Netidők Blogtársaság

Vasárnap a csapások alatt elhullott a magyar média egyik bástyája. Hackerháború kezdődött?

Vasárnap reggeltől (bizonytalan, hogy mikortól) egészen estig nem működött a Magyar Hírlap honlapja.  Román hackerek törték fel, tették elérhetetlenné a rendszert, és helyeztek el egy üzenetet. Déltájban az üzenetet eltűntették a rendszergazdák, és karbantartásra hivatkozva kérték az olvasók türelmét. Estére visszaállították a rendszert, és tiszteletre méltó módon nem mismásoltak, hanem főoldalon közölték a feltörés hírét.

A támadók a román nacionalista Romanian National Security (RNS) nevű hekkercsoport volt, egy román nyelvű szöveget helyezett el rajta Avram Iancu portréjával.

„Tévedtetek, amikor azt gondoltátok, hogy a román történelemnek és a népnek adott pofont nem kapjátok vissza. Nemzeti tudatunk arra kényszerít, hogy erkölcsi kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy a Román Nemzet Hősei továbbra is nyugodtan pihenhessenek. Felébresztettétek őket örök álmukból, félreinformálással a sírt meggyaláztátok, és "felakasztottátok" őket, mert hisztek a hamis bosszúban.

Ez a válasz azoknak, akik elfelejtik, hogy a magyarok Romániában kisebbség, azoknak, akik nem értették meg, hogy Mihai Eminescu számunkra nemzeti szimbólum, és azoknak, akiknek van még bátorságuk vádoló és becsületről szóló előadásokat tartani a saját országunkban, akkor, amikor még nem gyógyult be a Marian Cozma halála által okozott lelki seb. Nyugodjék békében!

Nem fogunk felejteni, sem megbocsátani. Ne tegyétek próbára a türelmünket!

Az Úr legyen irgalmas a lelketekkel. Így jár mindenki, aki hibázik a román nemzettel szemben!” (forrás)

Az üzenetből egyértelműen látszik a támadás oka. Az elmúlt héten több olyan esemény is történt, amely felborzolta a román nacionalista kedélyeket.  Csibi Barna Csíkszereda központjában felakasztott egy szalmabábut, ] amely  Avram Iancu, erdélyi román jogászt ábrázolta, aki az 1848–49-es szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű román felkelés vezetője volt. A z eseményről készült képet a Youtube-ra is feltöltötte. Ráadásul Orbán Viktor március 15-i, Marosvásárhelyen felolvasott beszéde is diplomáciai bonyodalmakat okozott.  Bajtai Erzsébet olvasta fel az üzenet, majd utána megosztotta saját gondolatai is a hallgatókkal. A petőfi idézettel fűszerezett beszédet az Agerpres tudósítója magyar kormányfő szavaiként idézte. Ebből botrányos parlamenti felszólalás született. A román közszolgálati hírügynökség belső vizsgálatot indított, erről először a Magyar Hírlap írt.

Ezért is lehettek ők a támadás célpontjai. Hogy lesz-e folytatása. Sajnos csaknem biztos. A támadás nyomán most majd magyar nacionalista hackerek törik fel valamelyik román médium honlapját. Aztán majd jön a visszacsapás, és visszacsapás, és…

Van-e valami értelme egy ilyen kiberháborúnak? Gyakorlatilag semmi. Hackerek háborúznak hackerek ellen, de nem egymást fogják támadni. Mert a kiberháborúban nem tudni soha pontosan, ki a cél. Ezért csak vaktában lehet valakit támadni, akinek túl sok köze nincs az egészhez, jelen esetben csak annyi, hogy magyar vagy román.

A hackerek semmit nem tudnak a másik ország hackereiről, ezért csak nemzeti honlapokat fognak támadni. Maguk között roppant büszkék lesznek rá, szűk baráti körben elmesélik, és vállveregetést kapnak érte. Sőt a nacionalista politikusok még lánglelkű forradalmároknak, digitális szabadságharcosoknak fogják őket nevezni, és az egekig magasztalják őket.

És kik lesznek az áldozatok? Nem a megtámadott honlapok. Hanem azok az emberek, akik ezeket a honlapokat meglátogatják, lásd most a Magyar Hírlap olvasói. Ők, akik nem tehetnek semmiről. Akik nem akasztottak bábukat, nem mondtak irritáló beszédeket, csak a tűzvonalba kerültek. És ennek annyi eredménye van, hogy sokkal több ember fogja egymást utálni.

Mit lehetne tenni ennek elkerülésére? Ha a két ország kormánya közösen lépne fel a kiberbűnözés ellen, és közös erőfeszítéseket tennének a helyzet megoldására. Mennyi esély van erre, Mindenki sejtheti.

Toochee a galaktikus

Vajon lenne különbség a foci drukkerek, a tévé sorozat rajongók és a forma1 lelkes követői között a közösségi oldalak használatát és saját társadalmi hálózatuk erejét tekintve? Egy különös internetes kutatás akár erre is fényt deríthetne.

