Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Netidők látványstúdió

Akik a múlt héten csütörtök este a budapesti belváros egyik nevezetes pontján, a „pesti Broadway” területén sétáltak, érdekes élményben lehetett részük. A Thália Színház bejáratánál ugyanis egy ablakon keresztül be lehet nézni a „Rádióba”, és a hangszóróból a Netidők élő műsorfelvétele volt hallható.

Nem, nem arról van szó, hogy egy 3D-s megjelenítő közvetíti valamelyik stúdió képét, hanem a hangszigetelt ablakon keresztül tényleg az igazi rádióműsort lehet követni, sőt legtöbbször hallgatni is, az ablakban elhelyezett hangszórón keresztül. A Thália látványstúdiót éppen azért hozták létre, hogy a rádióműsorokba be lehessen kukkantani.

Több más műsor mellett itt készül tehát múlt hét óta a Netidők is, ezért a műsorunk állandó hallgatóinak fontos információ lehet, hogy minden héten csütörtökön este 19:30-tól 20:30-ig vesszük fel a műsort. (A Petőfi Rádióban hallható változat természetesen továbbra is hétfőn 22 órakor kerül adásba.) Aki tehát már pár nappal korábban szeretné hallgatni a témáinkat, igazi élőben, látogasson el a VI. kerület Nagymező utca 22-be és kövesse a helyszínen a műsort.

Van még pár technikai érdekesség, csak röviden beszámolók erről is.

1.) Az ablakban látható egy digitális feliratozó tábla, ezen látható, hogy mikor melyik műsor készül éppen a stúdióban. (A Petőfi adón immár élőben is megszólal egy-két műsor.)

2.) A stúdióban már látható három webkamera, ezekkel nemsoká beindulhat a videoközvetítés a stúdióból és akkor otthonról is lehet követni a műsorokat képben – csakúgy, mint a műsorunk 2001-es „Látható rádió” kísérletében, amelynek során bő féléven keresztül közvetítettük képben is a stúdióban látható történéseket.

3.) A stúdió asztalán ott van egy-két notebook számítógép, ami – természetesen, ma már nem is kérdés – a netre kapcsolódik, így arra is van lehetőség, hogy nemsoká újra csetelhessünk a hallgatóinkkal, a műsor felvétele közben.

Aki tehát szeretné látni is a Netidők műsort, már holnap (csütörtökön) este jöhet a Thália látványstúdióhoz! Az asztaltársaság ott lesz.

Szilágyi Árpád

| Még több lehetőség

0 Tovább

Dead drop - az anonim fájlmegosztó

Mostanában (2012 őszén) terjed Budapesten a világszerte is csak néhány éves múltra visszatekintő dead drop hálózat. Ez egy nyilvános helyen lévő, anonim fájlmegosztó és -tároló rendszer, ami voltaképpen egy falba épített USB flash drive.

(A képek forrása: http://www.deaddrops.com

Ez egy rendkívül érdekes és izgalmas kísérlet, hiszen a nyilvános helyen való jelhagyási ösztönt szolgálja ki, hogy ha van nálunk egy USB csatlakozóval rendelkező, digitális adattároló és adatokat létrehozó eszköz, akkor arról állományokat menthetünk ki egy nyilvános helyen elérhető pendrive-ra. Természetesen ugyanez fordítva is lehetséges, a falba épített pendrive-ról a mások által arra kimentett állományokat letölthetjük, illetve azokat böngészhetjük. Néhány elemzésben előfordul az a vélemény, hogy ez lehet a digitális graffiti, hisz nyilvános, anonim, és alkalmas az önkifejezésre, a gondolatok megosztására, csak a graffitikhez képest a dead dropok olvasásához, írásához arra alkalmas informatikai eszközre van szükség. Másrészt a dead dropokat fel lehet fogni egy peer-to-peer (vagyis mellérendelt kapcsolatokon alapuló) nyilvános fájlmegosztó rendszernek. Rendkívül érdekes ennek a filozófiájába belegondolni, hisz a dead drop a valós térben érhető el, ám a fájlmegosztás elsősorban a virtuális térhez kapcsolódik.

Azt is érdemes végiggondolni, hogy mindez milyen biztonsági kérdéseket vet fel, hisz így igen egyszerűen lehet elhelyezni és letölteni kórokozó vírusokat. Ennek a hálózatnak a működése csakis a kölcsönös bizalmon alapulhat.

A dead drop elnevezése is rendkívül érdekes, hiszen a szerkezet előtagja, a dead 'halott', 'holt', és az utótagja ebben az esetben alapjelentésében a to drop 'bedob', ám aktuális jelentésében 'levélszekrény', 'postaláda'. A dead drop szerkezet jelentése is magyarázatra szorul, és azt is meg kell érteni, hogy miért nevezték el így a szóban forgó, falba épített pendrive-ot.

