Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

15 éves az ITTK

2013. január 28-án lesz 15 éves a BME-n működő kutatóintézet, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK). Az első 10 évében én is aktívan részt vettem, de az utóbbi 5 évben sem veszítettük szem elől egymást. Nosztalgikus visszaemlékezés következik, születésnapi köszöntő gyanánt, avagy emlékezzünk együtt a magyar információs társadalom eme fontos intézményére.

1996-ban, a szociálpszichológia szigorlatomon ismerkedtem meg Dessewffy Tiborral, aki akkor még engem nem tanított, viszont a vizsga után megkért, hogy írjak már egy cikket az új lapjába, az Imago harmadik számába a karaoke jelenségről (harmadéves egyetemistaként ez akkor számomra óriási megtiszteltetés és egyben lehetőség is volt). A lap ugyan a második szám után megszűnt és az elkészült tanulmány sohasem jelent meg, viszont felmerült, hogy az anyagból cikket lehetne írni a Magyar Narancsba. Ennek apropóján látott napvilágot életem eddigi egyetlen MaNcsos cikke (igaz, nem a karaoke témában) 1997. május 1-én a Torgyán Józseffel a címlapján megjelent lapban. Ekkortól kezdtem el rendszeresen olvasni a lapot.

1997 őszén egy nagyon érdekes cikk jelent meg a Magyar Narancsban, ami a maláj információs társadalomról szólt és bizonyos Z. Karvalics László (ZKL) írta. A cikkben találtam 1-2 olyan pontot, ami szerintem pontatlan volt és mivel szerencsére a szerző neve alatt szerepelt az e-mail címe, levelezni kezdtünk. A cikk szerzőjéről hamar kiderült, hogy a BME oktatója, de egyáltalán nem úgy bánt velem, mint egy kotnyeles hallgatóval, jót leveleztünk és közben azt is megírta, hogy éppen egy tudományos kutatóintézetet gründol, ha van kedvem, akkor menjek el az alakuló eseményre.

1998. január 28-án éppen a Déli Krónikát hallgattam a Kossuth Rádióban, amikor arra lettem figyelmes, hogy beszámolnak egy bizonyos Információs Társadalom- és Trendkutató Központ megalakulásáról a BME-n. Azóta is bánom, hogy nem lehettem ott személyesen az első nyilvános eseményen... Szemrehányó levelemre teljesen normális hangú levél érkezett, amiben személyes találkozásra invitált az Intézet igazgatója, Z. Karvalics László, akit saját leírása alapján onnan tudtam megismerni, hogy úgy nézett ki, mint Petőfi. A Mi a Jövő című információs társadalom stratégiai szöveggyűjtemény bemutatóján találkoztunk, 1998 februárjában. Arról beszélt a találkozásunkkor, hogy rengeteg mindennel foglalkozik (saját bevallása szerint sok kisebb-nagyobb hátizsákot cipel magával) de ebből nagyon szívesen adna át másnak, így nekem is. Ezt halálosan komolyan gondolta. ZKL formátumára jellemző, hogy amikor 1998 tavaszán kiderült, hogy Socrates ösztöndíjjal (az ERASMUS diákcsere program elődje) esetleg Finnországba mehetek egy szemeszterre tanulni, akkor azt javasolta, hogy írjak belőle (egész pontosan a finn információs társadalomról) könyvet. Persze, persze, könyvet... - gondoltam, mi mást is írhatna egy egyetemi hallgató pár hónapos tanulmányai után. Végül neki lett igaza, a Finnországról szóló könyv 1999 végén jelent meg és azt osztogatta a Nokia karácsonyi ajándékként.

1998-as megalakulásakor az ITTK-nak alig volt pénze (emlékeim szerint összesen pár millió forint kezdőtőkét kapott az Oktatási Minisztériumtól és az Unesco-tól), ezért először csak papíron létezett, hónapokkal később is csupán egyetlen alkalmazottja volt, Pálfai Marci, mint titkár. Viszont iszonyatosan sok tervünk volt és az ősleves állapotú ITTK környékén tucatjával voltak az olyan ifjú titánok, mint jómagam. Ekkor született meg a máig legendás ITTK-s bábelőadás, amelyet az Internet Galaxison (a korszak egyik legnagyobb internettel foglalkozó kiállításán-konferenciáján) mutatott be a társaság. Sajnos az előadásról készült felvétel egyetlen CD-s példánya megrongálódott, így nem lehet újra megnézni.

Az ITTK formálisan 1999 őszén kezdte meg működését, amikor az EU kitalálta, hogy ki kell alakítani egy információs társadalom kutatással foglalkozó hálózatot, amelynek tagjai a terület fejlődéséről egységes szerkezetben jelentenek. Számomra óriási - és igen kellemes - meglepetés volt, hogy a piackutató cégek ellenében végül az ITTK nyerte el Magyarországon a jogot, hogy ezeket az adatokat gyűjthesse és rendszeresen jelenthessen a helyzet alakulásáról. Azt hiszem ZKL-t leszámítva mindannyian kishitűek voltunk, ő volt az, aki, mint oly sokszor később is mert nagyobbat álmodni és vitte előre az ITTK-t fáradhatatlan lendületével. Elmondhatom, hogy 2-3 ember helyett dolgozott éveken át, iszonyatos energiával, munkabírással, jókedvvel, humorral és humánummal.

1999-ben befejeztem az egyetemet és elkezdtem a doktorit, ezzel párhuzamosan már nyáron elkezdtem dolgozni az ITTK-ban is. Eleinte csak az Infinit Hírlevelet csináltuk Eckert Bálinttal, a hírlevél főszerkesztőjével közösen, de aztán ősszel beindultak a projektek is. Az ITTK ugyanis el kellett, hogy tartsa magát, alapító okiratában kikötötték, hogy oktatási tevékenységet nem folytathat, igy nem volt lehetséges, hogy valamelyik tanszék oldalvizén erősödjön meg. Rendszeres állami vagy egyetemi appanázst, illetve szponzori támogatást sem kaptunk (meglepő lehet, de például a Matáv, a korszak akkori fejőstehene sosem volt az ITTK jelentős megrendelője). Ekkoriban az egyik legnagyobb elismerés az volt, amikor visszahallottuk, hogy az Accenture és más tanácsadó cégek is haragszanak ránk, mert rontjuk a tanácsadó bizniszüket. Ekkor már tudtuk, hogy jó nyomon járunk.

Az ITTK szakértelméhez hamar hozzátartozott az információs társadalom stratégiák előkészítése és megírása. Nem köztudott, de például ITTK-sok írták a Széchenyi Terv információs társadalom és gazdaságfejlesztési programját, a NITS (Nemzeti Információs Társadalom Stratégia) egyes részeit, a MITS (Magyar Információs Társadalom Stratégia) szinte egészét, illetve több e-kormányzati szakanyagot. Az már más lapra tartozik, hogy ezeket szinte egyetlen esetben sem hajtották végre (akit bővebben érdekel ez a téma, az információs társadalom fejlesztésének témájából írtam a doktorimat 2004-ben).

Az ITTK-hoz a jó hangulatú társaságon túl hozzátartozott az információs társadalommal kapcsolatos szakmai közélet, orgánumok megszervezése. Így jött létre az Infinit Hírlevélen túl a Szakmai Klubok havi rendezvénysorozata, az Információs Társadalom negyedéves tudományos folyóirat, az információs társadalom oktatásával foglalkozó ITOK hálózat országszerte, illetve több könyvsorozat, amelyből például az ötödik születésnapra külön polcot kapott az Intézet a Szabó Ervin Könyvtárban.

Az ITTK ugyanakkor jelenti az Isteni Tízesek Torna Klubot is (szintén ITTK), ahol ITTK-sok és barátok rúgták a bőrt minden héten - sőt, a múlt idő itt nem indokolt, a heti keddi focizás ma is létezik. De híresek voltak az ITTK tavaszi és nyári intézeti kirándulásai, ahol bejártuk nem csak Magyarországot, hanem a környező országokba is eljutottunk, így építettünk szakmai kapcsolatot Brünnben, Prágában, Kolozsváron, Bécsben és Salzburgban is közösen.

Külön bekezdést érdemelnek a konferenciák. Már 1998-ban, az első ITTK-s eseményen a Szkéné színházban arról folyt a disputa, hogy drága-e az internet (az Internetto híres-hírhedt Fehér Könyvét vitattuk meg) - akkoriban mindenki a Matávról és a drága internet előfizetésekről beszélt. Emlékszem 2001-ben pedig az első ITTK Információs Társadalom Szakmai Napokra még úgy is több mint százan jöttek el, hogy reggel leszakadt a hó és megbénult a város. Többet nem rendeztünk decemberben konferenciát...

