Friss hírek szerint egyetlen Windowsnak sem volt ilyen halovány a rajtja, mint a Windows 8-nak. Még a sokak által utált Vistára is többen álltak át ugyanennyi idő alatt, mint amennyi most eltelt a csempés rendszer indulása óta. Az okok között sokan a felhasználói felület totális átszabását is említik, amely túl forradalmira sikeredett és idegen a legtöbb felhasználó számára. November végén kíváncsiságtól hajtva feltelepítettem az otthoni gépemre a Windows 8-at – szubjektív felhasználói beszámoló következik „alulnézetből”.
Az otthoni gépem egy két éves Acer laptop, amibe a telepítést megelőzően került több memória, így most 6 giga dolgozik benne az Intel Core i3-as processzor mellett. A korábbi Windows 7 rendszer a 2 gigával használhatatlanul lassú volt. A rendszerint hétvégenként bekapcsolt gépnek sokszor akár 30-60 perc is kellett, amíg rendesen használhatóvá vált, értsd, elfogadható időn belül reagált arra, amit csinálni szerettem volna – semmi extra: Chrome böngésző megnyitása 6-8 füllel, egy Total Commander filekezelő, az Evernote jegyzetelős program asztali verziója, egy Word és Excel futtatása párhuzamosan... Bekapcsolás után azonban többnyire elszüttyögött valamin a rendszer (mint a frissítések letöltése és telepítése vagy a vírusirtó felesleges buzgólkodása) és csak néha jutott processzoridő arra is, amit éppen csináltam volna. Úgyhogy elsősorban gyorsulást vártam az új rendszertől. Hogy megelőlegezzem a konklúziót, ezen a téren a Windows 8 felülmúlta a várakozásaimat, ilyen gyorsan induló és kezes oprendszerem a redmondi gyártótól még sosem volt (a Vista kivételével minden rendszert használtam az elmúlt 15 évben, összesen legalább 10 különböző gépen) – persze nyilván a plusz memória is jótékony hatással volt a sebességre.
A másik ok, amiért telepítettem a rendszert, hogy a két éves gépen „újrahúzzam” a Windowst, ideje volt ugyanis már újratelepíteni az oprendszerem, de ha már egyszer nekivágok, gondoltam, kipróbálom az új Windowst. Nagyot segített a döntésben, hogy a Microsoft oldalán találtam egy kompatibilitási varázslót, ami megvizsgálta, hogy a gépen futtatott szoftverek és driverek közül mi (nem) kompatibilis az új rendszerrel, illetve, hogy a számítógép egyáltalán alkalmas-e az új rendszer futtatására. Nagy örömömre 1-2 nélkülözhető szoftvert leszámítva minden programomról és driveremről azt mondta a rendszer, hogy gond nélkül futtatható az új rendszeren – ami később igaznak is bizonyult. Még az Acer egyedi billentyűzet gombjai és a billentyűkombinációk (például fényerő növelése, külső monitorra váltás, hangerő szabályozás) is kiválóan működnek (bármilyen driver külön telepítése nélkül) és minden eszközöm működik a rendszeren (így a multifunkciós szkenner és nyomtató, az okostelefon, az iPod és az iPad is). Egyedül a Total Commander hiányzik – bár pár napja kaptam egy tippet, amivel az is felrakható, de erre még nem volt időm (majd a hétvégén).
A jogtiszta, laptopon előtelepített és használt Windows 7-ből indítottam a telepítést, maga a szoftver így kicsivel több, mint 8 ezer forintba került online vásárlással. A telepítés néhány órát vett igénybe, aminek túlnyomó részét a Windows 8 letöltése közben a lassan növekvő bitkolbász bámulása tette ki. Miután lejött a szoftver, elindítottam a telepítést, közben felajánlotta a rendszer, hogy készít később használható telepítőlemezt, amivel éltem is. A telepítés kezdetén választhattam, hogy megtartsa-e az összes, gépen tárolt anyagomat, szoftvereimet és a beállításaimat a rendszer, csak a beállítások megtartását kérem, vagy semmit sem kívánok megtartani. Utóbbit választottam és itt ért az eddigi egyetlen csalódás, a Windows 8 telepítése után mégis az összes korábbi anyagom ottmaradt a gépen egy old Windows folderben.
Miután létrehoztam a telepítőlemezt, maga a tényleges telepítés csak néhány percet vett igénybe. Az első bekapcsoláskor be kellett állítani a wifi hálózatot, ki kellett választani a rendszer megjelenéséhez szükséges színsémát és a belépéshez létre kellett hoznom egy felhasználói fiókot. Utóbbit érdemes úgy beállítani, hogy megegyezzen (ha már van) a meglévő Microsoft fiókunkkal, így a rendszer mindenféle külön beállítgatás nélkül folyamatosan szinkronizálja a háttérben a dolgainkat (például a teljesség igénye nélkül a Windows okostelefonon készült képeket, a Skydrive foldert, a levelezést vagy a naptárt).
Az első élmények ugyanakkor felemásak voltak, a rendszer gyors volt és tetszetős a csempés felület (ami ugyanúgy személyre szabható, mint az ugyancsak csempés okostelefonokon) ugyanakkor szokatlan volt: hogyha a megszokott programokat elindítottam (például a frissen telepített Chrome-ot), akkor az először megnyitott egy Asztalt és utána maga is elindult. Így két „indítópult” is van a Windows 8-ban, a csempés és a korábbról megszokott Asztal – miközben Start menü nincs (mondjuk én eleve az Asztalra pakoltam ki a gyakran használt programok ikonjait korábban is, így nekem ez nem jelentett sok változást). A két felület közötti váltást is meg kellett tanulni – jól működik a nálam évek óta rutinná vált Alt+Tab billentyűkombináció, de arra is hamar rájöttem, hogy a sarkoknak és a széleknek mágikus szerepe van, ha odahúzzuk az egeret, akkor plusz menük jelennek meg. Kihívást jelentett az első kikapcsolás is, hiszen hiányzik a Start menü, végül rájöttem, hogyha a képernyő jobb szélére húzom az egeret, akkor megjelenik egy menü, amiben a főkapcsolóra nyomva választhatok a kikapcsolás, alvás és újraindítás között.
Az elmúlt hat hétben gyakorlatilag hozzászoktam az új rendszerhez, sőt túlzás nélkül mondhatom, hogy meg is szerettem. A gyors indulás miatt olyankor sem vagyok rest bekapcsolni a gépet, amikor korábban inkább azt mondtam, hogy ezért nem érdemes megvárni, hogy felálljon a rendszer és a tablethez nyúltam. A teljes igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a csempés részt ritkán használom, a bekapcsolás után elindítom a böngészőt, a filekezelőt és az Evernote-ot vagy valamilyen más programot és gyakorlatilag ugyanúgy dolgozok, mintha egy korábbi Windows futna a gépen, viszont gyorsabb a rendszer. Mindez jó hír azoknak, akik nem kedvelik az új dizájnt (mert a csempés felülettel keveset kell bajlódni), de nekem kicsit csalódás, hiszen akkor a gyorsaságon és az új, megszokni szükséges felületen kívül mi az, amit kap az ember a Windows 8-cal? A rendszer az igazi erejét valószínűleg egy érintőképernyős gépen mutatná meg, ahol az egyszerűbb dolgok elvégzésére kiváló lenne a csempés rész (levelek gyors megnézése, időjárás, egyéb alkalmazások futtatása a Store-ból), az igazi asztalhoz ülős munkára pedig ott volna az Asztal és a hagyományosabb felület.
Szumma szummárum, a Windows 8 egy jó rendszer, gyors, esztétikus, de szokni kell. Egyáltalán nem bántam meg, hogy váltottam.
A MacIntosh Enter és Return billentyűi
A MacIntosh billentyűi sematikus ábrákkal 
Utolsó kommentek