Netidők Blogtársaság

Idén újra megrendezésre kerül az Év ICT Véleményformálója díjátadó, ahol több mint két tucat szakember közül választják ki a győztest. Nagy örömömre – örömünkre szolgál, hogy ezúttal a Netidők kerekasztal tagjai közül kettőnkre is lehet szavazni, Keleti Arthur és jómagam is a döntősök közé kerültünk. Tessék szavazni, 24 óránként egy szavazat adható le augusztus 10-ig! Eredményhirdetés a nyár végén.

Pintér Robesz

Megmondom őszintén, hogy nagy csodálkozással figyelem a telefonadó kapcsán kialakult diskurzust, amely az ingyenes telefonálásról szól. Már az adó első koncepciójának bejelentése tájékán – amikor még minden képlékenynek tűnt – felhívott egy újságíró, hogy akkor szerintem ez vajon elvezethet-e (végre) az ingyenes telefonálást lehetővé tévő szoftverek, mint amilyen a Skpye, hazai térnyeréséhez. Nem értettem, hogy hogyan juthat ez eszébe bárkinek is. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen értetlen, mert mint ahogy a viccben Mórickának a szex, nálunk a telefonadóról idehaza mindenkinek az ingyenes telefonos szoftverek jutnak az eszébe.

Elmondom, hogy mit nem értek – egyszerű matematika: ha az emberek, akkor nem akartak ingyen telefonálni, amikor (mint néhány napja kiderült) kifizették a világ egyik legdrágább telefonos tarifáját, akkor miért akarnának most, amikor az ennek a töredékét kitevő különadó megjelenik? Azt gondoltam az emberek hülyék, de rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az. Az emberek ugyanis nem (mindig) racionálisak. Az ingyen telefonálással elkerült telefonadó nem csak a két forintról szól, nem a racionális hideg számítás áll a dolog hátterében. Ha racionális volna, akkor a benzinbe épített adók miatt már rég mindenkinek biciklivel kellene járnia. Nem, a telefonadó elkerülésére tett minden kísérlet jelképes, a polgári engedetlenség formája, tiltakozás, lázadás a jelenlegi kormány dilettáns gazdaság- és távközléspolitikája ellen. Tehát merőben szimbolikus. 2 forintot fizetni, percenként? Ezeknek?!

Persze a telefonadónak vannak más vetületei is, például az a paradoxon, ahogy a nagypolitika kommentálta, amikor kiderült, hogy a különadóval az amúgy is nemzetközi összevetésben drágának számító telefonszolgáltatást sújtja. A kicsavart kelet-európai logika szerint ez azért van rendjén, mert akkor így biztosan van miből kifizetni az embereket amúgyis „kizsákmányoló multiknak” (a kormány szemszögéből nézve „ezeknek”) a sarcot. Közelebbről megnézve ez azonban nem csak etikátlan (mert, ha igaz lenne ez az érvelés, akkor így csak szimplán megosztoznak a „zsákmányon” – a kormány kéri a saját részét), hanem együgyű is, attól nem lesz ugyanis olcsóbb egy szolgáltatás, ha plusz sarcot vetünk ki rá, hanem drágább lesz. Nem bonyolult, szerintem. Ezzel csak az a gond, hogy végeredményben így a versenyképessége romlik tovább a magyar gazdaságnak, mert a távközlést használni kell, olyan közműről van szó ugyanis, ami a mindennapi élethez egyre inkább elengedhetetlen, nem csak a gazdaságban, a hétköznapokban is.

A dolog pikantériája, hogy az így remélni vélt bevételek sem tervezhetők biztosra, mert a két forint szimbolikája miatt könnyen lehet, hogy sokak eddig többé-kevésbé változatlan távközlési szokásai fognak megváltozni (azoké, akik érzelmi alapon viszonyulnak a történtekhez – aki racionalizál, mint én, annak nem éri meg a két forintokért vacakolni az ingyenes szoftverekkel). Mindennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy a távközlési szolgáltatásokhoz kötődő ÁFA kapcsán nagyobbat bukik az adórendszer (mert csökken annak alapja), mint amekkora bevételre szert tesz a különadóból.

Persze mindez csak merő spekuláció. Az adót még nem kezdtük el fizetni (és még most is hallani, hogy módosítanak a körülményeken). Az emberek viszont nem hülyék. Persze azon sem lennék meglepve, ha végül semmi sem változna és az emberek ezt a békát is lenyelnék. De az is lehet, hogy a felhasználók számát tekintve Skype vagy Viber nagyhatalom leszünk. Meglátjuk.

Pintér Robesz

Az interaktív telekommunikációt lehetővé tevő eszközök és műfajok környezetében óriási szerepet kap meggyőzés és a rábeszélés, tekintsük akár a blogokat, a fórumokat, vagy a csetszobákat, azonnali üzenetküldőket (instant messengereket), illetve a mindezeket a funkciókat egyesítő igen népszerű Facebook közösségi hálót. Ezeken a helyeken vita, véleménycsere, interakció, azaz párbeszéd zajlik, és ehhez elengedhetetlenül szükséges a retorikai műveltség. A retorika jelentősége tehát emelkedik. Retorikai műveltség és vitakultúra nélkül nem lehet igazán hatékony a virtuális környezet szereplőinek a kommunikációja.

Az interaktív online felületen kemény véleményütközések alakulnak ki, és a vitakultúra mellett a véleményvezérek szerepe is igen erős. A véleményvezérek meghatározó jelentőségű hozzászólók, akik az egész közösség nézetét formálják. Jelentős vitakultúra és nyelvi, retorikai műveltség kell ahhoz, hogy valakiből igazi véleményvezér válhasson egy diskurzusközösségben. A trollok viszont úgy próbálnak a teljes közösségre hatni, hogy agresszívan, rombolóan kommunikálnak, nem adnak hozzá semmit a közös tudáshoz, csak indulatokat váltanak ki. Ebben az esetben a retorikai műveltség teljes hiányát tapasztalhatjuk.

Az egyéni meglátás korlátlanul szabad megjelenésének ad terepet a blog a posztjaival vagy más néven bejegyzéseivel és a kommentjeivel, más néven hozzászólásaival. A szerkesztett online tartalomban (pl. online hírportálokon) is egyre nagyobb szerepet kapnak a webes naplók, pedig ezek alapvetően szerkesztetlen, ellenőrizetlen szövegek, és informáló-meggyőző retorikai szándékúak. A szerkesztett online tartalomszolgáltatás modellje tehát lassan megváltozik, és egyre jelentősebb szerepet kap benne a felhasználói tartalommegosztás is.

A közös, összeadódó tudás szerepe tehát emelkedik, ennek a kommunikációs környezete a web 2.0-nak nevezett webes környezet. Itt a blogok, a wikik, a közösségi és megosztó webhelyek kommunikációs műfajaiban mindenhol diskurzusos szövegek keletkeznek, pontosabban kiemelkedik a szövegek alapvetően párbeszédes jellege.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A következő Ubuntu verzióban egy sor újdonság között a Multitouch - azaz a több érintést felismerő interfész - támogatás is lesz. Szükség van erre nagyon is, ha a mind inkább terjedő táblagépek piacán is jelen szeretne lenni ez az operációs rendszer.

Az ENAC (francia polgári légi közlekedési iskola) növendékei a már korábban is nagy elismerést szereztek magunknak azzal, hogy az eredetileg nem Multitouch környezetre fejlesztett alkalmazásokat is lehet használni majd ezeken az új típusú érintőképernyős eszközökön.

Most csavartak még egyet a dolgon, és egy webkamera és egy TUIO névre hallgató program segítségével a kézmozdulatokat követve tudunk kommunikálni a számítógéppel. Programokat indíthatunk, rendezgethetjük a dolgainkat a különféle könyvtárak között mindezt pusztán azzal, hogy a kamera előtt hadonászunk. A Kinect sikerét látva nem is lepődök meg a fejlesztők szándékán. Arról nem is beszélve, hogy a megoldással egy lépessel közelebb kerültünk ahhoz amit pár éve csak tátott szájjal bámultunk a moziban, a Különvélemény című filmben. Aki látta, az nem felejti el a jelenetet, mikor Tom Cruise a saját kezével a levegőben hadonászva rendezgette az adatokat. A Kinect használatához képest fontos új elem, hogy jelen esetben nincs szükség speciális eszközre, egy egyszerű webkamera is ugyan olyan jól használható majd az adatbevitelre.

Mi a közös a Zaklatás, a Johnny Mnemonic, és a Különvélemény című filmekben? A virtuális valóság használata a mindennapi adminisztrációban.

A jövő technológiája: a virtuális valóság. A VR technológiák felhasználási köre lényegében végtelen, hiszen a közeljövőben egyre több számítógépes játék, az orvostudomány, az ipar és még számos terület veszi majd vélhetően óriási hasznát az ilyen tudományoknak. Épp ezért népszerű az SF filmekben is a téma. Ime három példa a VR mindennapi adminisztrációs használatára.