Végül muszáj szót ejteni az alapkutatásokról is, így elsősorban a World Internet Projectről, amit a Tárkival majd át ITHAKA-val közösen csinált az ITTK. Ennek elindulásában elévülhetetlen érdemei vannak a Netidők műsorának is, amely „összehozta” a kutatás amerikai alapítóját és az ITTK vezetőjét.

15 év persze nem fér bele egyetlen blogposztba, az induláson és a kezdeti éveken túl számos dolog történt még, ezek azonban sokkal jobban dokumentáltak az ITTK éves jelentései révén, az utóbbi pár évre pedig mindig könnyebb visszaemlékezni.

Isten éltessen sokáig ITTK! Isten éltessen minden egykori, jelenlegi és leendő ITTK-st!

Pintér Robesz

0 Tovább

Cyberbullying - a netes közösségek legsötétebb oldala

Ismert jelenséget ír le ez a szóösszetétel, nevezetesen a konkrét személyek ellen irányuló internetes zaklatások, rágalmazások, befeketítések gyűjtőneve. Ez a sajnálatos jelenség egyre gyakoribb, egyre több áldozatot szed, és az interneten erre már külön fogalom is van.

A cyberbullying kifejezés előtagja a cybernetics, magyarul kibernetika ’számítástechnika’ alak rövidült formája, az utótagja pedig a magyar nyelv számára teljesen ismeretlen angol bully ige, amelynek a jelentése ’erőszakoskodik, megfélemlít, terrorizál, zsarnokoskodik, kínoz’. Az összetétel jelentése tehát ’internetes zaklatás, internetes erőszakoskodás’. A cyberbullying jelentéstartalmát természetesen pontosan és árnyaltan körül tudjuk írni szószerkezetekkel magyarul is, ám fogalmi szintű szóösszetétel, kifejezés még nem született rá, de az internetes zaklatás többé-kevésbé megfelelőnek tűnik.

Azok a szóösszetételek, amelyek a cyber- előtaggal kezdődnek, az utótag számítógépes vagy internetes jellegét emelik ki, például: kiberkultúra, kibertér, kibernyelv. Az internetre jellemző globális, csoportnyelvi kommunikáció eredményeképpen magyar szövegkörnyezetben is az angolos cyber- [szájber-] forma használatos, és így gyakran keletkeznek vegyes összetételek: cyberkultúra, cyberduma, cyberszex stb. A cyberspace (magyarul kibertér) és a cyberpunk kifejezés William Gibson sci-fi írótól származik.

A kiber- előtag a kibernetika kifejezés rövidített változata, ami azt a tudományágat jelenti, amely az összetett, gépi vagy emberi rendszerek irányításával, szervezésével foglalkozik. A kibernetika antik görög eredetű szó, a jelentése ’kormányos, kormányzó, kormány, kormánylapát’, és Platón Gorgiaszában bukkan fel először. A tudományos életbe Norbert Wiener, az amerikai MIT professzora vezette be 1948-ban a kibernetika szakkifejezést. Az antik hagyományokkal valószínűleg az a kapcsolata, hogy a kibernetikai rendszerek ugyanúgy a hatás-ellenhatás, a visszajelzés önálló képességén alapulnak, mint a hajókormányos tevékenysége

A kibernetika alak egyébként már a magyar számítástechnika kezdete óta, az 1950-es évek óta használatos a műszaki szaknyelvben, tehát azzal, hogy az 1990-es évek eleje óta az angolos cyber alakot használjuk, egy visszaidegenedési folyamat indult meg. Ez ismert jelenség, főként a szaknyelvekre jellemző, és a kulturális globalizáció hatására indul el. Ilyen például a sportnyelv néhány kifejezése is: pakk > korong > pakk; korner > szöglet > korner, taccs > bedobás > taccs, offszájd > les > offszájd stb. A következő lépés, amit rendszerint megtesznek a nyelvhasználók, hogy ha már visszaidegenedett egy kifejezés, akkor azt elkezdik újra magyarítani, azaz elsőként a fonetikai rendszerünkbe beépíteni, így a cyber [szájber] alakból kíber forma lesz [hosszú –í-vel], míg a régebbi alakra a görögből, magyarosodott kiber-, kibernetika formára [rövid –i-vel] már nem mindig emlékszünk.

 

Forrás: Bódi Zoltán: Infoszótár. Informatikai fogalmak eredete, magyarázata és használata. Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2010.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

A világ legkisebb WI-FI routere

Az ASUS bemutatta a világ legkisebb teljes értékű vezeték nélküli routerét. Alig nagyobb, mint egy pendrive, súlya mindössze 25 gramm. Energiaellátáshoz mindössze egyetlen USB port szükséges. A notebookra rákötve létrehozhatjuk saját biztonságos hotspotunkat, a saját internetes kapcsolatunkat egy pillanat alatt megoszthatjuk másokkal. A router ismeri a  802.11b/g/n Wi-Fi szabványokat, és még egy ethernet csatlakozó is található rajta, hogy vezetékes hálózathoz csatlakoztathassuk.

Toochee, a Galaktikus

(via designboom)

0 Tovább

Cyberzaklatás: segíts, ha tudsz

Minden huszadik 9-16 év közötti magyar fiatalt ért már internetes bántalmazás. A cyberzaklatás rendszeresen előfordul az internettel jól bánó tinédzserek körében szerte a világon mindenhol. Néha azonban tragédiával végződik - de nem csak ezekben az esetekben fontos, hogy az online kiközösített áldozat mellé álljanak, hanem mindig.

Ha belegondolunk a jelenség eredete több ezer éves. A megkövezés, pellengérre állítás, közszemlére tevés, megszégyenítés, nyilvános kivégzés... sajnos mind része az emberi kultúrának, feltehetően még az ősemberi időkből ránk maradt, amikor törzsekben éltünk és a másság tolerálása nem tartozott éppenséggel az erősségeink közé. Tulajdonképpen a kiközösítés, zaklatás, zrikálás közösségképző azok számára, akik a csoporthoz tartoznak, mert megmutatja, hogy milyenek nem akarnak lenni, mit / kit utasítanak el (közösen lépnek fel a kiközösített ellen). A csoportképzésben sajnos ennek (persze nem az öngyilkosságba kergetésig) fontos szerepe van. Emiatt kétlem, hogy a dolog megszüntethető lenne. Ugyanakkor, amitől akkora ereje van az internet korában, hogy az iskola esetében az intézmény falain kívülre viszi a zaklatást, az érintett fél nem tud elmenekülni, nem tud hová visszavonulni, mert a cybertér mindenhol utoléri... emiatt sokkal nyomasztóbb, mint a „szokásos” iskolai piszkálódások, zaklatások, amelyek térben és időben korlátozottak.

További igen fontos megkülönböztető jegy az offline zaklatáshoz képest a dolog rossz társadalmi láthatósága és az ebből fakadó optikai csalódás: az áldozat részéről könnyen kialakulhat az az érzés, hogy mindenki rajta röhög, ezzel szemben gyakori védekezés az elkövetők vagy az iskola részéről, hogy ebben feltehetően csak kevesek vesznek részt és nem érdemes túldimenzionálni. Az igazság valahol félúton lehet, részben az anonimitás, de még inkább a virtualitás miatt (az áldozat, az agresszorok és a közönségük nincs fizikailag egy térben). Sokkal könnyebb valakit bántani, ha nincs jelen és sokkal könnyebb ehhez online nézőközönségként észrevétlenül csatlakozni. Ha lehetséges, ezért fontos a szembesítés, szemtől-szemben ugyanis már sokkal kevesebben találják „viccesnek” a dolgot a zaklatók és a közönség tagjai közül.

Az igazi kérdés azonban számomra a jelenség megértésén túl az, hogy mi lehet a jó megoldás? Mit csinálj, ha Te vagy az áldozat vagy a Te gyerekedet, barátodat zrikálják online (is)? A tinédzserek szerintem halmozottan hátrányos helyzetben vannak, jellemzően az ilyen kipécézett fiatalok amúgy is nehezebben kommunikálnak, nehezebben tudnak kiállni magukért a túlerővel szemben... ha már valaki melléjük mer állni, már az óriási segítség. Ha online zaklatást látsz, akkor segíts, ha tudsz – és semmiféleképpen ne csatlakozz a közömbös vagy a kárörvendő nézőközönséghez.

Pintér Robesz

0 Tovább

Tápegység, adapter és töltő

Az informatikában gyakorlatilag minden eszköz elektromossággal működik, így az áramellátást biztosítani kell. Az alapprobléma az, hogy a falba épített vezetékeken folyó, hálózati áram 230 voltos váltakozó áram, ám a számítógépek, mobil eszközök viszont kisfeszültségű egyenárammal működnek. Ennek a különbségnek a kiküszöbölésére való az adapter, illetve a tápegység.

 

A mobil, illetve az ultramobil eszközöket (mobil telefonokat, táblagépeket, ultrabookokat, notebookokat) ráadásul kábelcsatlakoztatás nélkül szoktuk működtetni. Ehhez jellemzően az akkumulátorok biztosítják a feszültséget. Ahhoz viszont, hogy az akkumulátorokat feltölthessük, adaptert vagy ahogy a mobil korszak kezdete óta (nagyjából az 1990-es évek közepétől) mondjuk töltőt kell használni.

 

Érdemes tisztázni, hogyan viszonyul egymáshoz a tápegység, az adapter és a töltő kifejezés. Az adapter alapszava a latin adaptare 'hozzáalkalmaz', ami az ad- 'hozzá' és az aptare 'illeszt, készít' elemekből áll. Az adapter angol származék (a latin alapszó további származéka a magyarban az adaptál, adaptáció is), a jelentése speciális, elsősorban a műszaki szaknyelvben használatos, illetve innen szűrődött be a köznyelvbe, értelme: 'átalakító berendezés', esetleg 'olyan csatlakozó berendezés, amely a készülék használhatóságát kiterjeszti' vagy 'olyan kapcsolóelem, amely összeköt két különböző működési elvű készüléket'. Adaptereket már régóta használunk minden olyan elektromos berendezés üzemeltetéséhez, amelynél nem ésszerű a készülék házába beépíteni a hálózati 230 voltos váltakozó feszültséget kisfeszültségű egyenárammá alakító eszközt, közkeletű nevén a tápegységet. A hagyományos adapter tehát olyan vezetékkel ellátott áramátalakító, amelyet a hálózati áramforráshoz, illetve a készülékhez lehet csatlakoztatni. 2012 végétől, 2013 elejétől már a lakossági felhasználók körében is elérhetők olyan mobil eszközök, amelyeknek az akkumulátorát már vezeték nélküli adapterrel lehet tölteni, illetve gőzerővel zajlanak a további fejlesztések.

 

Az 1990-es évektől viszont az adapter kifejezés részben a mobil eszközök (laptop, notebook, mobil telefon, táblagép stb.) technikai jellemzői miatt - tudniillik akkumulátoruk van, amelyeket fel kell tölteni - az adapter kifejezés háttérbe szorult a köznyelvben, és leginkább a töltőt használjuk. A töltő kifejezés jelentéstani hátterében az áll, hogy csak arra az időre van szükség a használatára, ameddig az akkumulátort feltölti, míg az adapter mögött az a jelentéstani háttér áll, hogy folyamatos összeköttetést biztosít.

 

A tápegység viszont a készülékházba épített berendezés, amely az eszköz működéséhez szükséges feszültséget biztosítja (egyenletes, jó minőségben stb.), az adapter vagy a töltő pedig ennek a dugaszolható, az eszköztől leválasztható (jellemzően kevesebbet tudó) változata. Igen gyakori, hogy a kötetlenebb, informális szakmai nyelvhasználatban a tápegységet rövidebben, táp formában használjuk.

 

A táp vagy tápegység jelentéstani hátterében némi megszemélyesítő, metaforikus mozzanat van, hisz ennek az eszköznek köszönhetően képes működni az elektromos berendezés, hasonlóan, mint a táptól vagy a tápláléktól az élő szervezet.

 

Tápegységből egyébként sok típus létezik, amellyel itt most nem célszerű mélyebben foglalkozni, talán egyet érdemes kiemelni közülük, a szünetmentes tápegységet. Ezt az angol UPS betűszóval, az uninterruptible power supply kifejezéssel jelöljük. Ennek a kifejezésnek a közhasználatú magyar változata a szünetmentes tápegység. A szünetmentes táp olyan berendezés, amely a számítógép és az elektromos hálózati áramforrás között helyezkedik el, és biztosítja a gép folyamatos, jó minőségű áramellátását áramkimaradás, áramszünet, illetve feszültségingadozás és egyéb hálózati zavarok esetén is.

 

A köznyelvben tehát az a tendencia érvényesül, hogy a táp vagy tápegység, illetve ennek a dugaszolható, leválasztható változataként a töltő használatos a leggyakrabban. 

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek