Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A net hatalmat ad a népnek

Korábban sohasem látott mértékben sűrűsödő társadalmi hálózatok, spontán aktivitás, előre nem jelezhető izgalmi állapotok és az erejüket felismerve társadalmi mozgalommá szerveződő emberek. Az internet alapjaiban változtatja meg a társadalom működését és a hatalomhoz való viszonyát. Kruse professzor a Bundestag tagjainak mutatta be mire kell felkészülniük a politikusoknak a közeljövőben.

Ritkán fog el olyan „aha élmény”, mint amit P. Kruse professzor mindössze 3 perces alábbi videójának megtekintése után éreztem.

Professzorok nem szoktak tudni ilyen rövid idő alatt, ennyire koncentráltan, ilyen fontos igazságokat kimondani – ezért külön le a kalappal az előadó előtt. Persze az is lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy a március 15-i hóvihar kapcsán kialakult közösségi aktivitás élményével rezonált bennem a videó. De eme aktualitás ellenére azt gondolom, hogy Kruse-nek általános értelemben és hosszabb távon is igaza van. A Facebook, a közösségi média és az internet nem csak az arab tavaszban játszott meghatározó szerepet, hanem a demokráciákban is. És még csak nem is kell jövő időben fogalmaznunk, elég csak, ha vigyázó szemünket Olaszországra vetjük, ahol egy blogger, ellenfelei által „bohócnak” tartott civil politikus által vezetett mozgalom lett a legerősebb politikai erő a friss választások után. Sem lenyelni, sem kiköpni nem tudja a régi elit.

Egyetlen dolgot emelnék ki, mivel a videó magáért beszél: ahhoz, hogy lássuk, merre megy ez a világ, empátiára van szükség, arra, hogy kellően közel legyünk az emberekhez és megérezzük mire érzékeny, mire rezonál a társadalom. Ha a hatalomnak nincs elég empátiája, hogy ezt megérezze, hogy tudja, hol jön létre a következő társadalmi „begerjedés”, akkor a következő években komoly problémákkal fog szembesülni. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Ahol kétmillió felhasználó nem sok

Úgy tűnik, hogy a kapcsolatépítő közösségi oldalak a különböző országokban legfeljebb a teljes népesség 50%-át képesek rávenni arra, hogy csatlakozzanak. Ez látszik a Facebook adataiból is, ahol legutóbb az amerikai felhasználók számában 1,1 százalékos csökkenést regisztráltak és a Capstone nevű külső elemzőcég tanulmányában azt a becslést tették közzé, hogy kétmillióan hagyták el az oldalt. Nemrégiben volt a Facebook tőzsdei bevezetése és már akkor is szó volt róla, hogy a piac már túlárazta a kapcsolatépítő portált, aminek jelenleg egyébként már 900 millió felhasználója van világszerte. A Netidők asztaltársasága az Index híre alapján beszélgetett a témáról, ennek kivonatát adjuk most közre. Az elején azt latolgatták, hogy vajon a Facebook elérte-e a plafont a felhasználók számában?

Bódi Zoltán: Hát szerintem… mennyi?! egy egész valahány tized százalékos változás még lehet, hogy a mérési hibahatár környékén van…

Nagyistók Tibor: De ez kétmillió ember!

Bódi Zoltán: Igen, ez nagy tömeg, de 1,1 százalék… És a 98,9% meg ott maradt a Facebook-on!

Facebook logo

Nagyistók Tibor: Na jó, de több adat is arra mutat, hogy a Facebook-nak most nem egy fellendülős időszaka van. Lásd a tőzsdei buktát…

Bódi Zoltán: Kérdés, hogy a világ többi részén hogy állnak. Mert ha Amerikában – tegyük fel – megtelt a piac, azért rajta kívül még van egy pár hely a Földön, ahol a Facebook elérhető.


Kovács Tücsi Mihály: Igen, meg amilyen politikai helyzet van, lekapcsolnak időnként egy-egy fél országot és akkor rögtön eltűnnek ennyien bármilyen közösségi oldalról!

Bódi Zoltán: De ők nem szállnak ki! Nem szüneteltetik a fiókjukat a Facebook-on!

Kovács Tücsi Mihály: Egyáltalán lehet a fiókot szüneteltetni?

Bódi Zoltán: Igen, törölni nem tudod magad onnan soha, csak szüneteltetni (felfüggeszteni) a hozzáférésedet, úgy, hogy ne lássa senki. De ha meggondolod magad, akkor vissza tudsz menni. Én már csináltam ilyet. Ugyanabban az állapotban tértem vissza, ahogy másfél éve abbahagytam.

Kevin: Viszont azért érdekes, hogy szerintem a tőzsdei buktájuknak nem nagyon van köze szerintem a felhasználóikhoz. Annak inkább ahhoz van köze, hogy miből fognak pénzt csinálni a befektetők. Amíg ingyenesek a szolgáltatások, a felhasználók addig nem nagyon izgatják magukat szerintem.

Nagyistók Tibor: Mindenesetre 900 millió felhasználó van világszerte és lehet, hogy már van egy halom alternatív verzió, például van egy kínai kapcsolatépítő portál, mert ott nem engedik a Facebook-ot. Meg van a MySpace és egyebek… Mutat-e valami trendet a Facebook csökkenése?

Borek András: 900 millióhoz az 1,1 százalék az csepp a tengerben… Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kis szám. És ha jól tudom, ez a kétmillió felhasználó Amerikából tűnt el…

Bódi Zoltán: És nem a globális felhasználószámból!

Borek András: Valószínű, hogy a szaldó pozitív, én ezért nem temetném a Facebook-ot. És az pedig szerintem egy nagy marhaság, hogy összemossák a cég tőzsdei teljesítményét a felhasználók számával ilyen módon. A tőzsdei részvényárfolyam csökkenése nem hozható semmilyen összefüggésbe a felhasználószám akármilyen növekedésével vagy csökkenésével, hanem egyszerűen a cégnek az értékelésében mutat egy mérőszámot.

Nagyistók Tibor: Beleolvasva a hírbe: „A Facebook növekedése éppen abban a 23 országban állt meg, ahol a felhasználói bázis már elérte a teljes népesség 50 százalékát.” Tehát ezekben az országokban megállt. A tőzsdén mindig jelent valamit, hogy ha valami nem felfele megy, hanem pang… Mégis, ha valamit javasolnotok kellene Zuckerberg úrnak, mit javasolnátok, hogy kilendítse ebből a kátyúból a céget és ismét fellendülőben legyen a Facebook?

Borek András: Ingyen semmit. 


(Netidők) 

0 Tovább

Tartalomprodukáló fogyasztók - író-olvasók

A sajtótermékektől és általában a hagyományos tömegmédiától azt várjuk el mi, fogyasztók, hogy informáljanak a világ eseményeiről, tehát a média a tradicionális tartalomprodukáló információforrás, amely készen kínálja az információkat, a tudást, az adatok első számú forrásává vált. A modern világban ez a folyamat annyira előrehaladt, hogy a média hitelesíti a híreket, úgy is fogalmazhatunk Marshall McLuhan gondolatával élve, hogy a média maga az üzenet. A hagyományos média szerkezete ehhez jól alkalmazkodik, és a szerkesztőségi rendszer megszűri, kontrollálja az információkat, hangsúlyokat tesz ki, természetes működésével meghatározza a lényeges témákat, azaz tematizál. Mindebben a tevékenységi körben szinte monopolhelyzete van a média zárt szerkesztőségi modelljének, amely kevésbé vonja be a tartalomprodukálásba a befogadót.

Ebben a helyzetben a weben az igazi változást a web 2.0 világa hozta, amikor megjelentek a felhasználók, és elkezdtek szabadon, különösebb technikai, szakmai kontroll nélkül saját tartalmat produkálni. Egy ügyes blogger némi íráskészséggel, megfelelő felkészültséggel és jó témaérzékenységgel szerencsés esetben jelentős befogadóközönséget tud elérni. És hangsúlyozom, hogy mindezt adott esetben az újságírói szakmai környezet és ismeretanyag nélkül teheti. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy blogger gyorsabban, szubjektívebb hangvételben, esetleg az újságírói műfaji szabályok betartása nélkül képes informálni a közvéleményt. A gyakorlott, aktív, támogatott bloggerekből könnyen válik véleményvezér. A tartalomprodukáló felhasználó a szerkesztőségi, vállalati kötöttségek nélkül olyan témákkal, olyan nézőpontból is foglalkozhat, ahogy a hagyományos, meghatározó (mainstream) média nem. Azaz a web 2.0 világában már nemcsak a hagyományos média képes tematizálni a közvéleményt, hanem a blogok, a web 2.0 alkalmazások szerzői is.

A nemzetközi felmérések (pl. a Technorati elemzése: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/page-2/) szerint is hatással van mindez a hagyományos tömegmédiára, hisz már jól mérhető az is, hogy van a bloggereknek egy olyan, egyelőre még igen vékony rétege, amelyik hivatásos újságíróként vagy egykori profi újságíróként blogol, és akár pénzt is kap a bejegyzéseiért. Megjelentek tehát a felhasználók, a web 2.0-ás véleményvezérek és az egyszerű bloggerek a médiában, az ellenőrzött műfajú és információtartalmú, alapvetően nem interaktív, objektivitásra törekvő médiaműfajok lazulnak, és az interakció, a szubjektivitás irányába fordulnak.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Asszociációk a web 2.0 fogalmáról

A web 2.0 állandóan a köztudatban van, nem csitul az iránta való érdeklődés, nem csökken a társadalmi súlya. A közösségi hálók egyre jelentősebb társadalmi, civil szerveződési központokká válnak (mozgalmak, tiltakozások, arab forradalmak, vírusmarketink színterek, legutóbb pedig a likejacking jelenségével már fokozott biztonsági kockázatot is jelentenek stb.). Az is vitathatatlan, hogy a web 2.0 alkalmazások egyre jobban tematizálják a közvéleményt. A tavalyi év nemzetközi blogtrendjeit vizsgálja a Technorati kutatása, amelyből most csak egy elemet emelek ki, hogy a vizsgálat szerint melyik volt az első harminc, legnépszerűbb címke a blogokban 2011-ben, íme a lista:

News
Business
Politics
Entertainment
Video
Sports
Music
Movies
Blog
Technology
Fashion
Reviews
Health
Apple
Art
Software
Business
World
Travel
Education
Facebook
iPhone
Home
TV
Marketing
Google
Media
Internet
Gadgets
Android
További részletek: http://technorati.com/blogging/article/state-of-the-blogosphere-2011-part3/#ixzz1jGiiUUW9

Azért érdekes a web 2.0 kifejezés, mert úgy született meg 2000 körül, hogy előtte nem volt web 1.0. Nyilvánvaló ezek alapján, hogy a world wide webet nem evolucionális fejlődésen keresztülmenő rendszernek tervezték, csak az idő, a felhasználói igények, a technológiai környezet változott meg annyira, hogy az újabb igények újabb technológiákat hoztak. Egy merész húzással elnevezték ezt az újabb technológiai igényeknek megfelelő rendszert web 2.0-nak. Ennek az a szimbolikus értelme, hogy ez a rendszer egy új alapokra helyezett, új generációs szisztéma. Pedig valójában, techológiatörténetileg a world wide web Tim Berners-Lee eredeti szándéka szerint olyan eszköznek lett kitalálva, amely a tudás forrása, a tartalomalkotás színtere és interakcióra, együttműködésre képes. Voltaképpen a web 2.0 is ugyanezt a célt kívánja megvalósítani, csak az idő közben kifejlesztett és általánossá vált technológia segítségével.

A web 2.0 megragadható technológiailag, műfajilag és felhasználói magatartás szempontjából. Technológiailag az a lényege, hogy olyan eszközök állnak a rendelkezésünkre, amelyeknek köszönhetően az egyszerű felhasználó már nemcsak a tartalom befogadására képes a world wide weben, hanem - lényegi informatikai ismeretek nélkül - tartalom előállítására és a weben való publikálására is. Mindezt anélkül, hogy programozni kellene tudni, speciális célszoftvereket kellene használni, domaint kellene birtokolni stb.

A hagyományos webes kommunikáció alapműfajai a web 2.0 segítségével új formában és némiképpen koncentráltan jelennek meg. A netes kommunikációban egyre erősebbé válik a közösségi kommunikáció, az együttműködés, a csoportalkotás, a személyek közötti tartalommegosztás, és mindez koncentrált műfaji csoportokban jelenik meg. A legtipikusabb web 2.0 műfajok a blogok, a wikik, a tartalommegosztók (fájl-, videómegosztók stb.). A legkoncentráltabb web kettes jelenséget a kapcsolati hálók alkotják (ezek közül is a legismertebb a Facebook, a Twitter, a Google+ 2012 elején). A kapcsolati hálókon úgy lehet közösséget alkotni, hogy egyben tartalmat is megosztunk, tehát itt megtalálható a legtöbb műfaj (tudunk blogolni, csetelni).

A web 2.0 műfajok felhasználója pedig egyre aktívabb és egyre interaktívabb. Egy pillanat műve, hogy különböző tartalmakat (képeket, videófelvételeket, szövegket) osszunk meg, ha blogot olvasunk, nagyon könnyen kommentelhetünk és folytathatunk párbeszédet. Tehát a passzív befogadó egyre aktívabb és egyre interaktívabb lesz a web 2.0 környezetben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Góliátok harca?

Hetek óta figyeljük a Google+ szolgáltatás megjelenése körüli híreket. A felhasználói száma olyan gyorsan nő, mint a frank árfolyama, immár inkább a 30 millió felé közelít a regisztrációk nagyságrendje. A Netidők Blogtársaság posztjaiban is lehetett már olvasni a Google+-ról (Facebook vs. Googe+, 3-3 érv a Google+ ellen és mellette), ezúttal a hangzó rádióműsorunk beszélgetésének egy részét tesszük elérhetővé, melynek résztvevői: Gállfy Csaba, a HWSW szakújságírója, Pintér Róbert információs társadalom-kutató és Borek András, a nyílt forrású rendszerek szakértője.

Szilágyi Árpád: Mire valók a Google+ szolgáltatásban látható körök?

Gállfy Csaba: Ez a Google+ egyik legfontosabb vagy legkommunikálhatóbb különbsége a Facebook-hoz képest. A Facebook-ban szemmetrikus kapcsolatok léteznek, tehát ha én bejelölök valakit, akkor ő vissza kell igazoljon, másrészt pedig a Facebook-on nagyon nehézkes megvalósítani azt, hogy a barátaink egyes szegmenseinek küldjünk ki üzeneteket. A tipikus beállítás az, hogy mindenki számára eljut a státusüzenet vagy a megosztott tartalom, videó, képek, bármi, amit megosztunk. A Google+ óriási újítása ezek a körök, amelyekbe ha beletesszük a barátainkat, akkor célzott megosztásokat tudunk végrehajtani. Vagyis a családi fotókat megoszthatjuk a családunkkal és a közeli ismerőseinkkel, míg a táncórával kapcsolatos legújabb fejleményeket megoszthatjuk az ott megismert barátainkkal.

Borek András: A Facebook-on nagyon sok erőforrást éppen a megosztás visz el, az, hogy mindent mindenkivel megosztunk. Azzal, hogy a Google például körökre osztotta ezt az egészet, ő exponenciálisan csökkentette az erőforrásigényt. Azt gondolom, hogy a Google nagyon okosan építette fel technikailag ezt az egész rendszert.

Szilágyi Árpád: Tehát akkor Google+-ban megmondhatjuk, hogy kivel mit osztunk meg, vagy milyen csoporttal mit osztunk meg?

Gálffy Csaba: Pontosan. És ugyanehhez kapcsolódik az aszimmetrikus kapcsolatok alkalmazása is, vagyis az, hogy ha beteszünk valakit egy körbe, az azt jelenti, hogy amit nyilvánosan megoszt, az megjelenik a mi listánkban, míg az, amit mi osztunk meg, az nem feltétlenül jelenik meg az övében, addig amíg ő is vissza nem jelöl minket. Ebben a tekintetben ez egy Twitterhez hasonló megoldás, ami megengedi az aszimmetrikus kapcsolatokat is.

Szilágyi Árpád: Az aszimmetria előny vagy hátrány?

Pintér Róbert: Szerintem alapvetően előny. A Facebook-nak a legnagyobb gyengesége az, hogy képtelen lemásolni az offline életből vett személyiségeinket. Egy ember valójában nem egy ember, hanem embereknek a sokasága, annak megfelelően, hogy milyen kapcsolatrendszerekben van. Nekem van egyetemista baráti köröm, esetleg valamilyen hobbit űzök, vagy éppen idejövök ebbe a rádióműsorba, az asztaltársaságba… tehát az embernek különböző csoportokkal van kommunikációja és a Google ezt tudta fantasztikusan megoldani, hogy képes vagyok általa ezeket az identitásokat nagyon egyszerűen menedzselni. Ebben az a fantasztikus, hogy nem az történik, hogy „na ezt inkább ki sem rakom”, mert mondjuk túl személyes, vagy inkább csendben maradok. Készítettünk ilyen vizsgálatot tavaly, hogy hogyan kommunikálnak az emberek ezeken az oldalakon: sokan kommunikálnak, az emberek negyede vagy harmada, mindenféle dologról. Valakik meg csak egyszerűen hallgatóznak: odamennek és nem mondanak semmit, mert félnek attól, hogy ki fogja azt majd elolvasni, ki fogja majd megnézni, és így inkább nem mondanak semmit. Tehát ha így lehetővé válik az, hogy célzottan, bizonyos emberek számára, viszonylag juttathassak el üzeneteket akár családi fényképeket, vagy hogy mi van velem, vagy pl. híreket meg lehet osztani, az akkor az embereket aktívabbá teszi ebben a közösségben. Valójában a nagy kérdés itt van: hogy ha a Google+ átmegy bétából aktív szolgáltatásba és mondjuk megnyitja a tágabb közösség felé ezt a rendszert, akkor elkezdik-e az emberek használni. Odamennek, megnézik, megcsinálják a profiljukat, egy-két embert felvesznek és aztán esetleg otthagyják az oldalt? Mutatnak erre statisztikák, hogy egyre kevesebben vagy kevesebb ideig használják az oldalt. Ha nem szokunk át a Facebook-ról, akkor hiába van egy jobb rendszer. Ezt a fajta rivalizálást már több esetben megfigyelhettük akár a számítástechnikában, hogy van egy jobb dolog, aztán mégsem terjed el – tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Facebook-ot ezzel is sikerül esetleg letaszítani a trónról.

Szilágyi Árpád

0 Tovább
«
12

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek