Netidők Blogtársaság

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének?

A 920-ra való áttérés előtt két hónapig egy iPhone 4S-t nyüstöltem, azt megelőzően pedig több mint egy évig egy Lumia 800-at. Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni itt az elején, hogy világos legyen, már volt előzetes tapasztalatom a Windows Phone rendszerrel és közelről ismertem az iOS-t is (valamint a feleségem telefonja és két tablet révén behatóbban elmélyültem az androidos rendszer bugyraiban is). Másrészt, mint a felsorolt készülékekből látszik, költöztem már egy párszor új készülékre, így tudtam mire érdemes odafigyelni, illetve mire számíthatok.

Ennek köszönhetően az átköltözés simán és flottul ment a készülékre, az első bekapcsolástól számított kevesebb, mint egy óra alatt minden adatom rajta volt az új Lumián és beállítottam az összes fiókomat (levelezés, közösségi oldalak, felhő szolgáltatás stb.). Azóta volt részem egy Android készülék iOS-re költöztetésében is, még napok múlva is a névjegyzék beállításával, majd a jegyzetek egyenkénti mentegetésével kellett foglalatoskodni.

iPhone vs. Lumia 920: személyes nézőpontból

Mielőtt utoljára kikapcsoltam volna az iPhone-t, alaposan végiggondoltam, hogy mi fog hiányozni az almás készülékből – vagyis előre készültem rá, hogy össze tudjam vetni a két rendszert és a két konkrét készüléket egymással. Nagyon szerettem például az iOS-ben a Safari böngészőnek az olvasási nézetét és még inkább azt, hogy a teljes szöveget megoszthatóvá teszi e-mailben, anélkül, hogy bármit ki kellene jelölnöm és be kellene illesztenem. Ez azóta is hiányzik. Az elmúlt egy hónapban sokszor botlottam olyan cikkbe a Lumián, amit teljes szöveggel el szerettem volna menteni (mondjuk az Evernote-ba) vagy meg szerettem volna osztani ismerősökkel, ilyenkor nem maradt más hátra, mint képernyőn kijelölni a szöveget (aprólékos munka), másolni és beilleszteni egy levélbe. Erre azóta sem találtam jobb megoldást (például teljes szöveg kijelölése egy-két mozdulattal), szóval ilyen feature jöhetne a Windows Phone-ba.

A csere előtti utolsó pár hétben nagyon rákaptam az iPhone-nal az Instagram használatára és annak ellenére, hogy a Lumiám fényévekkel többet tud a fényképkészítésről (lásd később a Cinemagraph-ról szóló részt), ez az alkalmazás nagyon hiányzik a telefonról azóta is, sajnos Windows Phone-ra ugyanis nem elérhető hivatalosan az Instagram. Most az Instance nevű alkalmazással próbálkozom, ami csinos és képességekben is hozza az eredeti Instagram színvonalát, de nem hivatalos alkalmazás.

Aki ismer, tudja, hogy imádok jegyzetelni, az Evernote viszont telefonon (tableten) előfizetés nélkül csak online kapcsolattal működik, offline nem. Az iOS-en ezt pótolja félig-meddig, hogy a rendszer alap jegyzetelő alkalmazása szinkronizálja a jegyzeteket a Google fiókba, amikor van net, tehát nem szükséges Evernote-ot használni. Ez nagyon kényelmes és praktikus. A Lumián ezzel szemben a OneNote használható, amit a SkyDrive-ba (tehát a Microsoft felhő szolgáltatásába) szinkronizál a készülék, sőt az egyes jegyzetek ki is tűzhetők a telefon kezdőképernyőjére. Itt tehát nem kellett kompromisszumot kötnöm az áttéréssel.

Szintén előre hiányoltam, hogy a Lumiával készült fotók nem kerülnek automatikusan szinkronizálásra a fotóadatfolyamom révén az iPad Minimre, mint ahogy az iPhone-nál történt. De elfogadtam, hogy ez az ára annak, ha az ember külön telefon és tablet rendszert használ (tudom, ez keveseket érint még idehaza). Ami vigasztalt, hogy az iPhone-ról túl körülményes a képeket PC-re menteni, illetve továbbküldeni, a Lumiával készült képeket viszont szinte azonnal elérhetem a PC-n a SkyDrive-om megfelelő folderében az automatikus szinkronizálásnak köszönhetően. Az elmúlt egy hónapban sokszor kihasználtam ezt a jellemzőjét a rendszernek és nagyon örültem neki. Az iPhone-nal képeket menteni a gépre egy kínszenvedés volt (igen, mivel iTunes kell hozzá).

Végül, amire szintén azt gondoltam, hogy hiányozni fog, az az index.hu iPhone alkalmazása – elég sűrűn látogattam mobilról az index oldalát és azt hittem nincs Windows Phone alkalmazásuk. Itt is kellemeset csalódtam, van a Windows Phone rendszerre index alkalmazás, remekül használható, kint is van a Lumiám kezdőképernyőjén.

Azt is tudtam, hogy lesz néhány dolog, ami egyáltalán nem fog hiányozni az iPhone-ból. A bosszantó autocorrection, vagyis a gépelés automatikus javítása, ami bár többnyire jól működik iOS-en, de az ember azért naponta egyszer biztosan agyvérzést kap tőle. A Lumián ehhez képest a prediktív szövegbevitel megdöbbentően jól működik, gépelés közben a billentyűzet felett egy szövegsávban jelennek meg a javaslatok, amiből bármit kiválaszthatok, viszont, ha olyan szót gépelek, aminek nincs ékezetmentes verziója, akkor automatikusan kicseréli a szót a jóra, ha lenyomom a szóközt a szó végén. Nem mondom, hogy hibamentes a rendszer (például a szókezdő kisbetű-nagybetű néha bezavar), de a magyarban gyakori ragozott szavakkal és egyáltalán a gépeléssel sokkal hatékonyabban elbánik, mint az iOS féle autocorrection. Csillagos ötös.

Prediktív szövegbevitel a Nokia Lumia 920-szal: működik

Szintén a „nem fogok sírni miatta” kategóriába estek iPhone-on az esti homályos képek és videók, mert az iPhone vakuja rendszeresen nem kapcsolt be. Nem fogom hiányolni a túlságosan kicsi kijelzőt sem, valamint azt, hogy az iPhone nem szinkronizálta folyamatosan a vállalati e-mail címemhez tartozó Outlook névjegyzéket (tehát az egy idő után már nem volt naprakész), illetve, hogy az olvasatlan Gmail levelek megtekintéséhez külön alkalmazást kellett telepítenem és futtatnom, mert a gyári levelezőben nem volt ilyen nézet. A Lumia képei és videói sem tökéletesek, de rossz fényviszonyok mellett is sokkal jobbak, mint az iPhone-nal készültek. A kijelző nem csak érzésre lényegesen nagyobb, mint az iPhoné, azt mondanám, hogy az első két hétben szinte alig használtam a tabletemet, mert a Lumia mérete miatt még szinte azt is helyettesíteni tudta. Az Outlook névjegyzékem folyamatosan naprakész és ehhez mindössze egyetlen egyszer kellett beállítanom a dolgot, ami fél percembe telt. Végül, a beépített levelező a Lumián rendelkezik olvasatlan levelek nézettel, nem kell ahhoz külön alkalmazás. Nagyon hasznos, imádom.

Jövő héten folytatjuk... (A második rész 2013. július 12-én reggeltől itt olvasható.)

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz

Vajon ki válik vezetővé a mobil internet fejlődő világban való elterjesztésében? Ugyanis az előttünk álló évtized nagy üzlete egészen biztosan ez lesz. De én egyelőre mégis a fejlett világnak szánt csúcskészülékeket tapogattam meg. A nap nyertese a Samsung: öt Mobile Awards díjat zsebeltek be. Végül: a nyitottság és a sokszínűség már önmagában is érték, derült ki az egymással (hivatalosan nem) versenyző új mobilos oprendszerek vezetőinek esti előadásából. Sűrű volt a mai nap.

