Szóval LOL, OMG, WTF, mint ugye immár tudhatjuk. Rendben van, ha ez az élet legújabb menete, ismét egy olyan irányváltás, melyben garantáltan a leszakadók táborát fogom gyarapítani.

Az még rendben van, ha nem értem az orvosomat, amint aggódva fölém hajol, majd komoran a másik kollégára mered. Normális, ha a földi halandó egy kukkot sem képes követni abból a diskurzusból, mely eldönti: 50 napja vagy épp éve van még hátra.

Azt is elfogadja az ember: bizonyos szakmák bennfentességéhez hozzátartozik, hogy lehetőleg a kutya se értse művelőit. Így a repülőgépszerelők, számítástechnikusok, sőt még a futárok is azt hihetik: vitték valamire, hiszen a köz ámulva nézi azt, amit akár érthetne is, de mivel nem érti, még inkább olybá tűnik: itt kérem komoly tudás van, amihez csak a  szakirányú tohuvabohu magaslatairól lehet hozzájutni.

Most azonban becsapott a bomba. Mert eddig ugye volt a normálisan beszélő NÉP, amihez KÉPEST nem értettük egy adott réteg szóhasználatát és kifejezéseit. De ha az Oxford English Dictionary szócikkbe szedi a LOL-t meg az OMG-t - amelyek hazai ragozásáról, ha ugyan van nekik, most ne nyissunk eszmefuttatást, az pedig tiszta szerencse, hogy a WTF kimaradt a szótárból, bár ezzel az erővel, használatának általános gyakorisága okán akár bele is kerülhetne -, szóval így eljutottunk oda, hogy én, Gróf Miklós, immár a népet sem értem. Illetve a NÉP ezek szerint, kollektíve, csak úgy, magától, ért valami olyanhoz, amihez én nem, miközben állítólag nép vagyok. Vagy még egy dolog lehetséges: már rég nem olyan a nép, mint én, partra került nép-maradványként tengetem életem régimódi dolgaim között, miközben a fősodorban geek-cuccokról huhorásznak egy másik, kizárólag maguknak bennfentes nép tagjai.

Azért az jól esik a májamnak: ez a nép sem kevésbé őrült, mint az előző. Képesek sorban állni valami kütyüért, ami a múlt pénteken délután 4-kor jelent meg - hogy miért pont akkor és mi ennek a jelentősége túl azon, hogy délután 15.58-kor még minden rendben volt, a fene se tudja -, remegve várják az 5 mg-mal könnyebb kamerájukat meg a 4 mm-rel vékonyabb design-t, geek-faktorokról fecserésznek, mintha enélkül a kis izé nélkül leállna az élet, és ha az első szállítmány késne 40 percet, még a Föld is kitérne pályasíkjából.

Szocializmuson edződött fogyasztóként gyermekkorom Tesla-lemezjátszója rémlik fel, amint heteken át vártuk, hogy végre legyen a Keravill-ban. Nyilván a mai geek-kütyü iPad2 mánia is ilyen, csak kapito-szocialista fogyasztói köntösbe öltöztetve. Ráadásul trendi, ha az ember látványosan sorban áll, hogy egy iPad-akárhánnyal távozzon, elsőként a mögötte sorakozó 7 milliárdból. Mégse egy dülledt szemű pontyot himbál a kis zacsiban 2011 amúgy alapvetően türelmetlen és követelődző gyermeke. Ha a kütyü geek, és az ember, összecsapván kezét, az üzlet közepén trendi módon felordít: OMG! - nyilván így kell tennie, ha nem akar új szerzeményével nagyon kilógni a környezetből, azt, hogy "Uram Isten", vagy hogy "Szüzmáriám", nyilván a kutya se értené - , nos ha így van, feltételezhetően ennek az élethelyzetnek - az új iPad-del elsőként való távozásnak, majd elegánsnak szánt nagyívű tovaflangálásnak - is kell legyen a többiek számára érthető rövidítése.

A legjobb úton haladunk tehát a "netkori" szótag- sőt: "utalós zanzaírás" kifejlődése felé, melynek legvégső stádiumában csupán a puszta, sivár, elektronikus EMLÉKEZET marad, mindenféle látható fosszilis nyom nélkül.

Gróf Miklós