Netidők Blogtársaság

Bár az emberek abszolút többsége kényelmes irodákban használja számítógépét, az életnek és a munkának sok olyan területe van, ahol a komputerek és kezelőik is ki vannak téve az időjárás viszontagságainak. Ezért jelentek meg az időjárás-, víz-, csepp-, és porálló számítógépek, az ütésálló, vagy éppen golyó és robbanásálló hardverek. Ezek az eszközök kiválóan működnek a sivatagtól a sarkokig bárhol.

Azonban megfeledkeztek magáról az emberről. Aki már próbálta, tudja, hogy kesztyűben képtelenség gépelni. Például az Alaszkában, a sarkköri – és gyakran azon túli – bányákban és olajkutaknál dolgozó munkások, hiába kezelnek a hidegnek remekül ellenálló komputereket, ha az ujjuk elgémberedik a hidegtől, mert a számítógép kezeléséhez le kell venni a kesztyűt.

Persze már voltak kísérletek a probléma megoldására. Több cég is piacra dobott olyan kesztyűt, amely az USB portra köthető, és melegíti viselője kezét. Ennek azonban két problémája is van. Egyrészt a használója, hozzá van kötve a kábellel a számítógépéhez, ezért az asztaltól nem tud eltávolodni. Emiatt ezek a kesztyűk csak hideg irodákban használhatóak. Másrészt a kesztyűből kibukkanó ujjhegyek továbbra is fáztak.

Nekik nyújthat segítséget az amerikai V8 Tools cég. Bemutatták V8WK001 típusú klaviatúrájukat, amely alkalmas az átfagyott ujjak felmelegítésére. Fűtőtesteket helyeztek el benne, így 30 vagy 38 fokra lehet fűteni az eszközt. A billentyűzet USB porton keresztül működik, de az extra mennyiségű áramot nem a porton keresztül veszi fel, hanem egy külső adapteren keresztül csatlakozik külső áramforráshoz.

A készülék bárki számára megrendelhető mindössze 57 dolláros (kb. 11.000Ft) áron.

Tücsi a Galaktikus

Már eddig is idegesített, hogy amióta a különböző viselkedésfejlesztési tréningekről olvasok, soha nem lehetek biztos abban: ami a velem szemben lévő arcon látható, valójában igaz-e vagy sem. Hogyan viselkedjünk állásinterjún, hogyan ha ezt vagy azt teszünk, milyen legyen ábrázatunk, ha így vagy úgy akarunk hatni... - az embernek az a benyomása: ismervén e képzéseket: egy instant műmosoly, hazugság az egész világ, alant a ki nem mutatott tantaluszi kínokkal és utálattal. A gyorséttermekben a kötelező "segíthetek??" ostoba hangsúlyú kérdésre - sejtvén, hogy aligha tekinthető igaznak és szívből jövőnek - , rendszeresen azt a kőkemény igazságot passzolom vissza: rajtam ugyan aligha.
Persze soha nem értik, nincsenek valósághoz szokva.

És erre itt a legújabb hír: egy képelemző alkalmazás segítségével az ember okostelefonjának kameráját a neki megtetsző fiúra vagy lányra irányítja, a telefon villámgyorsan összeveti azt a Facebook-on tárolt profilképekkel, és ha Facebook-delikvensünk kellően közlékeny, neve, címe, mobilszáma, akár még kedvenc hobbyja, adott esetben szexuális irányultsága vagy ilyen jellegű foglaltsága is megtudható. Magyarán a legendás leslie nielsen-i mondat, mely szerint a nővadászat olyan, mint a kosárlabda, az ember szeretné lyukra tenni hosszas cselezés nélkül, immár valóság, halálbiztosan randizhatunk kockázatok és mellékhatások nélkül, hiszen mindent tudhatunk leendő partnerünkről, már akkor is, amikor még rólunk mit sem sejtve békés magányban morzsolgatja perceit.

A dolognak kétségkívül hatalmas előnyei vannak. Például nem környékez meg egy hetero srác egy leszbikus lányt, villámgyorsan egymásra lelhetnek a melegek, feltéve, ha van merszük profiljukban életüknek ezt a részét igazul feltüntetni, és ha történetesen egy vasútmodellező lány meg egy fiú találkozik, az első perctől kezdve megvan a közös témájuk.