A második nap még korábban indult, mint a tegnapi, így már fél kilenc előtt a Firában voltam – mint kiderült túl korán, kilenc előtt ugyanis nem engedik be az embereket a kiállítócsarnokokba, csak a közlekedésre fenntartott folyosón lehet jönni-menni, illetve a konferencia helyszínéül szolgáló négyes csarnok előterében lehet megnézni azt a kevés kiállítót, aki ott van. Sebaj, kihasználtam az időt, hogy átnézzem a hátralévő programot, amire kiváló alkalmazást fejlesztett a GSMA (az MWC-t szervező nemzetközi mobiltelefonos szövetség). A mai program: hogyan csatlakoztatjuk be a következő 1 milliárd felhasználót, kik nyerik idén a (rekord számban kiosztott) Mobile Awards Ceremony-n a díjakat, végül, ki lesz méltó kihívója az androidnak és az iOS-nek a mobil okostelefon rendszerek új üdvöskéi közül (színpadon a Firofox OS, az Ubuntu és a Jolla). Érdekes napnak ígérkezett és úgy tűnt még arra is lesz idő, hogy kicsit kiszabaduljak a standok közé és végre kezembe kaparintsam az új csodákat (engem a Nokia, a Huawei és a ZTE érdekelt leginkább, a Samsungos készülékekhez külön látogatást tervezek).

A következő egy milliárd

A nap első plenáris konferencia eseménye a fejlődő világról és a mobil internetről szólt. Négy éven belül ez hatalmasabb üzlet lesz, mint a fejlődő világ, nem véletlenül figyelnek annyira erre a piacra a gyártók, de az első helyen kétségkívül a Nokia áll, elsősorban az Asha termékvonallal, illetve az igen olcsó telefonkészülékeikkel. De a mobil szolgáltatók – mint amilyen a Qtel csoport (hétfőtől Ooredoo) is érintettek a folyamatban, ugyanis ez a leggyorsabban növekvő mobilos régió a világon. Persze, hangsúlyozták, ez nem csak üzleti kérdés, hanem társadalmi és politikai is – elég csak a mobiltelefonok arab forradalmakban betöltött szerepére gondolni.

Az arab világban mindössze 13%-os az internet penetráció, amin csak mobil internettel lehet javítani. Ez nem öncél, mint kiderült 10% növekedés a mobil szélessáv penetrációban 1,38%-kal növeli a GDP-t – hangsúlyozta Nasser Marafih, az Ooredoo vezetője. A korlátok: a megfizethető készülékek és szolgáltatások, a szolgáltatókat terhelő magas beruházási költség (nehezebb lesz mobil szélessávot adni mindenkinek, mint alap mobil szolgáltatást biztosítani), technikai és kulturális sajátosságok (a MENA régióban 23%-os az analfabéták aránya). Végül helyi tartalomra és alkalmazásokra is szükség van.

Manoj Kohli, a Bharti Airtel vezetőjének előadásából az is kiderült, hogy az afrikai kontinens is kér a mobil internetből, sőt ez a folyamat már elkezdődött, a Facebook top 10 mobilos országa közül (ahonnan a legtöbben csatlakoznak a Facebook-ra mobilon) 7 afrikai(!). Fontos lenne azonban az is, hogy a helyiek megtudhassák, nem csupán Facebookból áll az internet.

Végül Stephen Elop, a Nokia vezetője izgalmas előadása végén levonta a konklúziót: a legnagyobb kihívás, hogy megfizethető áron, felhasználókra szabott, magas minőségű mobil internetes szolgáltatásokat nyújtsanak a felhasználóknak. Nehogy azt higgyük ugyanis, hogy az itt élő emberek kevesebbel is beérik – ráadásul nekik szinte csak mobilon lehetséges elérni a netet, ezért kiemelten fontos a helyi alkalmazások, tartalmak nyújtása is.

A Samsung ötször

A Mobile Awards Ceremony sajnos számomra csalódást keltő volt. Lehet, hogy naiv voltam, de arra számítottam, hogy legalább a shortlistre került döntősöket bemutatják pár másodpercben, de ha ezt nem is, a nyertesekről láthatunk valami videó ismertetőt. Sajnos gyakorlatilag ledarálták az egész eseményt, a kategória ismertetése után elmondták a jelöltek nevét, végül színpadra szólították a győztest, akivel fénykép készült és megköszönhette a kollégáinak és édesanyjának a támogatást. (Öröm az ürömben, hogy pendrive-on megkaptam az összes induló bemutatkozó anyagát.)

Azért a díjakból akadt néhány érdekes. A nap nyertese egyértelműen a Samsung lett, amely a 36 trófeából 5-öt vihetett haza. Egyet a kompakt fényképezőgép kategória megújításáért, egyet a Galaxy S3-ért, ami többek között az Apple iPhone 5 és a Nokia Lumia 920 előtt nyerte el a legjobb okostelefon címet 2013-ban. Mint legjobb gyártó is őket díjazta a zsűri. Végül két díjat kaptak az LTE hálózathoz köthető Smart LTE megoldásukért, ami elvitte a „szuperdíjat” is, a nagy cégek vezetőitől kapott elismerést (ők egyetlen céget, terméket, szolgáltatást díjazhattak az egész mezőnyből).

Egy díjat kapott a Nokia is, a feature telefon kategóriában (amiben a négy induló közül három a saját készüléke volt) – a díjat éppen akkor rakták a standon a dicsőségfalra, amikor ott jártam. A díjazott a Nokia Asha 305 lett.

A Nokia 2013-as Mobila Awards díja éppen kikerül a dicsőségfalra

Díjat nyert a Google és az Asus a Nexus 7-tel, mint 2013 legjobb tabletje. A mobil alkalmazások közül felhasználói kategóriában a Facebook nyert, üzletiben pedig az Evernote. A legérdekesebb díjazott kétségkívül a Coca Cola Chok Chok Chok kampánya volt, ezt inkább látni kell, úgyhogy mindenféle szószaporítás helyett ezt a videót ajánlanám.

Egy kis műanyag

Üssenek agyon egy féltégla méretű bunkofonnal, de nekem a Nokia standja tetszett a legjobban a gyártók közül. Meg is tudom indokolni, hogy miért: itt volt élet. A Nokia nagyon ügyesen, tematikusan szervezte meg a készülékei bemutatását, külön a fejlődő világnak szánt egyáltalán nem buta okostelefonok (Asha készülékek sora), külön a navigációnak, a játékoknak, a fényképkészítésnek, a zenehallgatásnak és a harmadik felektől származó programoknak. A kis tematikus szigetek 2-3 szimpatikus szakértőt kaptak (direkt nem írok hostesst, a cél nem a szexuális bevonzáson alapult – nem úgy, mint a ZTE standján, ahol lengén öltözött lányok tucatjai csalogatták az öltönyös látogató urakat). A Nokia csalafintán arra is figyelt, hogy fiúk és lányok, valamint a különböző rasszok is vegyesen legyenek képviselve a szakértők között.

Megnéztem egy Asha-t, ez a buta okostelefon, (szinte) mindent meg lehet vele csinálni, amit egy okostelefonnal. A 10 évvel ezelőtti Nokia 3650-esemhez hasonló érzés volt használni. Az 520 és a 720 is meggyőző, különösen az utóbbi. Erősen elgondolkodtam, hogy miért érdemes 920-at venni, ha a 720 feleannyiért közel ugyanannyit tud.

A Huawei standján is jártam, kipróbáltam az új üdvöskét az Ascend P2-est. Hát, nekem nem tűnt elég gyorsnak (állítólag a leggyorsabb készülék a világon). Sajnos wifi-t nem raktak rá, így böngészés közben nem tudtam kipróbálni. Az viszont kiderült, hogy videózáskor, fektetett módban iszonyú könnyű kikapcsolni a felvétel készítését egy rossz helyre rakott gombbal. Kár.

A ZTE-ről nem tudok nyilatkozni, a villódzó fényben úszó standon egyszerűen nem lehetett látni a telefonok kijelzőjét – szarvashiba. Az egyetlen, ami feltűnt, hogy ez volt az egyetlen hely, ahol lengén öltözött lányokkal próbálták eladni a készüléket, ahogy említette. Arra persze jó, hogy felhívja a figyelmet, de kétlem, hogy a lányok bármit is tudnának a készülékek jellemzőiről.

Végül a Motorola szinte elhagyatott standján is voltam, az éppen szemben lévő Nokiához képest óriási volt a kontraszt, ott vonatozó Nokiások, szobabicikliverseny turn by turn navígációval és élménybarlang, meg babzsák-sarok várta a nyüzsgő tömeget, a Motorola tere meg úgy nézett ki, mint bármelyik telefon bolt a világon. Üres is volt.

Legyőzni az androidot

A napot számomra a Live Keynote zárta, a fő attrakciónak szánt „megnyitó”, ami szervezési okokból ide csúszott az első napról. A Firefox, az Ubuntu és a Jolla vezetői képviseltették magukat. Megtudhattuk, hogy mindegyikük mögött sok támogató áll, akik aktívan közre is működnek a rendszerek kifejlesztésében. A Firefoxot például – legnagyobb meglepetésükre – már nagyon korán megkereste a Telefonica, amikor kiderült mire készülnek és azóta is kulcsszerepet játszanak a dolog kitalálásában.

Ezen új rendszerek zászlajára a nyitottság, a sokszínűség, a választás szabadsága, a tökéletes felhasználó élmény és a partnerség van kitűzve. Az Ubuntu le akarja győzni az Apple-t is, olyan dizájnt és rendszert akarnak összerakni, ami ámulatba ejti az embereket és a következő 5-6 évre meghatározza a trendeket, mint az Apple annak idején 2007-ben, a debütálásakor. Az Ubuntu egyébként arra fogad, hogy a jövőben egyetlen eszközünk lesz, ami egyszerre lesz mobiltelefon, mp3 lejátszó, PC és interaktív tv set top box. A céljuk, hogy ehhez az eszközhöz gyártsanak szoftvert, szorosan együttműködve azokkal a gyártókkal, akik már most is partnerek az Ubuntu PC-s környezetében.

Szép jövő elé nézünk. 

Pintér Robesz

Legutóbb ott hagytam abba a felhő témát, hogy milyen tároló megoldásokat használok a felhőben, melyiket mire. Ám a felhő nem csak fájlok tárolására alkalmas, néhány felhő alkalmazás segítségével eleve ott hozhatjuk létre a jegyzeteinket és rendszerezhetjük internetes olvasnivalóinkat is. Erre én az Evernote és Pocket (korábban Read it Later) remekül együttműködő párosát használom.

Az Evernote alapvetően egy jegyzetelésre kitalált program, amely ingyenesen is használható jelenleg havi 60 mega keretig (ez bőven elég jegyzetelésre), az ide felrakott dolgokat (memók, feljegyzések, fotók stb.) a felhőben tárolja a rendszer, azokat bármilyen eszközről interneten bejelentkezve el tudjuk érni. De létezik alkalmazás is hozzá okostelefon platformokra és számítógépre is, amellyel szinkronizálható a fiókunk, így helyben is elérhetőek az anyagaink (csak számítógépen, a mobil eszközökön ezért már fizetni kell).

A Pocket ennél is egyszerűbb, segítségével az érdekes olvasnivalókat lehet elrakni későbbre, elég a cikk linkjét e-mailben elküldeni magunknak (ehhez ad dedikált egyedi e-mail címet a rendszer) vagy a böngészőbe beépülő Pocket menüben egyet kattintani és az érdekes cikk máris mentésre került. Később a böngészőben meg tudjuk nyitni a Pocket fiókunkat és abban megtaláljuk az összes elmentett anyagot, de természetesen a Pocketnek is van alkalmazása mobilra és tabletre is (ez ma már ingyenes).

Több mindenre is használom az Evernote-ot, például így karácsony idején abban tartom az ajándék listákat, ötleteket és mivel évek óta ezt csinálom, a tavalyi és az az előtti ajándék ötleteket is meg tudom nézni, sőt, azt is, hogy mi valósult meg belőle. Tulajdonképpen egész évben gyűjtögetem, hogy ki mit szeretne (elejtett félmondatokból) és ilyenkor december táján már csak elő kell venni a megfelelő jegyzetet és ki kell egészíteni... De most nem erről, hanem az internetes források bespájzolásáról lesz szó.

Miért kell elrakni az interneten olvasott érdekes cikkeket? Egyrészt, mert nem fogunk emlékezni később, hogy hol láttuk, hol olvastuk és így még Google segítségével is nagyon időigényes vagy lehetetlen megtalálni ugyanazt az anyagot később, ha szükségünk lenne rá. Másrészt így a minket érdeklő témákban saját adatbázist hozhatunk létre, amiben egyébként akár még a Google is keres (a normál webes keresőoldalba is integrálhatók az Evernote találatok, ha ezt engedélyezzük). Ezzel rengeteg időt spórolhatunk meg. Nekem például okostelefonos cikkekből, statisztikákból van egy most már több éves adatbázisom. Ha valamire kíváncsi vagyok, akkor a cikkekhez hozzárendelt kulcsszavak vagy akár az összes szövegben kereső keresőszavak segítségével szűkíthetem az anyagaimat.

Miért van akkor szükség az Evernote mellett a Pocketre is? Azért, mert előfordulhat, hogy valamit nem tudunk rögtön elolvasni, így nem tudjuk érdemes-e elrakni az Evernote-ba, de a címe alapján fontosnak tűnhet. Ez esetben bedobálhatjuk a Pocketbe, ahol elolvashatjuk bármikor és ahonnan egyszerűen elmenthetjük, ha később mégis úgy döntünk, hogy erre érdemes (a Pocket iPad alkalmazása például a napokban kapott Evernote mentési funkciót, ahol a teljes cikket elmenthetjük, kulcsszavazhatjuk, kommentelhetjük).

Mindez remek megoldás az infodiétánk tudatos megszervezésére (mert, hogy az vagy, amit megeszel tehát az vagy, amit elolvasol). Az Evernote és a Pocket segít nem elveszni az internetes források és anyagok között. Érdemes használni őket. 

Pintér Robesz

Sokan beszélnek a felhőről, a felhőben tárolt adatokról, mint a jövőről. A helyzet azonban az, hogy kevés odafigyeléssel a felhő már most is remekül használható és ezért még a zsebünkbe sem kell nyúlnunk. Mondok néhány személyes példát, amiből az is kiderül, hogy miért szeretem a felhőt.

A felhő előtti időkben – még idén év elején is – egy 250 gigabájtos külső merevlemezzel jártam munkába. Ezen voltak ugyanis azok az anyagaim, amiket nem akartam a munkahelyi gépen tárolni, elsősorban szakmai anyagok (visszamenőleg a kilencvenes évekig, amikor elkezdtem számítógéppel dolgozni), másrészt fényképek (amik az évek alatt több mint 100 gigára híztak). A külső merevlemezt az otthoni gépemen is használtam, tehát gyakorlatilag erre „költöztem”. A biztonság kedvéért folyamatosan mentettem a lemez tartalmát egy otthon elhelyezett nagyobb külső merevlemezre. Ezzel a rendszerrel elkerülhető volt, hogy folyamatosan egy közel 3 kilós laptopot kelljen hurcibálni magammal minden nap és jóval kevesebb helyet is foglalt.

A külső merevlemez azonban idővel elkezdett „vacakolni”, például miközben rá volt dugva a gépre, váratlanul nem lehetett rá menteni. Az operációs rendszer ezen túl azt is jelezte, hogy hibák vannak a lemezen. Semmi sem veszett el ugyan, de várható volt, hogy kisebb-nagyobb adatvesztések idővel előfordulhatnak. Mivel minden anyagom ezen volt a biztonsági mentések ellenére attól tartottam, hogy elveszik valami fontos. Ezért a lemezt a fiókba tettem és vettem egy 8 gigás pendrive-ot. Az aktív dolgok (könyvtárak), amikkel rendszeresen dolgoztam, nem haladták meg ugyanis a néhány gigás méretet. Mint pár hónap alatt kiderült a pendrive egyáltalán nem volt jó ötlet a hordozható merevlemez kiváltására: egyik nap nem tudtam írni rá, csak olvasni róla és törölni sem lehetett a fájlokat. Gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy egyszer írható és már megírt DVD adatlemez: csak olvasni lehetett, módosítani nem. A gyártócég ügyfélszolgálatával való hosszas egyeztetések után azt javasolták, hogy vigyem vissza a boltba, ahol adnak helyette másikat. Csakhogy rajta volt az összes adatom, amit nem lehetett letörölni. Azóta ez is az asztalfiókban porosodik és pendrive-ot csak 1-2 file ideiglenes szállítására használok (például a konferencia és egyéb előadásokat).

Ekkor visszatértem a külső merevlemezes megoldáshoz, de attól tartottam, hogy elveszhetnek az adatok lemezhiba miatt, vagy elhagyhatom, ellophatják a hordozható tárolót, ami számomra „végzetes” lett volna. Így alternatív megoldás után kellett nézni. Ekkor jutott eszembe, hogy az okostelefonom és tabletem révén már évek óta használom a felhőt, elsősorban az ezen készülékekkel készült képek tárolására (elkészülésük után azonnal felmásolja őket automatikusan a rendszer a felhőbe, ha ezt engedélyezzük neki). Illetve az Evernote alkalmazás révén jegyzetelésre, hírek, információk tárolására is a felhőt használom közel két éve (sőt, írásra is, például ennek a blogposztnak az első változata is Evernote-ban íródott a buszon és metrón zötykölődve, amit aztán a munkahelyi gépen szerkesztettem meg – ahol azonnal hozzáférhető volt a szöveg, mivel a felhőben tárolódik).

Az a megoldás, amit találtam végül a hordozható merevlemez kiváltására, felülmúlta minden várakozásomat. Egyrészt ingyenes, másrészt kényelmes, gyors, megbízható és annyira a háttérben zajlik, hogy teljesen el tudtam felejteni, folyamatosan dolgozik a háttérben. (Annyira hozzászoktam néhány hónap alatt, hogy később több pendrive-ot is elhagytam – szerencsére megkerültek –, mert nem szoktam semmi ilyesmit dugdosni azokba a gépekbe, amikkel elsősorban dolgozom). De hogy ne csigázzam tovább az olvasót, a LiveMesh-ről van szó, amibe behúztam az aktív könyvtáramat (tehát azt, amiben még módosítgatok tartalmat, mert még nem archiváltam). Az anyagok így fent vannak a felhőben, de egyúttal rajta vannak az otthoni és a munkahelyi gépem merevlemezén is, amiket folyamatosan a háttérben szinkronizál és naprakészen tart a rendszer. Így akkor is hozzáférek mindkét helyen a dolgaimhoz, ha esetleg átmenetileg nincs internet. Az első hálózatra csatlakozáskor újra megtörténik a hálóval való szinkronizálás:

„Ha két vagy több számítógépre van telepítve a Windows Live Mesh, szinkronizálhatja közöttük a mappákat (a számítógépek között közvetlenül). Ha mappákat szinkronizál a számítógépek között, az egyik számítógépen végzett módosítások megjelennek a másikon is, amikor a számítógépek kapcsolatban állnak az internetttel. A szinkronizált mappák tartalmát mindegyik számítógép menti, így akkor is dolgozhat rajtuk, amikor nem kapcsolódik éppen az internetre.”

A rendszer további előnye, hogy a felhőhöz nem csak ezen a két gépen férek hozzá, hanem bármilyen gépen elérhetem az anyagaimat, ahol van internet. Elég belépnem a fiókomba. Ez a megduplázott és „felhőzött” rendszer nagyon kényelmes, jól használható és sokkal biztonságosabb számomra, mint a hordozható merevlemezes idők. Egyetlen dolog hiányzik a teljes boldogsághoz, hogy harmadikként a tebletemet is beleköthessem valahogy a rendszerbe és menet közben is elérhessem az összes anyagomat. De remélem, hogy az új, Windows 8-as vagy RT-s világ ezt is megoldja majd előbb-utóbb.

Pintér Robesz