg zseniális, hiszen ha hivatalosan elismerték ezt a valamit egyháznak, és ennek most már ezek szerint tényleg le van írva a dogmatikája rendesen, tehát a vallásgyakorláshoz tartozik a torrentezés meg a fájlmegosztás, meg a szerzői joggal védett tartalmaknak a lopása és terjesztése és ez el van ismerve egyházi tevékenységként, akkor nem perelhető!

Borek András: Nem a szerzői jogsértés a vallás alapja, hanem általában a másolás! Tehát lehet azt jóra is használni, meg rosszra is használni. Innentől érdekes, hogy amikor majd valaki gyakorolja a vallását és azt mondják, hogy „Te olyan módon gyakoroltad, hogy ezzel szerzői jogot sértettél!”, na itt lesz majd érdekes az a jogvita hogy akkor most melyik kerül előtérbe: a szabad vallásgyakorlás joga vagy a szerzői jog. Annyira felkapott lett az egyház a bejegyzés hírére, hogy az oldaluk elérhetetlen jelen pillanatban, a szerverük nem bírja a sok látogatót.

Pár hónapja szerepelt blogunkban a Svédországban élő régi cimboránk, Matolcsi Ferkó, akiről akkor megírtam, hogy különleges csodabogár, hiszen színész és informatikus egy személyben. Ezúttal egy szépséges nevű szoftverre hívta fel a figyelmemet, amelyet nap mint nap használ és igencsak lelkesedik érte. Megkértem, hogy írjon egy kis ajánlót, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a Waze programmal.

Szilágyi Árpád

Waze-essünk együtt, avagy a Szabó család a forgalomban?

Nosztalgiázva gondolok vissza a 14.4 kb/sec sebességű „Pocket-Modem” korszakra, ami csak picivel volt gyorsabb, mint a fax és horribilis telefonszámlát generáltam vele, mert a RealPlayer 0.000.1 beta verziójával hallgattam a Petőfi Rádiót vagy a Kossuthon a Szabó családot 15 éve. Azt már nem is emlegetem, milyen a floppyn hazahordott rádióadás vagy a BBS hangos levél.

De „ugorgyunk” mint Pósalaky bácsi az időben, amikor már élőben hallgatom mobiltelefonon 2009-ben Uppsalában autózva a Ki nyer ma? adását vagy ne adj Isten a Netidőket netán az Útinform beszól, hogy a sünök kint vannak Kiskunmajsán a posta előtt vagy torlódás van a rakparton. :-)

Egyszer az autóban hallgatott Netidők adásában hangzott el egy számomra szinte értelmetlen mondat pár évvel ezelőtt: „A közösségi oldalaké a jövő.” Aha… engedve a magyar szkepticizmusomnak, arra gondoltam, hogy megint valami lufi, ami hamar kipukkan. De nem!

A Netidők stábjára mondhatnám: „És tudja és tudja és tudja!”

Bejött: a Facebook tarol, kialakulóban a Google+ és a Messenger is feszegeti a közösségi pofonos ládát, mert az ember ha netfüggő is, társas lény.

Tiszta véletlenül bukkantam a Waze (ne vigyorogj, Véz-nek ejtsd) ingyenes alkalmazásra, ami egy zseniális ötletre épül. Röviden közösségi autózásnak mondhatnánk. Egy ingyenesen letölthető okostelefon-alkalmazás, ami Nokián, iPhone-on és Androidon is mükszik. Kell hozzá egy csipet adatforgalom, okos telefon GPS vevővel és egy csepp kütyümánia. Telepítés után ingyenes regisztráció, becenév választás, egy pár „Next” és már navigálhatunk is. Grátisz. :-) Turn bály turn akár magyar hangutasításokkal is. Eddig semmiben nem különbözik egy hagyományos jogtiszta!/méregdrága pénzért frissíthető navigációs programtól. De itt jön a csavar.

 

Aktív részese lehetsz a közösségi közlekedésnek, csoporthoz tartozhatsz (nem vagy egyedül), és valós időben jelentheted a rendőrségi ellenőrzést, torlódást, „útépítést” és megannyi mást, amiről a többi Waze felhasználó a közvetlen környezetedben azonnal értesül. Elvileg ezeket a jelentéseket figyelembe veszi a tervezés közben a program. Ha beállt a (Szilágyi) Árpád-híd környéke, nem visz arra. Természetesen eleve van alternatív útvonal és a Waze azt ígéri, hogy könnyen tanul. Vannak térkép-kedvencek, aranyos, hogy mint friss felhasználó, cumis ikonod van, de pár száz vagy ezer km megtétele után te lehetsz az utak királya! Azt remélem, hogy nem kell ecseteljem, hogy megbökhetjük az ismerősöket, csoporttársakat és 10km/h alatt még nyilvánosan cseveghetünk is (bizonyos sebesség fölött ránk szól, hogy a vezetésre figyelj!) vagy hozzászólhatunk a torlódási jelentéshez, hogy már lazább a dugó mert közösségi vezetésről csicseregnek a twitterek is.

Tizenéves koromban a kéziváltós, pedálos Simpson volt Talma csúcsgépe, minap vettem meg a kilencedik 2 Terrás zsebben merevedő lemezem…, 11 éve kitaláltam a StreetView elvét, de nem írtam belőle diplomadolgozatot, mert lehurrogtak, hogy hülye vagy, a billentyű kesztyűt már meg sem említem vagy az elektromágneses tűzhelyet vagy az intelligens utcalámpa ötletem, ami forgalmat is figyel vagy a hegyekben eltévedt vándor héliumos GPS segélykérő kolbászát…Mi jöhet még? Nincs új a nap alatt - mondják. Pedig van! Rengeteg újdonság van. Minden nap csak vannak, akik komolyan veszik: „Csináljuk meg!”

A Waze megér egy misét. Ki lehet próbálni és mivel Facebook-függőség van, Waze és Netidők-függő lettem. Nekem nagyon bejött, bár nem árt, ha van egy papírtérkép, mert addig okos a telefon, amíg az aksi bírja waze :-).

Matolcsi Ferkó

Svédországban élő csodabogár hallgatónkkal, Ferkóval találkoztam pár nappal ezelőtt, itt, a januári Budapesten. Sok éve ismerjük egymást, de még most találkoztunk személyesen először. Megszokott momentum ez ma már, mégis furcsa még mindig: kialakulhat barátság több ezer kilométeres távolságban is, pusztán a kommunikáció – sőt, esetünkben a tömegkommunikáció, egy rádióműsor – által. Találkozásunk alkalmából meginvitáltam a Rádióba, nézzen körül egy kicsit ott, ahol a kedvenc műsora készül, amiért annak idején egyetemista korában képes volt rendszeresen 10 kilométert biciklizni hegyről le és fel. (Fotóink is e látogatás alkalmával készültek Ferkó okostelefonjával.)

Ferkó a híres Pagodában, kedvenc rádióműsorának szerkesztőjével, Szilágyi Árpáddal


Ferkó (teljes nevén Matolcsi Ferenc) erdélyi származású fiatalember jelenleg a svédországi Uppsalában a Gottsunda Színház alkalmazottja, beosztását tekintve – most kapaszkodjanak! – színész és informatikus! Mindkét szakmájáról diplomája is van.

Színész még Marosvásárhelyen lett, ahol a művészeti egyetemen tanult, majd a Szatmári Èszaki Színház Haragh György Társulatának tagja volt egy-két évig. (Már ez időben is élénken foglalkoztatta a távközlés világa, ugyanis egy kifúrt ötforintossal fülkéből telefonált Svédoszágba a kedvesnek.  Később szerzett egy nyomógombos telefont krokodilcsipesszel a nyilvános telefon meghekkeléséhez – ma, a mobiltelefonok korában már mosolyogva tekintünk vissza az ilyen történetekre.)

Ferkó 1994 óta él az észak-európai országban. 1999-ben jelentkezett az uppsalai egyetemre, ahol el is végezte a rendszerfejlesztő-programozó-designer szakot. Ekkoriban bukkant rá a rádióműsorunkra, amikor Sundsvall városában elkezte az egyetemet. Így emlékszik vissza a műsor-függővé válására:

„Hajnalban megérkeztem és a diákszálláson kiderült, hogy valószínűleg a függőleges fűtéscsövek miatt nem jön be élvezhetően 540 kHz-en a Kossuth rádió. Ez volt az első dolog, amit kipróbáltam. Ekkor kezdtem el flopi lemezen az egyetemről hazahozni a napközben elhangzott rádióadásokat. Volt olyan, hogy bicajjal lementem úgy 10 km-t a hegyről a laborig mert ott volt net-hozzáférésem. Így aztán hordtam haza a rádióadást, mint gólya a békát. Se tévé, se internet nem volt még akkor a diáklakásban… Na ekkor bukkantam rá a műsorotokra és aztán lettem függő. Ez egészen addig tartott, amíg élőben szólt a Netidők. Akkoriban sokszor lementem éjszaka az egyetemre, hogy chatelhessek veletek…”

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

Ferkó ezen csetelések alkalmával egyre aktívabb részese volt a műsornak, hovatovább azt is bebizonyította, hogy egy hallgatónk a rádió segítségével kukkanthat ki Svédországba!

Idézem az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet című könyvünkből:

„…következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… Tessék?! Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon.”

Igen, ez a híres 8-as stúdió!

Ferkó persze mégis leginkább színházi ember, aki színészmesterségét sem tagadta meg („legutóbb Darwin voltam a fejlődéstani múzeumban, ahol stepeltem és mezőségi legényest táncoltam, és közben 165 millió éves csontvázak között adtam elő a kismonológot a Föld  kialakulásáról”), de munkája közben aktívan használja informatikus ismereteit is. Megtörtént, hogy úgy lépett fel egy darabban az ügyész szerepében, hogy közben két notebook számítógéppel ő maga kezelte a színpadi fényeket meg a videótechnikát, közben néha felállt és elmondott egy-egy vádbeszédet vagy egy monológot az erényövről.

Sőt, arról is mesélt, hogy amikor nem lehetett a színpadon notebook, akkor a zsebébe rejtett mobiltelefonnal vezérelte a színpad világítását, miközben ő is az előadás részese volt…

Szilágyi Árpád