Netidők Blogtársaság

Tegye fel a kezét, akinek a kvarcóra szóról a folyadékkristályos kijelzővel ellátott digitális karórák jutnak eszébe! Lelki szemeimmel sok kart látok a levegőben.

Pedig a folyaddékkristályos kijelző (angol rövidítéssel: LCD – Liquid Crystal Display) nem egyenlő a kvarcórával. Gyanítom, hogy a magyar nyelvben ez a tévedés lett az alapja annak is, amikor a 80-as években elterjedtek a jellemzően Bécsből hazahozott digitális játékok, azokat a hasonló elven működő kijelző miatt kvarcjátékoknak hívtuk, pedig a nyugati világban LCD-game volt a nevük. A kvarc azért kell az óraszerkezetbe, mert ez a kristály egy elektronikus oszcillátorban nagyon pontosan tartja a rezgésszámát, és így alkalmas arra, hogy óraszerkezetek időalapját biztosítsa. Tehát ez a kvarckristály a digitális órában az áramkör egy eleme.

A képen az egyik első sorozatgyártott kvarcóra, a Casiotron. Csak az alapfunkciókat tudta, a dátum évszámát viszont csak 1970 és 2009 között lehetett beállítani. Kifutottunk az időből? :-)

Ahogy a SvájciÓra.com oldal történeti összefoglalójában olvasható, az első kvarcórát már 1928-ban elkészítették. Igaz, ekkor még nem léteztek a tranzisztorok (vagyis a mai digitális áramkörök alapját képező félvezető eszközök), így egy elektroncsövekkel megépített ruhásszekrény méretű, kétmázsás órát képzeljünk el, ami viszont naponta csak egyetlen ezredmásodperccel tért el a pontos időtől. (Fotót sajnos nem találtam a neten a berendezésről, pedig érdekelt volna a fizimiskája. Ha valaki talál, értesítsen.)

Aztán az első kvarcvezérlésű karórát a 60-as évek végén állították elő. Ehhez már nyilvánvalóan az volt szükséges, hogy az óra elektronikus áramkörét kellőképpen le tudják kicsinyíteni, hogy elférjen a karórában úgy, hogy még az óra mechanikájának is kellett a hely. Vagyis ezek még „mutatós” (azaz analóg kijelzésű) órák voltak. (Itt látható egy ilyen karóra belső szerkezete.) Hiszen ne feledjük, hogy ekkor még nem léteztek tömegesen (és így olcsón) gyártott LCD kijelzők. (Bár a folyadékkristállyal már 1911-ben kísérleteztek, és az első LCD display a ’60-as években készült, nyilvánvalóan kellett még pár év mire a 80-as évek elején találkozott a kvarcórák és az LCD kijelzők tömeggyártása egymással.)

Tévedés lenne azt hinni, hogy az LCD-re azért volt szükség mert olyan jól néz ki (egyébként szerintem jól is néz ki), hanem azért, mert igen kevés energiát fogyaszt, és így a karórák elemeit kímélő megoldáshoz jutottak a fejlesztők. (Korai LCD karórák.) Emlékszem még a kvarcórák azon generációjára, amelyekben pirosan világító LED-diódákból álltak a számjegyek – meg kellett nyomni az órán egy gombot és ekkor fénylett fel a számlapon a viszonylag pontos idő. A LCD kijelzős kvarcórák 80-as évektől számítható felfutását tehát az tette lehetővé, hogy 1.) ekkora képessé váltak ipari mennyiségben lekicsinyíteni és olcsón gyártani a karórákban működő elektronikus áramkört, 2.) a kvarc-kristályos oszcillátor is olcsó lett, ennek az lett az ára, hogy a tömegesen gyártott kvarcórák már csak viszonylag jártak pontosan, 3.) valamint olcsón gyártani az órák számlapját képező LCD kijelzőt.

Az LCD-s karórák tehát jó 29-30 éve vannak velünk, hamarabb terjedtek el és több emberhez jutottak el, mint a személyi számítógépek. Így vált a kvarcóra az első digitális tömegáruvá Magyarországon.

Szilágyi Árpád

A húsvét elengedhetetlen kelléke a tojás, amelynek nálunk az egyik legismertebb fajtája a gyönyörűen díszített hímestojás, de gyakori a csokitojás is, és a sonka mellé is elmaradhatatlan a keménytojás. Ám a programozás közben is előkerül néha a húsvéti tojás, amit angolul easter eggnek neveznek.

Image: Idea go / FreeDigitalPhotos.net

Az easter egg olyan dokumentálatlan programelem, ami el van rejtve a programban, és meglepetésszerűen lehet rátalálni a program használata során. Easter egg lehet továbbá egy programban elrejtett üzenet, videó vagy fénykép, esetleg játék is, amit például egy előre nem dokumentált billentyűkombinációval lehet aktiválni. Az easter eggeket a programozók viccből szórakozásból szokták a szoftverekben elrejteni, ám az is előfordul, hogy ezeket a programelemeket unaloműzésből vagy hitelesítési céllal építik be a fejlesztők a kódsorozatba.  Meg kell említeni, hogy ezek a rejtett programelemek lehetnek rosszindulatúak is, és bizonyos esetekben biztonsági kockázatokat is rejthetnek magukban.

Azért hívják mindezt éppen húsvéti tojásnak, mert húsvétkor a gyerekeknek gyakran szoktak rendezni tojáskereső versenyt. Ekkor a szülők húsvéti tojásokat rejtenek el a kertben, hasonlóan a programozók meglepetéseihez. Ez egy logikai alapú jelentésváltozás.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Sok-sok évvel ezelőtt a játéktermi gépek, majd az otthoni komputerek sztárja volt a Space Invaders nevű játék. Később a mobiltelefonok révén második reneszánszát élte. Íme itt a következő újjászületés: a játékirányítás forradalma. Egy remek példa, hogy az érintőképernyőt milyen egyéb módon is fel lehet használni a szórakozásra.

Tücsi a Galaktikus

Ma Magyarországon az internetezők egy százalékának van táblagépe, 3% pedig biztos abban, hogy egy éven belül vesz magának ilyen készüléket. A többiek viszont megosztottak abban a kérdésben, hogy vajon szükségük van-e – lehet-e valaha – erre az eszközre. Az elfogadás vagy az elutasítás alapvetően azon múlik, hogy az érintettek hogyan helyezik el az eszközt a kütyüpalettán – vagyis, hogy szerintük ki tudnának-e használni egy tabletet. Az Ipsos 2011 márciusi online kutatása lehetőséget ad, hogy megismerjük az emberek jelenlegi hozzáállását a táblagépekhez és elgondolkodjunk a tapasztaltakon.

A felmérésből kiderült, hogy minden marketinges vudu, felhajtás, nagy csinnadrattával végrehajtott hazai termékbevezetés és nemzetközi hírverés ellenére a magyar internetezők többsége elutasító az újonnan megjelent táblagépekkel szemben. Azok közül, akiknek nincs táblagépe (100-ból 99 ember ilyen) négyből közel hárman mondják, hogy nincs szükségük ilyesmire és csupán minden negyedik ember akar egyáltalán táblagépet valamikor a jövőben. Tehát hiába állítják szinte egybehangzóan a nemzetközi felmérések, hogy az emberek megvesznek a táblagépekért és jósolják néhányan egyenesen a PC-korszak végét, idehaza nem mutatkoznak jelei a tömeges felhasználói rohamnak. Inkább az értetlenkedést figyelhetjük meg. Az elutasítók érveit legérzékletesebben a következő állításban lehetne összefoglalni: „elég már a kütyükből!”. A tabletre vágyók álláspontja viszont – hogy miért van szükség erre a további eszközre is: „mert király”. Két érzelem csap tehát össze, az értetlenkedés (idegenkedés) és az imádat. Ha az érzelmi pozíciókon túlra nézünk, mindkét tábornál racionális (vagy másképpen fogalmazva a zsigeri reakciót igazoló racionalizáló) érveket találunk az érzelmi talapzatra épülve. Vegyük sorra ezeket (valamennyi az Ipsos felméréséből származik, ahol úgynevezett nyitott kérdésekben kérdeztük az eszközre vágyókat és elutasítókat, hogy saját szavaikkal mondják el a döntésük mögött húzódó indokokat).

„Nem használnám ki”, „nincs rá szükségem”„nem praktikus” „elég a mobil vagy a laptop”, „nincs rá pénzem”, „nem vonz”, „nem hiányzik”, „nem ismerem” – sorjáznak az érvek. Vagyis ahhoz, hogy kelljen az embereknek a tablet, először is tudniuk kellene, hogy mi ez, mire való (miért volna ilyesmire egyáltalán szükségük), vonzó(bb)nak is kellene lennie és végül olcsóbbnak.

„Kipróbálnám, hogy mennyire használható”, „praktikusnak tűnik, bár most hallok róla először”, „kíváncsiságból”, „mert az a jövő”, „hordozható, kényelmes használni, internetezéshez optimalizálták”, „könnyedén magammal vihetem”, ” „a hordozható laptopot helyettesítheti – magammal vihetem, ami a munkámhoz szükséges”. Vagyis az eszközre nyitott embereknek egy része már tudja mire használná (vagy mi helyett), esetleg egyszerűen belső késztetést (vágyat) érez a készülék megismerésére és birtoklására.

Az érvekből szerintem kiemelkedően fontos, hogy sokan – a piachoz és a szakértőkhöz hasonlóan – egységben látják az okostelefon, netbook, laptop, és PC kütyüsort. Ebben kell(ene) tudni úgy elhelyezni a tabletet, hogy indokolható legyen annak létezése (és megvásárlása). Akinek ez nem sikerül, nem fog tabletért pénzt áldozni – akinek viszont igen, hiába van két telefonja, laptopja és asztali gépe venni fog melléjük tabletet is, ha megteheti.

Nekem amúgy felettébb érdekes és egyszerre felvillanyozó több dolog is a két tábor érvelésében: egyrészt az emberek racionalizálási hajlandósága (hogy képesek mindent megindokolni és el is hiszik), másrészt az innovációk-újdonságok terjedése (korai szakaszban még szinte sohasem tudjuk mire való az adott újítás, de megpróbáljuk kitalálni), végül harmadrészt ahogy a táblagép keresi a helyét (vagy másképpen fogalmazva, ahogyan sokan keresik neki a helyet) az okostelefon, a netbook, a laptop és a PC mellett…

Persze egy blogposzt nem elég, hogy mindezeket mind aprólékosan ki lehessen fejteni. De úgy érzem ismét szembe találtuk magunkat az infokommunikációban annyira ismert klasszikus helyzettel: van egy remek találmányunk, csak még ki kell találni, hogy mire való. Ezzel a tablet – a teljesség igénye nélkül – illeszkedik a mozgókép, a gramofon, a telefon, a rádió, a televízió, a számítógép és az internet alkotta sorba.

Azt gondolom egyébként, hogy bár az emberek mindig meg tudják magyarázni maguknak (de még inkább a közvetlen környezetüknek), hogy miért is van szükségük egy kütyüre, azonban jó, ha segítenek nekik a megfelelő érvekkel, a megfelelő időben. Az, hogy a tabletek elterjednek vagy eltűnnek, ezeken az érveken múlik majd.

Pintér Robesz

Mikor az Oracle megvásárolta a Sun Microsystems céget, megörökölte az OpenOffice nyílt forráskódú irodai programcsomagot is. A fejlesztők nem értettek egyet az új tulajdonos stratégiájával ami az OpeonOffice-t illete és kiválva a projektből létrehozták a LibreOffice programcsomagot. Erre az Oracle válaszul zárttá tette az OpenOffice-t.

A két irodai alkalmazás egy rövid ideig egymás mellett létezett, de míg a LibreOffice egyre fejlődött, addig az OpenOffice a fejlesztésekben lemaradt és a közösségi támogatás is elsorvadt. A vezető disztribúciók is inkább a LibreOffice verziót szállították ami végképp megpecsételte a sorsát a projektnek.

Az Oracle előtt két út volt. Vagy visszatér a nyílt fejlesztési modellhez, vagy a makacsságával nevetségessé válik és elveszti a tekintélyét. Valószínű, hogy az arcvesztés sokkal többe került volna a cégnek, mint a visszatérés a gyökerekhez. Így a héten a cég egyik vezetője Edward Screven bejlentette, hogy a cég visszahelyezi a fejlesztést a közösség kezébe és nem üzleti alapon fog tekinteni a projektre. Továbbra is fontosnak tartják a nyílt közösségi fejlesztések támogatását.

Nem véletlenül fújt visszavonulót a cég, hiszen nem ez az egyetlen olyan projekt aminek fejlesztői nem értettek egyet a cég irányvonalával. A MySQL adatbázis szintén hasonló cipőben jár, mint az OpenOffice. A fejlesztők egy része ott is búcsút intett az Oracle-nek. Márpedig a nyílt forrsákódot használók és fejlesztők között, mindkét projekt szimbolikus jelentőséggel is bír. A két eset nem vetett túl jó fényt a cégre melyet, most megpróbálnak helyrehozni. Sajnos közben olyan dolog veszett el, ami pénzzel nehezen pótolható: a bizalom. Talán ha korábban kapcsolnak néhány hónappal, megelőzhető lett a bizalomvesztés. Most viszont, kérdéses, hogy egyáltalán helyreállítható-e majd ez a renomé. Az látszik, hogy még ha helyre is hozható a hiba, akkor is sokkal tovább fog tartani, mint amennyi idő kellett a leromboláshoz.

Egyelőre a LibreOffice csak néhány dologban tud többet, mint riválisa, de ezek fontos részletek. Az egyik ilyen, hogy SVG (scalable vector grapics) vektoros képeket, ezzel lehetőség van a Microsoft Visio, Adobe Illutrator, Xara és CAD programokkal készített képek kezelésére a dokumentumban. A PDF importálás is olyan tulajdonság amivel nem tud versenyezni az OpenOffice (ott csak PDF exportra van lehetőség).