Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Okosóra: amikor James Bond találkozik Kitt-tel

Egy hónapja nyüstölöm a Samsung okosóráját, a Galaxy Gear-t. Annyiért, amennyibe kerül - 100 ezer forint - biztosan nem kéne, de most, hogy vissza kell adnom, mégis fáj érte a szívem. Pedig a lépésszámláláson kívül semmi értelmesre nem tudtam használni - annak ellenére, hogy nagyon igyekeztem.

Hogy megválaszoljam az első és legfontosabb kérdést, amit a legtöbben feltettek az okosórával kapcsolatban az elmúlt hetekben: igen, lehet vele telefonálni. De csak akkor, ha a telefon a közelben van, mert a hívás azon megy keresztül, viszont kihangosítva, az órával beszélhetünk, szóval megvan a Kitt feeling. Hívást indítani és fogadni is lehet rajta, tiszta sci-fi.

További, ennél praktikusabb dolgokat is tud a szerkezet, kis füttyögés kíséretében megjeleníti például a naptárba beírt dolgokat, amiket 5 percre el is lehet altatni. Ezen kívül kiírja az érkezett SMS-ek szövegét, de válaszolni legfeljebb úgy lehet rájuk, ha elmondjuk a válaszüzenetet, vagy az előre rögzített néhány sztenderd üzenet közül választunk ki egyet. A hangfelismeréses üzenetküldés nekem nem jött be, a géphangú néni úgy beszélt a telefonból, ahogy azt az 1980-as években elképzelték a robotokról, viszont magyarul nem tudott ("I didn't catch that." - mondta gépies angolsággal ékes magyarsággal elmondott próba üzenetemre).

Ki kell ábrándítanom azokat, akik azt hiszik, hogy az okosóra kiváltja az okostelefont: telefon nélkül ez az óra nem igazan használható, nincs például benne saját wifi, GPS, nem lehet vele gépelni, vagy akár interneten böngészni... Ahhoz, hogy értelmesen használni lehessen, először is össze kell párosítani a megfelelő telefonnal. Ehhez NFC-t használ, ami meglepő módon nem az órában, hanem a hozzá adott, töltéshez használható, rácsatolható "kabátban" található. A párosítás után a két eszköz már Bluetooth-on kommunikál, amihez nem kell a külön "kabát", így akár több méterre is távolodhatunk a telefontól az órával használat közben.

Az óra vezérlése a be-kikapcsoló gombot leszámítva megfelelő irányú "húzásokkal" történik, például a kamera megnyitásához a nyitó képernyőt kell felülről lefelé húzni, a bezárásához fordítva kell eljárni. A képernyők (menüpontok) között balra-jobbra húzással válthatunk. Meglepően jó fotókat csinál egyébként az óra, főleg kültéri, normális fényviszonyok mellett, amiket azonnal szinkronizál is a telefonnal és a Google retusálja is a képeket. Rövid videókat, vagy hangos fényképeket (felvétel után még 9 másodpercig veszi a hangot) is lehet vele csinálni. Szóval a 007-es vonal is erős.

De nem csak üzenetek vagy naptárbejegyzések olvasására, telefonálásra és fényképezésre alkalmas az eszköz, vannak rá speciális alkalmazások is, amiket a Google Playből lehet először a telefonon letölteni, majd azok automatikusan felmásolódnak az órára és használatba lehet venni őket. Ilyen alkalmazások például az Evernote, a Zite, a Banjo, a Runtastic Pro, a CamDictionary, a Vivino, vagy a Tweet Quickview. Az Evernote például megjeleníti az utolsó három jegyzet legelejét, de lehet fényképes vagy hangjegyzetet készíteni vele - kérdés persze, hogy mi szükség erre, ha a telefon amúgy is kéznél van. A Zite cikkajánló és olvasó alkalmazás, amihez kell a telefon internet kapcsolata - a cikkek leadjét elolvasva eldönthetjük mit nyissunk meg a telefonon - szóval az órán nem igazán tudunk olvasni. A többi alkalmazás is korlátozott funkcionalitással bír, mert nem az órára, hanem telefonra találták ki őket - csupán két kivétellel találkoztam: a Vivino az óra kameráját használva boroscímkéket képes beolvasni és megkeresni azokat egy adabázisban - kocka gourmet-k előnyben. A másik a Runtastic Pro, ami, ha megtalálható a telefonon (idehaza 1100 forintba kerül az app), akkor futás közben az órán kijelzi a fontosabb információkat - viszont ehhez magunkkal kell vinni a telefont, mert az órában nincs GPS. Visszajutottunk tehát megint a telefonhoz.

A "third party" alkalmazásokon túl saját Médiavezérlő is van a Gearben, ami elindítja vagy leállítja a telefonon a zenék lejátszását. Ez valószínűleg kényelmes lett volna, ha nem iPod-on hallgatnék zenét évek óta, így nem használtam ki (tudom, hogy az mp3 lejátszók már kimentek a divatból, én viszont valamiért így maradtam).

A pontos időn és a lépésszámlálón kívül egyetlen dolog van még, amire kiválóan használható a Gear: a felvágási faktor egyelőre még óriási (mondhatni órási - bocs, ezt nem bírtam kihagyni). Az első napon, amikor használni kezdtem, az étteremben a pincér megkérdezte hogy milyen (azt hittem először, hogy az elfogyasztott ebédre gondolt, komolyan). Szinte mindenkit érdekelt a környezetemben, hogy mi ez, mit tud... rengeteg profilképet csináltam ilyen érdeklődő emberekről, hogy megmutassam milyen ügyes kamerája van az órának. Már szinte ezért megérte kipróbálni a Geart.

Ami viszont zavaró volt, hogy sokszor nem mutatta az időt, amikor meg szerettem volna nézni, mert nem érzékelte, hogy magam felé fordítottam a kijelzőt, ami alapból ki van kapcsolva, csak akkor mutat valamit, ha azt hiszi, hogy nézik. Viszont sokszor bekapcsolt, amikor pedig nem kellett volna neki, így feleslegesen merítve az elemet. Egyszer futás közben még fotózott is magától, pedig hozzá sem nyúltam - na ez igazán bosszantó volt (íme, egy igazi első világbéli probléma).

A másik - számomra nem ennyire zavaró - tényező, hogy egy töltéssel mindössze két napot bírt ki és alapból nem is írja ki, hogy hány százalékon áll az akkumulátor. Így az egy hónap alatt 1-2 alkalommal meglepett a napközbeni lemerülése. Mert ugyan gyorsan újra lehet tölteni (kb. 1 óra), viszont teljesen egyedi töltője van, az órára csatolható kabát mini-mikro(?) USB-vel. Szóval esélytelen kölcsönkérni csak úgy valakitől egy töltőt.

1 hónap használat után nekem úgy tűnik, hogy különösebb gyakorlati haszna vagy értelme nincsen a Galaxy Gear-nek, leszámítva a pedometert (lépésszámláló) és, hogy mutatja az időt - de hát ez egy óra, ez a dolga, szóval ez elvárható tőle. Jobban belegondolva a lépésszámlálót leszámítva nem is használtam semmi értelmesre. De az nagyon fog hiányozni. Viszont emiatt biztosan nem éri meg az árát (kb. 100 ezer forintot), ami például egy iPad Mini vagy egy középkategóriás okostelefon ára és még számtalan sokkal értelmesebb dologra el lehet költeni ennyi pénzt. Mégis azt mondom, hogy engem meggyőzött az okosóra, talán, mert igazán semmi különlegeset sem vártam tőle. Ha már viselhető kütyükről (wearable tech) van szó, akkor viszont inkább hiszek az okosszemüvegben. Szóval várom, hogy piacra dobják az első, kereskedelmi forgalomban is elérhető okosszemüveget. Szívesen kipróbálnám azt is.

(Köszönet a Telenornak, hogy biztosította az eszköz tesztelését.)

Pintér Robesz

0 Tovább

Interaktivitás a televíziózásban - a tévécsatornák halála

Hétfőn egy izgalmas konferencián vettem részt, ahol a televíziózás állt a fókuszban. Az első, hagyományteremtő jelleggel megrendezett Media Platform konferencián elsősorban a tévécsatornák, a műsorszórással foglalkozó cégek és a téma iránt érdeklődő rokon szakmák képviselői jelentek meg. Jómagam egy, az interaktív televíziózással foglalkozó kerekasztalba ülhettem be, ahol kiderült, hogy a mostani tévés üzleti modell napjai meg vannak számlálva - az igazi kérdés csak az, hogy csupán néhány évet, vagy több évtizedet kell várni arra, amíg tömegessé válik az újfajta, elsősorban internetes interaktivitáson alapuló mozgóképes műsorfogyasztás (szándékosan nem írok tévézést).

Először is szögezzük le, hogy az interaktivitás a televíziózásban nem az internettel kezdődött. Már a kezdet-kezdetén is szerettek volna az emberek visszajelezni a műsorokkal kapcsolatban, a gyártók pedig tudni, hogy mit gondolnak a nézők a műsorról, csak erre a "párbeszédre" korlátozottak voltak a lehetőségek. Tessék megnézni a Gyula vitéz télen-nyáron című klasszikus magyar filmet, hogy hogyan lehetett (volna) visszajelezni a televíziózás (broadcasting) hőskorában. A film ikonikus jelenetében az elektromos fogyasztók bekapcsolásával üzent a társadalom az alkotóknak (1 óra 10 percnél). Az elektromos rendszer leterheltsége ugyanis jól mérhető, bár mivel alapvetően nem erre találták ki, vannak is nem várt következményei (lásd amikor a műtőben elmegy a világítás a főhős életmentő beavatkozása közben).

Ennél sokkal kézenfekvőbb, de pusztán látszólagos interakciót jelentett a tévé távirányító. Itt ugyanis nem valós az interakció, nincs igazi visszajelzés, ha a néző elkapcsol, mert erről nem tudnak a műsor készítői, legfeljebb akkor, ha mérik a nézettséget és azok kapcsolnak el, akik benne vannak a nézőmérő rendszerben. (Idehaza sokkal korábban jelentek meg a tv távirányítók, mint a paneles, elektromos nézőmérés). Ekkoriban még a telefon jelentette az igazi visszirányúsítást. Míg azonban az egyik irányban el lehetett érni a tömegeket (a műsorszórással), a tömegekből legfeljebb a szerencsés kiválasztottak (egy-két megbízható elvtárs) vagy a nézők közül a műsorba kapcsolt betelefonálók jelezhettek csupán vissza. Tehát erősen korlátozva volt a valós idejű interakció.

Ettől már eggyel fejlettebb lehetőséget jelentettek az SMS-ek. Ezekre mind a mai napig sikeres műsorformátumokat lehet építeni. Az élő, szavazós műsorok esetében meghatározó bevételre lehet szert tenni az SMS-ekből befolyó díjakból. Ez már igazi, tömeges visszajelzésre ad lehetőséget - igaz, elsősorban szavazás jelleggel -, viszont az SMS csak az utóbbi egy évtizedben jelent valós alternatívát, amióta tömegesen elterjedtek a mobiltelefonok.

És csak mindezek után jön az internetes interaktivitás, de ez is evolúción ment keresztül. Először azt gondolták a szakemberek, hogy majd a tévé képernyőn keresztül leszünk interaktívak, például megvesszük a műsorvezető öltönyét, vagy kérésre extra információkat kapunk egy sporteseményről a képernyő segítségével. Ehhez képest, amit ma látunk, hogy az egyidejűleg két (néha három) képernyős médiafogyasztás terjedt el: a tévézés mellett egy további, másik eszközt használunk és azon keresztül vagyunk interaktívak, az referál a nézett műsorra: számítógép, okostelefon, tablet jelenti a másik, ugyanakkor néha elsődleges képernyőt, ami mellett még megy a tévé is. De ugyanakkor még ez is broadcasting, tehát tömeges, hagyományos tévés műsorszórás. Igaz, a felhasználók a közösségi médiában már nagy tömegben tudnak (leginkább egymással és nem a műsor készítőivel) interakcióba keveredni.

A legújabb mozgóképes modellben viszont már a műsor (a tartalom) akár el is válhat a csatornától vagy a műsorszóróktól (mint amilyen idehaza az Antenna Hungária, a kábeles vagy műholdas cégek). A tartalom úgy lesz önálló, hogy például felkerül a YouTube-ra, vagy a Netflix-re, a Hulura. Ebben az esetben eleve a tartalom kiválasztása is interaktívvá válik, mivel az rendszerint kikerül a televíziókészülékből és átköltözik a számítógépe, okostelefonba, tabletbe. A mobil internettel még magunkkal is vihető és bárhol, bármikor elérhető. Viszont nekünk kell megmondani, hogy mit akarunk nézni, nem az éppen futó adásból választunk (bár utóbbira is van lehetőség, ha azt mondjuk, hogy arra vagyunk kíváncsiak, mit néznek mások).

A fogyasztói, tévénézői szokások megváltozása lassú lesz. Az emberek hozzászoktak a kanapén, hátradőlős tévézéshez, kedvenc csatornákkal és műsorokkal, miközben vacsoráznak vagy esetleg el-elbóbiskolnak. Ilyenkor azt nézik, amit adnak, legfeljebb a távirányítóval váltanak a csatornák között. Már most is adott azonban, hogy az interneten, okostévén, számítógépen vagy tableten keresztül nem-lineárisan tévézzenek. De egyelőre ezzel kevesen élnek. Viszont ékes képzavarral élve az új szolgáltatások mar a spájzban vannak. A nagy csatornáknak, műsorszóróknak fel kell készülniük arra, hogy a műsorgyártók közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a nézőkkel és rájuk nem lesz többé szükség, egyszerűen kikapcsolják őket az értékláncból. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Kemény ébresztés iPhone-nal

 Az egyik legelső kütyü, amit a mobil telefon kinyírt, vagy mondjuk szebben, nyugdíjba küldött, az az ébresztő óra volt. Azonban vagyunk nem is kevesen, akik elég nehezen ébredünk fel. Mi használtunk annak idején olyan hatalmas, kétharangos ébresztőórákat. Csak az adott akkora lármát, amely fel tudott ébreszteni.

Úgy tűnik ezzel a problémával hardverfejlesztők is küzdenek. Két olyan iPhone kiegészítőt is találtam, amely ezt a problémát próbálja orvosolni.

Az iBell (ára 37 dollár) és az iBell mini (ára 28 dollár) kiegészítőt a dokkoló csatlakozóba kell dugni, és telefonunk igazi, régimódi, kétharangos ébresztőórává alakul. Addig harangozik, amíg ki nem kapcsoljuk, vagy a telefon akkuja le nem merül. Az iBell bölcső éjszaka is tölti a telefont, az iBell mini estében erről lekell mondanunk.  Ezért lehet, hogy reggel arra ébredünk, hogy nem ébredtünk fel, mert  a telefon az éjszaka lemerült.

Toochee, a galaktikus

 

 

(via tuaw)

0 Tovább

Preparált zongora az iPad-en

Egy száz éve született kísérletező zenészről emlékezünk meg egy most megjelent mobil alkalmazás kapcsán zenei rovatunkban. Kevin, alias Fine Cut Bodies bemutatja egy iPad segítségével, hogy miképpen szólal meg a preparált zongora, amelyet John Cage annak idején még úgy valósított meg, hogy különféle tárgyakat - szögeket, radírokat stb. - helyezett a zongora húrjaira.



Íme az oldal, ahol az iPad alkalmazás letölthető: http://johncage.org/CagePiano.html


És egy John Cage darab a YouTube-on: http://www.youtube.com/watch?v=8fPSz-o4zzY

0 Tovább

Space Invaders karóra

Kevés olyan ikonikus játék van, amely átvészelt évtizedeket. De egyesesk, bárhogy is változtak a komputerek, újra és újra elkészültek az adott platformra szánt verzióik, legyen az asztali gép, vagy mobiltelefon. Ilyen a Tetris, a Pac Man, és a Space Invaders is. Ezek a játékok a popkultúra és mindennapjaink részévé váltak.

Romain Jerome svájci óragyártó is nagy űrinvázió rajongó lehet, mert elkészítette A Space Invaders karórát. Limitált szériás csodáról van szó, a játék 1978-as megjelenésének emlékére mindössze 78 darab készült belőle. Kétféle változatban kapható, a „nappali” verzión színesek, az „éjjeli” verzión fehérek az alienek. Az óra teste matt fekete acél, a szíj fekete vulkanizált gumiból készült. 46 milliméter átmérőjű, a szerkezetet biztonsági csavarok tartják össze. 23 köves önfelhúzó mechanikus szerkezet. Járástartaléka 42 óra. 30 méterig vízálló.

Ne rohanjunk megvenni ezt a gyönyörűséget, mert a limitált darabszámhoz szabott az ára. Pontosan tízezer dollárt kell leszurkolni érte. Mindezért cserébe mindössze az órát és a percet mutatja. Ha az ember ügyes, még le is tudja olvasni róla.

Toochee a Galaktikus

0 Tovább
«
123

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek