Netidők Blogtársaság

Megmondom őszintén, hogy nagy csodálkozással figyelem a telefonadó kapcsán kialakult diskurzust, amely az ingyenes telefonálásról szól. Már az adó első koncepciójának bejelentése tájékán – amikor még minden képlékenynek tűnt – felhívott egy újságíró, hogy akkor szerintem ez vajon elvezethet-e (végre) az ingyenes telefonálást lehetővé tévő szoftverek, mint amilyen a Skpye, hazai térnyeréséhez. Nem értettem, hogy hogyan juthat ez eszébe bárkinek is. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen értetlen, mert mint ahogy a viccben Mórickának a szex, nálunk a telefonadóról idehaza mindenkinek az ingyenes telefonos szoftverek jutnak az eszébe.

Elmondom, hogy mit nem értek – egyszerű matematika: ha az emberek, akkor nem akartak ingyen telefonálni, amikor (mint néhány napja kiderült) kifizették a világ egyik legdrágább telefonos tarifáját, akkor miért akarnának most, amikor az ennek a töredékét kitevő különadó megjelenik? Azt gondoltam az emberek hülyék, de rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az. Az emberek ugyanis nem (mindig) racionálisak. Az ingyen telefonálással elkerült telefonadó nem csak a két forintról szól, nem a racionális hideg számítás áll a dolog hátterében. Ha racionális volna, akkor a benzinbe épített adók miatt már rég mindenkinek biciklivel kellene járnia. Nem, a telefonadó elkerülésére tett minden kísérlet jelképes, a polgári engedetlenség formája, tiltakozás, lázadás a jelenlegi kormány dilettáns gazdaság- és távközléspolitikája ellen. Tehát merőben szimbolikus. 2 forintot fizetni, percenként? Ezeknek?!

Persze a telefonadónak vannak más vetületei is, például az a paradoxon, ahogy a nagypolitika kommentálta, amikor kiderült, hogy a különadóval az amúgy is nemzetközi összevetésben drágának számító telefonszolgáltatást sújtja. A kicsavart kelet-európai logika szerint ez azért van rendjén, mert akkor így biztosan van miből kifizetni az embereket amúgyis „kizsákmányoló multiknak” (a kormány szemszögéből nézve „ezeknek”) a sarcot. Közelebbről megnézve ez azonban nem csak etikátlan (mert, ha igaz lenne ez az érvelés, akkor így csak szimplán megosztoznak a „zsákmányon” – a kormány kéri a saját részét), hanem együgyű is, attól nem lesz ugyanis olcsóbb egy szolgáltatás, ha plusz sarcot vetünk ki rá, hanem drágább lesz. Nem bonyolult, szerintem. Ezzel csak az a gond, hogy végeredményben így a versenyképessége romlik tovább a magyar gazdaságnak, mert a távközlést használni kell, olyan közműről van szó ugyanis, ami a mindennapi élethez egyre inkább elengedhetetlen, nem csak a gazdaságban, a hétköznapokban is.

A dolog pikantériája, hogy az így remélni vélt bevételek sem tervezhetők biztosra, mert a két forint szimbolikája miatt könnyen lehet, hogy sokak eddig többé-kevésbé változatlan távközlési szokásai fognak megváltozni (azoké, akik érzelmi alapon viszonyulnak a történtekhez – aki racionalizál, mint én, annak nem éri meg a két forintokért vacakolni az ingyenes szoftverekkel). Mindennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy a távközlési szolgáltatásokhoz kötődő ÁFA kapcsán nagyobbat bukik az adórendszer (mert csökken annak alapja), mint amekkora bevételre szert tesz a különadóból.

Persze mindez csak merő spekuláció. Az adót még nem kezdtük el fizetni (és még most is hallani, hogy módosítanak a körülményeken). Az emberek viszont nem hülyék. Persze azon sem lennék meglepve, ha végül semmi sem változna és az emberek ezt a békát is lenyelnék. De az is lehet, hogy a felhasználók számát tekintve Skype vagy Viber nagyhatalom leszünk. Meglátjuk.

Pintér Robesz

A cég közleményében kicsit elbújtak az érdekes számok: csak a mondat eleje az, hogy az Ericsson 150 fővel bővíti a budapesti kutató-fejlesztő központjának létszámát. A másik fele ugyanis az, hogy – dacára a mindenféle válságoknak – az elmúlt két évben is 400 mérnökkel bővítették az állományt! Vagyis ha ezentúl 1150 mérnök dolgozik a jövő távközlési technológiáin, akkor három éve még 600-an voltak, tehát ez idő alatt közel kétszeresére nőtt a központ. Tizenöt éve létezik a központ és az utolsó három évben gyorsul fel a létszámbővítés – vajon mi következik ebből?

A sajtóanyag szerint így országunk legnagyobb K+F központja jön létre, ez azért ebben az időszakban nem kis dolog ám. Sőt, ha kicsit a számok mögé nézünk, akkor jobban fogjuk érzékelni, mi is a jelentősége ennek a hírnek. Két adalékot is szeretnék elmesélni mindehhez. Az egyik az, hogy amikor jó tíz évvel ezelőtt meglátogathattam a svéd távközlés-technológiai cég óbudai bázisát, akkor a fiatal mérnökök elmesélték, hogy nem mesélhetnek el mindent, hiszen 2-3 évvel később bevezetendő megoldásokat tesztelnek és fejlesztenek. Mindez nem meglepő, de azért jó tudni. Volt olyan helyiség is, ahova biztonsági ellenőrzés után léphettem be és volt olyan is, ahova már egyáltalán nem léphettem be…


A másik adalék pedig az, hogy az idén éppen száz éve hazánkban jelenlevő Ericsson itteni K+F bázisán a kutatások „elsősorban a hálózatmenedzsmentre és a jövő IP-hálózataira irányulnak. A fejlesztő tevékenységet végző szakértők többsége a kutatásokhoz kapcsolódó szoftverfejlesztéssel, azon belül hálózatmenedzsment-, IP-, platform- és alkalmazásfejlesztéssel foglalkozik. Az alapkutatásokra épülve jelentős hardvertervezés és fejlesztés is folyik Magyarországon, mely világviszonylatban is egyedülálló.”

Mit jelent ez? Azt, hogy az újgenerációs hálózatok fejlesztésében igen komoly előrelépést lehet prognosztizálni, ha ennyi mérnökre van szükség. És az is, hogy a jövő távközlési technológiája itt készül a mi fővárosunkban!

Sinisa Krajnovic, a K+F központ igazgatója egyenesen úgy fogalmazott, hogy a budapesti központból kikerülő magyar mérnöki szabadalmak meghatározóak a világ jelenlegi mobil- és vezetékes széles sávú internetes kommunikációt lehetővé tevő rendszereiben. A szakikról pedig elmondta, hogy az ezer mérnök közül száz már rendelkezik PhD fokozattal vagy nemsoká megszerzi. A mérnöki szakmában ez tényleg nem semmi.

Szilágyi Árpád