A dead drop először a titkos ügynökök szókincsében jelent meg, és azt a helyet (praktikusan levélszekrényt, egy rejtet zugot stb.) nevezték így, ahol az ügynökök anélkül rejthettek el egymásnak üzenetet, pénzt, egyéb anyagokat, hogy személyesen találkozniuk kellett volna. Számos kémfilmben, kémregényben játszik központi szerepet a történetben egy ehhez hasonló helyszín, dead drop. Az előtag tehát azt jelenti itt, hogy 'holt' azaz 'nem élő', 'nem szemtől szemben, nem azonos időben történő' (jól megvilágítja a jelentést, hogy ennek az ellentéte a live drop, vagyis az ügynökök személyes találkozását igénylő információcsere).

Az utótag, a drop több jelentésű szó, és előfordul a 'postaláda', 'levélszekrény' jelentésben is (a mail box, letter box, szinonimája a mail drop), ez a to drop 'bedob' ige jelentéséből kialakuló metonímia. A dead drop tehát a 'holt postaláda' jelentéssel írható körül.

A dead drop jelenleg tárgyalt informatikai jelentése pedig a konspirációs eszköz, helyszín jelentéséből kialakuló metafora, amelyben az azonosítás alapja a funkcionális hasonlóság: mindkét esetben a nyilvános helyen lévő anonim adatcsere a lényeg.

Tehát a jelentés és a kifejezés nagyon szemléletes, izgalmas, ám jelentős magyarázatra szorul.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Pusztuljanak a DVD-k

Sokan vagyunk még, akik CD-re, DVD-re archiválunk, vagy éppen olyan lemezarchívum felett ülünk, amelyet nem lehet csak úgy a szemétbe dobni. A bizalmas adatokat meg kell semmisíteni.

Nálam most lett ez a probléma komoly probléma. A megoldás keresése közben bukkantam  erre a jópofa eszközre. Csak csatlakoztatni kell a számítógép USB portjára, és rátenni a megsemmisítésre szánt lemezt. A videó a többit megmutatja.

0 Tovább

Szeretem a felhőt: szinkronizálás gépek között

Sokan beszélnek a felhőről, a felhőben tárolt adatokról, mint a jövőről. A helyzet azonban az, hogy kevés odafigyeléssel a felhő már most is remekül használható és ezért még a zsebünkbe sem kell nyúlnunk. Mondok néhány személyes példát, amiből az is kiderül, hogy miért szeretem a felhőt.

A felhő előtti időkben – még idén év elején is – egy 250 gigabájtos külső merevlemezzel jártam munkába. Ezen voltak ugyanis azok az anyagaim, amiket nem akartam a munkahelyi gépen tárolni, elsősorban szakmai anyagok (visszamenőleg a kilencvenes évekig, amikor elkezdtem számítógéppel dolgozni), másrészt fényképek (amik az évek alatt több mint 100 gigára híztak). A külső merevlemezt az otthoni gépemen is használtam, tehát gyakorlatilag erre „költöztem”. A biztonság kedvéért folyamatosan mentettem a lemez tartalmát egy otthon elhelyezett nagyobb külső merevlemezre. Ezzel a rendszerrel elkerülhető volt, hogy folyamatosan egy közel 3 kilós laptopot kelljen hurcibálni magammal minden nap és jóval kevesebb helyet is foglalt.

A külső merevlemez azonban idővel elkezdett „vacakolni”, például miközben rá volt dugva a gépre, váratlanul nem lehetett rá menteni. Az operációs rendszer ezen túl azt is jelezte, hogy hibák vannak a lemezen. Semmi sem veszett el ugyan, de várható volt, hogy kisebb-nagyobb adatvesztések idővel előfordulhatnak. Mivel minden anyagom ezen volt a biztonsági mentések ellenére attól tartottam, hogy elveszik valami fontos. Ezért a lemezt a fiókba tettem és vettem egy 8 gigás pendrive-ot. Az aktív dolgok (könyvtárak), amikkel rendszeresen dolgoztam, nem haladták meg ugyanis a néhány gigás méretet. Mint pár hónap alatt kiderült a pendrive egyáltalán nem volt jó ötlet a hordozható merevlemez kiváltására: egyik nap nem tudtam írni rá, csak olvasni róla és törölni sem lehetett a fájlokat. Gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy egyszer írható és már megírt DVD adatlemez: csak olvasni lehetett, módosítani nem. A gyártócég ügyfélszolgálatával való hosszas egyeztetések után azt javasolták, hogy vigyem vissza a boltba, ahol adnak helyette másikat. Csakhogy rajta volt az összes adatom, amit nem lehetett letörölni. Azóta ez is az asztalfiókban porosodik és pendrive-ot csak 1-2 file ideiglenes szállítására használok (például a konferencia és egyéb előadásokat).

Ekkor visszatértem a külső merevlemezes megoldáshoz, de attól tartottam, hogy elveszhetnek az adatok lemezhiba miatt, vagy elhagyhatom, ellophatják a hordozható tárolót, ami számomra „végzetes” lett volna. Így alternatív megoldás után kellett nézni. Ekkor jutott eszembe, hogy az okostelefonom és tabletem révén már évek óta használom a felhőt, elsősorban az ezen készülékekkel készült képek tárolására (elkészülésük után azonnal felmásolja őket automatikusan a rendszer a felhőbe, ha ezt engedélyezzük neki). Illetve az Evernote alkalmazás révén jegyzetelésre, hírek, információk tárolására is a felhőt használom közel két éve (sőt, írásra is, például ennek a blogposztnak az első változata is Evernote-ban íródott a buszon és metrón zötykölődve, amit aztán a munkahelyi gépen szerkesztettem meg – ahol azonnal hozzáférhető volt a szöveg, mivel a felhőben tárolódik).

Az a megoldás, amit találtam végül a hordozható merevlemez kiváltására, felülmúlta minden várakozásomat. Egyrészt ingyenes, másrészt kényelmes, gyors, megbízható és annyira a háttérben zajlik, hogy teljesen el tudtam felejteni, folyamatosan dolgozik a háttérben. (Annyira hozzászoktam néhány hónap alatt, hogy később több pendrive-ot is elhagytam – szerencsére megkerültek –, mert nem szoktam semmi ilyesmit dugdosni azokba a gépekbe, amikkel elsősorban dolgozom). De hogy ne csigázzam tovább az olvasót, a LiveMesh-ről van szó, amibe behúztam az aktív könyvtáramat (tehát azt, amiben még módosítgatok tartalmat, mert még nem archiváltam). Az anyagok így fent vannak a felhőben, de egyúttal rajta vannak az otthoni és a munkahelyi gépem merevlemezén is, amiket folyamatosan a háttérben szinkronizál és naprakészen tart a rendszer. Így akkor is hozzáférek mindkét helyen a dolgaimhoz, ha esetleg átmenetileg nincs internet. Az első hálózatra csatlakozáskor újra megtörténik a hálóval való szinkronizálás:

„Ha két vagy több számítógépre van telepítve a Windows Live Mesh, szinkronizálhatja közöttük a mappákat (a számítógépek között közvetlenül). Ha mappákat szinkronizál a számítógépek között, az egyik számítógépen végzett módosítások megjelennek a másikon is, amikor a számítógépek kapcsolatban állnak az internetttel. A szinkronizált mappák tartalmát mindegyik számítógép menti, így akkor is dolgozhat rajtuk, amikor nem kapcsolódik éppen az internetre.”

A rendszer további előnye, hogy a felhőhöz nem csak ezen a két gépen férek hozzá, hanem bármilyen gépen elérhetem az anyagaimat, ahol van internet. Elég belépnem a fiókomba. Ez a megduplázott és „felhőzött” rendszer nagyon kényelmes, jól használható és sokkal biztonságosabb számomra, mint a hordozható merevlemezes idők. Egyetlen dolog hiányzik a teljes boldogsághoz, hogy harmadikként a tebletemet is beleköthessem valahogy a rendszerbe és menet közben is elérhessem az összes anyagomat. De remélem, hogy az új, Windows 8-as vagy RT-s világ ezt is megoldja majd előbb-utóbb.

Pintér Robesz

0 Tovább

Áram nélkül

A Sandy hurrikán áramszünetet okozott New York nagy részében, több millió ember maradt áram nélkül. Ha most eltekintünk attól, hogy a létfenntartásunkhoz is szükség van az áramra, a New-Yorkiak hamar ráébredtek, hogy néhány óra múlva el lesznek vágva a világtól. Akár tetszik, akár nem, ma már a kommunikáció alapja a mobiltelefon. És ha az akku lemerül…

Néhány nemes gesztus a katasztrófa sújtott városból, névtelenül.

"Nálunk van áram. Töltsd fel ingyen a mobilodat"

"Boldog Halloweent! Gyere és töltsd fel a mobilodat"

"Ingyen áram"

Mobiltöltés biciklivel


Toochee, a Galaktikus


0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek