Netidők Blogtársaság

Az alaplapról már az Infoszótár nyomtatott változatában is olvashatnak, mert már régen feldolgoztam, ezúttal az alaplapi processzorfoglalatokról írok. Az alaplapról röviden csak annyit, hogy az angol neve a fantáziadús motherboard, ami az anya (mother) és a lap (board) elemek összetételéből alakult ki, és ebben az esetben az anya az anyacsavar összetételben lévő előtag jelentésében használatos. Tehát a motherboard, illetve magyarul az alaplap egy csatlakozókkal ellátott, bonyolult nyomtatott áramkör, amelybe a számítógép alkotóelemeit lehet behelyezni.

Az alaplap csatlakozóit a magyar szakmai nyelvben leginkább foglalatnak szokták nevezni, hisz ez jól megfelel az eredeti, angol connector főnévnek. A processzorfoglalatok esetében viszont a helyzet kicsit bonyolódik, mert itt kis túlzással annyi foglalattípus van, amennyi csillag az égen. Minden felhasználónak rémálma lehet manapság egy alaplapcsere, mert már 1-2 évvel korábbi processzorok tokozásához nem nagyon vagy csak aránytalanul drágán lehet alaplapot találni, hisz a gyártók a processzorok újabb típusainál nagyon gyakran változtatják meg a CPU (központi műveleti egység) csatlakozását, tokozását, így a régebbi processzor a vadonatúj alaplapba nem biztos, hogy belemegy.

A látszólagos nagy káoszban is kirajzolódik, hogy alapvetően két processzorfoglalat-típus (és ezeknek rengeteg alváltozata) fordul elő: a socket és a slot. Hozzáteszem, hogy az ezredforduló óta már leginkább csak a socket típusú tokozással találkozunk. A technológiai bonyolultság, és a viszonylag szűk körű szakmai előfordulás miatt a socket és a slot alpítusainak megnevezéseit itt nem elemzem.

Az angol socket főnévnek több jelentése van, itt a ’foglalat’, ’tok’ az aktuális, mégpedig a socket olyan foglalat, amelybe bele lehet helyezni valamit, például a falba épített elektromos csatlakozó aljzat is socket, míg a processzorok esetében ennél a foglalattípusnál tűk és kis, hozzájuk illeszkedő lyukacskák találhatók. Érdekesség, hogy a fejlesztések során kezdetben a processzorok alján voltak a tűk (szinte modellenként eltérő számban) és a socket foglalatban a csatlakozók, ám később ezek bizonyos modelleknél helyet cseréltek, és az alaplapi socekt foglalatra kerültek a tűk, és a processzor tokjára a foglalatok.

Tehát az elektronikában ugyan magyarítjuk a socketet aljzat, csatlakozó aljzat formában, ám az informatikában, az alaplapi processzorfoglalatok esetében ez is csak egyszerűen foglalat, és ha a típusát akarjuk jelölni, akkor csak az angol socket formát használjuk magyar környezetben is.

A másik jelentős processzorfoglalat-típus a slot. Hozzáteszem, hogy a slot viszonylag rövid karriert futott be a processzorfoglalatok világában, mert jellemzően az 1990-es évek vége és 2000 közötti pár évben fejlesztettek ilyen tokozású processzorkokat, és hozzájuk való alaplapokat. Az egyéb bővítőkártyák (pl. videokártyák) viszont mind a mai napig slot foglalatban illeszkednek.

Az angol slot főnév jelentése ’retesz’, ’horony’, ’rés’. Ebből a jelentésből kiderül, hogy a slot típusú foglalatok csatlakozója egészen más, mint a socketé. A slotok esetében inkább egy retesszel ellátott csatlakozó sínbe illeszkedik a procsesszor. A technológiai különbség ellenére ezt is foglalatnak nevezzük magyarul, és a pontos típus esetében hozzátesszük, hogy slot (illetve annak altípusát).

Hangzatos volna, ha a socket helyett az aljzat, a slot helyett például a retesz lenne a magyarított forma, ám ez mégsem így van. A magyar szaknyelvben tehát a processzorfoglalat egy gyűjtőnév, amely egyszerre jelenti az összes típust, míg az altípus jelölésére az eredeti, angol megnevezéseket használjuk.

Igazi nyelvi csemege, hogy a slot foglalatok viszonylag rövid élettartama, és szűk körű használata miatt, 2000 körül gyártottak olyan átalakítókat, amelyek lehetővé tették socket tokozású processzorok behelyezését slot foglalatba, ezt egy érdekes szóösszevonással sloketnek nevezték el, ami a slot és a socket szóalakok csonkolt formáiból áll.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

Van külső antenna, és mégis gyenge a jelszint. Nézzünk bele a kínai hardver belsejébe:

Toochee, a Galaktikus

(via doseng)

Sokan azt gondolhatják, hogy a Facebook (a social media) előtt nem létezett közösségi hírmegosztás. Pedig de. Sőt, a helyzet az, hogy a Facebook-tól és társaitól függetlenül is virágzik a dolog és feltehetően még akkor is itt lesz, amikor a FB helyét már átvette valami új szolgáltatás. Természetesen az e-mailben és egyéb üzenetküldő rendszerekben keringő hír- és link megosztásról van szó.

Érdekes cikk jelent meg tavaly októberben a The Atlantic hasábjain, amely azt taglalta, hogy a nagy híroldalakra jövő forgalom egy jelentős része a „semmiből” jön. Az oldalak ugyanis a log (napló) adatokból látják, hogy a látogató mely linkről érkezett, vagyis mit nézett korábban, mielőtt az oldalra lépett. Sok esetben ez a Google kereső szolgáltatása vagy a Facebook, Twitter és egyéb közösségi oldal. Az esetek egy megdöbbentően nagy hányadában azonban a log adatok tanúsága szerint nincs előzmény, a látogató pontosan ott kezdte az internetezést azon az oldalon. Sokszor olyan cikkekre érkezik így viszonylag nagy forgalom, aminek a linkjét valószerűtlen csak úgy begépelni a címsorba. A jelenség egyetlen kézenfekvő magyarázata, hogy az ilyen olvasók valakitől üzenetben megkapták a pontos linket és annak birtokában kattintottak.

Nem kevesebbet állít a cikk, mint, hogy a tradicionális linkmegosztás (mint amilyen egy levél, benne egy linkkel), sokkal fontosabb a weboldalak számára a forgalom generálásában, mint a kétezres években megjelent közösségi média. A közösségi információmegosztást ráadásul nem is ezek a közösségi oldalak hívták életre, hanem csupán ráépültek egy meglévő jelenségre, miközben egyáltalán nem szorították azt háttérbe.

Úgy tűnik tehát, hogy az emberek egy jelentős része kör-emailekből, továbbküldésekből értesül a fontos hírekről. A FB-on vagy twitteren ugyanis lemaradhatsz dolgokról, ezt tudják az emberek is, így, ami fontos, azt e-mailen küldik el a másiknak, vagy egyszerre több embernek. Fontos persze, hogy ma már van egy generációs törésvonal, a fiatalok kevéssé használnak e-mailt. Ők is elkezdenek azonban idővel dolgozni, ahol kiemelt munkaeszköz az e-mail szinte minden irodai munkában (de már az oktatásban is érezni ennek hatását). Persze nem végez mindenki felsőfokú tanulmányokat és nem dolgozik mindenki irodában. A dark social azonban várhatóan mégsem fog eltűnni, amíg e-maileket fogunk használni – tehát egy jó darabig…

Rendszerint tehát fordítva ülünk a lovon, amikor azt hisszük, hogy a Facebook meg a közösségi média előtt nem létezett közösségi hírmegosztás és párbeszéd. Sőt, nem hogy létezett, hanem mind a mai napig meghatározóbb, mint a közösségi média ezen szerepe, ami azért megdöbbentő. Egész egyszerűen azért, mert a dark social olyan kézenfekvő és olyan régóta velünk van, hogy fel sem tűnik, a FB meg a társai meg olyan ünnepelt hívószavak, amitől elalélünk, miközben minden média erre próbál optimalizálni. Annak ellenére tehát, hogy a dark social mennyire erős és meghatározó mind a mai napig, sokan negligálják, pedig érdemes volna foglalkozni vele.

Pintér Robesz

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

A napokban a számítógépem optikai meghajtója elromlott, és ahogy elkezdtem utánanézni a javítási lehetőségeknek, rádöbbentem, hogy közeleg az utolsó pillanat a számítástechnika történetében, hogy az optikai meghajtó kifejezésről megemlékezhessünk, ugyanis lassan kezdenek kikopni a köznapi használatból az optikai tárolók, nevezetesen a DC-k, DVD-k, hiszen egyre gyakrabban használjuk a különböző Flash meghajtókat, hordozható külső egységeket, SSD-ket és felhő alapú szolgáltatásokat.

A HDD mintájára született az ODD kifejezés, a HDD a Hard Disk Drive szerkezet rövidítése, míg az ODD az Optical Disk Drive. Ebbe a formai csoportba tartozik még a gyakorlatilag kihalt technikát jelölő FDD Floppy Disk Drive alak is, tehát látható, hogy ez a kifejezés csoport szerkezetileg, formailag, tartalmi szerkezetében azonos, tehát hasonlósági, analógiás alapon jött létre.

Az Optical Disk Drive előtagja magyarul az optika főnév melléknévi formája (optikai). Az optika latin közvetítéssel került az európai nyelvekbe, ám ókori görög származék, az optiké techné a ’látás tudománya’ szerkezet első eleme, amely az optikosz ’látásbeli’ melléknévre megy vissza. Tehát az optika alapjelentése a ’látás’, és innen alakult ki ok-okozati összefüggés útján a mai jelentése: ’fénytan’, ’látszerészet’. Az informatikában az optikai adattárolási, illetve –továbbítási technológia a fény felhasználásával működik.

A szerkezet második eleme az angol disk ’lemez’ főnév, ami az eredeti HDD, illetve FDD szerkezetből öröklődött, és az rejlik mögötte, hogy ezek a számítógép-elemek lemez formájú adathordozókat működtetnek.

A harmadik tag az angol drive ’meghajtó’ főnév, amelynek a jelentésköréből kiderül, hogy itt mozgó alkatrészek, forgó lemezformájú adattárolók mozgatásáról van szó, innen a drive ’meghajtó’ szerkezeti alaptag. Az más kérdés, hogy jelentésváltozás útján már meghajtónak (drive, driver, pl. driver ’illesztő program’, Flash drive ’Flash meghajtó’ stb.) nevezünk minden olyan hardveres vagy szoftveres eszközt is, amely nem mozog.

Az Optical Disk Drive magyarázata és megfelelője az optikai meghajtó, ami egy gyűjtőnév, és a CD, a DVD vagy a Blu Ray meghajtókat, olvasó, író, újraíró egységeket nevezzük így, összefoglalóan.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Nem a könnyen kezelhetőség mintapéldánya, és a megcélzott vásárlóközönség sem teljesen egyértelmű.

Toochee, a Galaktikus

(via piximus)