Netidők Blogtársaság

A mai webes szövegvilágban már természetes, hogy a legtöbb szövegnek elválaszthatatlan része a multimédia: a kép, a videó és a hang. Alapjában véve nem újdonság mindez, hisz képpel ellátott szövegek mindig is voltak, elég, ha csak arra gondolunk, amikor a 19. század második felétől a nyomdatechnika volt már annyira fejlett, hogy igazán jó képeket lehetett az írott szövegek mellé nyomtatni. Innentől kezdve nem utolsósorban a technológiai fejlődésnek köszönhetően egyre inkább egyenrangú részévé válik az írott szövegnek a kép. Nagyjából ezt az időszakot nevezhetjük ikonikus fordulatnak. Ikonikus, azaz képi fordulat, ami azt jelenti, hogy az írott szöveg lassan elveszíti az egyeduralkodó szerepét az információközlésben, és a kép egyre több információt közvetít a nyomtatott szövegekben is. Gondoljunk csak a képregényekre, a könyvillusztrációkra.

A multimediális szöveg fogalma tehát nem újdonság, ám a weben mindez fölerősödik, szinte alapkövetelménnyé válik az írott szövegek multimedialitása. Mindez pedig visszavezethető a world wide webnek arra a technológiai lehetőségére, hogy írott, képi, mozgó, hangos állományokat is képes kezelni. Ilyenek például a képes weboldalak, vagy egy Facebook-profil.

Ám az az igazán érdekes, hogy vannak dominánsan multimediális szövegek is, amelyekben a szövegszerű, verbális elemek vannak kisebbségben, és inkább képi természetűek. Például egy híroldal képes tudósítása pont ilyen, sok-sok kép, képgaléria található a mind rövidebb írott szöveg mellett.

A legérdekesebbek azonban a tisztán multimediális szövegkonstrukciók, szövegszerkezetek, amelyekben nincs, vagy alig van írott szöveg. Ilyenek például a videoblogok, de vannak olyan cikkek, főként tematikus portálokon, amelyekben a videó dominál, és a szöveg olyan rövid, hogy csak annyi a szerepe, hogy fölhívja a figyelmet a képre.

Ezek a dominánsan képi, multimediális szövegek is szövegek, csak alapvetően nem írottak, mint a hagyományos szövegek, hanem a szöveg része, adott esetben domináns alkotóeleme a vizualitás, a multimédia. És mindennek az online médiában különös jelentősége van, hisz a médiának ez az ága, amit új médiának is neveznek, egyre inkább multimediális, alig találunk olyan médiaportált, amelynek ne lenne fontos része a videó és a képgaléria.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Szövegekkel mindennap találkozunk, sőt magunk is folyamatosan alkotunk szövegeket, illetve a helyzet, a téma, a szándék, a normatívák által előírt műfajú, típusú szövegpéldányokat a köznapi kommunikáció során.

A szöveg tehát annyira triviális jelenség, hogy az átlagembernek nehezére esik megmagyarázni, jellemezni ezt a fogalmat. Megjegyzem, ez természetes, és többé-kevésbé így van ez minden gyakori, kézenfekvő jelenséggel. Anélkül, hogy mélyre hatoló elemzésbe kezdenék, felsorolok néhány általános szövegjellemzőt: lezártság, teljesség, szerkezetileg összefüggő elemek sorozata (pl. mondatok, bekezdések), lineáris jelentés-összefüggések (az egymás utáni elemek összefüggő jelentéstartalma), a közösségi szabályoknak, a műfaji törvényszerűségeknek való megfelelés, van eleje, közepe és vége, tehát lineárisan előrehaladó szerkezete van.

Az általános szövegjellemzőknek pedig az egyes szövegtípusok, szövegpéldányok jól megfelelnek, és ezeken túl van valamiféle egyedi, helyzetszerű, tematikus jellemzőjük is. Ezeket a szabályszerűségeket a szocializáció, a tanulási, tapasztalatszerzési folyamatok során sajátítjuk el.

A hagyományos szövegekről tehát nagyjából megvannak az alapismereteink, de legalábbis nagy biztonsággal használjuk őket. Ám hogy van ez a webes szövegekkel? Először is tisztázni kell ehhez a web néhány technikai sajátosságát. A world wide web egyik alapvető tulajdonsága, hogy közvetlenül összekapcsolódhatnak a weben publikált szövegek, azaz szövegeket lehet elhelyezni egy másik szövegben. Ezt hívjuk hipertextnek (eredeti írásmód szerint hypertext) vagy hiperszövegnek. A hiperszövegeket hiperlinkekkel kötjük össze. Ennek viszont van egy érdekes sajátossága a szöveg természetére vonatkozóan: a hiperlinkes szövegekről nem tudhatjuk pontosan, hogy hol az elejük, a közepük és a végük, nem teljesek és lezártak, mert mindig átléphetünk egy linken egy másik szövegbe. Ha a link a szöveg része, akkor a link mögött lévő másik szöveg is a szöveg része? Szöveg a szövegben. És ez csak az egyik érdekes jellemzője a webes szövegeknek. Mindennek nem az a következménye, hogy a hiperlinkes, webes szövegek nem is szövegek, hanem az, hogy át kell alakítanunk a hagyományos szövegfogalmunkat.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az elkövetkezendő néhány alkalommal az Infoszótárban azzal foglalkozom, hogy az internet biztosította technológiai környezet milyen kommunikációs stratégiák kialakítására készteti a felhasználót, az információs társadalom polgárát. Ezek között áttekintem a keresési stratégiát, a figyelemfelkeltő és érvényesülési stratégiát, az olvasási-írási stratégiát, a társalgási stratégiát és a forráskezelési stratégiát.

A nyelvnek mindig is volt adatrögzítő, adatmegőrző funkciója, amely a nyelv társas, normatív jellegéből fakadóan az emberi társadalmakban hamar átvette a tudásmegőrző funkciót. Tehát hamar kialakult az emberiség történetében, hogy a társaság, a csoport szempontjából fontos ismereteket nyelvi, sőt írásos formában (is) rögzítjük, azaz a nyelvvel már szinte automatikusan összekapcsolódik a tudás, a memória, ha valamit fel akarunk idézni, megkeressük hozzá a megfelelő kifejezéseket. A hagyományos, íráson, sőt nyomtatott íráson alapuló kultúrában az évszázadok során rengeteg tudás halmozódott fel és őrződött meg nyomtatott könyvekben. Ki is alakult az ehhez kapcsolódó információkereső funkció, az iskolában megtanuljuk, milyen könyvekben milyen információt és hogyan találunk meg, emellett a leghagyományosabb információkereső funkció a memóriánkhoz kapcsolódik. Vagyis hogy amit memorizálunk, azt az információt viszonylag hamar megtaláljuk. Kicsit régebben, tehát mondjuk az én kisiskolás koromban, kb. 35 éve úgy mondtuk, ha valamit kívülről megtanultunk, hogy könyv nélkül tudjuk.

Az internet viszont alapvető változást hozott az információrögzítésben, a nyelvben. Az internet a szinte végtelen mennyiségű információrögzítő technológiája, és a nagy tömegek által elég könnyen elérhető volta miatt a mai világ egyik első számú tudástárává nőtte magát ki. Ráadásul az a nyelv, ami az interneten használatos, ami a tudást kódolja, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a nyomtatott írás kevésbé vagy egyáltalán nem, ilyen például a multimediális jelleg, a hipertextualitás, az írott-beszélt jelleg, a szimbolikusság. Tehát az internetkorszakban a felhasználó azzal szembesül, hogy egy új, elektronikus, hálózati médián, az interneten, azon belül is leginkább a world wide weben hatalmas mennyiségű tudást, a hagyományoshoz képest – részben – eltérő nyelvi formában érhet el.

Ezért kell új, az internet, a world wide web sajátosságaihoz alkalmazkodó keresési stratégiákat kialakítani. Ebben a közegben, amelyben a tudás minden eddiginél nagyobb tömegben, és a hagyományos strukturáltság, rendszerezettség nélkül halmozódik fel, minden eddiginél nagyobb hangsúly kerül az információkeresésben a releváns információk felkutatására. Ez azt jelenti, hogy a webes keresés során az általunk lényegesnek, kulcsjelentőségűnek tartott új, a céljainknak megfelelő információkra koncentrálunk, a relevanciát keressük. Ezért rohanunk a neten információkeresés során, ezért használunk keresőalkalmazásokat, sőt ezért használunk olyan keresőalkalmazást, amely a többihez képest relevánsabb találatot ad, és ráadásul strukturálja is a találatokat. Ez a helyzet magyarázza azt is, hogy az információ-előállításnál alapvetően fontos a címkézés, hisz a felhasználók egy nagyobb információhalmazból a címkék, a metainformációk alapján tájékozódnak.

A mai interneten tehát a fenti összefüggések miatt a felhasználó szinte ki van szolgáltatva a keresőalkalmazások relevanciaszintjének, vagyis lassan eljutunk oda, hogy az lesz releváns, lényeges információ, amit a keresők és a webes technológiák is annak tartanak, és nem feltétlenül az, amiről megtanultuk, hogy fontos.

Bódi Zoltán