Tegnap lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy vajon miről írjak ezen a héten a blogon. Mivel múlt alkalommal szemrehányást kaptam, hogy csak valaki más angol nyelvű blogbejegyzését összegeztem magyarul (amit egyébként nem is titkoltam), valami eredeti tartalomban gondolkodtam. Végül – bármilyen meglepő – reggelre, közvetlenül óra csörgés előtt, megálmodtam a választ. Az álmom a következő volt: Manuel Castells (az egyik leghíresebb információs társadalom és internet kutató) és munkatársai olyan kutatást végeztek a weben, amely során üzeneteket küldtek ki egyes közösségi oldal felhasználók nevében, feltörve azok közösségi oldalon lévő profilját, majd összegezték, hogy az egyes csoportokba tartozó emberek hány pozitív visszajelzést kaptak az adott üzenetre. A foci drukkerek például 9%-ot, a tévézők 42%-ot – a többi számra már sajnos nem emlékszem.

Már az álmomban sem tetszett azonban, hogy kutatási célból közösségi oldalon lévő profilokat törjünk fel, mivel ez illegális – és nem hiszem, hogy aki épeszű, publikálna ilyen felmérést. A kutatási ötlet azonban szerintem használható (bár én elfogult vagyok, hiszen én álmodtam meg). Az elképzelés kis módosításával arra kaphatnánk választ, hogy az olyan jellemzőknek, mint a foci drukkerség vagy a tévésorozat rajongás van-e valami hatása a társadalmi hálózatunk alakulására, kapcsolataink kétirányúságára, aktivitására. Ugyanis lehetne úgy változtatni a kutatás felépítésén, hogy az legális is legyen és eredményeket is hozhasson. A Facebook esetében például a csoport oldalak kilistázzák a tagokat: a tagok közül véletlenszerűen válasszunk ki egy mintára valót, jelöljük őket ismerősnek, hogy visszajelölés után láthassuk a bejegyzéseiket (nem mellesleg, kutatás etikai és adatvédelmi szempontból is fontos, hogy a kutatás tényéről az érintetteket előre értesítsük). Azok között, akik visszajelöltek nézzük meg a saját oldalukon közzétett aktivitásokat, az arra adott reakciókat. Végül egy sablon üzenetet tegyünk közzé az oldalukon és figyeljük a hozzászólások számát, tartalmát.

Milyen következtetéseket lehetne ebből levonni? A teljesség igénye nélkül:

• egyik vagy másik csoport tagjai jelölnek-e inkább vissza egy ismeretlent? (Ha kétségeink vannak, hogy a visszajelölésre hatással van a jelölő profilja, bonyolítsuk meg a dolgot és hozzunk létre többféle profilt.)
• hasonlítsuk össze azokat, akik visszajelöltek: melyik csoportba tartozóknak van átlagosan több ismerőse, több üzenete, több visszajelzése a bejegyzéseikre (pl. több like-ja)?
• hol reagáltak pozitívabban a mi általunk feltett üzenetre?

A kutatási dizájn több ponton is „megbolondítható”, hogy még profibb legyen és kontrollálni tudjuk az egyes változók hatását. Például több vizsgálati profilt hozhatunk létre, több fajta rajongói csoportot vizsgálhatunk, osztályozhatjuk az alanyok üzeneteit, a reakciókat, végül az általunk megfogalmazott üzenet is lehet támogató, semleges vagy kritikus stb.

Azt hiszem a módszertan még közel sem tökéletes, de el tudnám képzelni, hogy kísérleti jelleggel ilyen kutatás folyjon, ami során finomítható volna. Első megérzésre a kutatás sikere nagy mértékben azon múlik, hogy a vizsgált tényezők (pl. csoport tagság) hatását el tudjuk-e megfelelően különíteni más hatásoktól (pl. életkor, nem stb.). Mindenesetre indulásképpen el tudnék képzelni néhány szakdolgozatot a témában (és szakdolgozót, aki kivitelezi "kicsiben" a kutatást), aztán, ha a módszer kellően kifinomult, akár felvételt nyerhetne a hálózatkutatás széles módszertani repertoárjába is.

Pintér Robesz

A Wall Street Journal-tól a New York Times-ig mindenhol írtak arról, hogy a Netflix nevű média vállalat eddig soha nem látott összeget, 100 millió dollárt lenne hajlandó fizetni egy új 26 részes politikai drámai sorozat kizárólagos vetítési jogaiért.

Mi a Netflix? A válasz nem is olyan egyszerű. Egy évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy a legnagyobb amerikai videó kölcsönző cég. Ma inkább azt mondanám, hogy az a cég amelyik újradefiniálja a kábeltelevíziózást és a prémium csatornák üzleti modelljét az internet segítségével, megrángatva minden eddigi nagymacska bajszát. A lekérhető filmes tartalmak vezető szolgáltatójává növi ki magát a cég. A Time Warner és a HBO előfizetőit azzal tudja megnyerni, hogy a hagyományos prémium csatornáktól eltérően, itt a filmeket akkor nézi meg az ember egy átalány összegért, amikor csak akarja. Egy év alatt így több mint 60%-os növekedés után 20 millió előfizetővel a 28 milliós HBO után, a második helyen van a cég. Az előrejelzések alapján úgy tűnik, hogy a növekedési ütem 2011-ben sem akar csökkenni.

A kábeltelevíziós társaságok sem örülnek túlságosan a Netflix műsortovábbítási rendszerének, mert ez a hagyományos kábeltévé előfizetések hosszútávú csökkenését vetíti előre ami odaát már mérhetővé vált. Ebben nagy szerepe van a technológiát könnyen fogyaszthatóvá tévő televízió készülékeknek, melyekbe már be van építve a Netflix szolgáltatás igénybe vételéhez szükséges szoftver. A kábeltévé előfizetést lemondók száma 2011-ben 1.6 millió körüli lesz az előrejelzések szerint, ami ha nem is drámaian nagy szám, de a csökkenés azt mutatja, hogy van miért aggódni.

A hagyományos televíziós csatornák is kaptak konkurenciát. A Netflix 2010-ben olyan csatornákat utasított maga mögé, mint például a CBS. A néző szerkeszti a műsort is a szája íze szerint, amivel a hagyományos csatornák kényelemben nem tudnak versenyezni. Az Amazon is igyekszik felkapaszkodni erre a rohanó vonatra egy nagyon hasonló Instant Video Service névre keresztelt megoldással, viszont ott a kínált választék sem megfelelő még, illetve TV készülékek sincsenek még felkészítve ezeknek a tartalmaknak a könnyű kezelésére.

A Netflix a mostani húzással a saját exkluzív sorozattal pont a HBO-t készül megverni a saját fegyverével, a kábeltévék játszóterén. Ezek mellett olyan ikonikus cégeknek is leckéd ad az internetes tévézésből mint az Amazon, amelyik most indította el az Instant Video Service névre hallgató szolgáltatását. Viszont az a mai napon választékban nem ér fel a Netflix kínálatához.

Nekünk azért érdekes a tengeren túli trendek megfigyelése, mert ez hozzánk kb. 3 éves spéttel jön meg. Pont addigra mire elvileg a televíziózásban még éppen csak átkínlódtuk magunkat a Digitális Átálláson és az új piaci helyzetre megint nem lesz senkinek épkézláb megoldása itthonról.

A cég közleményében kicsit elbújtak az érdekes számok: csak a mondat eleje az, hogy az Ericsson 150 fővel bővíti a budapesti kutató-fejlesztő központjának létszámát. A másik fele ugyanis az, hogy – dacára a mindenféle válságoknak – az elmúlt két évben is 400 mérnökkel bővítették az állományt! Vagyis ha ezentúl 1150 mérnök dolgozik a jövő távközlési technológiáin, akkor három éve még 600-an voltak, tehát ez idő alatt közel kétszeresére nőtt a központ. Tizenöt éve létezik a központ és az utolsó három évben gyorsul fel a létszámbővítés – vajon mi következik ebből?

A sajtóanyag szerint így országunk legnagyobb K+F központja jön létre, ez azért ebben az időszakban nem kis dolog ám. Sőt, ha kicsit a számok mögé nézünk, akkor jobban fogjuk érzékelni, mi is a jelentősége ennek a hírnek. Két adalékot is szeretnék elmesélni mindehhez. Az egyik az, hogy amikor jó tíz évvel ezelőtt meglátogathattam a svéd távközlés-technológiai cég óbudai bázisát, akkor a fiatal mérnökök elmesélték, hogy nem mesélhetnek el mindent, hiszen 2-3 évvel később bevezetendő megoldásokat tesztelnek és fejlesztenek. Mindez nem meglepő, de azért jó tudni. Volt olyan helyiség is, ahova biztonsági ellenőrzés után léphettem be és volt olyan is, ahova már egyáltalán nem léphettem be…


A másik adalék pedig az, hogy az idén éppen száz éve hazánkban jelenlevő Ericsson itteni K+F bázisán a kutatások „elsősorban a hálózatmenedzsmentre és a jövő IP-hálózataira irányulnak. A fejlesztő tevékenységet végző szakértők többsége a kutatásokhoz kapcsolódó szoftverfejlesztéssel, azon belül hálózatmenedzsment-, IP-, platform- és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozik. Az alapkutatásokra épülve jelentős hardvertervezés és fejlesztés is folyik Magyarországon, mely világviszonylatban is egyedülálló.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az újgenerációs hálózatok fejlesztésében igen komoly előrelépést lehet prognosztizálni, ha ennyi mérnökre van szükség. És az is, hogy a jövő távközlési technológiája itt készül a mi fővárosunkban!

Sinisa Krajnovic, a K+F központ igazgatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy a budapesti központból kikerülő magyar mérnöki szabadalmak meghatározóak a világ jelenlegi mobil- és vezetékes széles sávú internetes kommunikációt lehetővé tevő rendszereiben. A szakikról pedig elmondta, hogy az ezer mérnök közül száz már rendelkezik PhD fokozattal vagy nemsoká megszerzi. A mérnöki szakmában ez tényleg nem semmi.

Szilágyi Árpád