Netidők Blogtársaság

A jelentésváltozás kifejezetten érdekes jelensége a nyelvünknek, ez mutatja talán a legjobban, hogy a nyelv élő, folyamatosan változó rendszer, hiszen a lehető legtermészetesebben fordulhat elő benne, hogy egy megszokott kifejezés új jelentést vesz fel, így az eredetitől teljesen eltérő szövegkörnyezetben használjuk fel. Ezek a jelentésváltozások többféle módon mehetnek végbe, de az egyik leggyakoribb eljárás az, hogy az eredeti és az új jelentés között valamilyen kapcsolat (hasonlóság, logikai kapcsolat vagy fogalmi, funkcionális egyezés figyelhető meg. Így van ez a zombi hálózat szerkezettel is.

Ez a szórakoztatóiparból származó, kellemetlen asszociációkat keltő metaforikus kifejezés azt sugalmazza, hogy a számítógépeket sátáni, túlvilági erők támadhatják meg és zombivá válva hálózatba rendeződnek. Természetesen nem erről van szó, azokat a számítógépeket szokás zombinak titulálni, amelyek a felhasználó tudta nélkül vírusok, spamek, illetve egyéb kórokozók közvetett terjesztőivé válnak és eközben más, hasonlóan megfertőzött gépekkel összekapcsolódva koncentrált, összehangolt támadásra lehet felhasználni őket. Mindez elsősorban azokkal a gépekkel fordulhat elő, amelyek állandóan csatlakoznak a világhálóra, ugyanakkor nincsenek ellátva a megfelelő biztonsági alkalmazásokkal, így könnyen be lehet hatolni ezekbe a rendszerekbe és át lehet venni fölöttük az uralmat.

A zombi kifejezés a horrorfilmekből lehet ismerős, és a természetfölötti erők által feltámasztott halottat jelenti, maga a zombi szó a voodoo kultuszhoz kapcsolódik. Metaforikus jelentésátvitelnek köszönhetően került be az informatikai szaknyelvbe. Az eredeti jelentés és az új jelentés közötti kapcsolatot ’az élő halott’ jelentéselem hordozza, hiszen a zombi-PC voltaképpen kicsúszik a felhasználó irányítása alól, és már csak igen nehezen tudja ellátni a kitűzött feladatokat, viszont olyan tevékenységet át el, ami kívül esik az eredeti, felhasználói szándékon, és mindezt a felhasználó által kontrollálatlanul teszi.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

„Okostelefon osztály” (smartphone class), „csipegető kultúra” (snacking culture), „közösen egyedül” (alone together) és „zombi apokalipszis”. Az elmúlt pár hónapban ezt a néhány új fogalmat tanulgatta az okostelefon társadalmi hatásaival foglalkozó hazai közönség. Mind ugyanarról szól, de míg az első kettő a dolog fényesebbik oldalát ecseteli, a második kettő az árnyakat vetíti előre. Az okostelefon ugyanis egyre nagyobb hatással van az életünkre, aminek nem csak pozitív, hanem negatív vetülete is van.

Az okostelefon osztályról az eMarketer napokban megjelent cikke szól. Az osztályt persze csak igen tágan értelmezve lehet használni ennek a 100 millió fogyasztónak a leírására, akiket csupán az köt össze, hogy mindannyian rendelkeznek okostelefonnal és azt folyamatosan használják is különböző tartalmak fogyasztására (always on, always consuming content). Ugyanezt a jelenséget illetik újabban csipegető kultúrának is (snacking culture), vagyis, hogy az okostelefon felhasználók minden hulladékidőben az okostelefonjuk után nyúlnak és kicsit nyomogatják. Játszanak vele, megnéznek egy videót, ellenőrzik a leveleiket és így tovább.

Egyre gyakoribb azonban, hogy az okostelefon már nem csak ezeket az üresjáratokat tölti ki, hanem a multitasking (párhuzamos tevékenységvégzés) révén ott is észrevétlenül helyet követel magának, ahol igazi hulladékidőről egyébként már nem beszélhetnénk. Például evés közben, meetingeken, barátokkal való találkozáskor... Vagyis mindig, amikor úgy érezzük, hogy csinálhatnánk valami hasznosabbat is az okostelefonunkkal aközben vagy ahelyett, amit éppen csinálunk, csinálnunk kellene. Ennek azonban az a következménye Sherry Turkle szerint, hogy már akkor is az okostelefonunkért nyúlunk, amikor együtt vagyunk és egymásra kellene figyelnünk. Tulajdonképpen együtt, közösen vagyunk egyedül, mert a helyett, hogy együtt lennénk, az okostelefonunkkal vagyunk. Mindennek fontos és súlyos következménye lehet a társas viszonyainkra, egymás meghallgatására és megértésére – de a munkára, kapcsolattartásra és még számos más dologra. Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni Turkle könyvét, vagy egy jó recenziót, annak ajánlom Turkle TED-es előadását, nagyon tanulságos és elgondolkodtató.

A jelenlegi folyamatokból úgy tűnik egyébként, hogy ahogy nő ennek az okostelefonos osztálynak a mérete világszerte, egy nagy zombi apokalipszis felé menetelünk (erről Lassi Kurkijarvi beszélt a Smartmobil konferencián), ahol az emberek egyre több időt töltenek a képernyőkre bámulva és kiszakítva a körülöttük lévő valóságból. Az okostelefonjaikkal és tabletjeikkel babráló emberek letompulnak a környezetükből érkező jelekkel kapcsolatban, zombikká válnak.

Mi a megoldás? Szerintem korai lenne még a vészharangokat teljes erőből kongatni, de azt sem mondhatjuk, hogy szimpla morális pánikról van szó. Ami biztos, hogy még meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az új készülékekkel. Neil Postman már 1990-ben figyelmeztetett, hogy az információs technológia – mint minden technológiai innováció – fausti alku: egyszerre ad és vesz el. Nem lehet kimazsolázni csak az előnyöket. De ez nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak el kell fogadnunk a hátrányokat. Használjuk tudatosabban az okostelefont és kontrolláljuk, hogy mikor nyúlunk utána.

Pintér Robesz

Harmadszor vettem részt az okostelefonokkal foglalkozó Smartmobil konferencián (leánykori nevén az iPhone vs android rendezvényen). Az első arról szólt, hogy van-e az iPhone-nak és az Apple-nek alternatívája, a második, hogy hogyan terjednek az okostelefonok (vajon tényleg lenyomhatja-e az android az iOS-t – azóta tudjuk, hogy igen, sőt), a harmadik – idei – pedig arról, hogy mi változik életünkben az okostelefonok hatására.

Érdekes volt látni, hogy idén milyen sok előadás foglalkozott azzal, hogy hogyan változtatjuk meg mi magunk az életünket az okostelefonunk segítségével. Tavalyig az volt fókuszban, hogy a társadalom mekkora hányada használ okostelefont, hány millió ilyen készüléket adtak el, kinek mekkora a részesedése, hány applikáció található az egyes alkalmazásboltokban, hol van az a lélektani határ, ahol áttörést érhetnek el az okostelefonok az árukkal. Számok, százalékok és megint csak számok. Idén először úgy éreztem, hogy a számok mögött fontosabbá válnak az emberek, a vállalkozások, az alkalmazások és az, hogy mit kezdünk mi magunk ezzel a remek új eszközzel. Többet már nem kérdés ugyanis, hogy mikor jön a mobil forradalom, mert immár biztosak lehetünk benne, hogy itt van a nyakunkon – nem kell folyamatosan a számokat nézni, hogy meg van-e már a kritikus tömeg. Az okostelefon nem a jövő, hanem a jelen.

De vajon akkor milyen a jövőnk? Lassi Kurkijarvival szólva zombi apokalipszis jön: okostelefonokba és tabletekbe folyamatosan beletemetkező, lassan járó emberek vesznek majd körbe bennünket mindenhol, akiket könnyebb lesz elérni a képernyőn keresztül, amit bámulnak, mint fizikailag. Egy amerikai kutatás szerint – amit jómagam hivatkoztam az előadásomban – az amerikaiak 80%-a saját bevallása szerint inkább a szexről mondana le egy évre, semmint a mobiljáról. Nincs kétség, ez egy nomofóbiás civilizáció: ahol ennyien félnek a mobiljuk tartós elvesztésétől, ott már a fóbiások jelentik a normálist és a normát. Rá vagyunk utalva (és kattanva) a mobil eszközökre. És ez még csak a történet eleje, még többen fognak csatlakozni és kezdenek el okostelefont használni a közeljövőben. A hazai T-Mobile adatai szerint például 2012 februárjában már 69%-a volt okostelefon az eladott készülékeiknek, 2010-ben ez még csak 21% volt, 2011-ben viszont már 50%.

Persze bizonyos szemszögből nem túl biztató ez a jövőkép (hiszen ki akarna zombivá válni)… én mégis optimista vagyok, mert a mobil a 21. század svájci bicskája. Szinte mindenre jó. Akik már most is használják, azoknak apránként átalakul az élete az okostelefonnal, egyre-másra kapkodják elő a készüléküket a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Jellemzően ezek 5-10 perces etapok, mint Király István előadásából kiderült (Magyar Telekom) – szemben a tabletek 30-60 perces etapjaival vagy a tévék egész estés szessönjeivel. A különböző képernyők tehát együtt, egymás kiegészítve jelennek meg a mindennapjainkban, eltérő módon és időben használjuk őket.

Csak néhány elhangzott példa, hogy mi változik-változhat meg az életünkben az okostelefonnal (a szokásos médiafogyasztás, kapcsolattartás, vásárlás... világán túl): érdekes trend például az én kvantifikálása, vagyis mérhetővé tétele. Olyan alkalmazások vesznek körbe minket, amikkel, ha akarjuk(!), folyamatosan számokra fordíthatjuk le az életünket – a legegyszerűbb példa a futással-kocogással foglalkozó programok garmadája, amelyek műholdképekkel mutatják meg, hogy pontosan merre kocogtunk, amikor lefutottunk egy adott távot. De összeszámolhatjuk, hogy hány kalóriát fogyasztottunk el aznap vagy milyen útvonalat jártunk be.

Egy másik érdekes példa, amit láthattunk, az utazással kapcsolatos előzetes teendők átalakulása: az extrém check in (ejtőernyős ugrás közben még a levegőből bejelentkezni mobilon az alattunk lévő hotelbe) azt villantja fel extrém túlzással, hogy az internet által „feldúlt” utazási szektor további szakadásos fejlődés elé néz, ezúttal a mobilnak köszönhetően. Egy másik példa – a KLM által nyújtott travlr szolgáltatás, amely fotók, videók és közösségi bejegyzések-hozzászólások geotag-jeinek (a készítés helyének földrajzi címkéinek) alapján keresi meg számunkra ismeretlenek személyes élményeit az interneten, amit megosztottak az adott, minket érdeklő úticélról. Így nem brosúrák, hanem hús-vér emberek élményei alapján dönthetjük el, hogy tényleg nekünk való-e az adott hely, ahová utazni szeretnénk.

Végül, amit még kiemelnék ebben a hosszúra nyúlt posztban, hogy egyre komolyabban veszik a világon mindenhol a válság ellenére hihetetlenül nagy fejlődésen keresztülment mobil alkalmazás-gazdaságot. 2011-ben ez az iparág 20 milliárd dolláros volt csak az USA-ban és közel 800 ezer(!) embernek adott közvetlenül vagy közvetve munkát. Mindez öt éven belül az ötszörösére nőhet – derült ki Oszkó Péter előadásából. Persze nem lesz minden alkalmazásból átütő siker – Szakál Tamás (Dragontape) el is árulta a siker – rendkívül egyszerű – receptjét: akkor érdemes pénzt ölni egy alkalmazás további fejlesztésébe, ha az adott program hiánya a korai felhasználók legalább 40%-nak nagy csalódás lenne.

Zárásként hagy áruljam el, hogy számomra a rendezvénynek volt egy személyes – és igen kellemes, egyben megtisztelő – vetülete is, nagy meglepetésemre engem választottak a Ringier Mobile Influencer díjának nyertesévé. A már-már dicshimnusznak tűnő szöveges és mozgóképes indoklás szerint azért, mert sokat tettem a hazai mobil piac edukálásáért. Köszönöm, hogy nekem ítélték a díjat, nagyon fontos visszajelzés számomra. Ahogy a színpadon is fogalmaztam, köszönöm ugyanakkor az Ipsosnak, hogy lehetővé tette az elmúlt két évben, hogy a területtel foglalkozhassam és kutathassam. Illetve kiemelt köszönet jár a Netidőknek – különösen a blognak – mert a heti rendszeres megszólalások „kényszere” nélkül egész biztosan sokkal kevesebb témát írtam volna meg ilyen alaposan. Ígérem, hogy a jövőben is folytatni fogom ezeken a hasábokon is a mobilos témák tárgyalását – például be fogok számolni arról a rendezvényről, ahová a díjnak köszönhetően lehetőségem lesz majd elutazni (ez ugyanis a díjazott jutalma, egy általa választott konferenciára vagy egyéb mobilos rendezvényre elutazhat a következő egy évben).

Pintér Robesz

Nem értem az internetszolgáltatókat, miért nem foglalkoznak a kéretlen reklámlevelekkel. Oké, tudom, manapság már mindenkinek van spamszűrője, és a spameknek csak töredéke jut el hozzánk. De az az irtózatos mennyiségű megfogott levél a szolgáterheli, eszi a sávszélességet, terheli szervereket.

Mit tehetnének a szolgáltató k? Nagyon egyszerű. A spamek nem csak úgy teremnek, hatalmas – akár több millió komputerből álló – zombihálózatok küldik szét milliószámra. A zombi gépekben semmi különleges nincs, olyan masinák, amely fölött távolról átvették az irányítást. Lehet az enyém, tiéd, a szomszédé, a polgármesteré. A komputer az internetre van kötve, távolról utasítják a reklámlevelek küldésére.

Ami azonban tény, hogy minden komputer a szolgáltatójához kapcsolódik. A szolgáltató folyamatosan figyeli az adatforgalmat különböző okokból. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy figyelje azt is, egy adott kapcsolattól milyen levélforgalom folyik át rajta. Magyarul számolhatná a kimenő leveleket.

Például ha ötszáz e-mailnél több megy ki egy magán előfizetőtől egy éjszaka, akkor egy udvarias levélben felhívhatná erre az előfizető figyelmét. Ha ő küldte ki, tekintse a levelet tárgytalannak. Ha nem, akkor valószínűleg gépe egy zombihálózat tagja, és hívja fel ezt és ezt a számot.

Ilyen esetben a szolgáltatót semmilyen felelősség nem terheli, vagyis az elhárítást is plusz szolgáltatásként végezné.  Vagyis bevételt termelhetne.

Gyorsan és drasztikusan csökkenhetne a zombi gépek száma, a szolgáltatók forgalmi költségei csökkennének. Miét nem teszik ezt a szolgáltatók? Rejtély.

Tücsi, a Galaktikus