Netidők Blogtársaság

A napokban fordul velem elő, hogy vonaton utaztam, és gyorsan meg kellett írnom egy szöveget, és utána publikálni kellett volna az interneten. Volt nálam laptop és egy androidos okostelefon. A laptopnak nem volt 3G modulja, nem tudtam vele internezni, a telefonom ugyan internetképes volt, ám rajta keresztül nem tudtam a szövegszerkesztővel megírt szöveget feltölteni az internetes adminisztrációs felületre. A szöveget újra írni nem volt kedvem, időm sem volt rá, és egy érintőképernyős okostelefon kezelőfelülete amúgy sem hosszú szövegek szerkesztésére van kitalálva.

Image: Getideaka / FreeDigitalPhotos.net

Kézenfekvő lett volna a megoldás, hogy kössem össze a telefonomat és a laptopomat, és a telefonom internet-hozzáférésén keresztül csatlakoztassam a számítógépemet a nethez. Ehhez azonban olyan szoftveres szolgáltatásra lett volna szükségem, ami ezt lehetővé teszi: ezt hívják tethernek. Ez egy olyan alkalmazás, amely a mobilkészülékből internet acces pointot (internet hozzáférési pontot) vagy wi-fi hotspotot (wi-fi hozzáférési pontot) varázsol. Tehát a tether segítségével vezetékkel (USB kábellel) vagy vezeték nélkül (wi-fin keresztül) egy számítógép kapcsolódni tud a telefonnal elérhető internethez. A tether szolgáltatás androidos, iPhone és Blackberry okostelefonokon, valamint symbianos telefonokon is elérhető.

Image: Michal Marcol / FreeDigitalPhotos.net

A tether angol szó, a jelentése ’kipányváz’, ’kiköt’, ’láncra köt’. A tether alkalmazás tehát a telefonhoz, illetve annak az internet-hozzáféréséhez pányvázza, láncolja a számítógépet. Ez a képi, metaforikus kifejezés tehát arra utal, hogy olyan szoros kapcsolat jön létre a két eszköz között, amit nem lehet felbontani a cél, vagyis az internethez való kapcsolódás érdekében. A tehtert magyarul nem mondjuk, egyelőre nincs elterjedt magyar változata, ráadásul a szóbelseji [–th-] ejtése is nehézkes a magyar beszélőnek, rendszerint [-sz-] esetlen [-t-] hanggal helyettesítjük. Ezt a funkciót körülírással fejezhetjük ki, például így: internetmegosztás.

A mobileszközökön az operációs rendszer típusától és verziójától függően vagy alapszolgáltatásként vagy külön telepíthető alkalmazásként érhető el a tether, és jellemzően ezeknek az alkalmazásoknak a nevében is szerepel a tether kifejezés (pl.: Tether for Android, Tether for Root Users stb.).

Csak érdekes, szubjektív megjegyzésként fűzöm hozzá, hogy a régi, kb. négyéves, már használaton kívüli symbianos telefonomon mindig is alapfunkció volt, amit most tethernek neveznek, és viszonylagos újdonságként emlegetnek az okostelefonok világában, csak nem így hívták. Tehát egy régóta meglévő szolgáltatás az újabb eszközökön is elterjedt, és számunkra (magyarok számára) kaphat új nevet.

Bódi Zoltán

Több mint húsz évvel ezelőtt csodálhattuk meg a digitális tükröt Arnold Schwarzenegger Emlékmás című filmjében. Mára ez valósággá válik.

Milyen jól mutatott a filmvásznon, ahogy Arnold borotválkozás közben a tükör sarkában nézte a reggeli híradót, majd az időjárás jelentést. Sokan felszisszentek, hogy milyen jó dolog ez. Az ötlet a fejlesztőket sem hagyta nyugodni, és a technológia mára utolérte az ötletet. Lapos képernyők, multitouch kezelőfelület, jó alkalmazások teszik használhatóvá, sőt szórakoztatóvá a terméket. Jöjjön néhány megvalósítás.

A Phillips a klasszikus filmes alkalmazást készítette el: információ a fürdőszobában.

A Magic Mirror a szórakozóhelyek, éttermek, bevásárlóközpontok, és egyéb nyilvános helyek mosdóiba szánt fejlesztés. A készülék csak akkor funkciónál tükörként, amikor valaki elé áll, egyébként reklámfelületként hasznosítható.

Cro Mirror, a tökéletes tükör a ruhaüzletek öltöző-fülkéibe. A felpróbált ruhadarab színét egy színskálán lehet megváltoztatni, és a tükör lecseréli a rajtunk lévő ruha színét. Nincs szükség a színek miatt több azonos ruha le- és felvételére.

Ez már az „ereszd el a hajam” kategória, amikor egy próbaterem tükörfala kommunikál velünk.

Toochee a Galaktikus

Emailcím-halmozó vagyok: az évek során lett egy csomó különböző címem, amit napi rendszerességgel használok is. Nem ingott meg a bizalmam a Gmail iránt, így a leveleimet továbbra is a felhőben szeretem tartani. Egy dolgot viszont nagyon utálok: ugrálni az e-mail fiókok között. Szerencsére erre semmi szükség.

A megoldás: használjunk egy Gmail fiókot, abba okosan irányítsuk bele a másik címre érkező leveleinket, de úgy, hogy a másik címmel is tudjunk válaszolni.

Először is találjuk ki, melyik lesz az a fiók, amit a továbbiakban használni fogunk, és melyik, amit ideirányítunk. Jelentkezzünk be ez utóbbiba, a Gmail jobb felső sarkában kattintsunk a Beállítások menüpontra, majd nyissuk meg az Átirányítás és POP/IMAP oldalt. A felső résztben kattintsunk a További cím hozzáadása gombra, és írjuk be a fő fiókunk e-mail címét. A Google egy hitelesítő kódot küld a megadott címre, úgyhogy jelentkezzünk át oda, nyissuk meg a levelet, és kattintsunk a benne levő linkre, mire a Gmail örömmel értesít, hogy a jóváhagyás sikeres volt.

Ha már itt vagyunk, itt is lépjünk be a Beállításokba, ezúttal viszont a Fiókok és importálás oldalon, az Email küldése erről a címről részben kattintsunk a Levél küldése másik címről gombra.  A felugró ablakban meg kell adnunk, hogy milyen néven és címről szeretnénk még levelet küldeni: adjuk meg a másik fiók címét és az ahhoz tartozó nevünket, majd kattintsunk a Következő lépés gombra.  Nahát, megint hitelesítést kell küldenünk, tegyünk így, majd zárjuk be az ablakot.

Ismét jelentkezzünk ki, és menjünk vissza a másik címre, ahol vár minket a hitelesítő levél: nyissuk meg és kattintsunk a benne levő jóváhagyó linkre. Ezzel kész is vagyunk, már csak az átirányítást kell véglegesíteni: a beállítóoldalon láthatjuk, hogy még le van tiltva, úgyhogy jelöljük az alatta levő lehetőséget, majd döntsük el, mi legyen a levél sorsa az átirányítás után. Megőrizhetjük ebben a fiókban is újként, olvasottan vagy archiválva, esetleg le is törölhetjük (én a saját fiókjaimnál a törlést választottam).  Ha döntöttünk, kattintsunk a lap alján a Változtatások mentése gombra.

Jöhet a tesztelés! Jelentkezzünk át ismét a fő fiókunkba, ám mielőtt küldenénk egy levelet saját magunknak, irány a Beállítások, ahol a Fiókok és importálás oldalon még egy dolgot kell beállítanunk, nevezetesen, hogy Üzenet érkeztekor a válasz mindig arról a címről menjen, amelyre a levél érkezett. Ezután írjunk egy rövid üdvözlést másik címünkre, ami – csodák csodája – rögtön beesik az inboxunkba, tehát az átirányítás működik.

Látható, hogy bár Chatmannek küldtük a levelet, az átirányítás eredményeképpen ez mégis hozzánk, a spanyik.balazs címre érkezett meg.

A módszer szépsége, hogy a Gmail nagyon intelligensen nem irányítja át automatikusan a spamet (az ott marad az eredeti fiókban, nem kell vele törődni). Ugyanakkor ha egy ilyen átirányított levélre válaszolunk, magától beállítja a másik címünket válaszolóként, tehát különböző "énjeink" nem fognak összekeveredni.

Chatman

Ausztrál kutatók kimutatták, hogy a mai Flash, SSD (NAND) alapú memóriák és háttértárak biztonsági szempontból újszerűen viselkednek az eddig megszokott mágneses adattárolókhoz képest. Szakértők erre a problémára a napokban hívták fel a szakma és főleg az IT biztonsági helyszinelő/nyomrögzítők figyelmét.

A technológia átállása az új tárolási megoldásokra folyamatosan zajlik és miközben csendben lecseréljük a régi adathordozókat (vannak olyan számítógépek, amelyek már nem is rendelkeznek hagyományos meghajtókkal) észre sem vettük, hogy a biztonság terén milyen változásokat hoznak.

Hogyan dolgoznak a biztonsági bizonyíték gyűjtők?
- A gépek és azok adathordozóinak tartalmát igyekeznek "megfagyasztani" és egy pillanatfelvételt készíteni az adatokról. Ezekről másolat készül és azt már lehet boncolni.
- A "boncolás" közben bizonyítékokat, elrejtett tartalmat és konkrét információkat keresnek.
- Előfordulhat, hogy dekódolni kell titkosított tartalmat vagy visszafejteni nehezen értelmezhető elemeket.
- Érdekes, hogy a Windows-os rendszerek nagyon sok nyomot hagynak maguk után (sok ideiglenes állomány, több helyen letárolt adatok) és akkor még nem beszéltünk a felhasználók átalános figyelmetlenségéről (rossz helyre lementett vagy nem törölt adatállományok).
- És akkor ott vannak még persze a hackerek vagy a nagyon leleményes felhasználók, akik érdekes helyekre is eldughatnak adtokat (pl. képekbe rejte szövegeket).

Mikre mutat rá a tanulmány?
- Az új adathordozókon törlésre kijelölt adatok helyét csak akkor lehet feltölteni új tartalommal, ha azokat ténylegesen letörli a meghajtó. Nem úgy, ahogy egy mágneses adathordozó esetében teszi, hanem az eredeti adat megsemmisítésével (elektronikai úton történő törlésével). Vagyis az eredeti adat tényleg teljesen elvész.
- Az új tárolóeszöközök (pl. SSD memóriát használók, pendriveok stb.) a felszabadítandó területet három percen belül autmotikusan törlik. Erre azért van szükség, mert az új adathordozók lassan törölnek (blockokat kell törölniük, amelyek nagyok) és azért a gyártók egy Self-Healing vagy Garbage Collection nevű automatikus technológiával rendszeresen törlik a "nem használt" részeket.

Miért probléma ez?
- A bizonyítékokat gyűjtő adatvédelmi szakértők elől a memóriák maguk törlik az információt, még mielőtt rögzíteni lehetne őket.
- A már letörölt adatokat nem lehet visszaállítani (a hagyományos mágneses tárolóknál ez sokkal egyszerűbb volt).
- A korródálódott digitális bizonyítékok (pl. egy bírósági perben) nem használhatóak fel vagy nehézkes a felhasználásuk.
- A megnövekedett adatmennyiséggel már így is sok probléma van (pl. átnézni egy terrabyte-os háttértárat), a törlések vagy nem törlések és adatállomány maradványok még tovább nehezítik a helyzetet.
- Egy másik tanulmány a problémák közül utolsónak említett gonddal kapcsolatban éppen azt mondja, hogy nehéz eldönteni, hogy a tároló letörölt-e valamit vagy sem. Vagyis bizonytalan. Ez talán a legrosszabb hír egy biztonsági szakértő számára.

A lényeg az, hogy úgy néz ki, hogy az operációs rendszer és a tárolóegységek egymástól független működése bizonytalanná teszi az adatok törlésének, bizonyítékként való megőrzésének vagy törlés után történő visszaállításának kérdését. Ez komoly biztonsági probléma és azoknak is rossz hír, akik nem szoktak mentéseket készíteni a fontos állományokról, mert ha elveszik az egyetlen példány egy modern memória meghajtón, akkor lehet, hogy soha többé nem jutunk hozzá.

Az eredeti tanulmány letölthető itt.


A The Register eredeti cikkét itt olvashatjuk.

Keleti Arthur

Ki ne szeretne címlapra kerülni a saját blog bejegyzésével? Ki utasítaná vissza, hogy a blogposztjára sokan hivatkozzanak, miközben elismerően osztják meg a linkjét az internetes ismerőseik körében? Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy hogyan készíthetünk sikeres blogposztot, illetve konkrét tippeket, témaötleteket is adunk, amikkel fel lehet hívni egy-egy bejegyzésünkre a figyelmet.

A sikeres blogposzt elkészítésénél tehát a következőkre kell figyelni:

Szánj több időt az első, pár soros felvezető szövegre! Ha ez nem ragadja meg a figyelmet, akkor az emberek nem fogják elolvasni, amit írtál – hiába a jó minőségű tartalom. A jó felvezető hasznos, motivál a teljes bejegyzés azonnali elolvasására, egyedi és pontos. Ki kell derülnie belőle, hogy miről olvashat a látogató és miért kell rögtön elolvasnia a bejegyzést (ha ugyanis későbbre halasztja az olvasást, azt kockáztatja, hogy egyáltalán nem olvassa el az egészet).

Legyen ütős a tartalom! A felvezető ne ígérjen többet, mint amit utána a poszt nyújt, ez ugyanis ellenérzéseket ébreszt az olvasóban, akit, ha becsaptak, később kevesebb valószínűséggel tér vissza az oldalra. Olyan posztot fognak újraosztani, amit érdemes elolvasni. Ha a felvezető csábító, de utána silány a tartalom, akkor nem fogják szeretni az olvasók és másnak sem fogják ajánlani.

Vannak olyan témák, amikkel könnyebb sikeres blogposztot írni, bár önmagukban ezek sem garantálják a sikert:

Írj valamilyen listáról, ranglistáról! Ezeket a posztokat nagyon szeretik az emberek, de csak akkor, ha rendesen megindokolod, hogy melyik pont miért került fel a listádra és mit takar.

Írj „hogyan” (how to) posztot! Ha a bejegyzésed arról szól, hogy hogyan (ne) csináljunk valamit, akkor nagyobb eséllyel találják hasznosnak az olvasók és küldik tovább az ismerőseiknek.

Írj megtörtént esetről, tanulságos történetről, esettanulmányról! Az olvasók ugyan szeretnek az elméletről olvasni, de még jobban szeretik azt valós példákon keresztül látni. Ezek olvasmányosak, tanulságosak és alátámasztják azt, amit mondasz.

Mondj ellent! Ha szembe mész egy mindenki által elfogadott trenddel, könnyebben felfigyelnek rád. Persze ez ne legyen öncélú, okos ellenérvekre van szükséged, különben kiröhögteted magad.

Írj a legjobbakról! A listákhoz hasonlóan az emberek szeretnek olvasni a kiválókról, a kiválasztott kevesekről, akik valamiben a többiek, az átlag fölé magasodnak. Lehetnek ezek milliomosok, ügyes cégek, tehetséges hackerek, a lényeg, hogy ne legyenek átlagosak.

Persze mindez nem garantálja a sikert, egy kis szerencsére is szükség van, hogy a posztodat sokan olvassák és ajánlják másoknak. Ezek a tippek, azonban segítenek abban, hogy ez nagyobb valószínűséggel történjen meg. Mindez nem csupán elmélet. Olvasták például Borek András tegnapi bejegyzését itt a Netidők blogon („Nagyobb kijelző ingyen?”)? Az írás az origo címlapján is megjelent, pedig a szerző nem ismeri a blogketrec szerkesztőjét. András saját bevallása szerint a fentebbi tippeket használta ő is – ha neki bejött, bárkinek működhet. Meglepő lehet, de ez az összegzés egy 17 éves fiatalembertől származik, teljes egészében pedig itt olvasható angolul.

Pintér Robesz