Netidők Blogtársaság

Végre a Windows felhasználók is élvezhetik a programok telepítésének a legegyszerűbb módját, a csomagkezelést.

A nem Windows-os világban már nagyon régen rájöttek arra, hogy a programok letöltése, telepítése, eltávolítása vagy frissítése igazából csak púp az egyszeri felhasználó hátán. Ez az a dolog szerintem, amit a kékhalál után a legtöbb ember elátkoz, ha számítógép kerül a keze közé. A különféle Linux disztribúciókban szinte minden alkalmazást, amit egy felhasználó csak el tud képzeli, ilyen csomagkezelővel telepítünk, vagy távolítunk el. Ezekben a csomagkezelőkben nincs más dolgunk, mint megjelölni azokat a programokat amiket szeretnénk telepíteni, vagy eltávolítani, a többit a kezelő elvégzi a háttérben. Valaki nagyon felbosszanthatta magát a Windows programtelepítésén és eltávolításán és létrehozta az

Npackd

névre (ejtsd: unpacked) hallgató csomagkezelőt. Ha letöltöttük a programot, akkor még egyszer a hagyományos módon telepítjük, majd minden mást a csomagkezelőn keresztül. A használata olyan egyszerű mint a faék, mint ahogy az a lenti videón is látszik:

Az egyszeri ember csak kiválasztja a listából mi kell neki, majd a program letölti a telepítőkészletet és telepíti a kiválasztott alkalmazást. Amit ilyen módon telepítettünk, azt ugyanilyen módon is kell eltávolítani, azaz az Npacked segítségével.

Annak ellenére, hogy egy nagyon friss programról van szó, már több mint 200 főleg nyílt forráskódú programot lehet ezzel beszerezni, melyek között ott vannak azok a kedvencek is amiket egy frissen telepített gépre egyből feltelepítünk. Néhány "kötelező" alkalmazás ami már elérthető az Npackd segítségével és amiket mi is nagyon szeretünk és már sokszor ajánlottunk:

• Notepad2 és Notepad++: a fapadosnak látszó szövegszerkesztők
• Pidgin: a chat program minden protokollhoz
• AVG, ClamAV: antivírus programok
• Firefox, Chrome és Opera: webböngészők
• DropBox: tár a felhőben
• Npackd: a program maga :-)
• OpenOffice: irodai programcsomag
• VLC: a média lejátszó bármihez
• KeePass: a jelszó menedzser

Amit a program ezeken kívül még sok egyéb kényelmi funkciót is kínál:

• Frissíti a vele telepített programokat
• A telepítés a programok eltávolítása a háttérben zajlik a felhasználó beavatkozása nélkül
• Ha egy programnak valamilyen speciális komponensre van szüksége akkor ezt a függőséget automatikusan kezeli a hiányzó komponensek automatikus telepítésével
• Ugyannak a programnak akár több verzióját is telepíthetjük egyszerre egymás zavarása nélkül
• Rendet rak a főmenüben maga után

Egy dologra oda kell figyelni a használat során, mégpedig arra, hogy amit ezzel az alkalmazással pakoltunk a képünkre, azt véletlenül se a Vezérlőpulton keresztül távolítsuk el, hanem az Npackd-el!

Manapság egyre többször találkozhatunk olyan programokkal, amelyeket weboldalukról kétféle változatban lehet letölteni: telepíthető vagy kicsomagolható. Mi a különbség, melyiket érdemes választani?

A telepíthető változatot általában onnan ismerhetjük fel, hogy fájlneve EXE-re végződik, azaz önmagában is futtatható állomány. A telepítő feladata, hogy "megágyazzon" a program számára a Windowsban. A használatához szükséges állományok bekerülnek a megfelelő mappába (általában a Program Files könyvtár alá), bejegyzés készül az eltávolítható alkalmazások listájára (hogy ha meggondolnánk magunkat, le tudjuk szedni a programot a gépünkről), és létrejönnek azokat a parancsikonok a Start menüben vagy az Asztalon, amelyek segítségével könnyen elérhetjük és futtathatjuk a programot. A telepítő elvégezhet nagyon sok olyan beállítást is, amitől még egyszerűbbé válhat a program használata. Gondoljunk például egy médialejátszóra: a telepítő biztosan beállítja – jó esetben a véleményünk megkérdezése után – hogy milyen állománytípusokat (zenéket, filmeket) tudunk majd a programmal lejátszani. A telepítést követően elég csak duplán rákattintanunk egy ilyen zenére vagy videóra, a lejátszó automatikusan elindul.

A nagyobb, komolyabb alkalmazásokat általában csak telepíthető formában fogjuk megtalálni, mert ezek működéséhez rengeteg fájlt kell különböző helyekre szétszórni, és sok beállítást elvégezni, hogy használhatók legyenek. De kisebb segédprogramokat (médialejátszókat, képnézegetőket, PDF-olvasókat, egyszerűbb szövegszerkesztőket stb.) érdemesebb lehet tömörített formában letölteni. A legtöbbször a ZIP kiterjesztésről lehet őket felismerni, de mostanában egyre népszerűbb a 7z csomagolás is, amit a WinRAR vagy az ingyenes 7Zip programokkal tudunk kicsomagolni. Ebben az esetben a nekünk kell gondoskodni a program helyéről a merevlemezen, ahonnan majd később használni szeretnénk; nekünk kell a könnyen elérhető parancsikont létrehozni az Asztalon; de legfőképpen nekünk kell elvégezni azokat a beállításokat, amik a program futtatásához szükségesek lehetnek. Ha ennyi macerával jár, miért jó mégis a tömörített változat?

A Windows halála a telepítés és az eltávolítás, azaz amikor programokat töltünk le, telepítünk fel, használunk egy darabig, majd megválunk tőlük. Ilyenkor mindig marad valami szemét a rendszerben, és ezek gyűlnek, gyűlnek, míg a Windows olyan lassú lesz, hogy nem bírjuk tovább, és újratelepítjük. Ilyenkor persze elveszítjük az összes feltelepített programunkat is, de a kicsomagoltakat nem feltétlenül! Ha ugyanis ezeket nem a C:-re, hanem egy másik lemezen levő mappába csomagoljuk ki, a Windows újratelepítése (a C: lemez formázása) nem érinti őket, és az új rendszerben ugyanúgy használhatók lesznek, mint régiben. Persze a parancsikonokat megint létre kell majd hoznunk, de annyi baj legyen.

Ami elromolhat, az el is romlik. Akinek nem volt dolga még soha vírussal, elfelejtett jelszóval, összegubancolódott partíciós táblával vagy döglődő merevlemezmeghajtóval az fehér hollót is sokat látott. A baj ráadásul mindig a lehető legrosszabb pillanatban üt be. Nem mintha lenne ezekre jó pillanat egyáltalán. Ilyen esetekben jó lenne, ha kéznél lenne valamilyen varázsszer ami megoldaná gondunkat.

Tom Kerremans 2001-ben készítette az első DOS alapú digitális mentőövet The Vault néven, amivel egy gond volt. Az abban használt programok terjesztése illegális volt, Tom így dobta a régi megoldást és GNU/Linux alapokra építve, létrehozta a Trinity Rescue Kit névre hallgató rendszert, amely elsősorban a bajba jutott Windows felhasználók megsegítésére jött létre, de persze a GNU/Linux használók is találnak benne gyógyírt elég sok problémára. Érdemes tehát ebből a rendszerből egy példányt tartani a fiókban CD-re, vagy USB kulcsra kiírva.

A használata viszonylag egyszerű, ha valamennyire elboldogulunk az angol nyelvvel. Az átlagos felhasználó leginkább a CD-re írt vagy az USB kulcsra kiírt verziót fogja használni.

Ha elkészítettük az életmentő készletet, akkor már csak bootolni kell és hozzá is láthatunk az újraélesztéshez. A bootmenüben érdemes az alapértelmezett módban elindítani a rendszert.

Ha betöltődött, akkor egy menüből kiválasztva a megfelelő gyógymódot, beadhatjuk a keserű pirulát a betegnek. A különféle gyógymódok között, ezeket a legfontosabb dolgokat találjuk:

1. Windows jelszó helyreállítás
2. Víruskeresés (internet kapcsolat szükséges a vírusirtók letöltéséhez)
3. Kétféle rootkit detektálás
4. A Windows által teleszemetelt fájlok kitakarítása
5. Biztonsági mentések kezelése
6. Gép klónozása a hálózaton keresztül

A Windows NTFS fájlrendszerével könnyen megbirkózik a rendszer, köszönhetően a Szakacsits Szabolcs (Tuxera) által készített NTFS-3G fájlrendszer implementációnak.

A vírusirtáshoz internet kapcsolatra van szükség, maguknak a vírusirtóknak és a vírusdefiníciós fájloknak a letöltéséhez. Ezek után tudja csak elkezdeni a rendszer a kórokozók semlegesítését.

A TRK innen letölthető.

Egy igazi drágakövet leltem. Egy nagyon dekoratív megjelenésű natív Twitter klienst Linuxra és Windowsra, ami a Hotot névre hallgat. Annak ellenére, hogy a fejlesztők szerint a program még nem stabil verzió vagy végleges, szerintem teljesen jól használható. A felhasználói felület nagyon kényelmesre sikeredett. A használata teljesen magától értetődő, minden kézre - akarom mondani egérre áll.

Mivel én Ubuntu-t használok ezért a telepítést ehhez az operációs rendszerhez írom le (más rendszerekhez a telepítési útmutatót lásd a Hotot honlapján). Először is engedélyezni kell a megfelelő PPA tárhelyet ahonnan a rendszer telepíteni tudja a programot. Majd pedig a telepítést a jól ismert apt-get install... paranccsal tudjuk elvégezni a terminál ablakból:

sudo add-apt-repository ppa:hotot-team
sudo apt-get update && sudo apt-get install hotot

Windows 7 felhaszálók is örülhetnek mert innen letölthető erre az operációs rendszerre is a program.

A telepítést követően be kell állítani a felhasználói fiókunkat amivel a Twitter-t használjuk. Ó! Említettem, hogy nem csak egy fiókot tud kezelni és azt, hogy az identi.ca szolgáltatáshoz is használható? A mezítlábas Twitter üzenetek mellett kezeli az ahhoz kapcsolódó képmegosztást is a pic.ly valamint a twitpic szolgáltatásokon keresztül. A gyönyörű és könnyen kezelhető alkalmazásról használat közben nagyon hamar kiderül, hogy igazából ez egy nyolc danos fekete öves versenyző a mikroblog alkalmazások között.

Figyelmeztetés! Ha kipróbálod nehéz lesz róla leszokni!