Netidők Blogtársaság

A világ nyolc műsorszolgáltató szövetsége úgy látja, hogy a rádiózás jövőjét a mobil eszközök, vagyis az okostelefonok és a táblagépek jelentik. Ez nem csak a jól megszokott analóg (FM-sávban sugárzott) rádióadások vételét jelentheti az új eszközökben, hiszen az többnyire megvalósult már, hanem valamilyen digitális átvitelen alapuló újfajta rádiózást. Az előbbi mondatban a „többnyire” kifejezés azért is indokolt, mert – ahogy az Európai Közműsorszolgáltatók Szövetsége, vagyis az EBU közleményében is kitérnek rá – a világ jó néhány mobilszolgáltatója nem teszi elérhetővé az okostelefonokban az FM rádiót. A „hardver” benne van a készülékben, csak éppen nem jelenik meg a kezelőfelületen a rádió… Ennek oka az, hogy a mobilszolgáltatók attól tartanak, hogy a jól ismert és népszerű FM rádiózás elvonná az előfizetőik figyelmét a fizetős tartalomszolgáltatásoktól. Megjegyzem, hogy az én Lumia 820-as telefonomban sem volt elérhető néhány hónapig az FM rádió, igaz, nem a mobilszolgáltatóm, hanem az operációs rendszer fejlesztője miatt. Aztán jött egy frissítés és voilá, már működik is a rádióvétel!

Ennél izgalmasabb kérdés, hogy a „digitális zsebrádió”, vagyis az okostelefonokba internetes összeköttetéssel hangzó tartalmakat juttató technika (az EBU ezt „smart radio” kifejezéssel illeti) milyen perspektívákat jelenthet a rádiós tartalomszolgáltatók számára. Ezt ma még csak tapogatjuk, noha látunk már itt-ott megjelenő próbálkozásokat. A kiindulópont egyértelműen az, hogy nem csupán arról van szó, hogy a rádiós műsorfolyamot immár bitek és bájtok formájában továbbítjuk egy IP-hálózaton, hanem arról, hogy alapvetően vizuális platformo(ko)n (azaz okostelefonon, táblagépen) érdekesebb, rugalmasabb rádiós szolgáltatásokat lehet indítani. A múlt századi zsebrádiók kijelzőjén általában csak a rádióadó frekvenciáját láthattuk, esetleg a pontos időt. Egy okostelefonos applikációként működő rádiószolgáltatás esetében már színes, nagyfelbontású képet, videót és szöveget is lehet mellékelni, megadhatók kiegészítő információk (pl. linkek) és jöhet a közvetlen interakció is a hallgatóval. Igen, ismerős ez a mozzanat a kb. 15-20 évvel ezelőtti időkből, amikor a személyi számítógépek internetes csatlakozásakor megindult a rádiózás internetesítése. A különbség most az, hogy az interaktív eszközünk immár tényleg könnyen hordozható (egy laptop azért mégiscsak méretes, ahhoz képest mindenképpen, hogy nem cipeljünk mindenhova – nem úgy az okostelefont!), rendelkezésre áll a szélessávú mobilinternet… Sőt, a fentebbiekből talán kikövetkeztethető: ezúttal már nem az államtól kell kérni frekvenciát (hiszen azt a mobilszolgáltatók megpályázzák a szolgáltatásuk számára), hanem a mobilszolgáltatókat kell meggyőzni arról, hogy igenis lehet jó üzlet a smart radio koncepcióra alapozott tartalomszolgáltatás.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság 

Már évek óta gondolkodom azon, hogy beszerzek egy Windows-t futtató tabletet. 2010 decemberétől közel két évig használtam egy első generációs Galaxy Tabot, aztán 2012 novemberétől mostanáig egy első generációs iPad Minit. Most végre alkalmam nyílt rendesen kipróbálni egy Surface Pro-t, hetekig nyüstölhettem. A Microsoft a Windows a 8.1-gyel végre megérkezett a tablet korszakba. Engem meggyőzött, így ezt a blogposztot már egy Asus Transformer Book-on írom, amit egy hete vettem meg – ez az eddigi legjobb tabletem.

De vissza a Surface Pro-hoz: a Pro 2 egyik legdrágább modelljét volt szerencsém tesztelni, ami már nem is annyira tablet, mint inkább egy érintőképernyős ultrabook. Azoknak, akik nem szeretik ezeket az új „menő” kifejezéseket: a Surface inkább egy hordozható számítógép és nem egy tablet, nem csak az árával, hanem a felépítésével, súlyával, teljesítményével is a laptopokkal versenyzik, viszont akár érintőképernyős tabletként, fizikai billentyűzet nélkül is használható.

Az első bekapcsolás után beállítottam a gépen a saját profilomat (beléptem a meglévő Windows 8 fiókommal), amire a Pro 2 megkérdezte, hogy új gépként akarom-e használni ezt a gépet, vagy a meglévő Windows gépemmel azonos módon. Miután az utóbbit választottam, telepítette a Metrós programokat, bár nem mindet, de főleg az Asztalon lévő programokat kellett ezen a gépen is manuálisan telepíteni például a Chrome-ot, Evernote-ot, Total Commandert... A saját korábbi fiók használata számos előnnyel járt, például, tudta az összes olyan hálózatnak a wifi jelszavát, ahol a másik gépen használt profilommal már előfordultam, így nem kellett úja beírni ezeket.

Pár perc használat után az az érzésem alakult ki, hogy a Surface Pro 2 nekem, a 7 collos tablethez szokott felhasználónak egyszerűen túl nehéz, vastag és szögletes. Igaz, ennek jóval nagyobb, 11 collos a kijelzője, viszont ez pont nem az a méret, amit a metrón az ajtóban állva előveszel (ahogy a korábbi tábláimmal szoktam), de például buszon ülve még a fizikai billentyűzetével is használtam rendszeresen. A viszonylag nagy méret hátránya, hogy fektetett üzemmódban nehéz a virtuális billentyűzeten gépelni, mert túl széles, egyes billentyűk messze vannak egymástól. Emiatt van speciális, két oldalra széthúzott billentyűzet a képernyőn, ami valamennyit segít a dolgon, de így sem tökéletes a gépelés élménye. Ha már billentyűzet: ha magyarra van állítva a nyelv, akkor a fizikai billentyűzeten is magyar karaktereket tudunk bevinni, csakhogy a billentyűzet kialakítása nem lokalizált (feltehető egyébként, hogy a billentyűzet lokalizálása miatt nem vezetik be a magyar piacra a Surfacet – egyszerűen túl kicsi a várható kereslet egy ilyen gép iránt idehaza, ezért nem éri meg megcsinálni).

A gépen be lehet állítani, hogy minden bekapcsolásnál és alvásból való ébresztésnél kérje-e a jelszót a fiókba való belépéshez. Érdemes a beállítások menüben a szokásos jelszón túl egy gyors bejelentkezést lehetővé tévő PIN-kódot is megadni, mert a hosszú fiók jelszót nem igazán jó beírni tablet üzemmódban a képernyőn, még úgy sem, hogy a virtuális billentyűzet két oldalra széthúzva kirakható a képernyőre. Alvásból egyébként meglepően gyorsan feláll a gép, gyakorlatilag kevesebb, mint egy másodperc alatt magához tér – hibernálásból egy kicsivel több idő kell neki, de ez sem hosszabb pár másodpercként. Ez viszont közelíti a gépet a tablet élményhez. A teljes kikapcsolás utáni bekapcsolás sem a szokásos több perces művelet, amihez a Windows esetében hozzászokhattunk az elmúlt évtizedekben. Nem mértem össze, de érzésre a Surface gyorsabban feláll bekapcsoláskor, mint például az iPad Minim.

A nagyobb képernyőnek ugyan hátránya, hogy virtuálisan nehezebb gépelni rajta, viszont a Metro felület bizonyos esetekben felajánlja az osztott képernyő használatát, ami nagyon praktikus, például a Metro-s levelező program, a Posta használata ilyen: ha egy levélben linkre kattintunk és az alapértelmezett böngésző az Explorer, akkor a linket jobb oldalon a képernyő másik felén nyitja meg a rendszer, miközben a levelek is láthatóak maradnak bal oldalon. Ha az alapértelmezett böngésző csak Asztal üzemmódban fut, akkor viszont ott nyílnak meg a linkek és ez a funkció elveszik, így a saját Asus gépemen már nem is telepítettem a Chrome-ot.

Nagyon jól integrálták a megosztás funkciót is a rendszerbe, a jobb oldali menü (amit a képernyő jobb széléről elhúzva lehet elérni), tartalmaz egy megosztás ikont, ami bele van kötve a telepített programokba, nálam például ezek a Facebook, twitter, levelező és Evernote, de a megosztásra gyakran használt e-mail címeket külön is felajánlja a rendszer. Ezzel nálam egy nagy piros pontot szerzett a Windows 8, az Androidban is jól lehet megosztani, az iOS-ben a böngésző olvasó módját imádom nagyon az e-mailes megosztás miatt, a Windows másképpen oldotta meg ezt, de ez mindenhonnan elérhető, nem csak böngészőből (viszont onnan külön is).

Sajnos az Office-t nem igazán tudtam kipróbálni a Surfacen-en, mivel nem géphez kötött az Office licensz-kódja, hanem profilhoz. Így ugyan volt a gépen például Word, Excel és Power Point is, de azokat csak korlátozottan tudtam használni. (Azóta az Asuson, amihez ingyen járt Office licensz, már nyüstölöm az Office-t is.) Nekem nagyon fontos, hogy dolgozom is a tableten, dokumentumokat olvasok, változáskövetővel véleményezek, módosítok, továbbosztok. Sajnos ennek kezelésére sem az Android, sem az iPad nem alkalmas, így ezek a dolgok mindig halasztódtak és feltorlódtak. Windows-os táblával ennek vége. Viszont ez azt is jelenti, hogy a 7-8 collos méretről le kellett mondanom. Egy Word doksi véleményezése 10 coll alatt szemkifolyást eredményez, mert egyszerűen nem fér rendesen a képernyőre. Az én véleményem az, hogy a Windows Tablet 10 collon a legideálisabb, az alatt túl kicsi az osztott képernyőhöz, a dokumentumokkal való munkához, e felett meg túl nagy a virtuális billentyűzettel való munkához és nehéz a fizikai billentyűzet nélkül csak tabletként használni.

Pozitív volt a OneDrive (leánykori nevén SkyDrive) használata: az egyszerű beállítások után minden felhőben lévő anyagom elérhetővé vált a gépen, akár offline is (persze ez Dropbox-szal is megoldható, de a Windows Phone miatt én a OneDrive-ot preferálom mivel azt jobban integrálták a telefonos rendszerbe).

Negatívum viszont, hogy a két korábbi tabletemhez képest a Surface baromira zabálta a mobil netet (az Asus szintúgy), képes volt fél óra alatt több mint 100 megát megenni, miközben csak a csempés levelezőt és a Chrome-ot használtam. Így az egyébként nem kevés másfél gigás havi keretemmel komolyan takarékoskodni kellett. További rossz pont, hogy elég gyenge a gyerekeknek szóló játék felhozatal, összevetve a másik két tablet rendszerrel (iOS és Android), bár két játék is volt (a Toddler Tales és a What’s that sound), amivel szívesen játszottak a csemetéim. Pozitív viszont, hogy mivel fut a Flash a gépen, Windows-os táblán lehet például Farmerámázni, ami újabban megint mánia a családban a gyerekek körében.

Nagy szívfájdalmam – amire még egyelőre nem sikerült rájönnöm, bár dolgozom rajta, hogyha a leveleimet szinkronizálta a csempés rendszer alatt lévő Posta, akkor az ugyanabban a fiókban lévő naptárat miért nem sikerül neki a Naptár alá bepakolnia.

Előny viszont, hogy a Surface-n van normál méretű USB csatlakozó, ahova például egeret lehet csatlakoztatni, így viszont érthetővé válik a Surface mérete: gyakorlatilag laptopként használható a saját billentyűzetével, miközben külső egér van rádugva. Az Asusomhoz, amin szintén van normál és mini USB meg saját billentyűzet és mini HDMI, vettem egy USB-hubot meg egy HDMI átalakítót és gyakorlatilag „dokkolhatom” a gépet, tehetek rá külső monitort, billentyűzetet és egeret, így teljes értékű munkaállomásként használhatom.

Nem ragozom tovább: mindent összevetve a Windows 8.1 abszolút táblára érett rendszer, ami remekül ötvözi egy számítógép és egy táblagép előnyeit. Meg kell ugyan tanulnunk, hogy mit hogyan érünk el ezen a rendszeren, de egy pár órás-napos tanulás után egy nagyon jól élhető, szerethető rendszert kapunk. Úgyhogy én beruháztam és vettem is egy ilyen táblát. Pár apróságot leszámítva imádom, a korábbi tabletekhez képest is hatékonyabban tudok dolgozni vele, miközben a szórakozásról sem kellett lemondani.

(A teszthez a magyarországi Microsoft biztosította a Surface Pro 2-t.)

Pintér Robesz

Az elmúlt években volt szerencsém mindhárom nagy okostelefonos, tabletes platformhoz. Huzamosabb ideig (legalább egy évig) használtam mindegyiket és a napokban arra jöttem rá, hogy az volna a legjobb, ha a három rendszerből ki lehetne mazsolázni a legjobb megoldásokat és gyúrni belőlük mondjuk egy iAndroPhone rendszert. Lássuk, nálam melyik rendszerből milyen tulajdonság kapna feltétlenül helyet egy ilyen Frankenstein oprendszerben.

Ami nekem az iOS-ben a leginkább tetszik:

• Cikkek teljes szövegének elmentése a böngészőből (Safari olvasó módból).
• Minőségi alkalmazások, családi okokból nekem főleg gyerekeknek szóló appok jöttek be (legutóbb például a Terka a piacon).
• A beépített jegyzet alkalmazásban készült jegyzetek mentése automatikusan a Google fiókba, így azok gépen is elérhetőek mindenféle különösebb szinkronizálás nélkül (persze internet kapcsolat kell hozzá, hogy a háttérben végbemenjen a dolog).
• Photo Booth: trükkös felvételek a rendszerbe integrált fotós alkalmazással.
• Levelezéskor intelligensen kiválasztja a feladót a címzettnek megfelelően: tehát, ha több e-mail címről is levelezünk, de mondjuk egy listára csak megadott címről fogadnak el tőlünk levelet, akkor a rendszer megtanulja melyik az és azt használja, ha ezt a címzettet választjuk ki.
• Egyedileg, letöltés után módosítható beállítások az alkalmazásoknál (például, hogy mi fér hozzá a hely adatainkhoz és kapcsolgathatja az energiazabáló GPS-t).

Ami a Windows Phone-ban a leginkább tetszik:

• A Nokia-s WP telefonok esetében a fényképező, a külön fotós alkalmazások (pl. Cinemagraph), a külön hardveres fényképező gomb, a remek minőségű videók. Bárki bármit mond, a legszebb képeket és videókat a Lumia csinálja a mezőnyből.
• Offline is működő Nokia Here térkép, autós és tömegközlekedési navigálás, integrált beltéri térképek.
• Interneten mindenhol elérhető Skydrive file-ok (mondjuk a Dropbox ugyanilyen jó a másik két rendszeren).
• A szavak gépelése közbeni automatikus javítás – bár a másik két rendszeren is van erre megoldás, itt a leginkább felhasználóbarát, messze a legjobb. Az Apple megoldásától kihullik az ember haja, képtelen a ragozó, sok ékezetet használó magyar nyelven normálisan működni, rendszeresen automatikusan hibás szavakra cseréli, amit rendesen leírtunk.
• Data Sense – operációs rendszerbe beépített adatforgalom mérő, részletes statisztikákkal (melyik program mennyi adatot forgalmaz mobil neten és wifin, mennyi van még a csomagból hátra...)
• Takarékos akkumulátor üzemmód, ami egy kattintásra kikapcsolja az összes energiazabáló háttérfolyamatot (életmentő lehet, ha például otthon hagyjuk a töltőt egy hosszú hétvégén vagy egyéb okból töltő nélkül vagyunk kénytelenek kibírni még egy darabig).
• Beépített Office támogatás (Word, Excel és PPT), de külön kiemelném a OneNote jegyzeteket - ezt nem ragozom, akik Office-t használnak, azoknak ez egy óriási előny.

Ami az Androidban a leginkább tetszik:

• Automatikus szuperség (nem én találtam ki, ez a neve): az elkészített fotókból, videókból a Google automatikusan montázs videókat készít, vágásokkal, zenével, többféle stílusban, ami később egyedileg módosítható és elmenthető. Nagyon menő szuperjóság és még fel is vághatsz a rokonok és ismerősök előtt.
• A Facebook messenger magas fokú integráltsága (bár megvan a másik két rendszerben is, messze itt a legjobb).
• Fejlett értesítési sáv - a három rendszerből szerintem itt van a legjobban megoldva.
• Tartalmak megosztása bármilyen, az ezt támogató alkalmazásból egy másik alkalmazásba – szabad átjárás az alkalmazások között ebben a tekintetben.
• Remek alkalmazás választék - azt is eléred ingyenesen vagy freemium modellben (alap funkciók ingyenesen), amiért az iPhone-on fizetned kell és, ami nem biztos, hogy a Windows Phone rendszeren megtalálható már.

Persze a kiválasztott tulajdonságok alapvetően attól függnek, hogy ki hogyan használja az adott rendszert. Feltehető, hogy ahogy az okostelefon használat egyedi mintázatokat mutat, úgy az adott oprendszerben szeretett és gyűlölt tulajdonságok is különbözőek lehetnek. Szóval a kérdés: nektek mi tetszik a legjobban az általatok használt mobil operációs rendszereken?

Pintér Robesz

Közel három hónapja várok a Nokia első tabletjére, a Lumia 2520-ra. Addig is, amíg megérkezik, gondoltam kipróbálom a 1520-at, a Nokia 6 colos tepsifonját (szép idegen szóval phablet). Hátha kiderül, igazából nincs is szükségem külön tabletre, egy méretesebb okostelefon megteszi tablet helyett is és még telefonálni is lehet vele. Jelentem, túl vagyok két hét tesztelésen: aki meg tudja szokni a Lumia 1520 hatalmas méretét, annak már nincs szüksége tabletre.

Az elején azonban készüljünk fel a kellemetlen meglepetésre, hogy nano-SIM(!) kell a telefonba, szerencsére ezt egyszerűen be lehet szerezni a szolgáltatóknál, ha nem akarjuk mi otthon házilag körbevágni a SIM-kártyánkat (sőt, akár adaptert is adnak, amivel váltani tudunk a normál, mikro és nano méret között - mondjuk nekem sikerült olyan készletet kifogni, amiben a mikro-SIM adapter második használatnál eltört). De visszatérve a Lumiára: ez a nanoSIM a 1520 méretét elnézve olyan, mintha Bud Spencer mokkáskanállal enné a nagy serpenyő hagymás babot. Már nem vicces, inkább tragikomikus. Nem tudom miért nem fért egy ekkora böhöm készülékbe legalább egy mikro-SIM.

Ahogy talán már említettem a 1520 jó nagy és sikerrel helyettesít egy tabletet (esetemben egy iPad minit) és meglepő, de telefonálni sem kényelmetlen rajta, még a hangminőség is jó. Csak vicces, ahogy egy tégla méretű cuccot a fülünkhöz tartunk - de a környezetemnek nehezebb volt megszokni, mint nekem (szerencse, hogy telefonálás közben nem látjuk magunkat).

A mérete miatt szinte minden telefon kisebb nála, emiatt minden készülék játéktelefonnak tűnik mellette. Melléraktam egy Lumia 800-at és egy 920-at - jól látszik hogyan növekszik a termékvonal, miközben a dizájn finoman ugyanaz marad. Akinek bejön a Lumia kecses formája, az a 1520-ast is imádni fogja.

Ami nagyon tetszett, hogy kényelmes rajta gépelni, ami nekem igen fontos, mert sok levelet írok és jegyzetet is tableten készítek menet közben - ezt a tablet funkciót is sikerrel kiváltotta. De az is biztos, hogy ez egy kétkezes telefon, fél kézzel, mondjuk buszon kapaszkodva vagy hamburgert ebédelve kényelmetlen, sőt, szinte lehetetlen használni, mert egy csomó mindent nem fogunk elérni a kijelzőn a hüvelykujjunkkal, az orrunkat meg tényleg elég idétlen lenne használni.

Örömmel jelentem, hogy eddig a Lumia 1520-on volt a legjobb blogposztot írni a kütyüjeim közül (pedig egy pár készülék megfordult már a kezeim között)- ez javarészt a Windows Phone nagyon jó prediktív szövegbeviteli megoldásának is köszönhető (a legjobb a három nagy platform közül), illetve a nagy kijelzőnek (sokkal jobb, mint a Galaxy Note 3, amihez 1 hónapig volt szerencsém és közel ugyanez a méret. Szubjektív, de nekem a Lumia 1520 sokkal jobban bejött.)

A méretből fakad ugyanakkor (mondtam már, hogy hatalmas a készülék?), hogy meglehetősen nehéz zsebre rakni. Szabó ugyan nem kell hozzá, hogy külön egyedi zsebet készíttessünk neki a nadrágra, nekem minden nadrágzsebbe belefért, még le is tudtam ülni közben. Ennek azonban az volt az ára, hogy ülés közben igen nehéz volt elővenni. Így maradtam le például a legviccesebb tuningolt BMW-ről, ami a budapesti utakon közlekedik - a bekötött biztonsági öv mellett esélyem sem volt a pirosnál előhalászni az első zsebemből a 1520-ast.

Őszintén megmondom, hogy a kamera nekem kicsit csalódást okozott, a sok megapixel meg a hype miatt többet vártam. A vicces az, hogy tökéletes képeket csinál (visszanéztem teljes méretben számítógépen), de talán a nagy telefon kijelző teszi, nekem az volt helyenként az érzésem a képek elkészítése után, hogy pixelesek lettek. A kamera egyébként szép képeket csinál és a beépített Nokia kamera szoftverrel egész sok minden állítható a kép készítése előtt (fehéregyensúlytól a fókuszig). Végigfotóztam a tök üres Bálnát borongós időben, hangulatosak, élesek lettek a képek - akár nagyobb méretű papírképeket is lehetne hívatni belőlük, senki nem mondaná meg, hogy telefonnal készültek. Szóval a kamera simán hozza a Nokiától elvárt színvonalat.

A számítógépezést és az internet használatot sokáig férfias dolognak tartották, nem véletlenül. A legtöbb technológiai innováció legtöbbször a városi, fiatal, képzettebb férfiakat szólítja meg. Mára viszont elértünk odáig, hogy nyugodtan kijelenthető, az internet elterjedtséget tekintve nincs érdemi különbség idehaza a két nem között. De persze azért akadnak eltérések másban.

Az Eurostat 2012-es adatai szerint a magyar férfiak 71%-a internetezik legalább hetente, a nőknek 68%-a (ez gyakorlatilag megfelel az EU-s átlagnak: rendre 73% és 67%). Ennél kicsit kevesebben használják naponta az internetet, férfiaknál 60%, nőknél 56% (ez szintén megfelel az EU-s átlagnak: 62% és 55%). Tehát Magyarország nem marad le az Európai Uniótól, de a nemek között sem találni nagy eltéréseket.

Szintén az Eurostat 2012-es adatai alapján azt látjuk, hogy az internetes tevékenységekben sincs érdemi különbség a magyar nők és férfiak között, ami viszont érdekes, hogy az EU átlag és a magyarok között annál inkább vannak eltérések: jobban különböznek a magyarok az EU átlagától, mint a magyar férfiak és nők egymástól. Például a közösségi média, a tartalom feltöltése nálunk jóval népszerűbb mindkét nem körében, de az online bankolás, vagy egy termék internetes eladása nálunk kevésbé gyakori.

A magyar férfiak és nők között nem volt mindig ekkora hasonlóság: az eNET tavaly szeptemberi online kutatása szerint a férfiak hamarabb kezdtek el számítógépet használni, de 5-6 évvel ezelőtt elkezdett kiegyenlítődni az arány, mára szinte teljesen azonos. Nem meglepő módon a férfiak hamarabb kezdtek el elindulni az okostelefon használat felé is, de ebben már jóval gyorsabban követték őket a nők. Ennek ellenére mindkét nemre igaz, hogy egyelőre a számítógép használata dominál az internetes tevékenységeknél, nem a telefon. A legújabb kütyüt, a tabletet tekintve azt látni, hogy míg a netező férfiak 19%-nak van tablete (eNET, 2013 szeptemberi adat), addig a nőknél ez 12% (de 27% szeretne magának - a férfiaknál pedig csak 20%) - itt is kiegyenlítődés felé megyünk tehát.

Találni azonban olyan új technológiai eszközt is, amiben a nők "jobbak": intelligens porszívót a netező nők 19%-a venne, a férfiaknak csak 10%-a (szintén az említett eNET kutatásból) - cáfolódni látszik tehát az a sztereotípia, hogy a férfiak porszívóznak otthon, ha így lenne, biztosan többen érdeklődnének a megoldás iránt.

Mindent egybevetve azt vonhatjuk le tanulságként, hogy érdemes egyre nagyobb figyelmet szentelni a nőknek a neten is, mert az internet nem férfias médium többé Magyarországon.

Pintér Robesz