Ezzel a kifejezéssel már foglalkoztam nemrégiben az Infoszótárban (http://netidok.postr.hu/megosztasbol-mis-megart-a-sok-oversharing), ám most, amikor a közösségi hálózatok jellemző kommunikációs viselkedési formáit szedem össze, érdemes visszatérni rá.

A Facebook és a hozzá hasonló internetes közösségekhez nagyon könnyű csatlakozni, hiszen a valós térbeli megjelenés nem szükséges hozzá, otthonról, az ágyban fekve, egy laptopról igen könnyű közösségi életet élni. Ennek részben az is a következménye, hogy mivel nem találkozunk szemtől-szembe a partnereinkkel, nem mindig vagyunk tisztába a közönségünk nagyságával vagyis a közzé tett információink nyilvánossági fokával.

Vannak olyan karakterű emberek, akik könnyen szóba elegyednek másokkal, gyorsan, sok mindent elmondanak magunkról az ismerőseiknek, kollégáiknak, barátaiknak. Azonban ha ezt a közösségi oldalakon teszik, akkor az interkonnektivitás (kölcsönös, hálózatos, több fokozatú kapcsolatrendszer) miatt olyanokhoz is eljuthatnak a személyes információink, akikre igazából nem tartozna.

Az oversharing olyan kommunikációs magatartás, amelynek a lényege, hogy válogatás, kontroll nélkül teszi a nyilvánosság számára elérhetővé a legszemélyesebb adatokat, tudnivalókat is. A magánélet korlátai sokkal alacsonyabbak, sokkal kevésbé határozottak az internetes közösségi hálózatokon, mint a térbeli valóságban. A kifejezés jelentése: 'túl sok személyes vagy semmitmondó információ megosztása a közösségi hálózatokon'.

Az oversharingnek viszont természetesen van kommunikatív funkciója: 1. jelhagyási ösztön, 2. túlkompenzálás (a szorongást bizonyos helyzetekben, különösen virtuális környezetben kitárulkozással ellensúlyozza), 3. „kurkászás", pletyizési ösztön (a társadalmi kapcsolatok ápolásának az ösztöne). Ebben az esetben azonban ezeket a természetes funkciókat túlzásba viszik, illetve nem a megfelelő környezetben teszik.

Az oversharing szóalak szerkezete a következő: az igei alaptaghoz határozói tartalmú előtag járul: az angol share jelentése 'megoszt'; az over- 'túl-'. A share jelentése ebben a szövegkörnyezetben magyarul pontosan a meg- igekötővel adható vissza, ami az igéhez a befejezettség és az eredményesség jelentésmozzanatát fűzi. Az over- előtag funkciója ebben a szóalakban közel van a magyar túl- igekötőéhez, ám az oversharing egységes szóalakját nehezen tudjuk visszaadni, mert két igekötőt kellene fűzni az oszt igéhez: túl+meg+oszt, ez meg szokatlan, ezért csak körülírhatjuk: túlzott megosztás, míg a *túlosztó szóalak nem terjedt el, jelentése nehezen értelmezhető.

A túlzott megosztó olyan kommunikációs magatartást folytat, ami némiképpen kapcsolatba hozható a fanboijal, csak itt a rajongás tárgya nem egy külső személy, eszköz vagy márka, hanem önmaga. A személyes márkaépítés egyik sajátos – hozzáteszem, nem hatékony módja – az oversharing, hisz folyamatosan forog az ilyen felhasználó neve a közösségben, ám minél több személyes tartalmat oszt meg, annál kevesebben veszik őt komolyan, mert az intimitás határának a rendszeres átlépése nehezen tolerálható.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség