Amikor nyílt forráskódról, GNU/Linux-ról esik szó, előbb-utóbb előkerül a GNU General Public Licence, mint téma. Az egyik legtöbbet használt licencelési megoldás, amit a nyílt operációs rendszerek, programok fejlesztői választanak. Linus Torvalds élete egyik legjobb döntésének nevezte, hogy egy a licencet választotta a Linux rendszermag fejlesztéséhez.
Mit is tud ez a licenc és mitől olyan fontos? Miért vált ki féktelen haragot sokakból, akik versenytársként tekintenek a nyílt fejlesztői közösségre? Milyen hatása van az élet más területeire?
Először azt kell tisztába tenni, hogy a szoftver, mint szellemi termék, a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik. Hasonló módon ahhoz, mint egy festmény, egy zenemű vagy akár egy könyv. A szerző meghatározhatja, hogy milyen módon lehet felhasználni a művét. Például egy kiadónak megengedi, hogy sokszorozza a művét és azt a piacon értékesítse. Egy szoftver alkotója pedig a klasszikus licencelési modellek szerint azt engedélyezte a felhasználóknak, hogy licencdíj fejében a szoftvert használhatják.
Ez nagyon fontos, mert amikor bemegyünk a boltba és megveszünk egy játékot, akkor nem a játékot vesszük meg, hanem annak használati jogát, a CD vagy DVD ebben az esetben csak arra szolgál, hogy eljuttassa hozzánk azt, aminek a használatához megvásároltuk az engedélyt. A jog nagyon sok eszközt biztosít a szerzőnek arról, hogy milyen feltételek mellett engedi művének sokszorosítását és felhasználását. Aki ezen felhasználási feltételeket megsérti, azok ellen bíróságon keresztül lehet jogorvoslattal élni.
Richard Matthew Stallman programozó gondolt egy nagyot és azt találta ki, hogy a kialakult licencelési gyakorlat indokolatlanul korlátozza a licencet megvásároló felhasználót, ugyanis általános esetben a felhasználónak nincs joga a forráskód megismerésére, módosítására vagy annak harmadik fél részére történő átruházására. Áttekintve a szerzői jogokra vonatkozó szabályozókat felismerte, hogy ha megfelelő felhasználási feltételeket teremt a szerzői jogi törvények alapján, akkor nem csak lehetőséget adhat a forrás megismerésére, módosítására és másokkal való megosztásra, de azt is előírhatja, hogy az így létrejött kódot csak az eredeti felhasználási feltételek szerinti licenccel lehet kiadni.
Ezt virális hatásnak nevezik, mert az eredeti szerző akarata érvényesül a származtatott művek esetén is. A GNU General Public Licenc volt az első, amelyik egy nagyon erősen korlátozó törvényi keretrendszerre építkezve kikényszeríti azt, hogy a szellemi alkotás és az abból származtatott művek mindörökre nyíltak maradjanak. Minél erősebb jogosítványokat ad a törvény a szerző kezébe, annál erősebben biztosítható a nyíltság.
Sokan úgy gondolták, hogy ez egy fából vaskarika és bíróságon nem lehet érvényt szerezni ennek a látszólag kifordított jogértelmezésnek. Erről jogelméleti viták zajlottak egészen az első GPL licencsértési perekig, ahol bebizonyosodott, hogy bíróságon ki lehet kényszeríteni a felhasználási feltételekben megfogalmazottakat. Jó néhány évvel ezelőtt mindennaposak voltak azok a perek, amelyeket a Free Software Fundation indított nagy gyártók ellen azért, hogy a termékeikben felhasznált GNU GPL licenc alá tartozó szoftverek általuk módosított forrását osszák meg az eredeti licenc szerint. A gyártók ezeket a pereket egytől egyig elbukták. Ezek után nem volt kétség afelől, hogy működik a licenc.
Az ítéletek kapcsán sokan mindenféle dehonesztáló jelzővel illették ezeket a virális licenceket, leginkább valami rusnya betegséghez hasonlították azokat, amik megfertőznek mindent. A harag érthető volt, hiszen akik nem voltak érdekeltek abban, hogy nyílt rendszerek jöjjenek létre látták, hogy a törvények további szigorítása egyben a nyíltság még erősebb kikényszerítését is magával vonja.
Az ötlet aztán fertőzött és egyre-másra jöttek létre a hasonló rendszerek. Az egyik legismertebb a Lawrence Lessig professzor által alapított Creative Commons alapítvány gondozásában létrehozott "Share Alike" (oszd meg hasonló feltételekkel) licenc, amit leginkább a zenei, irodalmi és képi művek alkotói használnak. Ennek különlegessége, hogy több szintű és célú felhasználást tesz lehetővé anélkül, hogy az eredeti szerző a szerzői jogairól lemondana.
Az ilyen fajta jogértelmezés főleg azokon a területeken válik majd egyre népszerűbbé, ahol egy érdekcsoport nagy mértékben szűkítené a mozgásterét a csoporton kívülieknek. Érdemes tanulmányozni ezeket a briliáns megoldásokat, mert nem csak programozók, magányos szerzők és jogfilozófusok számár lehetnek érdekesek ezek a megoldások.
Utolsó kommentek