ÁMDE. Mi fog még eszükbe jutni, ha mindketten csak a vasútmodellezést szeretik? Hol van a hibázások, eltérések, tévedések fájdalmas de mégis megtermékenyítő hatása. PLUSZ! Mondjuk meg akarok szerezni egy nekem tetsző csajt, hobbija a vasútmodellezés, de nekem nem az. Nettel átszövögetett korunkban persze egyáltalán nem gond, hogy lövésem nincs a különböző méretarányokról, hiszen villámgyorsan felkészülhetek az észleléstől a nagy találkozásig eltelő mintegy 5 percben.

Ám itt van a bökkenő. Megtetszem egy lánynak. Vajon igaz-e az, amit mond, vagy csak felkészült belőlem, hogy némi Grófoz jusson (szegény)? Magasfokú technológia álvigyorát látom, vagy van valós emberi érzelem is a velem szemben ilyen vagy olyan arc mögött? Ráadásul tudván, hogy hatalmas a merítés, hiszen elég telefonommal megállni egy utcasarkon és pásztázni a hullámzó tömeget, rendkívül könnyen dobható is a kapcsolat, hiszen a versenyben immár nem kell hosszas vívódásokkal moralizálni azon: engem szeret-e vagy sem, jó-e nekem vagy nem. E fantasztikus technológiai háttérrel eljuthatunk a leghatékonyabb társkereséshez, amikor partnert és porszívót egyazon lelkiállapotban választhatunk majd: megfelel-e vagy sem. Nézzük a paramétereket. És ha elromlott, a korszerű ember nem omlik össze, nem lesz öngyilkos, nem ugrik le a Szabadság-hídról, de ha mégis legalább felveszi az egészet, hogy az utódai biztosan feltegyék a YouTube-ra. Alighogy zátonyra futott hétperces románcunk végén jövőbe vetett tekintettel állhatunk ki képelemző okostelefonunkkal a tömeg elé, hogy hamarosan megtudjuk: ki is lesz következő szerelmünk, akivel talán nagyobb sikerrel takaríttatjuk fel a padlót.

Gróf Miklós

Ritkán jelenik meg több, mint 200 oldalas kutatási jelentés a kelet-európai internet helyzetéről. Most a Gemiusnak köszönhetően 2010 után másodszor ismét átfogó képet kaphatunk a világháló fejlettségéről a régióban. Néhány napja napvilágot látott A Do you CEE – The internet market of Central and Eastern Europe in 2010 című jelentés.

Néhány érdekesebb adat, ami az anyag átfutásakor kiderülhet a magyar olvasó számára:

• Magyarország a középmezőnyben foglal helyet (15 ország közül a nyolcadik) az internet elterjedtségét tekintve a vizsgált régióban (alulról közelítjük az 50%-ot - 2010. januári adat). Közvetlenül előttünk Bulgária, utánunk Szlovákia található, az első helyen Észtország van (több mint 70%-kal) az utolsó pedig Ukrajna (alig több mint 20%-kal).
• Szélessávú internetben viszont dobogósok vagyunk, Észtország és Szlovénia után – több, mint a háztartások felében van szélessávú internet nálunk. Ez az eredmény azonban csupán a régióban impozáns, Nyugat-Európában mindössze 4 országot előzünk meg vele, miközben 15 ország jár előttünk.
• Az utóbbi egy évben (ez a jelentésben 2009. január és 2010. január közötti időszakot jelenti) Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb ütemben az internet penetráció.
• Hiába a legmagasabb az észt internet penetráció a térségben, mivel kicsi az ország lakossága, abszolút számokban ez a legkisebb piac, míg az oroszoké a legnagyobb. Nálunk 4,3 millió netező van, amivel ismét csak a középmezőnyben foglalunk helyet (a vizsgált 15 ország közül a hetedikek vagyunk).
• Az egy főre jutó online reklám költés a csehek után a második legnagyobb idehaza. A csehek a maguk közel 50 eurós adatával toronymagasan a piac fölé nőnek, a mi második helyre elegendő értékünk 20 euró körüli és közel megegyezik a lengyel, illetve a szlovén adattal. Az online reklámpiac teljes költését tekintve viszont már a piac mérete dominál, az első három helyen Oroszországot, Lengyelországot és Csehországot találjuk, hazánk az ötödik (még nem éri el az évi 100 millió eurót az online reklámpiac hazánkban).

A jelentés egyébként egy 14 oldalas összefoglaló résszel kezdődik – ahol az imént említett összehasonlító statisztikák is helyet kapnak. Az anyag túlnyomó részét azonban az összesen 15 ország internetes piacát és fejlettségét azonos szerkezetben taglaló országprofilok adják (ezek egyenként 15-20 oldalasak). Ezekből kiderül például, hogy melyik a legnépszerűbb közösségi oldal Litvániában (a one.lt, 766423 felhasználóval, a facebook nincs a top ötben), mivel böngésznek a legtöbben Oroszországban (Internet Explorerrel – bár jelentősen veszített a népszerűségéből 2008 óta – második az Opera, harmadik a Firefox), vagy melyik a legnépszerűbb oldal Szlovákiában (az azet.sk portál, amely szlovák júzerek 67%-át éri el). A leírások az adott ország internet használati statisztikáin túl a jelenlegi trendeket és a kulcs szereplőket is összegzik, valamint kommentárokat az adott országot jól ismerő piaci szereplőktől (Magyarország esetében ezek Kürti István a Sanomától, Tóth Gábor az Omnicomtól és Novák Péter az Internet Advertising Bureau /IAB/ képviseletében – fontos tudni, hogy a jelentést a Gemius az IAB-vel partnerségben készíti el).

A jelentés egyértelműen hiánypótló, mert ezek az országok bár meglehetősen sokban hasonlítanak egymáshoz internetes fejlettségüket, fejlődési pályájukat, szolgáltatásaikat tekintve, mégis igen keveset tudnak egymásról ezen a téren. Ennek részben a nyelvi akadály az oka, részben, hogy nincsenek több országot bevonó nemzetközi összehasonlító kutatások (tehát publikus adatok) a térségben, végül pedig, hogy valamennyien a területen a fejlődést diktáló és a híreket is uraló országokhoz mérik magukat, így javarészt vakok egymás történéseire. Ez a fajta vakság persze nem csak az internettel kapcsolatos történésekre jellemző Kelet-Európára – persze ez egy igen régi történet, ami még jóval az internet előtt kezdődött...

A jelentés további – nem elhanyagolható – haszna, hogy a Kelet-Európára fejlesztő, azt piacnak tekintő cégek egységes és mélyreható képet kaphatnak a térségről, amiből kiderül, hogy miben hasonlítanak és miben egyediek ezek az országok, ha az internetről van szó. Ez alapján pedig jobb, a régióra szabott szolgáltatásokkal, tartalmakkal, megoldásokkal jelentkezhetnek, aminek végül mi, egyszerű internetezők láthatjuk a közvetlen hasznát. Mindezekért is köszönet illeti a jelentés készítőit, hogy közreadták ezt az igen érdekes és hasznos anyagot. A Gemius tanulmánya regisztrációt követően ingyenesen letölthető a http://www.internetcee.com/ címről.

Pintér Robesz

Az ezüstrókák, azaz az ötven év feletti korosztály igényeihez igazodva, egyre több olyan hétköznapi dolog jelenik meg, mely pont az ő igényeik szerint lettek kialakítva. Ez alól a számítástechnika sem kivétel.

Egy amerikai cég a Kiwi PC, kimondottan az idősebb korosztály számára kezdett számítógép gyártásba alig 2 évvel ezelőtt, amivel igencsak beletrafált egy valós piaci igénybe. A gép tervezése során törekedtek arra, hogy a majdani felhasználóik stressz mentesen és kényelmesen tudják majd kezelni azt. Elsőre kicsit furcsa, hogy a billentyűzet hihetetlenül színes, de ne felejtsük el, hogy a mostani bőven nyugdíjas korú emberek jó részének meg kapóra jön a vizuális segítség. Ezt a segítséget nem a csak hardver oldalon kapja meg a felhasználó, hanem a szoftveres oldalon is. Operációs rendszerként egy Ubuntu/Linux szolgál a számítógépen, melynek beállításai szintén olyanok, hogy a grafikus felület nagyobb ikonokat és betűméreteket kínál fel, ezzel segítve a sokszor tényleg remegő kezű időskorúakat.

Igaz jómagam igen kis mintával bírok, ami a későn kezdő, 50 feletti felhasználókat illeti, de látom, hogy az Ubuntus nagyi sokkal kevesebb stresszel ül le a számítógép elé, mint a másik nagyi, aki nem Ubuntu-t használ. A felhasználói programok közül a fénykép nézegetés és a webböngészés a két legfontosabb alkalmazás amit használnak. Nem is várnak el sokkal többet a gépüktől. Szeretik megnézni a híreket, csetelnek az unokákkal vagy rendezgetik a fotókat. Sajnos a Kiwi-hez hasonló számítógépet nálunk nem forgalmaznak, de szerencsére az Ubuntu mindenkinek elérhető. Bátran ültessük oda a nagyit az Ubuntu elé és kérdezzük meg, mennyire volt egyszerű a használat.

Legutolsó adásunkból még többet megtudhatsz arról, hogy még miben különleges ez a korosztály.

A sorozat további részei:
2. rész: Ilyen a netrádió-portál
3. rész: Szolgáltatások a netrádió-portálon
4. rész: Egy magyar podcaster

Pár évvel ezelőtt létezett már a műsorunknak is helyet adó rádiócsatorna weboldalán egy podcast szolgáltatás, de aztán rövid idő elteltével megszüntették azt, mert úgymond nem volt eléggé népszerű. Mégis úgy gondolom, hogy éppen manapság válik igazán érdekessé és hasznossá az internet e hangos lehetősége és oly hosszú várakozás után talán elindulhat a szép lassú fejlődés Magyarországon is. Ezért gondoltam arra, hogy egy kis minisorozatot indítok erről a témáról a blogunkon, amiben valamennyire körüljárhatjuk a téma jelenét.

Rádiósként az motivál ebben a témában, hogy látom a lehetőséget a podcastban, ami igazán közel hozza egymáshoz az internetet és a hagyományos rádiós műsorkészítést. Olyannyira, hogy a napjainkra itt-ott elterjedt (és sehova nem vezető, illetve egyszerű zenei háttérként leegyszerűsítő) „mp3-lejátszó-rádió” koncepcióval szemben a podcast esélyt nyújt arra, hogy az Y generáció tagjai is megismerjék a tömegkommunikációnak azt az ágát is, amelynek kultúrája a rádiókban alakult ki és rádiós újságírásként vált ismertté.

A kép forrása: http://www.thepodcastradionetwork.com

A podcast definíciójával nem bajlódnék e helyen, hiszen több forrásban is megtalálható, még ha ezek néhány fontos részletben el is térnek egymástól: például a Podcast.com blogának definíciója és a Wikipédia szócikke. A lényeg az, hogy egy podcast szolgáltatás és egy rádiós műsorsorozat között az a lényegi hasonlóság, hogy mindkettő periodikusan újra és újra jelentkezik a produkció új kiadásával. A különbség pedig nyilvánvalóan az, hogy amíg a rádióműsor egy lineáris műsorfolyam részeként jut el a hallgatókhoz, addig a podcast egy internetről letölthető hangfájlt tesz elérhetővé időről időre.

A sorozatban még vissza fogok térni a Podcast.com oldalra, amelynek tartalom-szerkezete nem meglepő módon a hagyományos portálok szerkezetét idézi. Számomra logikus fejlődési folyamat lehet, ha ez és a hasonló hangos-rádióműsoros portálok valódi fejlődésnek indulnak. Próbáljuk csak ki: ha szélessávú internetcsatlakozással rendelkezünk (márpedig ez ma már nem nagy csoda), akkor az internetezés közben zökkenőmentesen szólhat a háttérben egy érdekesnek tartott podcast-műsor, amit kedvünk szerint elindíthatunk, megállíthatunk és újrahallgathatunk. A háttérben is szólhat. (Igen, tudom, olvastam a meghatározásokban, hogy a podcast lehet akár videót is közvetítő szolgáltatás, de a podcast ezen ágával foglalkozzanak a tévések! :)

A terveim szerint megvizsgáljuk majd a podcast hazai előzményeit is (melyben evidenciaként fogom kezelni, hogy a műsorunk is úttörő szerepben volt Magyarországon annak ellenére, hogy a feed szolgáltatást még mindig nem indítottuk el), és megszólaltatok majd ehelyütt egy magyar podcast szerkesztőt is, hogy mesélje el a tapasztalatait.


Rádiózás az internetkorszakban, lekérhető rádióműsorok, igény szerinti műsorhallgatás, ezek lesznek kulcsfogalmaink.

Szilágyi Árpád