Netidők Blogtársaság

Emlékszünk még a régi mondókára: "sós kútba tette, onnan is kivette, kerék alá tette, onnan is kivette" stb, stb. Ezt néhány tesztelő komolyan vette, és kipróbálták, hogy a Canon EOS 7D fényképezőgép mit bír ki. A szívem szakad meg azért a drága masináért.

Először "kerék alá tette", vagyis elütötték egy teherautóval:

Utána jött a kerekesszék és a lépcső:

Ha nem is "sós vízbe tette", de édes vízbe, azután jött a fagyasztás:

Ha már belefagyott abba a tömbbe, akár rá is lehet lőni:

Akkor ideje kiolvasztani:

Ez még nem volt elég meleg helyzet, jöjjön a sütő:

De ez még nem elég forró, jöjjön a tűz:

Nézzük meg munkánk gyümölcsét:

Akkor jöjjön a végső működési tesz. Memóriakártya be:

Új, objektív be, kamera bekapcs:

Exponálás:

És a kera még működik:

Toochee, a Galaktikus

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

A Facebook egyre fontosabb szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolattartásban. Nem csak a közvetlen, közeli barátok és rokonok (ún. erős kötések), hanem a távolabbi ismerősök (ún. gyenge kötések) esetében is átalakul a kétoldalú kommunikáció. A változás különösen a fiataloknál drámai, akik ebben a közegben szocializálódnak, ezt tekintik természetesnek, így például az olyan, korábban általános eszközöket sem használják vagy másképpen, mint az e-mail. De az idősebbek, mint amilyen például ebben az esetben én is vagyok - a magam 37 évével - sem képeznek kivételt a változások alól.

A Facebook fokozatos térnyerésére a kétoldalú kommunikációban egy furcsa dolog hívta fel a figyelmemet pár napja. Kedden születésnapom volt, ami egy „köszöntés cunamit” indított el a Facebook-on. Legalább két tucat ismerősöm köszöntött fel az oldalon. Közben csupán egyetlen telefonhívást, egyetlen e-mailt és egyetlen sms-t kaptam ugyanezen okból. Persze tudom, hogy a Facebook figyelmeztet előre a szülinapokra, ami erősíti ezt a hatást, de ami érdekes, hogy a változást - lévén születésnap csak egyszer van egy évben - évről-évre nyomon lehet követni. Tavaly sokkal kevesebben köszöntöttek fel Facebook-on keresztül, két évvel ezelőtt pedig még inkább ritkaságszámba ment a dolog. Míg az sms, a telefonhívás vagy az e-mail gyakoribb volt ugyan, mint most, de ugyanakkor messze kevesebben köszöntöttek fel összességében bármelyik korábbi évben és azok is inkább a közeli rokonok és barátok közül kerültek ki.

Vagyis a Facebook mind számosságában, mind összetételében megváltoztatta a felköszöntők körét, miközben annak jellegét is átalakította. Azon túl, hogy ez nyilván rossz hír a telefontársaságoknak vagy a „felköszöntő iparban” dolgozó egyéb cégeknek, nagyon érdekes változásokra mutat rá a személyközi kommunikációban:

1. Az egyik, hogy az emberek többet és tágabb körben kommunikálnak egymással, mint korábban, ami erősíti az erős és a gyenge kötéseket egyaránt.

2. A születésnapi kommunikáció erősíti a kölcsönös, kétoldalú kommunikációt, mind az erős kötések, mind a gyenge kötések, de különösen az utóbbiak körében. Akit felköszöntenek, az hajlamos visszaköszönteni, illetve egy részüknek szokásává válhat mások megköszöntése, tehát a jelenség terjed. (Ez állhat szerintem a mögött, hogy egyre többen köszöntenek fel a Facebook-on évről-évre).

3. Mindez növeli a társadalmi tőkét, az emberek kölcsönösen megerősítik egymást abban, hogy fontosak egymásnak, gondolnak a másikra. Ugyanakkor ez ápolja a kommunikációs csatornát is, így az rendelkezésre áll, ha más okból van szükség a kapcsolatfelvételre.

4. Lényegében - ez elsőre meglepő lehet - mindez jót tesz a társadalomnak. Az emberek közötti kommunikációs kötelékek sűrűbb szövésűek lesznek. Ezek a rendszeresen ápolt kétoldalú kapcsolatok pedig bármilyen helyzetben hasznosak lehetnek (munkakereséstől kezdve, tanácsok kérésén át, az egyszerű információcseréig).

5. A Facebook tehát erősebbé teszi a társadalmat, mert növeli az interkonnektivitást (a kölcsönös összekapcsoltságot). Nem tudom, hogy a Facebook tisztában van-e ezzel, de a születésnapokra való emlékeztetés csak megsokszorozza ezt a hatást.

Persze a fentebbiek csak hipotézisek, amelyeket jó volna bővebb kutatásokkal megvizsgálni. Ugyanakkor az ismerősök visszajelzéseiből úgy tűnik, hogy a születésnapi kommunikációk megerősödése esetében általánosabb jelenségről van szó, de egyetlen megfigyelés biztosan nem elég.

Pintér Robesz

Elektronikus zenei kifejezésekről nem lehet anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk a MIDI-t. A MIDI betűszó, ami a musical instrument digital interface 'hangszeres digitális interfész' kifejezés rövidítése, és ebből rövidült a .mid fájlformátum, ami a MIDI kommunikációs szabvány szerint létrehozott állományok kiterjesztése. Azért hárombetűs, mert az informatika kezdetén a fájlnévformátumokban a kiterjesztések technikai okok miatt legfeljebb hárombetűsek lehettek.

A MIDI szóalakot betűszóként, követve az eredeti írásmódot, csupa nagybetűvel írjuk, a másikat fájlformátumként pont után kisbetűvel írjuk.

Informatikatörténeti érdekesség, hogy 2007 elején megjelent egy új számítógéposztály-elnevezés, a MID (Mobile Internet Device 'mobil internetes eszköz'), amely hangzásában egybeesett a .mid fájlformátummal. Az angol amerikai nyelvhasználatban a middle 'középső' melléknév igen gyakran lerövidül mid formára. A MID kategóriájú gépek neve tehát utalt arra, hogy ez egy középső, köztes kategória, mégpedig a 2006 februárjában bemutatott UMPC (Ultra Mobile PC) és például a mobiltelefon között. Hisz a MID-ek olyan egyszerű, kisméretű eszközök, amelyek kifejezetten böngészésre alkalmasak, és alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak hagyományos PC funkciókat. Mára már tudjuk, hogy ez a kategória nem terjedt el a közhasználatban.

Külön érdekesség, hogy a széles körben használatos, régi MIDI szabvány (1982-ben jelentették be, és 1983-ban fogadták el szabványként iparági együttműködésnek köszönhetően) sok különböző próbálkozás és továbbfejlesztési kísérlet ellenére is még mindig használatban van, bár sok tekintetben elavult. Dragon György, a Netidők társaság tagja, zeneszerző barátom szerint, úgy tűnik, hogy fokozatosan el fog tűnni a MIDI, mert pár éve már lassan minden fontosabb programba elkezdték beépíteni az OSC (Open Sound Control) kommunikációt, ami egy sokkal flexibilisebb, hálózati kommunikációra épülő sztenderd, és egyben egy újabb hárombetűs mozaikszó az informatikai kifejezések között.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Olvasom a hírt, hogy a teljes francia GDP ötezerszeresét meghaladó telefonszámlát küldött egy távközlési cég egy munkanélküli ügyfelének. A Dél-Nyugat-Franciaországban élő Solenne San Jose majdnem szívrohamot kapott, amikor szolgálatója, a Bouygues Telecom 11 721 000 000 000 000 euróról szóló telefonszámlát küldött neki. San Jose felhívta a társaság ügyfélszolgálatát, de azzal próbálták lerázni, hogy a számlák kiszámítása automatikus módon történik. Máskor azt mondták neki, hogy hamarosan megkeresik a részletfizetési megállapodás ügyében. Számos hívás után ismerte csak el egy munkatárs, hogy tévedés történt, valójában csak 117,21 eurót kell fizetnie. A cég végül elnézést kért, és a valódi összeget is elengedte.

Szinte heti gyakorisággal bukkannak fel a fórumokon olyan hírek, hogy valaki horribilis összegről, vagy éppen 0 forintról (euró, cent, dollár, stb.) kapnak számlát és csekket. Vagy éppen annyira alacsony összegről, hogy a kiküldött számlalevél az összeg többszörösébe került. Én is kaptam már két forintról csekket. arról már nem is beszélve, hogy az ügyfélszolgálatos többszöri igénybevétele mennyibe kerül a cégnek.

Nem értem, miért nem lehet a kimenő számlák nyomtatása, borítékolása, és postázása előtt még egy utolsó ellenőrzést beiktatni, amely kiszűrné a számla kibocsátójának számára roppant kínos összegeket. Pláne , hogy ezek a számlázó-rendszerek súlyos milliókba kerülnek.

Szeretnék segítséget nyújtani ezeknek a cégeknek. Ha ezt a 14(!) programsort befűzik a rendszerbe, megmenekülnek a kínos pillanatoktól. Természetesen teljesen ingyen felajánlom, legfeljebb annak örülök, ha legközelebb nem kapom meg a 2 forintról szóló számlalevelet.

Ja igen, és szóljanak a telfonos ügyfélszolgálatosoknak, hogy ne akarja meggyőzni az ügyfelet, hogy ez így jó.

Változó #minimum (0 forint, a legkisebb pénzérme, a postázás díja, a levél előállítás díja, stb)

Változó #irreál (Az a felső összeghatárt, amennyit már tényleg képtelen a fogysztó fogyasztani)

Feltétel nyomtatható a számla?

Ha #végösszeg kisebb mint #irreal és #végösszeg nagyobb mint #minimum

      nyomtatás

különben

      feltétel Ha #végösszeg kisebb mint #minimum

             #végösszeg hozzáadása következő havi számlához

            Számlán NEM kitölteni a csekket

      feltétel vége

      feltétel Ha #végösszeg nagyobb mint #irreal

            riasztás a kezelőnek "Te nézd már meg ezt a számlát, nagy gebasz van, ne hogy már ezt küldjük ki. Nagyon hülyének fognak minket nézni!!!"

      feltétel vége

feltétel vége

Toochee, a Galaktikus