Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mobil trendek 2013-ra

2012 közel sem volt unalmas év a mobiltelefóniában, viszont 2013 most még igencsak annak tűnik. Amik várnak ránk, azok legfeljebb a nagyobb kijelzők (tepsifonok), gyorsabb processzorok (figyelem, jön a nyolc mag!), a Samsung – Apple saga folytatása, továbbra is betegeskedő gyártók és folytatódó szabadalmi pereskedés minden fronton. De lássuk a részleteket – 2013-ra várható trendek szerintem a mobiltelefóniában:

- 2013 a Samsung éve lesz – még inkább mint 2012. Az utolsó negyedévben már közel 10 milliárd dollárt csináló (profitban!) cég letarolja a piacot. Ha tudni akarod milyen lesz 2013-ban az okostelefon piac, akkor a Samsung háza táján érdemes körbenézni. Várható például, hogy a hajlítható kijelzős telefonok prototípusa már megjelenhet.

- A Samsung uralkodása azt is jelenti, hogy az Apple-t leszámítva lényegében az összes többi gyártó szenvedni fog (Nokia, RIM - Blackberry, HTC, Sony, LG...)

- egyelőre nem látszik, hogy lenne minőségi megújulás is a piacon az előttünk álló évben, inkább mennyiségi változások láthatók: több processzormag, magasabb órajel, nagyobb kijelző (phablet – tepsifon). Olyan a mobiltelefon piac most, mint a TV piac néhány éve, nagy a verseny, várjuk a nagy dobást, addig is egymásra licitálnak a gyártók a már meglévő dolgokban, hogy kinek nagyobb.

- Talán az egyetlen érdemi változásnak tűnik, hogy az NFC tényleg használható lesz az év végére és a mobil fizetés új szolgáltatásokat, megoldásokat hívhat életre.

- Ami kicsit felkavarhatja az állóvizet (nem fogja még érdemben 2013-ban) azok az új mobilos oprendszerek, a Tizen (megint csak a Samsung malmára hajtja a vizet) vagy a Sailfish (Jolla, ex-Meego / ex-Nokia) – az Ubuntu bevallottan csak 2014-ben robbant. De kétlem, hogy az android üstökös szerű felemelkedését bármelyik rendszer meg tudná ismételni.

- A legnagyobb változás az lesz 2013-ban, hogy számos fejlett piacon többségbe kerülnek az okostelefon felhasználók: eddig előny volt, ha okostelefonod volt, mostantól viszont hátrány (sőt ciki) lehet, ha nincs.

Reméljük nem lesz igazam, mert akkor láthatunk idén is új izgalmakat, amik életben tartják a korábbi innovációs dinamikát a területen.

Pintér Robesz

0 Tovább

Egy hét iPad Mini-vel

Immár egy hete nyüstölöm az iPad Minit. Mint androidos táblaPC felhasználó akaratlanul is folyamatosan összehasonlítgatom a két rendszert. Szubjektív beszámoló következik az Apple legkisebb tablájáról.

Legutóbb ott hagytam abba, hogy a Microsoft Surface szoftveres hiányosságai felett keseregtem. Őszintén bevallom, hogy eredetileg egy Surfacet szerettem volna, több okból:

- geek vagyok és minden infokom újdonság lázba hoz;

- bár próbáltam több számítógépes operációs rendszert is a múltban (Ubuntu és Apple) egyik sem volt számomra használhatóbb, mint a Windows, sőt (ezt most nem ragoznám, hogy miért van így, talán majd egy másik blogposztban);

- azt gondoltam, hogy a Surface egyetlen eszközben képes egyesíteni a tabletet és a laptopot a számomra megszokott szoftveres környezetben.

Sajnos az első négy részletes, videóval is ellátott angol nyelvű beszámoló a Surfaceről arról győzött meg, hogy bár a hardver nagyon izgalmas, a szoftver közel sincs tökéletes állapotban még. Egyelőre. Így végül alternatív megoldás után kellett néznem addig is, amíg a Microsoft (vagy valamelyik partnere) gyárt egy megfelelő Windowsos táblát. Maradt tehát az android vagy az iPad. Mivel elsősorban utazás közben használom a tabletet, fontos volt, hogy lehetőleg kicsi legyen (eddig egy Galaxy Tab 7 boldog és elégedett tulajdonosa voltam). Az új iPad Mini lehetővé tette a kis méret elérését iOS platformon is és nagyon kíváncsi voltam, hogy mennyivel másabb ez a rendszer, mint az (unalomig) megszokott android. Ezért hajlandó voltam azt a plusz összeget beruházni, ami egy Nexus és egy iPad Mini között húzódik.

A készüléket az Apple Store-ban rendeltem meg, rögtön az első napon, amikor hozzáférhetővé vált, október 26-án. Majd utána három hetet vártam, hogy kiszállítsák. Tanulság: attól meg, hogy valamit árulnak, nem biztos, hogy azonnal a tiéd lehet, még akkor sem, ha már kifizetted... Az iPadet így egy hete használom, múlt péntek óta. Nézzük, hogy mi az, ami tetszett és mi az, amivel elégedetlen vagyok (az egyszerűség és rövidség kedvéért felsorolásszerűen, abban a sorrendben, ahogyan szembesültem velük, tehát nem szálaztam szét a pro és kontra érveket):

- Tényleg nagyon keskeny és könnyű a készülék, szinte vág a kávája, ha huzamosabb ideig használom.

- A kijelző ugyan nem a legszebb, de nekem tökéletesen megfelel, a Tab után nem érzek visszalépést – ami, valljuk be, azért furcsa lett volna, hiszen az már egy két éves konstrukció volt. Retina kijelzőt huzamosabb ideig szerencsére soha nem használtam, így nincs hiányérzetem.

- Bár részben pont a sok dedikált táblás alkalmazás miatt vettem meg a Minit, többször belefutottam abba az elmúlt hét napban, hogy az androidon megszeretett és használt alkalmazások nem érhetők el, ilyen például az AnySoftKeyboard (teljes billentyűzetet varázsol a gépre) vagy a BKV / BpMenetrend. Ennek az az oka, hogy nincsenek ilyen dedikált iPad alkalmazások. Egy részük persze elérhető iPhone alkalmazásként, ami vicces méretben jelenik meg a tábla közepén. Nem használhatatlan, de ha iPhonet akartam volna, veszek azt.

- Azt azért erős túlzásnak érzem, hogy az androidon ingyen le tudom tölteni például az Angry Birds programjait, akár a legújabb Stra Wars-ososat is, itt pedig 2-3€-ba kerül darabja, az ingyenes verzió csak néhány pályát tartalmaz és közben egyfolytában a fizetős verziót ajánlgatja. Inkább megígérem, hogy veszek még Angry Birds plüss figurát meg egyéb vackot, de a játékot nem fogom pénzért letölteni (ez elvi kérdés). Mivel maradt még egy nagyobb androidos családi tabletünk is, akkor majd játszok azon, ott ingyen is megvannak a madarak és a malacok...

- Ami eléggé zavaró, hogy helyenként igen kicsik a képernyőn látható gombok, emiatt nehezen lehet pontosan eltalálni őket (pl. AppStore-ban való keresésnél a keresőmező tartalmát törlő X vagy böngészőben az aktív fül bezárása) – pedig nekem még csak nem is különösen nagyok az ujjaim.

- A Chrome böngésző nagyon jól működik, szinkronizál a háttérben a PC-n megnyitott ablakokkal, ehhez semmit sem kellett csinálnom azon kívül, hogy letöltöttem és beléptem a PC-n is használt Google fiókomba. Egyébként a Safari is sokkal használhatóbb, mióta jó 2 éve utoljára használtam.

- Nagyon tetszik a levelezés megoldása is (az Apple beépített levelezője is, illetve a Gmail hivatalos alkalmazása is, amiben végre külön látom az olvasatlan leveleket, ami nekem nagyon fontos, mivel olvasatlanra állítom a még megválaszolandó leveleimet)

- Sajnos hivatalos YouTube alkalmazást nem sikerült találni a táblára, csak iPhone verzióban. Ez botrányos, még akkor is, ha tudom, hogy a Google és az Apple most fúj egymásra. Őszintén, mezei júzerként ez nem érdekel, a YouTube-ot nem szabadna kihagyni egy ilyen platformról.

- A nagy remény, hogy iPad-en végre fut a Dimag Reader, amiben előfizettem a Galaktikára, teljesülni látszik, a teljesen újraírt alkalmazás kisebb kényelmetlenségekkel, de jól használható iPad-en. Végre van remény, hogy a 2011 szeptemberig olvasott Galaktikánál behozom a lemaradást, a hét nap alatt kiolvastam egy fél számot.

- A beépített böngészőből való megosztás sokkal szegényesebb, mint az androidnál, itt gyakorlatilag nem lehet teljes cikkeket elmenteni pl. Evernote-ba, ami nekem nagyon fontos, legfeljebb linket, kimásolt szöveget e-mailen lehet továbbküldeni Evernote fiókba vagy Pocketbe.

- A legfájóbb pont, hogy nincs teljes ékezetes billentyűzet, pedig simán elférne. Félreértés ne essék, vannak ékezetes betűk, elrejtve az angol karakterek alá, de ekkora méretnél már lehetne teljes billentyűzet (az androidon gyakorlatilag nagyon jól bevált, a rendszerbe beépült megoldások vannak erre). Így marad az ékezetek nélküli gépelés és az automatikus javítás (ahol a nem ékezetes szavakat javítja a rendszer) ez azonban helyenként pontatlan és bosszantóak a rossz javítások (aminek a korrigálása időfaló – de talán a rendszer tanul és idővel jobbá válik). Mindenesetre androidon sokkal gyorsabban tudtam ékezetes betűkkel gépelni. Érthetetlen az is, hogy a billentyűzeten minden betű nagyban jelenik meg, akkor is, ha egyébként éppen kis betűt írunk. És nincs külön smiley klaviatúra sem (de ez már csak hab lenne a tortán, igaz, androidon és Windows Phone-on is elérhető a dolog).

- Pozitívum, hogy nagyon jól lehet multitasking jelleggel dolgozni, tehát váltogatni az alkalmazások között, ez igazán kényelmes és hatékony.

- Muszáj megemlítenem, hogy a kiegészítők és tartozékok bődületesen túlárazottak, egy sima USB lightning kábel töltéshez közel 6000 forintba került…

- A végére két hardveres dolog: a wifi nálam problémásan működik, a telefonról megosztott wifi-t látja ugyan a Mini, de sokszor újra kell indítani az iPadet előtte, hogy tényleg működjön a dolog. De, hogy valami pozitívval fejezzem be, az akksi idő remek, ez alatt az egy hét alatt mindössze kétszer kellett töltenem az iPad-et, pedig nyúztam eleget!

Pintér Robesz

1 Tovább

Egykor ellenségek voltak, ma a legjobb barátok

A hétköznapokban gyakran előfordulnak ilyen esetek - regények, filmek tucatjai szólnak arról, hogyan lesznek egykori ellenségek barátokká. Most azonban két konkurens számítógép-platformról van szó, méghozzá az egyik szinte bizonyosan okolható a másik "haláláért". S míg az Apple ma a világ legnagyobb cége, addig az Amiga lassan már csak néhány ezer rajongó dolgozószobáiban és titkos álmaiban él tovább. Nem volt ez mindig így...

eMac

A barátnő mindent vitt, majd az Alma beelőzött...

Az 1990-es évek elején az Apple legnagyobb versenytársai az Amiga és az Atari voltak - leszámítva a piacot épp meghódító IBM kompatíbilis PC-ket. Az Apple akkortájt igencsak szenvedett, mára szinte elfeledett Quadra, Performa és Centris modelljei mind alulmaradtak a konkurenciával szemben. Azonban a verseny az Apple-nek kedvezett: Steve Jobs visszatérése után a cég virágozni kezdett, míg az Amiga és az Atari szépen-lassan eltüntek a süllyesztőben. A Commodore 1994-es csődje után az Amigának már nem maradt esélye, hogy valaha domináns platform legyen - az örökséggel rosszul sáfárkodó cégek pedig egyenesen tönkretették a márkát. A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején az Apple új termékvonalat dobott piacra - a PowerPC G4 processzoros új család (PowerMac G4, Mac Mini G4, eMac G4, Powerbook G4) sikereket hozott a cégnek, nemcsak teljesítményével, hanem megújított designjával - a Mac Mini, vagy a képernyővel egybeépített eMac rengeteg rajongót gyüjtött a cég mellé.  S ez az a pont, amelytől kezdve már számunkra nem érdekes az Apple további sorsa, amelyet lassan mindenki kívülről tud: Intelre váltás, iPhone, iPod, iPad, Mac Air és társai jellemzik a világ jelenleg legnagyobb cégét. Ami számunkra érdekes az a G4 termékvonal további, "érdekes" utóélete.

Power Mac

Próbálkozások az Amigával
Több cég is létezik mind a mai napig, amelyek a kicsi, de fanatikus Amiga rajongótábort életben tartják. Ezek jó része ugyanazon a vonalon haladt, mint az Apple - a Motorola processzoros korszak után az Amigák gyorsítói is PowerPC alapúak lettek, ezek generációival fejlődve (G3, majd G4-es gyorsítókártyák is megjelentek). Ezeket a kártyákat egy közös dolog jellemzi - jócskán felgyorsították a létező Amiga platformokat, viszont nagyon drágák mind a mai napig: például egy Blizzard PPC 603e+ kártya, Amiga 1200-as részére akár 400 euróig is felmehet az Ebay-en (már rég nem gyártanak ilyesmit). Mára szinte meg is szűnt az ilyen jellegű kártyák fejlesztése és gyártása egy-két példától eltekintve. Azonban mégiscsak előkerült egy egykori ellenség a múlt homályából, ami/aki képes segíteni az Amigásokon. Ez az "ellenség" pedig nem más, mint az Apple! A jelenség igencsak érdekes, hiszen az Apple hardverei megjelenésükkor igencsak drágák voltak - ahogy az Amiga gyorsítókártyák sem olcsóak. Azonban a sok-sok elmúlt év, a nagy mennyiségű fellelhetőség és a platformváltás PowerPC-ről Intelre igencsak olcsóvá tette a régebbi Apple modelleket. A G4-es Apple termékekben pedig ugyanaz a PowerPC G4 processzor-család ketyeg, mint megannyi Amigás turbókártyában.

Power Book

Morfolódjunk csak
A kicsi, de lelkes Amigás fejlesztőtábort nemcsak a hardver, hanem a szoftver, azaz az operációs rendszer szétválása is sújtotta - Az AmigaOS4 mellett (amely PowerPC-s rendszer és 2006-ban jelent meg, ma 4.1-nél tart) több alternatíva is létezik, ezek egyike a MorphOS, amely egyes részei nyílt forrásúak, míg mások nem azok, ahogy a kernel sem. A MorphOS egy régóta fejlesztés alatt álló Amiga kompatíbilis operációs rendszer Power PC processzorokra, eredetileg a Pegasos PowerPC káryákhoz készítették. Azonban a fejlesztők rájöttek a tutira: ott van az a sok jó, fürge, használatból kivont G4-es Mac, miért is ne futna az Amiga kompatíbilis operációs rendszer azokon is?  A MorphOS 2.4 már támogatta a Mac Mini G4-et, majd a MorphOS 2.5 és 2.6 behozta az eMac G4 és a PowerMac G4 támogatást - mára azt is megéltük, hogy a soha meg nem született Amiga laptop ötlete is megvalósítható - csak a legújabb MorphOS és egy PoweBook G4 kell hozzá. A MorphOS voltaképpen minden olyan klasszikus Amiga programot képes futtatni, amelyek rendszerbarát módon lettek megírva - tehát kompatíbilis a klasszikus Amigával. S ami a legcsodásabb az egész dologban az az, hogy egy "újabb" PowerMac G4 manapság akár 20-25 ezer forintért (!) is beszerezhető (gyakorlatilag ez egy klasszikus Amiga ára is), amiért már GHz feletti órajelet, ATI grafikus chipet és akár több száz MB memóriát, merevlemezt és optikai meghajtót is kaphatunk.  S akkor nem is beszéltem az Amiga laptopról... Azért azt ne felejtsem, hogy a MorphOS nem ingyenes (80 euró egy Mac Mini G4-re vagy PowerMac G4-re, 111 euró egy PowerBook G4-re) - de még egy olcsó Apple hardver mellett is jobban jövünk ki vele, mint egy 400 eurós PowerPC Amiga turbókártyával.

Mac Mini

Az én Amiapple-m
Magam a közeljövőben várhatóan egy Mac Mini G4 büszke tulajdonosa leszek, amelyen MorphOS fog futni - visszatér az életembe a napra kész Amiga rendszer, internettel, hálózattal, hang és filmlejátszással, ahogy az 2012-ben illik - s mindez az Applenek köszönhetően. Fura, mi?  Aki szeretne csatlakozni hozzám, most láttam egy eMac G4 hirdetést 23000 forintért (800 MHz/1GB RAM/ATI Radeon 32MB/40GB HDD/Pioneer DVD író/AirportExtreme/fehér Apple bill + egér) - ennyiért egy nagyon gyors Amiga igencsak megéri...

Dragon György

| Még több lehetőség

0 Tovább

Vírus az AppStore-ban

Léteznek az informatika világában is legendák, például hogy a vírusok csak a Windows-rendszereket fertőzik meg. Keleti Arthur, a Netidők biztonsági szakija, az ITBN főszervezője most egy olyan esetet mutat be, ami az elmúlt öt évben elképzelhetetlen volt. Felfedezték ugyanis az első rosszindulatú programot az Apple mobilboltjában, az AppStore-ban. Aztán kiderült, hogy a GooglePlay-ben szintén jelen volt ez a program.

AppStore

Keleti Arthur: Az volt a program neve, hogy Find & Call, vagyis keresd meg és hívd fel. Felkínálta a felhasználónak, hogy a telepítés után az összes barátjával tud ingyen beszélni. Kiderült, hogy telepítés után a felhasználónak az összes kontaktját az összes adatával együtt feltöltötte egy távoli szerverre anélkül, hogy erre különösebb engedélyt kért volna. Ezután a szerveren az adott névlistára kiküldött egy SMS-spam-szerűséget, azzal a felhívással, hogy mindenki telepítse fel ezt a programot, aki csak tudja, és az SMS feladójaként azt az embert tüntette fel, akinek a telefonjáról ezeket az információkat leszedte.

Nagyistók Tibor: Azért eddig ilyet csak e-mailben láttunk…

Keleti Arthur: Igen, ez egy klasszikus spam-jelenség. Másrészt pedig a szerver nem csak ilyen információkat gyűjtött, hanem egyebeket is: Facebook jelszavakat, Google jelszavakat, amit a biztonsági szakértők feltételezése szerint másra is felhasználtak a készítői. Az írója azt mondta, hogy ez egy béta állapotban lévő program és hát ő igazából nem is gondolta, hogy ebből ekkora balhé lesz. Ezt azért kicsit nehéz elhinni. Nagyon agresszívnek tűnt egyébként az alkalmazás ilyen szempontból és az, hogy nem adott semmiféle információt arról, hogy mit fog csinálni, az nem volt egy okos húzás. Szintén problémás, hogy ezt az információcserét nem titkosítottan hajtották végre, amire minden lehetőség megvan, ez szintén nem egy elegáns húzás. Tehát ebből is sejthető az, hogy aki itt az adatokat összegyűjtötte, az nagyon felelőtlen volt az adatkezeléskor. Tehát például a Kaspersky – aki felfedezte ezt a kórokozót - ma azt mondja, hogy ez egy trójai és bele is tette a legtöbb vírusírtó cég az antivírus motorjába mindkét platformon. 

AppStore az okostelefonon

Nagyistók Tibor: Szűrjük le a tanulságot, hogy mire kell odafigyelni az online boltokban? 

Keleti Arthur: Arra mindenképpen oda kell figyelni, hogy melyek azok az alkalmazások, amelyek feltételezhetően hozzá fognak férni egyéb adatokhoz is, az adott készüléken. Tehát a kontaktcímekhez, addressbookhoz, melyek azok az alkalmazások, amelyek lokációs (tehát helymeghatározási) információt fognak továbbadni… és hogyha azt látjuk, hogy erre nem kérnek tőlünk engedélyt, vagy mondjuk feltelepítjük az alkalmazást és anélkül, hogy mi bármit mondtunk volna, látjuk, hogy az alkalmazás elkezd nagy mennyiségű adatot forgalmazni, akkor mindenképpen kezdjünk el gyanakodni.

Bódi Zoltán: Azt egyébként honnan lehet látni?

Keleti Arthur: Egyrészt a legtöbb ilyen eszközön vannak statisztikakészítő programok, amiket ha bekapcsolva hagyunk, akkor látjuk, hogy mennyit forgalmaztunk. Ez egyébként azért sem butaság, mert nagyon sok szolgáltatónál mérik az adatforgalmat, tehát fontos az, hogy mennyit forgalmazott a készülék, ezért is érdemes ilyen programokat a háttérben futtatni. Kettő: több modellnél is látható, hogy éppen forgalmaz adatot a készülék. Ha rápillantunk és azt látjuk, hogy már régóta zajlik, akkor ott valami nem stimmel. Erre érdemes odafigyelni. Mondjuk ha én ezt az alkalmazást feltelepítettem volna, biztos, hogy abban a percben, amikor elkezd motoszkálni a címjegyzékem környékén vagy elkezd az én engedélyem nélkül ilyen forgalmat bonyolítani, biztosan azonnal letöröltem volna! Arról nem is beszélve, hogy így hirtelen azt sem értettem meg, hogy egyáltalán miért telepítenének fel az emberek egy ilyen alkalmazást. De mint tudjuk, ehhez nem kell különösebb indok, mert annyi butaság van ezekben az online áruházakban és annyi marhaságot feltesznek az emberek. Hogyha egyszerűn csak azt mondjuk nekik, hogy „ez nagyon jó lesz, mert majd tudsz beszélni a barátaiddal!”, akkor azonnal feltelepítik…

 

0 Tovább

A Google az új Apple?

Múlt héten meg úgy tűnt, hogy a Surface-szel a Microsoft az új Apple, de tegnap óta egyértelműen a Google pályázik erre a címre. Legalábbis nálam. Mert míg a Microsoft „csupán” a tabletből csinál végre egy használható eszközt (több mint 10(!) évvel évvel az eredeti koncepció bejelentése után már igazán ideje volt valakinek), addig a Google valami újjal állt elő tegnap, csakhogy úgy ahogy azt az Apple-től szoktuk meg az elmúlt években. Hogy tényleg sikerül-e ellopniuk a showt az Apple elől, az persze ezeknek a termékeknek a majdani piaci fogadtatásától függ. Az azonban biztos, hogy jelenleg nem az Apple a leginnovatívabb a nagyok közül. És valljuk be őszintén, ma már ennek is hírértéke van.

Ettől még mondjuk semmi sem veszélyezteti most vagy a közeljövőben az Apple sikereit és részvényárfolyamát - mert ahogy a Nokiánál láttuk, egy jól menő cégnél éveken át tartó stratégiai és taktikai baklövéseknek a sorozata kell ahhoz, hogy teljesen megroggyanjon a cégbe vetett bizalom és a részvények közel fabatkát se érjenek. De ne szakadjunk el a témánktól.

Amit az Apple nagyon jól csinál az a hardver és a szoftver integrálása, a felhasználói élmény előtérbe helyezése, a termékek iránti vágyakozás megteremtése és folyamatos fenntartása, végül mindezek egyfajta eredőjeként egyes iparágak teljes kifordítása önmagukból és lenyűgöző megújításuk (ebben Steve Jobs volt a látnoki mester), miközben állva hagyják a versenytársakat. Most ebből az innovációs dinamikából láttunk valamit megvillanni a Google-nél.

Ha szűken, a számokat nézzük, akkor a Google már legyőzte az Apple-t az androiddal - a platform részesedése az okostelefon piacon a legmagasabb (a tablet esetében korántsem ilyen kedvező a kép). Az Oracle perben napvilágra került információk szerint mondjuk pénzt nem igazán a Google csinált ebből a győzelemből, hanem a nevető harmadik Samsung. A Google persze nem győzhet mindenhol, de a többfrontos háborúban, amit folytat (például a böngésző piacon a Microsoft és a Mozilla ellen, okostelefon és tablet fronton az Apple ellen, vagy a közösségi médiában a Facebook ellen) vannak igazán jó húzásai. Ahhoz azonban, hogy igazán az élre törjön, olyan innovációs lendületre van szüksége, mint amit az Apple-től láttunk az elmúlt évtizedben. Méghozzá folyamatosan. Ezért a kulcs kérdés az, hogy vajon a tegnapi Google show egyszeri alkalom volt vagy egy nagyszerű menetelés kezdete? Bizonyos szempontból – a fogyasztók, végfelhasználók számára – teljesen mindegy, reméljük ugyanis, hogy a versenytársak felveszik a kesztyűt és kiváló, de megfizethető árú termékekkel, fognak minket fogyasztókat kényeztetni, bármelyik táborhoz tartozzunk is. Hajrá!

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek