A sorozat előző részei:
1. rész: Podcast: rádió a neten
2. rész: Ilyen a netrádió-portál
3. rész: Szolgáltatások a netrádió-portálon
A podcastról mint a rádiózás egyik jövőbeli formájáról szól a sorozatom, amelynek negyedik részéhez érkeztünk. Ezúttal egy olyan fiatalemberrel készítettem interjút, aki egyszemélyes podcastot hozott létre két évvel ezelőtt, melynek neve: Vipcast. Szalay Dániel évekkel korábban a műsorunk munkatársa volt, azóta dolgozott másik rádiónál, majd tévénél és most a Computerworld c. lap vezető szerkesztője.
Szilágyi Árpád: Miért indítottál podcastot?
Szalay Dániel: A gondolat már több éve motoszkált bennem, mivel a mindennapjaim során számtalan színes személlyel vagy érdekes témával kerülök kapcsolatba, ám ezek nem mindig kapcsolhatók azokhoz a jellemzően azért informatikai témájú cikkekhez, műsorokhoz, amiken épp dolgozom. Szerettem volna ezeket az egyéneket, akikkel a hagyományos média nem foglalkozik (eleget), jobban megismerni, a témákat alaposabban körüljárni. Emellett a podcast magyarországi népszerűsítését is célul tűztem ki. A hagyományos rádiózás esetében a mai magyar rádiós környezetben alig-alig van már egyáltalán beszélgetős műsor, ez pedig számomra hiányérzetet keltett.
A podcast viszont azért is más, mert bárki készíthet műsort, méghozzá kis befektetéssel, tehát nincsenek igazi korlátok. Ha egy embert érdekesnek találok, akkor akár egy 30-40 perces mélyinterjúra is lehetőség van, mint ahogy van is erre példa az oldalamon. Például egy "régi motoros" MALÉV pilótával készítettem ilyen terjedelmű interjút. Pozitív tapasztalat, hogy van, aki ilyen időtartamú hanganyagokat is meghallgat. Ez többek között annak köszönhető, hogy a podcast anyagait nem muszáj a számítógép előtt meghallgatni, magunkkal vihetjük egy repülőútra, vagy hallgathatjuk a vonaton is a szabad perceinkben.
Szilágyi Árpád: Miért egyszemélyes a podcastod?
Szalay Dániel: Szeretném bebizonyítani, hogy akár egy ember is képes lehet ellátni egy személyben a szerkesztő, a riporter, a vágó, a webfejlesztő feladatait, és minőségi tartalmat állíthat elő. Bár én szeretek csapatban is dolgozni, de az egyedül készített műsorok esetében van egy fontos előny: nem kell megfelelni tulajdonosi, hirdetői vagy más elvárásoknak. Ha épp egy tőzsdei elemző érdekel, akkor vele beszélgetek, ha pedig egy színésznővel szeretnék interjút készíteni, akkor ez is beleférhet.
A koncepció lényege egyébként az, hogy szándékosan nem korlátozom a témák körét, teljesen szubjektív a "merítés".
Ha mégis kategorizálni kellene a Vipcast anyagait, akkor talán leginkább a Lifestyle/Életmód húzható rá leginkább, hiszen például a tőzsdei elemzővel is alapvetően azért beszélgetem, hogy megismerjem az életét, és kevésbé a konkrét gazdasági, tőzsdei helyzetről beszélgetünk.
Szilágyi Árpád: Elképzelhetőnek tartod, hogy a rádiós újságírás egyik lehetséges jövőjét jelenti a podcast?
Szalay Dániel: A podcast nem fenyegeti a hagyományos rádiós piacot, legalábbis most még eléggé gyerekcipőben jár Magyarországon, szemben az Egyesült Államokkal, ahol már ismert podcast-sztárok is vannak. Ugyanakkor nem is gondolom, hogy veszélyeztetnie kellene a podcastoknak a rádiókat, a hagyományos rádiózás és a podcast megférhet egymás mellett, és kiegészíthetik egymást. Úgy gondolom, hogy a hagyományos rádiókkal szemben a podcast számtalan vonzó tulajdonsággal rendelkezik - például akkor hallgathatom meg az adott műsort, amikor épp van pár szabad percem - , de én például nem szívesen mondanék le a hírrádiók - mondjuk a Kossuth Rádió vagy az Inforádió - nyújtotta frissességről.
A podcast tehát egy plusz lehetőség, hogy olyan témák, vagy zenék is megjelenhessenek a kínálatban, ami esetleg nem kerül adásba a rádióban.
Fontos különbség a rádiókhoz képest, hogy a podcastokra kevésbé vonatkoznak az elektronikus médiát korlátozó médiatörvény kitételei. Engem például sokszor bosszant egy-egy műsorban, hogy készítői nem mondják ki a meghívott vendégek, szakértők esetében, hogy mely cégtől érkeztek, mert attól tartanak, hogy burkolt reklámnak minősül a beszélgetés. A podcast esetében a műsorkészítő bátran megemlíthet olyat, ami egy rádióban már „necces” lenne.
A „hagyományos” műsorkészítés tulajdonsága, hogy lényegesen nagyobb tömegekhez szólhatunk. És mivel többeknek (szélesebb hallgatói körnek) kell megfelelni, a kötöttségek ilyen értelemben előnyként is mutatkoznak. De vannak témák, amiket jobb szabadabban feldolgozni, és olyankor alkalmasabb a podcast.
Szilágyi Árpád: Szerinted a rádiócsatornáknak kell-e podcastot üzemeltetniük manapság?
Szalay Dániel: Természetesen! A legtöbb rádió nem él ezzel a lehetőséggel, pedig az Inforádió példája mutatja, hogy alig jelent plusz költséget számukra a podcast, miközben egy más fajta célközönséget is megszólíthatnak vele. A hangfelvételek így is, úgy is előállnak, és akkor miért ne osztanák meg azt egy plusz csatornán keresztül is hallgatóikkal?
Szilágyi Árpád: Sokan használnak már Magyarországon is MP3-lejátszót. Miért nem terjed gyorsabban a podcast?
Szalay Dániel: Úgy gondolom, hogy a legfőbb akadályozó tényező, hogy az emberek zöme magát a fogalmat nem ismeri, nem tudja, mit jelent a podcast és hogy ezt hogyan is állíthatná be. Pedig nagyon egyszerű, csak egy szoftvert kell telepíteni a számítógépre, feliratkozni az ígéretesnek tűnő podcastokra, és ettől kezdve amikor friss tartalom jelenik meg, akkor azok automatikusan letöltődnek az mp3 lejátszóra vagy számítógépre.
A másik probléma a magyar podcastok csekély száma. Óriási lehetőség rejlik benne, hiszen ha angol nyelvű podcastot készítünk, akkor akár „világrádiót” is készíthetünk, műsoraink a világ valamennyi pontjára eljuthatnak, kis költségből.
Egyébként a felhasználók szempontjából az Apple "i" betűs termékei, az iPhone, az iPad, iPod stb. tovább egyszerűsítik a podcastok letöltését. Abban reménykedem, hogy ahogy ezek az eszközök még divatosabbá válnak, úgy válik erősebbé a podcastok iránti igény is. Az "i" betűs kütyük tehát a lehetséges kitörési pontok egyikeként is funkcionálhatnak.
Azzal együtt, hogy a többi fejlettebb mobilon vagy mp3 lejátszón sem bonyolult beállítani a podcastokat.
Szilágyi Árpád
Utolsó kommentek