Netidők Blogtársaság

2011. március 29-30-án rendezték a Médiapiac 2011 konferenciát Tapolcán, amelynek második napján jómagam vezettem az internettel foglalkozó Web 2.011 szekciót. A szekcióban elhangzó kilenc előadás meglehetősen sok témát fedett le be a területen folyó történésekből, így beszéltünk a számítási felhő adatvédelmi vonatkozásairól (cloud computing), a HTML5-ről, a márkák és a keresők viszonyáról, az online marketing szerepéről a média munkahelyeken, a céges rajongói oldalakról, a webes hatékonyságnövelés eszközeiről, egy alternatív kézbesítési rendszerről, a digitális fogyasztókról, végül a mobilok térnyeréséről. Konferenciabeszámoló következik.

Első ránézésre talán túlságosan is sokszínűnek tűnik ez a program, de van benne rendszer: a technológiától indulva jutottunk el a márkákig, majd az online marketingig, onnan az online kereskedelemig, és a mobil megoldásokig. Minden előadás a friss, 2011-es internetes jelenségekkel, foglalkozott és szinte kivétel nélkül a hazai helyzetre reflektált. A teljesség igénye nélkül szemezgetek az előadások gondolataiból, szubjektíven kiemelve néhány számomra meghatározó elemet.

A nyitó előadásban Kulcsár Zoltán (Privacy Policy Online Services) a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat mutatta be. Miután a számítási felhő nem egyetlen fizikai helyhez kötött, nehéz meghatározni, hogy a segítségével nyújtott szolgáltatásokra milyen adatvédelmi és egyéb szabályozási elvek vonatkozzanak. Bár egyre többen vesszük igénybe a számítási felhő alapú rendszereket, a szabályozásban még számos luk található, nem tisztázott például, hogy pontosan mihez járult hozzá előzetesen a felhasználó, milyen jogai vannak és mi történik, ha kiszivárognak vagy elvesznek az adatai.

Kolozsi István (fps webügynökség) előadásából megtudhattuk, hogy mi az a HTML5, mi hívta életre, milyen területei vannak és milyen hatással fog járni, ha elkészül. Gyakorlatilag egy olyan webes szabványról van szó, ami 2014-ig készül el, fokozatosan vezetik be és a böngészők kompatibilitásától függően gondoskodik arról, hogy nekünk internetezőknek egyszerű legyen böngészni (ne kelljen plusz kiegészítőket telepítenünk). Ezen felül a webre fejlesztő cégek számára jelent egy egységes környezetet, amiben sokkal kevesebbet kell a fejlesztéssel, dizájnnal, webes optimalizálással foglalkozni, tehát a tartalomipar és egyéb webes szereplők számára is előnnyel jár majd a bevezetése.

Varga Péter (Optimalizálás Bt.) arról beszélt, hogy miközben nagyon sokan keresnek a nagy márkákra, illetve a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekre, ezek sok esetben nem vezetnek el magának a márkának az oldalára. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy nagy márka tulajdonosa mit nyerhet a keresőoptimalizálással, hanem, hogy mit veszíthet, ha a felé irányuló figyelmet átengedi másoknak.

Damjanovich Nebojsa (Senpai Consulting) arra hívta fel a figyelmet, hogy a marketing szakma technologizálódik, digitalizálódik, a médiában dolgozó szakembereknek egyre inkább nem csak egyszerűen ismerni kell az online világot, hanem abban, annak az eszközeivel dolgozni, ezért nem mindegy, hogy milyen tudással rendelkeznek, milyen képzéseken vesznek részt.

Forgács Mariann (MarketingMorzsák) a Facebook céges rajongói oldalainak világába kalauzolt el minket. Bemutatta, hogy még a kis cégektől is tanulhatnak a nagy márkák, például többek között az egyszerűséget és hatékonyságot. Megtudhattuk, hogy a rajongói oldal nem értékesítésre való, hanem folyamatos párbeszédre, ahol a közösségépítés meghatározó, ezért a tartalom minősége és nem az önmagában vett mennyisége a mérvadó.

Dunder Krisztián (Dunder.hu) a webes hatékonyságnövelésről beszélt. Ma már a felhasználók gyakran csak átfutják az oldalakat és nem olvassák el a tartalmat, miközben egyre tudatosabban használják a keresőket – bár sok esetben a lustaság is meghatározó lehet a tevékenységükben. A weben egyszerre, egymás mellett található a hasznos tartalom és a szemét, miközben mindkettő ingyen van, mivel ehhez hozzászoktak az emberek. Emiatt szükség van hatékonyságnövelésre, amihez számos, sok esetben ingyen is hozzáférhető eszközt nyújt számunkra a web.

Sipos György (Lapker) az Inmedio és Relay boltok rendszerét mutatta be, mint csomag kézbesítésre használható alternatív eszközt. Ha rendelünk valamit az internetről, akkor nem muszáj azt futárszolgálattal kiszállíttatni és lesni a futár érkezését. A megrendelt csomag egyre több webáruháznál (jelenleg kb. 200 partnere van a cégnek) kérhető a Lapker boltjaiba, amelyek forgalmas, könnyen megközelíthető helyeken találhatók. A csomagok biztonságos kiszállítását összetett logisztikai rendszer biztosítja, az átvételkor pedig tudunk készpénzzel vagy kártyával is fizetni.

Bacher János (GfK) a digitális fogyasztóról (Digital Connected Consumer) szóló friss magyar kutatás adatait ismertette. Ezek szerint a 15-49 éves, legalább hetente internetező lakosság netes és digitális fogyasztási szokásai alapján öt csoportba sorolható: megszállott (8%), neten lógó (11%), kütyümániás (17%), célzottan tájékozódó (26%), bizalmatlan (39%). Elsősorban milyen tevékenységeket vált ki az internet már idehaza is? Újságolvasást, tévézést, bankba járást, hivatalos ügyek személyes elintézését, könyvvásárlást. A digitális fogyasztás már jelen van a magyar emberek egy részének az életében, viszont csalóka lehet csak Budapestről, egy íróasztal mögül figyelni mindezt, mert így túlértékelhetjük a jelentőségét és súlyát.

Az utolsó előadásban Dobó Mátyás (Peer) a mobil platformokról mesélt. Véleménye szerint átmeneti időszakban vagyunk, végleg lezárult a PC-korszak, amikor a felhasználónak értenie kellett az eszköz működéséhez, amikor nem egyszerűen csak használnia kellett azt, de működtetnie is. Minden népszerű fogyasztói technológia életében eljön az a pillanat, amikor használata megnyílik az egyszerű tömegek számára, akik nem érteni, hanem csak használni akarják. Mert három -féle használó van, a mérnök, a nerd és „anyu, apu”. Az informatikában az okostelefonok és a tabletek elhozzák az infokom eszközök használatát a harmadik csoport számára is – aminek a kisebbségbe szorult mérnök és nerd csoportokat leszámítva mindenki örül.

A fentebbi beszámoló alapján is látszik, hogy a média és az internet viszonya sokrétű, összetett és szerteágazó. A kilenc előadás alapján úgy tűnik, hogy aki ebben a világban vállalkozóként, média tulajdonosként vagy akár szakmában dolgozó alkalmazottként boldogulni akar, annak egyszerre kell figyelnie a technológiákra, marketing eszközökre, képzésre, fogyasztóra, szolgáltatásokra, újdonságokra... És még így sem garantált, hogy nem marad le valami fontosról, ami végzetes lehet számára.

Pintér Robesz

A cég közleményében kicsit elbújtak az érdekes számok: csak a mondat eleje az, hogy az Ericsson 150 fővel bővíti a budapesti kutató-fejlesztő központjának létszámát. A másik fele ugyanis az, hogy – dacára a mindenféle válságoknak – az elmúlt két évben is 400 mérnökkel bővítették az állományt! Vagyis ha ezentúl 1150 mérnök dolgozik a jövő távközlési technológiáin, akkor három éve még 600-an voltak, tehát ez idő alatt közel kétszeresére nőtt a központ. Tizenöt éve létezik a központ és az utolsó három évben gyorsul fel a létszámbővítés – vajon mi következik ebből?

A sajtóanyag szerint így országunk legnagyobb K+F központja jön létre, ez azért ebben az időszakban nem kis dolog ám. Sőt, ha kicsit a számok mögé nézünk, akkor jobban fogjuk érzékelni, mi is a jelentősége ennek a hírnek. Két adalékot is szeretnék elmesélni mindehhez. Az egyik az, hogy amikor jó tíz évvel ezelőtt meglátogathattam a svéd távközlés-technológiai cég óbudai bázisát, akkor a fiatal mérnökök elmesélték, hogy nem mesélhetnek el mindent, hiszen 2-3 évvel később bevezetendő megoldásokat tesztelnek és fejlesztenek. Mindez nem meglepő, de azért jó tudni. Volt olyan helyiség is, ahova biztonsági ellenőrzés után léphettem be és volt olyan is, ahova már egyáltalán nem léphettem be…


A másik adalék pedig az, hogy az idén éppen száz éve hazánkban jelenlevő Ericsson itteni K+F bázisán a kutatások „elsősorban a hálózatmenedzsmentre és a jövő IP-hálózataira irányulnak. A fejlesztő tevékenységet végző szakértők többsége a kutatásokhoz kapcsolódó szoftverfejlesztéssel, azon belül hálózatmenedzsment-, IP-, platform- és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozik. Az alapkutatásokra épülve jelentős hardvertervezés és fejlesztés is folyik Magyarországon, mely világviszonylatban is egyedülálló.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az újgenerációs hálózatok fejlesztésében igen komoly előrelépést lehet prognosztizálni, ha ennyi mérnökre van szükség. És az is, hogy a jövő távközlési technológiája itt készül a mi fővárosunkban!

Sinisa Krajnovic, a K+F központ igazgatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy a budapesti központból kikerülő magyar mérnöki szabadalmak meghatározóak a világ jelenlegi mobil- és vezetékes széles sávú internetes kommunikációt lehetővé tevő rendszereiben. A szakikról pedig elmondta, hogy az ezer mérnök közül száz már rendelkezik PhD fokozattal vagy nemsoká megszerzi. A mérnöki szakmában ez tényleg nem semmi.

Szilágyi Árpád

Akinek okostelefonja van, az előbb-utóbb elkezdi azt a saját képére formálni. Platformtól függ, hogy ebben mekkora a szabadsága a felhasználónak, alkalmazásokat jellemzően minden rendszerre le lehet telepíteni, így még többre lesz lépes a készülék, ám például androidos felületen Magyarországon 2011 februárjában egyelőre még csak ingyenes alkalmazásokat lehet letölteni, iOS platformon meg hozzá lehet férni a fizetős tartalmakhoz is. Aki kicsit jobban ért a programozáshoz az átlagnál, annak elképzelhető, hogy igénye támad arra is, hogy a készülék szoftveres környezetét, a felhasználói felületet az alapvető felhasználói jogosultságon túlmenő módon is átalakítsa. Ekkor találkozunk a rootolással.

Ez a szakkifejezés voltaképpen azt jelenti, hogy a felhasználó rendszergazdai jogosultságot szerez, és így hozzáfér a telefon olyan védett részeihez (beállításaihoz, mappáihoz), amit az alapszintű felhasználói jogosultság nem tesz lehetővé. A rootolásnak köszönhetően jóval több mindent telepíthetünk, törölhetünk vagy módosíthatunk a készülékünkön, mint anélkül, például adroidos felületen hozzáférhetünk hazánkban is az Android Market fizetős alkalmazásaihoz, teljesen új, egyedi felhasználói felületet hozhatunk létre, és a lehetőségek tárháza szinte végtelen. A rootoláshoz a különböző platformok, gyártók különböző módon viszonyulnak, egyesek engedik, de nem támogatják, mások teljes mértékben tiltják, egy viszont általánosnak mondható: a rootolás következménye a garanciavesztés. Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy a rootolás előtti állapotot vissza lehet állítani.

A rootolás kifejezés alakja klasszikus példája a beillesztésnek, hiszen az angol root szóalakhoz magyar képzőket kapcsolunk (-l igeképző, -ás/-és névszóképző), így korlátlanul lehet használni magyar nyelvtani kontextusban. A kifejezés hangalakja tökéletesen megfelel a magyar fonetikai környezetnek, a beszéd során tehát nem hangzik idegennek. Más a helyzet az írásképpel, mert egyelőre a magyar írásgyakorlatban a szótőben megtartjuk az angolos írásmódot (root). Van példa arra, hogy az idegenes íráskép is illeszkedik a magyar szokásokhoz (rootolás > rútolás), de ez egyelőre igen ritkán fordul elő (a Google 2011. február 9-én mindössze 170 találatot hozott fel a rútolás alakra), és persze nem is törvényszerű ez a folyamat, lehet, hogy megmarad a jelenlegi forma.

A root névszó alapjelentése az angolban 'gyökér', 'eredet', 'tő', 'alap' és ennek sok kapcsolódó jelentése alakult ki. Az igei forma (to root) alapjelentése hozzávetőlegesen így írható le 'a gyökerekig, az alapokig lenyúl', és ennek is szétágazó jelentésmezeje van, amit most nem részletezek, mindenkinek a fantáziájára bízom ezt.

A rootolás a jelenleg tárgyalt, informatikai jelentését onnan kapta, hogy a Linux rendszerekben a rendszergazdai jogosultságot rootnak nevezik. A klasszikus *NIX környezetben minden kommunikáció fájlokon keresztül történik. Az a felhasználó, amelyik a tulajdonosától függetlenül minden fájlhoz hozzáfér az a root, a Linux világ hajnalán ez eredetileg azt jelentette, hogy a root a rendszer gyökérkönyvtárát birtokolja teljes írási és olvasási joggal. A root tehát teljes jogosultsággal rendelkezik arra, hogy belelásson a rendszerfájlokba, a rendszer alapjaihoz is lenyúlhat, míg az egyszerű felhasználó ezt nem teheti meg. Ezt az elnevezést örökölte a mobilos világ a rootolással. Megjegyzem, hogy a számítógépek fájlstruktúrájában is találunk gyökérkönyvtárat, azaz root directoryt, ugyanis az állományokat mappákba vagy könyvtárakba rendezzük, és ezek pedig első szinten a gyökérkönyvtárhoz kapcsolódnak. Tehát a root kifejezés származékai a számítógépes szókincs több rétegében is megtalálhatók.

Koreai kutatóknak sikerült egy olyan anyagot kifejleszteniük, amely a hanghullámokat képes energiává alakítani.

A calamine nevű anyag alapjában véve cink-oxid és vas-oxid speciális keveréke, mely a kvarchoz hasonlóan piezoelektromos tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis mechanikai energiából elektromosságot állít elő.

A kutatók egy olyan panelt építettek, amelyben az elektródák közé calamine-ból készült nanovezetékeket helyeztek el. Százdecibeles hangerősség esetén 50 millivolt feszültséget állítottak elő. Ez még jelenleg nem túl sok, de a fejlesztők bíznak benne, hogy képesek lesznek olyan panelt előállítani, amely néhány volt feszültség gerjesztésére képes kisebb hangerő – például az emberi hang 60-70 decibele – esetén.

Egy ilyen panel elég lehetne ahhoz, hogy egy mobiltelefon akkumulátorát feltölthessék vele. Gyakorlatilag megvalósítható lenne a töltés nélküli (illetve öntöltő) telefon, mert pusztán a használata során, a beszéddel lenne feltölthető az akkumulátor. De akár a környező zajok vagy éppen a hangos zenehallgatás is energiaforrásul szolgálnának.

Tücsi a galaktikus

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.

Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.

Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…

Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.

Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.

Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.

Probesz