Netidők Blogtársaság

Sok-sok évvel ezelőtt a játéktermi gépek, majd az otthoni komputerek sztárja volt a Space Invaders nevű játék. Később a mobiltelefonok révén második reneszánszát élte. Íme itt a következő újjászületés: a játékirányítás forradalma. Egy remek példa, hogy az érintőképernyőt milyen egyéb módon is fel lehet használni a szórakozásra.

Tücsi a Galaktikus

Az egérrel kattintottunk, ha valamit el akartunk érni a számítógépünk képernyőjén, de elgondolkodtak már azon, hogy mit csinálnak az érintőkijelzőjükkel? Milyen szóval fejezzük ki azt az ujjunkkal végzett navigációs tevékenységet, amit a kijelzőn végzünk?

Image: tungphoto / FreeDigitalPhotos.net

Az érintőkijelzők kapacitív változatainak az elterjedésekor vált igazán jelentős nyelvi kérdéssé mindez, ugyanis ezek az eszközök hozták azt az újdonságot, hogy a felhasználó a grafikus felületen az ikonok, ábrák és menüpontok között segédeszköz (érintőceruza, egér stb.) nélkül, pusztán a saját ujjával végezhet tevékenységet. (Mellesleg ezzel az emberiség visszatért egy sok ezer évvel ezelőtti ábrázolási szokásához, amikor pusztán az ujjával rajzolt, mindenféle segédeszköz lékül.) A hagyományos számítógép-kijelzőkön a géphez csatolt perifériákkal, leginkább az egérrel végezzük a menüpontok, ikonok, szövegrészletek, gombok kiválasztását. Az érintőkijelzőkön a korábbi (rezisztív) típusokon érintőceruzával (stílussal) érintjük meg a megfelelő felületet, már itt is eltűnt az egérgomb megnyomásának a műveletéből származó kifejezés, a kattintás értelme, hiszen az érintőceruzával nem kattintunk, nem is lehet, pusztán rámutatunk, hozzáérünk a képernyő bizonyos felüléhez.

A kapacitív kijelzőkön viszont már az ujjunkkal manipulálhatunk, így a kijelzőre rátapintunk, megérintjük, esetleg az ujjbegyünkkel rákoppintunk (ám megjegyzem, hogy ezek a kijelző típusok inkább a finom érintésre érzékenyek, és nem minden műveletkor van szükség a koppintásra, van, amikor simítani kell a képernyőt, van, amikor egyszerűen elhúzzuk rajta az ujjunkat). Az semmiképpen sem mondható, hogy kattintanánk ezeken a felületeken, nincs mivel. Érezhető némi megnevezési bizonytalanság ezen a téren, hisz a grafikus felhasználói felületeken történő kiválasztást, kijelölést az egérrel végzett művelet alapján hagyományosan kattintásnak neveznénk. Ennek viszont itt nincs funkciója. Különböző kifejezésekkel próbálkoznak a felhasználók, leginkább a koppintás fordul elő, de használatos az érintés, a tapintás, a simítás és mindezek mellett a kattintás is. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár funkcionálisan értelmezhetetlen ebben a helyzetben, de annyira elterjedt már az informatikai környezetben ennek a műveletnek a megnevezésére ez a szó, hogy az alapjelentése elhomályosulhat.

Bódi Zoltán