Netidők Blogtársaság

Különös álmom volt pár napja, 1977-ben voltam, ahol okostelefon nélkül kellett boldogulnom. Nem volt egyszerű – ébredés után azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi minden változott meg a modern infokommunikációnak köszönhetőn a 35 évvel ezelőtti világhoz képest.

Az álmomban időrengés volt, csak kicsit másképpen, mint Vonnegut regényében. Míg ott mindenki átélte újra a múltja egy darabját, de nem tudott változtatni rajta, addig az én álmomban mindenki átkerült ugyan 1977-be, de az emberek szabadon cselekedhettek, saját 2012-es eszük alapján. Az infrastruktúra, a környezet azonban az 1977-es volt, ebben kellett boldogulni. Álmomban például nem volt nálam okostelefon – mondjuk működő hálózat nélkül nem is sokra mentem volna vele – és azt magyaráztam pár embernek, hogy hogyan fogok visszatalálni egy adott helyre GPS és navigációs szoftver nélkül egy ismeretlen környezetben.

Az álmok persze szürreálisak tudnak lenni. Az azonban érdekes, hogy az elmúlt évtizedekben szinte észrevétlenül, apránként mi mindent alakított át gyökeresen az, hogy elkezdtük használni az infokom eszközöket, vagyis, hogy a technológia és a társadalom kölcsönösen hatott egymásra. Ez a változás csak akkor szembetűnő, ha két egymástól távolabbi időpillanatot tudunk összehasonlítani, egyébként az apránkénti változásokhoz könnyen hozzászokunk és egy idő után természetesnek tekintjük őket az életünkben.

Fel szoktam tenni a kérdést hallgatóimnak, hogy mi változna meg szerintük az ő életükben és a világon, ha egyik napról a másikra eltűnne például az internet. A legtöbben közel világvége szerű kaotikus átmeneti időszakot jósolnak, amíg átállnánk valami más információs és kommunikációs rendszer használatára, például a telefonéra. Az biztos, hogy például nekem egy darabig nem lenne munkám, mint online témákkal foglalkozó és online eszközökkel kutató szakembernek.

Mindezzel arra akarok rámutatni, hogy egy észrevétlen infirmációs társadalomban élünk mindannyian, ahol még azok élete is más, akik maguk esetleg közvetlenül nem is használnak számítógépet, internetet vagy mobiltelefont. Olyan mértékben támaszkodik ugyanis a társadalom, a gazdaság vagy a kultúra működése ezekre az eszközökre, hogy azok nélkül feltehetően mindenkinek gyökeresen más lenne az élete. Mintha újra 1977-ben lennénk mindannyian.

Pintér Robesz

Évek óta várjuk Magyarországon is az elektronikus könyvek elterjedését, és már 17 évvel ezelőtti első műsorunkban szó volt a Magyar Elektronikus Könyvtárról és jó ideje e-book olvasókat is lehet kapni hazánkban, de a nagy áttörés eddig elmaradt. Ezúttal azonban beszámolunk az Egyesülés az e-könyvekért nevű szervezet megalakulásáról és a kapcsolódó témákról beszélgetünk Barta Gáborral és Farkas Istvánnal – mindketten a Koobe munkatársai. Kezdjük talán a legfontosabbal: hol tart a folyamat, meg lehet előzni az MP3-hoz és a fájlmegosztáshoz köthető jelenségeket a könyvek területén? Vagy itt is kiszabadul majd a szellem a palackból?

A Windows 8-asokkal került be a közhasználatba a Windows RT és a WinRT kifejezés. Kifejezetten érdekel, hogy mit és miért jelent a Windows vagy a Win végén az RT.

A rejtély tehát a kifejezés végén levő RT. Nem tudok róla, hogy a Microsoft részéről hivatalosan közölték volna, hogy mit jelent az RT, ám a Wikipédián, a szakmai, illetve a laikus leírásokban szinte mindenhol azt írják, hogy ez egy betűszó, ami a runtime ('futási idő', ám ebben a jelentéskörben inkább: 'futtatási környezet') rövidítése. Akár így van, akár nem, ez nem visz sokkal közelebb a megfejtéshez. Nem könnyű megmagyarázni, hogy a WinRT és a Windows RT szerkezetekben miért éppen az RT jelenti, amit jelent.

A WinRT kifejezés született meg először. Ez a betűszó egy olyan futtatási környezetet jelent, amely a Windows 8 és a Windows RT rendszereknek a része, és ez az a fejlesztői és futtatási környezet (API), amely lehetővé teszi a metró felületű alkalmazások (Metro-style apps) futását a Windows rendszeren.

A Windows RT viszont egészen mást jelent, ráadásul 2012 áprilisáig Windows on ARM (WOA) volt a neve. Ez voltaképpen a Windows 8 operációs rendszernek egy változata, amelynek az a legfőbb jellegzetessége, hogy ARM architektúrájú rendszereken (tipikusan a táblagépeken) képes futni. 2012. áprilisától viszont a Microsoft ezt az operációs rendszert átkeresztelte Windows RT-re.

Ennek a névválasztásnak az lett a következménye, hogy főként a szakértők és a laikusok közti párbeszédben jelentős zavar van kialakulóban. Ennek az az oka, hogy most a Microsoft szakított egy olyan névhasználati hagyománnyal, amely több mint egy évtizede alakult ki. A Windows változatokat ugyanis már régóta úgy rövidítjük, hogy a Windows tulajdonnév alakját csonkoljuk Win formára, és utána tesszük az aktuális verzió jelölését: Win95, Win98, WinMe, WinXP, Win7 (ez alól csak a Vista volt a kivétel, mert az vagy nem rövidítettük vagy egyszerűen csak Vista formában használtuk). Ám most, a Windows 8-as rendszer esetében a WinRT nem a Windows egyik változatának (a Windows RT-nek) a rövidítése, hanem egészen mást jelent. Azzal, hogy a Windows on ARM nevet lecserélte a Microsoft Windows RT-re, a formai azonosság miatt akarva-akaratlanul is összekapcsolta a Windows RT operációs rendszert a WinRT futtatási környezettel.

Tehát az látható, hogy a Windows 8 legnagyobb formai újítását lehetővé tevő elem elnevezését emelték ki a táblagépeken és egyéb ARM architektúrájú rendszereken futni képes Windows operációs rendszer verzóazonosítójának. Ha ebben a névválasztásban volt némi tudatosság, akkor nyilvánvaló, hogy a Microsoft szerint az új Windows rendszerek legfontosabb eleme a Metró felület. Azt viszont nem tudhatjuk pontosan, hogy mindezt miért éppen az RT jelenti.

Mit kiderült az eddigiekből, a Windows RT-vel együtt emlegetünk egy újabb kifejezést, a Metró felületet is. Ez az elnevezés egyszerű fantázianév, ám mint a név elterjedése közben kiderült, névhasználati, jogi természetű problémák miatt a Metró kifejezést 2012 augusztusától nem használja a Microsoft. Érdekes probléma viszont, hogy helyette mást nem vezetett be hivatalosan a cég, így a köznyelvben manapság is a Metró kifejezés a legáltalánosabb, esetleg a csempe vagy csempés felület fordul elő, emellett a modern felhasználói felület vagy a Windows 8 stílus is felbukkan.

Bódi Zoltán

Nem szeretjük a sarkvidéket: hideg, fél évig sötét van, sokáig minden csupa hó és jég. Nem egy kellemes hely. Viszont cégek számára pont ez lehet ideális. Már nem csak a bányatársaságok és fakitermelők küzdenek meg az időjárás viszontagságaival.

Megindult az informatikai cégek északra húzódása. Pontosabban azoknak a cégeknek, amelyek óriási szerverparkokat üzemeltetnek: felhőszolgáltatok, közösségi oldalak, online játékok. De mi az oka az északra vándorlásnak? Ha a jó oldalát vesszük, akkor a környezetvédelem, ha a valós oldalát nézzük, akkor a pénz.

Az internet világának létezik egy olyan része, amely gyakorlatilag a rendszer motorjaként üzemel, de a hétköznapi emberek szeme elől rejtve marad: ezek a szerverparkok. Ez a terület az internethasználat bővülésével folyamatosan fejlődik, a Microsoft előrejelzése szerint a szerverparkok piaca 2020-ra a mai 50 milliárdról 78 milliárd dollárra nőhet.

A világ legnagyobb szerverparkja Chicagóban van, a Lakeside Technology Center nevű épületen belül 1,1 millió négyzetméter áll rendelkezésre a szerverek üzemeltetéséhez. Jól jellemzi az egység nagyságát, hogy egy 3 217 600 hektoliter méretű, különleges folyadékkal feltöltött tank gondoskodik a géptermek hűtéséről. Összehasonlításként hazánkban a Dataplex a piacvezető, ez egyben a Deutsche Telekom 64 európai szerverparkja közül a legnagyobb a kelet-közép-európaiak listáján. A létesítményben mintegy 14 400 négyzetméter terület áll a gépek rendelkezésére. Itt több mint 25 000 szerver üzemel.

Ma már a nethez van kötve az életünk, senki sem tolerálja, ha néhány órán keresztül nem elérhető kedvenc szolgáltatása. Ez a jövőben még „rosszabb” lesz, a kötödés a nap minden percét érinteni fogja. Ép ezért a szerverparkoknak a nap minden percében működtetni kell. A szerverparkok üzemeltetése nem egyszerű. Folyamatosan el kell látni árammal, hűteni kell azokat, az áramkiesést azonnal pótolni kell generátorokról, védeni kell természeti katasztrófáktól, bűnözőktől, terroristáktól. És mindehhez rengeteg áram kell.

A szerverparkok által fogyasztott rengeteg energia biztosítására számos különböző megoldással kísérleteznek az üzemeltetők, és a zöldmegoldások is egyre hangsúlyosabb szerepet kapnak ebben. A szerverparkok elképesztő mennyiségű energiát fogyasztanak, ezért nem mindegy, hogy az mennyibe kerül, és hogy hogyan lehet csökkenteni a fogyasztást.

Nem mindegy, hogy mennyibe kerül az áram, ilyen nagy felvásárlók már egyedi árban állapodnak meg. Az áram ára függ az előállítás módjától, és a szállítási távolságtól. A nagyfogyasztók egyre szívesebben fordulnak a víz, a szél, és a geotermikus energia felé, mint olcsó és környezetbarát energia felé. Igyekeznek az energiatermelő helyekhez minél közelebb költözni, hogy az áramszállítás vesztesége minél kisebb legyen.

A szerverparkok legnagyobb fogyasztói a hűtőrendszerek, amelyek a szerverek által termelt hőt vonják el a gépektől. Éppen ebből következik, hogy minél hűvösebb a külső levegő, annál olcsóbb a termek hűtése.

Ez az oka szolgáltatók északra húzódásának. A világ legnagyobb forgalmú oldalának, a Facebook kiszolgálására éppen tavaly tavasszal készült el egy gigantikus szerverfarm. A központ a messzi és vadregényes Oregon államban kapott helyet. A Prinevilleben felépített központ 13 700 négyzetméter területű és a Facebook forgalmának felét elbírja.

Az északnyugati államra elsősorban a megfelelő klíma miatt esett a választás az oregoni helyszínre. Többnyire hideg és száraz a levegő, amely megfelelő a szerverek hűtéséhez, spórolni pedig ezen lehet igazán. A hideg levegő a szerverfarm házának tetején lép be, majd elkeverik a gépekből kiáramló meleg levegővel, amelyek egy szinttel lejjebb vannak. A hűvös levegő áthalad egy sor légszűrőn, páramentesítőn, ahol egy finom spray alkalmazásával beállítják a megfelelő hőmérsékleti és páratartalom-értéket, majd ezt a keveréket küldik vissza annak a teremnek a padlózatán keresztül, amelyben a szerverek vannak. A rendszer szépsége, hogy gyakorlatilag olyan, mintha szellőztetnénk, a levegő szabadon áramlik.

Már javában épül egy izlandi komplexum. A jelenleg is épülő adatparkot a közeli víz- és geotermikus erőművek látják majd el energiával, a hűtést pedig a hűvös helyi levegővel fogják megoldani. Így a számítástechnikai igények 100%-át képes megoldani megújuló energiából. Másrészről Izland épp az Egyesült Államok és Európa között helyezkedik el, vagyis ideális helyszínt biztosít olyan vállalatoknak, melyeknek mindkét kontinensen fontos az online jelenlét.

 A Facebook ősszel írt alá megállapodást új európai telephelyéről. A svédországi Luleå városának szélén felépítendő szerverpark mindössze száz kilométerre van az északi sarkkörtől és ugyanazért számít ideális helyszínnek: roppant hideg van. Az átlagos hőmérséklet mindössze 2 fok, ráadásul 1961 óta nem telt el úgy 24 óra, hogy 30 foknál melegebb legyen. Az áramot a helyi vízerőmű szolgáltatja, amelynek bőséges szabad kapacitása van az igények kielégítésére. Ráadásul a helyi elektromos hálózatok stabilan működnek, a nagyfeszültségű rendszerekben 1979 óta nem volt üzemzavar. Így minden adott a 11 futballpályányi szerverterem-komplexum építésére.

Toochee, a Galaktikus

Vajon hogyan és miért törhetnek rommá egy holland kisvárost egy Facebookon szervezett szülinap résztvevői? Történet az internet sötét oldaláról.

Múlt héten tv híradót néztem egyik este és nem akartam hinni a szememnek, Facebookon szerveződő fiatalok szétvertek egy 18 ezer lakosú holland kisvárost. A történteknek utánanézve érdekes adalékok derültek ki a Facebook hatalmáról, az internet sötét oldaláról és az emberi természet sajátosságairól.

Röviden az eseményekről: egy 16 éves, a hollandiai Harenben élő lány születésnapi bulit szervezett a Facebookon és véletlenül elfelejtette azt privát eseménnyé tenni, tehát elvileg bárki jelezhette részvételi szándékát. Hamarosan ezrek csatlakoztak, hivatalos weboldal jött létre, pólót készítettek az alkalomra és még egy toronyház oldalára is kikerült egy óriási reklám: Project X: Haren felirattal. A Project X utalás egy amerikai filmre, amiben a jónak induló buli válik rémálommá, amikor az események láncolatában a szervezők elveszítik ellenőrzésüket a partira érkező egyre nagyobb tömeg fölött. Ugyanez történt Harenben is, csak a buli eleve rémálomnak ígérkezett. A családot ki kellett menekíteni, a városkában pedig randalírozni kezdtek a megjelentek, boltokat szétverve és autókat borogatva.

A félelmetes a dologban, hogy pontosan előre lehetett látni, mi fog történni, mégis, mint egy görög sorsdrámában, nem lehetett elkerülni a végzetet. A városka vezetői és a rendőrség megpróbálta megnehezíteni az érkezők dolgát, például az utca- és útbaigazító táblákat leszerelve, utakat lezárva és megtiltva az alkohol árusítását. Mindez ez azonban a 21. században, a GPS korában kevésnek bizonyult. (Elgondolkodtató kérdés, hogy hogyan lehetne sikeresen megelőzni egy ilyen előre bejelentett tombolást – ez különösen hasznos volna, mivel nem egyedi jelenségről van szó, közel hasonló elszabadult bulik rendszeresen vannak Németországban is.)

De nézzük meg a résztvevők motivációit, mert szerintem ez a legérdekesebb a dologban. Miből gondolja egy átlagos Facebook felhasználó, hogy ott kellene lennie egy számára ismeretlen 16 éves lány születésnapi buliján? Miből gondolja, hogy több ezren be fognak férni egy házibuliba? Nyilvánvaló, hogy amikor 30 ezren csatlakoztak részvételi szándékukat jelezve, számukra ez egy vicc, egy poén volt, senki nem gondolhatja ugyanis komolyan, hogy egy ilyen szülinapi buliban csak úgy ott lenne a helye. Eddig tehát játékos csínytevésről van szó. Az események ott vesznek sötét fordulatot, amikor több ezren tényleg felkerekednek, hogy el is menjenek Harenbe. Egy részük biztosan katasztrófa turista, kíváncsi, hogy mi lesz ebből (feltehetően ők adják a tömeget), néhányan azonban eleve balhézni mennek. Így lesz a tömegből csőcselék, amely összecsap a helyszínen lévő rendőrökkel és garázdálkodni kezd.

Szerintem megkérdőjelezhetetlen azok felelőssége, akik a szülinapi bulit tömegrendezvénnyé változtatták – látjuk már az elnevezésből (Project X: Haren), hogy pontosan tudták milyen események láncolatát indítják el, ugyanakkor abban is biztosak lehettek, hogy nekik sem lesz ellenőrzésük egy ponton túl a történések felett.

A legérdekesebb azonban szerintem az, hogy a világ egyik leggazdagabb és legtoleránsabb országának számító Hollandiában hogyan történhetett meg ilyesmi. Azt gondolom, hogy a háttérben fiatalok ezreinek frusztrációja, elfojtott agressziója állhat, amely ebben a formában törhetett felszínre. A legsajnálatosabb azonban, hogy ez rombolásban öltött testet. Eszünkbe juthatnak az 1968-as események, én azonban ebben a 2012-es történetben semmi előremutatót, pozitívat, felemelőt vagy progresszívat nem látok.

Tanulság? Az internetnek, Facebooknak óriási hatalma van, az emberi butaság és rosszindulat pedig félelmetes dolgokra képes.

Pintér Robesz