Idén 30 éve, hogy bemutatták az első mindenki számára megfizethető számítógépet a ZX81-et. Kultikus cikk lett és most visszagondolva tényleg forradalmi újdonság volt. Ez az én történetem...
1981-ben mikor a Sinclair research piacra dobta a ZX81 névre keresztelt gépet én még csak általános iskolás voltam, abból is a vásottabb fajta, akinek több ellenőrzője is betelt egy évben. Minden érdekelt aminek valami technikai vonatkozása volt vagy a csajozásról szólt. Tízévesen a Rádiótechnikát olvastam és feltaláltam a csengőt. Persze nem annak indult, hanem olyan lineáris villanymotornak ami helyettesíti egy robbanó motor dugattyúját. A csajozásban sem ártott, ha valakinek jó technikai érzéke volt. Egy diszkólámpa egyenes belépő volt a házibulikba. Bármilyen magnó/lemezjátszó és erősítő birtoklása és összekábelezésének tudománya szintúgy konstans bulimeghívást eredményezett. A buliban pedig ott voltak a csajok. Így értek nálam össze a dolgok.
Valamikor '82-83 körül is volt egy házibuli, ami a szokásos csajozós dolognak indult. Mai napig emlékszem rá, de leginkább azért mert a csajozásból semmi nem lett, viszont előkerült egy ZX81. Volt hozzá program is papíron, amit képesek voltunk bepötyögni. Egy mukkot nem értettünk abból amit csinálunk, és jó sok időt elvesztegettünk mire sikerült hibátlanul bemasszírozni. Valami igen egyszerű Invaders utánérzés volt a program. Akkor én ott szerelembe estem a számítógépekkel. Talán nem kellett egy év sem, és valahogy összeszedtem a tudást a számítógépekkel kapcsolatban. A középiskola első évének a végére már majdnem fejből felrajzoltam a ZX81 kapcsolási rajzát. Tényleg végtelenül egyszerű szerkezet volt már akkor is. Viszont pont ez volt ennek a gépnek a legnagyobb erénye is, hiszen az ára miatt elérhető lett mindenki számára is a számítástechnika. A korabeli vetélytársak tízszer annyi alkatrészből álltak és az áruk is sokszorosa volt a ZX81-nek, igaz a tudásuk is nagyobb volt.
Az akkori átszámított ára a gépnek kb. 5500 forint volt, ami egy havi átlagkereseteknek úgy a jó másfélszeresére rúgott. Angliában az akkori átlagkeresetből viszont 8-10 darabot vehetett volna bárki. Én jól emlékszem, hogy Budapesten az Örs-vezér téri Sugár fölszintjén volt egy Bizományi és ott lehetett kapni, valamint a Filmmúzeumnál a nagy Bizományiban. Persze leginkább csak a kirakatban bámultuk azokat a gépeket, amiket a hazai szürkeimport ipari méretekben hozott be az országba, venni egy darabot sem tudtunk belőle. A lelkes amatőrök kezdetek számítógép építő klubokat létrehozni, ahol elborult agyú emberek úgy örültek egy kapcsolási rajznak, mint körúti butikos egy új Burda szabásmintának. Sokan építették életük első gépét ilyen módon. Mivel venni semmit sem lehetett, ellenben szerezni bármit, ezért egy számítógép megépítése itthon akár 1-2 évig eltarthatott és akkor még az gyorsnak számított. Az én gépem is félig volt kész, mikor valamikor 1988-ban megvettük az első számítógépünket. Később befejeztem a félbemaradt alkotást, de csak nosztalgiából, addigra már használati értéke nem volt.
Az én gépem is ZX81-nek indult. Az eredeti terveket módosítottam és az én verzióm már 16kbyte-os RAM-mal készült volna. Egyszerűen döbbnet, hogy mit fel nem használtunk. A reset gombnak egy Rotring ceruzahegy tartó kupakja és egy mikrokapcsoló házassága felelt meg. Magnókazetta tokból lehetett gampad-et csinálni. A joystick síbot nyélből és konyhai műanyag edényből készült. A számítógép házam egy valamilyen telefonköponti kezelőkonzol műanyag burkolatából készült. A tasztatúra valami selejtezésből guberált egyéb billentyűzetből. Egy idő után bármire ránéztem azon gondolkodtam, hogy tudom-e használni a számítógépemhez vagy sem. Amire sok-sok évvel később a gép elkészült, már ZX Spectrum lett belőle, de ZX81-nek indult.
Ennek a gépnek köszönhetem, hogy a számítástechnika érdekelni kezdett. A gép építése és a hiánygazdaság tanított meg arra, hogy mindenben keressem azt, hogy mire lehetne még használni, azon kívül amire eredetileg szánták. Köszönöm Sir Clive Sinclair.
Utolsó kommentek