Netidők Blogtársaság

"Hello Capcha" - mondanám neki. "Hello"- köszönne vissza ő. Nézegetném és - ahhoz képest, hogy holmi betűkből áll, amik hol izegnek, hol meg mozognak - jóképűnek mondanám, na meg persze innovatívnak, ahogy ezt már az eFestival 2012 zsűrije is megállapította. A HelloCaptcha ugyanis egy olyan magyar újítás a Turing tesztek világában, amely felkavarta az állóvizet.

A szoftver rendkívülisége abban áll, hogy behozta új dimenzióként az időt. Az ötletgazda és egyben vezető fejlesztő, Grad-Gyenge László a sikert azzal magyarázza, hogy a módszer (a mozgás megjelenítése) egyrészt látványos, másrészt - és ez a fejlesztőket és weboldal tulajdonosokat jobban érdekelheti - sokkal nehezebben és lassabban törhető, hiszen már a capcha lejátszása is másodpereket vesz igénybe. Az emberi szemet és elmét azonban változatossága és mozgalmassága miatt nem fárasztja.

Biztos, hogy minden felhasználó találkozott már ezzel a biztonsági rendszerrel, amikor valahová regisztrálni akart, és rendszerint az utolsó lépésben, az oldal alján megtalálta azt a kis ablakocskát, ahova egy eltorzított betűket és karaktereket ábrázoló képről kellett bemásolni a karaktereket. Hogy mi ebben a biztonsági elem? Az, hogy elvileg csak az emberek képesen a megfelelően torzított karaktereket azonosítani, szoftverek, robotok (azaz botok) nem. Persze szerintem a technológia fejlődésével az illegális behatoló szoftverek is lépést tartanak. A CAPTCHA technológiája 2000-ben terjedt el, hisz akkor publikálták az eljárást.

Mindenesetre a CAPTCHA egy elmés megoldás, bár néha bosszantó, amikor én sem tudom elolvasni a karaktereket, mert annyira el vannak torzítva. Mint ahogy elmés maga a szó is. Ez ugyanis egy betűszó, amely egy hosszú szószerkezet elemeinek a kezdőbetűiből állt össze, pedig formájában, hangalakjában egész jól illeszkedne valamilyen idegen nyelvi környezetbe (hasonlít például az angol capture 'elfogás' szóalak kiejtéséhez). Tehát a CAPTCHA a Completely Automated Public Turing test to tell Computers and Humans Apart vagyis 'teljesen automatikus, nyilvános Turing-teszt a számítógép és az ember megkülönböztetésére'. Mint betűszó az angolban rendszerint csupa nagybetűvel szerepel, ám a gyakori használat miatt egyre inkább közszóvá válik. Ez mellesleg teljesen általános és törvényszerű jelenség. Nem kell tudni, hogy ez voltaképpen betűszó, csak érteni kell a jelentését.

A szerkezetben van egy kifejezés, a Turing-teszt. Ez egy olyan módszer, amely arra van, hogy segítségével el lehessen dönteni, hogy egy gép képes-e gondolkodásra, azaz intelligens-e. A teszt lényege, hogy a tesztelő személy a tőle elkülönített helyiségben szereplő vitapartnerekkel párbeszédet generál, és a válaszokból könnyű eldönteni, hogy melyik vitapartner ember, és melyik számítógép. A Turing-teszt elég érdekes módszer, amely abból indul ki, hogy csak emberi intelligencia képes kreatív interakcióra. Az elméletnek viszont vannak kritikusai is, hiszen nem egyértelmű, hogy az intelligencia megfelelő jellemzője a párbeszédképesség, illetve egy gép még lehet attól intelligens, hogy nem tud megfelelően párbeszédbe lépni.

A CAPTCHA mellett kifejlesztették a reCAPTCA módszerét is, amely technológiailag megegyezik a CAPTCHA-val, csak annyi a különbség, hogy nem értelmetlen, illetve véletlenszerű szavakat, karaktereket kell begépelni, hanem régi, még nem digitalizált könyvek beszkennelt (tehát még kép formátumban lévő) szövegének a szavait. Így a reCAPTCHA alkalmazói hozzájárulnak az írásos kultúra digitális megörökítéséhez.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

 Az egyik legelső kütyü, amit a mobil telefon kinyírt, vagy mondjuk szebben, nyugdíjba küldött, az az ébresztő óra volt. Azonban vagyunk nem is kevesen, akik elég nehezen ébredünk fel. Mi használtunk annak idején olyan hatalmas, kétharangos ébresztőórákat. Csak az adott akkora lármát, amely fel tudott ébreszteni.

Úgy tűnik ezzel a problémával hardverfejlesztők is küzdenek. Két olyan iPhone kiegészítőt is találtam, amely ezt a problémát próbálja orvosolni.

Az iBell (ára 37 dollár) és az iBell mini (ára 28 dollár) kiegészítőt a dokkoló csatlakozóba kell dugni, és telefonunk igazi, régimódi, kétharangos ébresztőórává alakul. Addig harangozik, amíg ki nem kapcsoljuk, vagy a telefon akkuja le nem merül. Az iBell bölcső éjszaka is tölti a telefont, az iBell mini estében erről lekell mondanunk.  Ezért lehet, hogy reggel arra ébredünk, hogy nem ébredtünk fel, mert  a telefon az éjszaka lemerült.

Toochee, a galaktikus

(via tuaw)

A múlt heti blogposztban arról írtam, hogy hogyan jutottam el a merevlemezes és usb-kulcsos adathordozástól a felhő alapú megoldásig. Valójában ez csak az egyik indoka annak, hogy miért szeretem a felhőt. A LiveMesh szolgáltatáson túl, ami a számítógépek-felhő közötti szinkronizálást végzi számomra, több felhő alapú szolgáltatást is használok még, amik nagyban megkönnyítik az életem. Ilyen szolgáltatások a Dropbox, a Google Drive és a Skydrive. Alábbiakban 1-2 számomra hasznos felhasználási lehetőségről szólok ezek kapcsán.

Az első felhőszolgáltatás, amit intenzívebben használni kezdtem, a Dropbox volt. A Dropbox számomra egy olyan pendrive, amit nem kell magamnál hordani, amit nem tudok elhagyni – igaz, csak internet kapcsolat esetén tudom elérni az így tárolt anyagokat. Ma már azonban a mobil internetnek hála (a nálam ritka) külföldi tartózkodást leszámítva mindig van elérhető internet kapcsolat. Így a Dropbox nyugodtan telepakolható anyagokkal. Elsősorban a számítógép és a hordozható eszközök (tablet, okostelefon) közötti adat megosztásra szoktam használni. Erre teszem fel például a hallgatói dolgozatokat, a hosszabb szövegeket. Kikapcsolódás esetére novellákat, könyveket is tartok rajta. Néhány esetben pedig az is előfordul, hogy 1-1 könyvtárat megosztok, ha olyan tartalmat kell hozzáférhetővé tennem, amit nem csak egyszer és néhány embernek kell elküldenem, hanem rendszeresen – és újabb lehetséges címzettek felbukkanása bármikor várható.

A másik felhőszolgáltatás, amit időnként használni szoktam, a Google Drive. Nálam ez elsősorban az úgynevezett kollaboratív munka eszköze, tehát ide teszem fel azokat a táblázatokat, szövegeket, amikkel többen dolgozunk. Például ezen osztottam meg a hallgatóimmal legutóbb, hogy ki melyik könyvet választotta recenzálni. Ebben a félévben ugyanis azt a feladatot adtam a hallgatóimnak az egyetemen, hogy egy listából válasszanak könyvet és írjanak belőle könyvismertetőt. Fontos információ volt számukra, hogy egy könyvet kiválasztott-e már valaki. A legegyszerűbb a Google Drive segítségével volt megosztani a dokumentumot. E nélkül sokkal több e-mailezés lett volna és adminisztrálni is nehezebb lett volna a dolgot. De szintén a Google felhő szolgáltatását használom az androidos táblámmal készült képek azonnali mentésére. A képet elkészülte után a gép automatikusan feltölti a Google Drive-ba (kiválasztható, hogy ezt csak wifi hálózaton tegye, kímélendő a mobilos csomag adatforgalmi keretét). Ennek különösen akkor vettem hasznát, amikor egy szoftveres hiba miatt vissza kellett állítanom a tablet rendszerét és sajnos menteni már nem lehetett róla: egyrészt egyetlen képem sem veszett el, másrészt a visszaállítás után automatikusan visszatöltötte a rendszer a képeimet. Így azokat alkalomadtán ismét meg tudtam mutatni az ismerősöknek, barátoknak.

A végére hagytam a Skydrive-ot. Ezt a Lumia telefonommal használom intenzíven, mivel a Windows Phone rendszernek alapbeállításban ez a felhős háttérrendszere. Itt is mentem a képeimet már az elkészítésük pillanatában. De ezen túl a OneNote jegyzeteim vagy a telefonon készített Office anyagaim is a felhőben tárolódnak, ami azért kényelmes, mert bármit jegyzetelek a telefonon, az később elérhető a számítógépen is az internet segítségével, így könnyen tudok másolni és beilleszteni belőlük bármit egy másik helyre.

Mindhárom rendszert könnyű használni, kényelmesek, sok esetben a háttérben dolgoznak, mindössze egyszer kell beállítani ehhez őket. Nem mondom, hogy nem tudnék élni nélkülük, vagy hiányuk megoldhatatlan nehézséget jelentene, de bizonyos dolgok kezelése sokkal körülményesebb lenne számomra. Ezért is szeretem a felhőt.

Pintér Robesz

A hétköznapokban gyakran előfordulnak ilyen esetek - regények, filmek tucatjai szólnak arról, hogyan lesznek egykori ellenségek barátokká. Most azonban két konkurens számítógép-platformról van szó, méghozzá az egyik szinte bizonyosan okolható a másik "haláláért". S míg az Apple ma a világ legnagyobb cége, addig az Amiga lassan már csak néhány ezer rajongó dolgozószobáiban és titkos álmaiban él tovább. Nem volt ez mindig így...

A barátnő mindent vitt, majd az Alma beelőzött...
Az 1990-es évek elején az Apple legnagyobb versenytársai az Amiga és az Atari voltak - leszámítva a piacot épp meghódító IBM kompatíbilis PC-ket. Az Apple akkortájt igencsak szenvedett, mára szinte elfeledett Quadra, Performa és Centris modelljei mind alulmaradtak a konkurenciával szemben. Azonban a verseny az Apple-nek kedvezett: Steve Jobs visszatérése után a cég virágozni kezdett, míg az Amiga és az Atari szépen-lassan eltüntek a süllyesztőben. A Commodore 1994-es csődje után az Amigának már nem maradt esélye, hogy valaha domináns platform legyen - az örökséggel rosszul sáfárkodó cégek pedig egyenesen tönkretették a márkát. A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején az Apple új termékvonalat dobott piacra - a PowerPC G4 processzoros új család (PowerMac G4, Mac Mini G4, eMac G4, Powerbook G4) sikereket hozott a cégnek, nemcsak teljesítményével, hanem megújított designjával - a Mac Mini, vagy a képernyővel egybeépített eMac rengeteg rajongót gyüjtött a cég mellé.  S ez az a pont, amelytől kezdve már számunkra nem érdekes az Apple további sorsa, amelyet lassan mindenki kívülről tud: Intelre váltás, iPhone, iPod, iPad, Mac Air és társai jellemzik a világ jelenleg legnagyobb cégét. Ami számunkra érdekes az a G4 termékvonal további, "érdekes" utóélete.

Próbálkozások az Amigával
Több cég is létezik mind a mai napig, amelyek a kicsi, de fanatikus Amiga rajongótábort életben tartják. Ezek jó része ugyanazon a vonalon haladt, mint az Apple - a Motorola processzoros korszak után az Amigák gyorsítói is PowerPC alapúak lettek, ezek generációival fejlődve (G3, majd G4-es gyorsítókártyák is megjelentek). Ezeket a kártyákat egy közös dolog jellemzi - jócskán felgyorsították a létező Amiga platformokat, viszont nagyon drágák mind a mai napig: például egy Blizzard PPC 603e+ kártya, Amiga 1200-as részére akár 400 euróig is felmehet az Ebay-en (már rég nem gyártanak ilyesmit). Mára szinte meg is szűnt az ilyen jellegű kártyák fejlesztése és gyártása egy-két példától eltekintve. Azonban mégiscsak előkerült egy egykori ellenség a múlt homályából, ami/aki képes segíteni az Amigásokon. Ez az "ellenség" pedig nem más, mint az Apple! A jelenség igencsak érdekes, hiszen az Apple hardverei megjelenésükkor igencsak drágák voltak - ahogy az Amiga gyorsítókártyák sem olcsóak. Azonban a sok-sok elmúlt év, a nagy mennyiségű fellelhetőség és a platformváltás PowerPC-ről Intelre igencsak olcsóvá tette a régebbi Apple modelleket. A G4-es Apple termékekben pedig ugyanaz a PowerPC G4 processzor-család ketyeg, mint megannyi Amigás turbókártyában.

Morfolódjunk csak
A kicsi, de lelkes Amigás fejlesztőtábort nemcsak a hardver, hanem a szoftver, azaz az operációs rendszer szétválása is sújtotta - Az AmigaOS4 mellett (amely PowerPC-s rendszer és 2006-ban jelent meg, ma 4.1-nél tart) több alternatíva is létezik, ezek egyike a MorphOS, amely egyes részei nyílt forrásúak, míg mások nem azok, ahogy a kernel sem. A MorphOS egy régóta fejlesztés alatt álló Amiga kompatíbilis operációs rendszer Power PC processzorokra, eredetileg a Pegasos PowerPC káryákhoz készítették. Azonban a fejlesztők rájöttek a tutira: ott van az a sok jó, fürge, használatból kivont G4-es Mac, miért is ne futna az Amiga kompatíbilis operációs rendszer azokon is?  A MorphOS 2.4 már támogatta a Mac Mini G4-et, majd a MorphOS 2.5 és 2.6 behozta az eMac G4 és a PowerMac G4 támogatást - mára azt is megéltük, hogy a soha meg nem született Amiga laptop ötlete is megvalósítható - csak a legújabb MorphOS és egy PoweBook G4 kell hozzá. A MorphOS voltaképpen minden olyan klasszikus Amiga programot képes futtatni, amelyek rendszerbarát módon lettek megírva - tehát kompatíbilis a klasszikus Amigával. S ami a legcsodásabb az egész dologban az az, hogy egy "újabb" PowerMac G4 manapság akár 20-25 ezer forintért (!) is beszerezhető (gyakorlatilag ez egy klasszikus Amiga ára is), amiért már GHz feletti órajelet, ATI grafikus chipet és akár több száz MB memóriát, merevlemezt és optikai meghajtót is kaphatunk.  S akkor nem is beszéltem az Amiga laptopról... Azért azt ne felejtsem, hogy a MorphOS nem ingyenes (80 euró egy Mac Mini G4-re vagy PowerMac G4-re, 111 euró egy PowerBook G4-re) - de még egy olcsó Apple hardver mellett is jobban jövünk ki vele, mint egy 400 eurós PowerPC Amiga turbókártyával.

Az én Amiapple-m
Magam a közeljövőben várhatóan egy Mac Mini G4 büszke tulajdonosa leszek, amelyen MorphOS fog futni - visszatér az életembe a napra kész Amiga rendszer, internettel, hálózattal, hang és filmlejátszással, ahogy az 2012-ben illik - s mindez az Applenek köszönhetően. Fura, mi?  Aki szeretne csatlakozni hozzám, most láttam egy eMac G4 hirdetést 23000 forintért (800 MHz/1GB RAM/ATI Radeon 32MB/40GB HDD/Pioneer DVD író/AirportExtreme/fehér Apple bill + egér) - ennyiért egy nagyon gyors Amiga igencsak megéri...

Dragon György

| Még több lehetőség