Az elkövetkezendő néhány alkalommal az Infoszótárban azzal foglalkozom, hogy az internet biztosította technológiai környezet milyen kommunikációs stratégiák kialakítására készteti a felhasználót, az információs társadalom polgárát. Ezek között áttekintem a keresési stratégiát, a figyelemfelkeltő és érvényesülési stratégiát, az olvasási-írási stratégiát, a társalgási stratégiát és a forráskezelési stratégiát.

A nyelvnek mindig is volt adatrögzítő, adatmegőrző funkciója, amely a nyelv társas, normatív jellegéből fakadóan az emberi társadalmakban hamar átvette a tudásmegőrző funkciót. Tehát hamar kialakult az emberiség történetében, hogy a társaság, a csoport szempontjából fontos ismereteket nyelvi, sőt írásos formában (is) rögzítjük, azaz a nyelvvel már szinte automatikusan összekapcsolódik a tudás, a memória, ha valamit fel akarunk idézni, megkeressük hozzá a megfelelő kifejezéseket. A hagyományos, íráson, sőt nyomtatott íráson alapuló kultúrában az évszázadok során rengeteg tudás halmozódott fel és őrződött meg nyomtatott könyvekben. Ki is alakult az ehhez kapcsolódó információkereső funkció, az iskolában megtanuljuk, milyen könyvekben milyen információt és hogyan találunk meg, emellett a leghagyományosabb információkereső funkció a memóriánkhoz kapcsolódik. Vagyis hogy amit memorizálunk, azt az információt viszonylag hamar megtaláljuk. Kicsit régebben, tehát mondjuk az én kisiskolás koromban, kb. 35 éve úgy mondtuk, ha valamit kívülről megtanultunk, hogy könyv nélkül tudjuk.

Az internet viszont alapvető változást hozott az információrögzítésben, a nyelvben. Az internet a szinte végtelen mennyiségű információrögzítő technológiája, és a nagy tömegek által elég könnyen elérhető volta miatt a mai világ egyik első számú tudástárává nőtte magát ki. Ráadásul az a nyelv, ami az interneten használatos, ami a tudást kódolja, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a nyomtatott írás kevésbé vagy egyáltalán nem, ilyen például a multimediális jelleg, a hipertextualitás, az írott-beszélt jelleg, a szimbolikusság. Tehát az internetkorszakban a felhasználó azzal szembesül, hogy egy új, elektronikus, hálózati médián, az interneten, azon belül is leginkább a world wide weben hatalmas mennyiségű tudást, a hagyományoshoz képest – részben – eltérő nyelvi formában érhet el.

Ezért kell új, az internet, a world wide web sajátosságaihoz alkalmazkodó keresési stratégiákat kialakítani. Ebben a közegben, amelyben a tudás minden eddiginél nagyobb tömegben, és a hagyományos strukturáltság, rendszerezettség nélkül halmozódik fel, minden eddiginél nagyobb hangsúly kerül az információkeresésben a releváns információk felkutatására. Ez azt jelenti, hogy a webes keresés során az általunk lényegesnek, kulcsjelentőségűnek tartott új, a céljainknak megfelelő információkra koncentrálunk, a relevanciát keressük. Ezért rohanunk a neten információkeresés során, ezért használunk keresőalkalmazásokat, sőt ezért használunk olyan keresőalkalmazást, amely a többihez képest relevánsabb találatot ad, és ráadásul strukturálja is a találatokat. Ez a helyzet magyarázza azt is, hogy az információ-előállításnál alapvetően fontos a címkézés, hisz a felhasználók egy nagyobb információhalmazból a címkék, a metainformációk alapján tájékozódnak.

A mai interneten tehát a fenti összefüggések miatt a felhasználó szinte ki van szolgáltatva a keresőalkalmazások relevanciaszintjének, vagyis lassan eljutunk oda, hogy az lesz releváns, lényeges információ, amit a keresők és a webes technológiák is annak tartanak, és nem feltétlenül az, amiről megtanultuk, hogy fontos.

Bódi Zoltán