Netidők Blogtársaság

Vajon milyen lehet internet nélkül élni? Mit tesz velünk, milyenné tesz minket az internet? Milyenek lennénk internet nélkül? - ezekre a kérdésekre kereste a választ Paul Miller, aki 2012. május 1-től kerek egy évre "önkéntes száműzetésbe" vonult, amikor úgy döntött, hogy nem használja a világhálót és szolgáltatásait 365 napon keresztül. Élményeit folyamatosan közzétette a The Verge hasábjain, majd végül egy posztban összegezte a tapasztalatait. Röviden: nem az internet a hibás, ha úgy érezzük szétesik az életünk, nem tudjuk utolérni magunkat és felszínesek a kapcsolataink.

Paul Miller a The Verge senior szerkesztője 2012-ben sokallt be az internettől, amikor úgy érezte, hogy a rengeteg e-mail, az olvasásra váró online cikkek, blogposztok és a közösségi média nem csak egyszerűen kikezdi a produktivitását, de rosszabb emberré is teszi, mint amilyen valójában lehetne. Úgy döntött megkeresi az "igazi Paul-t", aki az internet túlzott használata nélkül lehetne: végre lenne ideje önmagára és másokra odafigyelni, könyveket olvasni, megírni azt, amire sohasem jutott ideje, a barátaival találkozni és még így is sokkal több szabadidővel rendelkezne... Ismerős vágyálom?

Az elején minden jól ment, Miller felszabadultabb és produktívabb lett, sokat olvasott és írt, eljárt sportolni, több időt töltött a barátaival és a családjával is. Élvezte a hirtelen nyert szabadságot. Közben dolgozott a The Verge-nek, csak nem ő maga tette közzé az interneten a cikkeit, hanem kollégái. Ő maga egy hagyományos postafiókon, egy butatelefonon, illetve személyesen tartotta a kapcsolatot a világgal. Aztán néhány hónap múlva az internet hiánya elvesztette az újdonság varázsát, Millernek kialakult egy új életritmusa, új szokásokat kezdett el felvenni. A kísérlet végére Miller belátta, hogy alapvető feltételezése hibásnak bizonyult, nem az internet tesz minket olyanná, amilyenek vagyunk, hanem mi magunk. Új offline életének végén tévéműsorokkal, (offline) számítógépes játékokkal és újságokkal töltötte ideje nagy részét, miközben már csak ritkán járt el otthonról, hogy a barátaival találkozzon vagy mozogjon. Döntésével, hogy távol marad az internettől, elszigetelte magát az emberektől is, az év végén már egyáltalán nem volt boldog, felszabadult vagy produktív...

Ami hiányzik Miller záró írásából, az a megoldás. Mit tehetünk, ha szenvedünk az internettől és attól, amit az internet "csinál belőlünk"? Először is, be kell látnunk, hogy nem az internet tesz minket ilyenné és a kivonulás olyan végletes válasz, ami nem feltétlenül jelent megoldást. Vajon eleve kudarcra volt ítélve Miller kísérlete? Nem mondanám, viszont számára nem az internetről való kivonulás lett volna a megfelelő. A kezdeti eufóriát ugyanis törvényszerűen fel kell váltania később egy új életritmusnak, aminek önmagában is tartósnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Miller itt bukott el, egy idő után rossz offline szokásokat vett fel, ráadásul elszakítva érezte magát másoktól.

A megoldás: egyensúlyt találni - ha zavar minket az, ahogy internetezünk, akkor változtassunk rajta. Kezdjük azzal, ami a legjobban zavar minket, állítsunk fel szabályokat önmagunk számára, tartsuk be őket, csináljunk belőle új szokásokat, amelyektől úgy érezzük, hogy jobbak, produktívabbak, kiegyensúlyozottabbak stb. vagyunk. Ezután haladjunk fokozatosan, változtassunk tartósan olyan dolgokon, ami nem tetszik magunkban - és nem muszáj az internetes aktivitásra korlátozni ezeket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nincsenek általános praktikák, egyedi, személyre szabott megoldásokra van szükség. A megoldás azonban szerintem a fokozatosság. Az internet kizárása egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt a hiányát egyszerre kell tudni feltölteni, ami igen csábító, hogy rossz új szokásokat vegyünk fel.

Az is biztos azonban, hogy internet nélkül nagyon nehéz élni, már csak azért is, mert sok embernél egyre inkább a munka velejárója - Miller kivételezett helyzetben volt, amikor a The Verge megfinanszírozta a "kalandját". Így viszont lehetőségünk van tanulni abból, amit megélt és levonni a konzekvenciákat.

Pintér Robesz

Mára az egyik legfontosabb kérdés a mobil (tartalom)szolgáltatások piacára belépni szándékozó cégek számára, hogy vajon saját alkalmazással vagy inkább mobilra optimalizált weboldallal érhetnek-e el nagyobb sikert. Az Ipsos kutatócég Yahoo-nak végzett amerikai kutatása szerint tevékenységi területtől függ, hogy melyik lehet a jobb megoldás.

A kutatás feltárta, hogy alapvetően hét tevékenységi terület különböztethető meg, amire az okostelefonjukat használják az emberek: kapcsolattartás, navigáció, tájékozódás, ügyintézés, szórakozás, keresés, vásárlás. Az első négy terület esetében inkább az okostelefonon futó alkalmazásokat részesítik előnyben a kutatásban részt vevő 13-54 éves amerikai felhasználók. A másik három esetében pedig gyakrabban használják a böngészőt (eMarketer ábra):

Ugyanakkor az is érdekes, hogy a számítógéphez képest milyen eltéréseket találni. Itt nem az alkalmazások vagy böngésző viszonyát vizsgálták a kutatók, hanem ugyanezen hét tevékenységre az adott eszközön fordított napi átlagos idő arányait hasonlították össze. Azt látni, hogy mindkét esetben a kapcsolattartás a legfontosabb, viszont míg a mobillal eltöltött idő 38%-át teszi ki ez, addig PC-nél ez kevesebb, 32%. Viszont a számítógépen második szórakozás (zenehallgatás, játék, szórakoztató videók megnézése) a mobilon meglepő módon közel feleannyira fontos a rá szánt idő arányát figyelembe véve. A további tevékenységek a Yahoo ábrája alapján:

Mindent összevetve nincs tehát általánosan mindenkire érvényes recept, hogy hogyan érdemes az okostelefon felhasználókat megszólítani a szolgáltatásunkkal vagy tartalmunkkal.

Pintér Robesz

Mi jut eszükbe a magyar internetezőknek erről a jelről? Az NRC friss kutatása szerint a Facebook által meghonosított like-gombról a felnőtt netpolgárok 17 százaléka asszociál magára a közösségi oldalra, míg a lájkolási funkció 28 százalékuknak ugrik be. Érdekes tehát, hogy a többség agyában valami mást hív elő a kép – tipikusan a felfelé mutató hüvelykujj tradicionális jelentéseit: az okét és egyéb pozitív visszajelzéseket.

Jelentős különbség figyelhető meg ugyanakkor a fiatalok és az idősebbek asszociációiban. Míg a 18-29 évesek 70 százaléka említi a Facebook-like vonulat valamelyik elemét, addig a negyven felettieknek már kevesebb mint egynegyede; ők elsöprő többségben a kézjel hagyományos üzeneteire gondolnak, annak ellenére, hogy aktív internetezőként ők is rendszeresen találkozhatnak az ikonnal.

A korcsoportok közötti különbség a like-gomb használatában is megmutatkozik, bár az kijelenthető, hogy szinte mindenki él a lájkolás lehetőségével. A Facebook-használók közel 90 százaléka legalább egy alkalommal lájkolt valamit az elmúlt egy hónapban, tízből négyen pedig rendszeresen kattintanak, ha valami elnyeri a tetszésüket. A fiatalok aktívabbak, és a nők körében is több mint másfélszer annyi szorgos lájkolót találunk, mint a férfiak táborában. Így nem meglepő, hogy a két végletet a húszas éveikben járó hölgyek, illetve az ötven feletti férfiak jelentik: előbbiek 56, utóbbiaknak viszont csupán 19 százaléka használja rendszeresen a funkciót.

És hogy mit lájkolunk leggyakrabban a Facebookon? Ismerőseink rövid posztjai vezetik a listát, de alig maradnak el e mögött a fotók és a megosztott linkek; sőt a közösségi oldal látogatóinak fele a közelmúltban legalább egyszer lájkolta valamilyen cég, márka oldalát (illetve az oldalhoz kapcsolódó aktivitást), 30 százalékuk pedig mások által megosztott reklámra dobott egy „tetszik”-et. Persze az ilyen, a marketingesek orcájára elégedett mosolyt csaló lájkok relatíve ritkábbak, így havi lájk-adagunkban csekély súllyal szerepelnek.

A felmérés rávilágított arra is, hogy az igazi „lájker” a Facebook határain túl sem feledkezik meg a tetszésnyilvánítás kattintós módjáról. A júzerek 12 százaléka hírek, cikkek, blogposztok esetén is rendszeresen lájkol, de további 46 százalékukkal is elő-előfordul, hogy él a beágyazott like-gomb kínálta lehetőséggel.

Kurucz Imre

Ha elmúltál ötven, öreg vagy! – legalábbis a marketingesek szerint. Köztudott ugyanis, hogy a 18-49 évesek alkotják a „hirdetők számára fontos” célcsoportot, és az ennél idősebb – az összefoglaló néven „ötvenpluszosoknak” nevezett – szegmens sokkal kevésbé érdekes számukra. Pedig ötven felett is van élet, sőt van fogyasztás is; de még azt sem jelenthetjük ki kategorikusan, hogy ebben az életkorban már nem változtatható meg a fogyasztói magatartás, vagyis a marketingüzenetek nem fejtenek ki hatást. Az ellenérvet éppen az internethasználat szolgáltatja: bár az idősebbek körében az internetezők aránya valóban lényegesen alacsonyabb, mint a fiatalabb generációk esetében, azokra, akik ebben az életkorban belevágnak az internet használatába, mindenképpen úgy kell tekintenünk, mint akik nyitottak az új dolgokra.

Na de lássuk a számokat! Öregedő társadalmunk 35 százaléka, körülbelül 3,6 millió ember tartozik az ötven feletti korosztályba; az ötvenesek egyharmada, a 60 felettieknek pedig csupán 12 százaléka használja  a világhálót, ami valóban nagyon alacsony arány, különösen ha azt nézzük, hogy az ellenpólus, vagyis a 18-49 évesek körében 67, a 15-25 évesek körében pedig 83 százalékos az internetpenetráció.

Ám még így is több mint 700 ezer ötven feletti netpolgárról beszélhetünk, ami azért nem elhanyagolható tömeg: az összes felnőtt netező közel egyötödét teszi ki.

Ráadásul az ötvenpluszos netpolgárok szegmense sok tekintetben különleges. Míg ugyanis a tizen-, huszonévesek körében az az általános, ha valaki rendszeres használója az internetnek, és a digitálisan – ma még – írástudatlan szűk réteget a menthetetlen leszakadás veszélye fenyegeti; addig az ötven – és még inkább a hatvan – évnél idősebbek esetében az számít kuriózumnak, ha valaki igénybe veszi az online tartalmakat és szolgáltatásokat. Éppen ezért az ezüstgeneráció internetező szelete meglehetősen sajátos demográfiai profillal rendelkezik: tipikusan magasabb státuszú, 45 százalékban diplomásokból álló szegmens.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy azok az ötven felettiek, akik használják a világhálót, a fiatalokkal ellentétben nem az internettel együtt szocializálódtak, hanem munkájuk, érdeklődésük okán megtanulták egy egészen más környezet használatát, akkor nem nehéz levonni a következtetést, hogy az ötvenpluszos netpolgárok nem hogy nem egy „futottak még” kategóriát képeznek, hanem sokkal inkább egy, a világra és az újdonságokra nyitott, elit társaságot, amely hirdetési szempontból is komoly potenciállal bír.

Az ötven feletti férfiak 43 százaléka részben autodidakta módon sajátította el a számítógép kezelését, a saját erőből való tanulás ugyanakkor a hölgyek mindössze egyötödéről mondható el. Rájuk sokkal inkább jellemző az, hogy valamilyen tanfolyam keretében ismerkedtek meg a számítógéppel, de az is, hogy fiatalabb családtagjuk mutatta meg nekik az alapokat. A fiatalabbakkal való együtt-internetezés aztán a későbbiekben is jellemző: az unokával rendelkezők többsége szokott a gyermekkel közösen böngészni a világhálón, és ez az „együttműködés” mindkét fél számára előnyös lehet: a felnőtt kontrollálhatja a gyermek online időtöltését, miközben ő maga fortélyokat leshet el a weben jellemzően otthonosabban mozgó csemetéktől.

Az ötven feletti korosztály 80 százaléka egyébként jártasnak érzi magát az online tartalmak és szolgáltatások használatában, bizonytalannak tehát csak minden ötödik „ezüstróka” érzi magát böngészés közben. 40 százalékuknak ugyanakkor félelmeik is vannak a világhálóval kapcsolatban – elsősorban a személyes adataikkal való visszaélésektől félnek, másodsorban pedig attól, hogy valamilyen számítógépes vírus kárt okoz nekik.

A fiatalok és az idősek internethasználata természetesen jó néhány ponton eltér egymástól. Míg a fiatalok életében az internet a kapcsolattartásban játssza a legnagyobb szerepet, addig az idősebbek számára fontosabb az, hogy a világhálón gyorsan és könnyen tájékozódhatnak a világban zajló eseményekről. Jelentős szerep jut az internetnek az érdeklődési körükkel, hobbijaikkal kapcsolatos információszerzésben is; szórakozásra, játékra már mérsékeltebben használják, legkevésbé pedig az új ismeretségek, kapcsolatok kialakításában és az önkifejezésben fontos az idősebbek számára az internet.

A két generáció közötti különbségek természetesen a honlaplátogatási szokásokban is tettenérhetők. Az idősebbek körében például kifejezetten népszerűek a linkgyűjtő oldalak – a Startlapot 70 százalékuk látogatja –, a videomegosztókat viszont kevésbé preferálják, mint a fiatalok. Az ötven feletti férfiak az átlagosnál magasabb affinitást mutatnak a gazdasági témájú honlapok valamint a nyomtatott napilapok online változatai iránt – a nők körében ugyanakkor az egészségügyi portálok számítanak kifejezetten népszerűnek. A kedvelt szájtok között természetesen ott vannak a kifejezetten az idősebb netezőket megcélzó honlapok is: a legismertebb és egyben leglátogatottabb ezek közül az otvenentul.hu, amit az 50plusz.hu követ a sorban.

Köztudott, hogy az idősebb generáció jelentős részét a közösségi oldalak vonzották a világhálóra, így nem meglepő, hogy az ötven felettieket is szép számban megtaláljuk ezeken az oldalakon. Közel 90 százalékuk szokott valamilyen közösségi oldalt látogatni: az iwiw-et 74, a Facebookot 61 százalékuk használja – utóbbi természetesen ebben a szegmensben is dinamikusan növeli a tagságát.

Mivel az ezüstrókák életébe belecsöppent az internet, nyilvánvalóan érdekes kérdés, a világháló használata hogyan változtatott korábbi szokásaikon. Az adatok azt mutatják, hogy az online világban töltött idő leginkább az offline médiahasználatot befolyásolta – legalábbis a célcsoport szubjektív megítélése szerint. Az ötven feletti netpolgárok 16 százaléka tapasztalta azt, hogy amióta internetezik, lényegesen kevesebb időt tölt tévénézéssel, rádiót pedig 23 százalékuk hallgat sokkal kevesebbet. Az internethasználat az olvasásra is hatással van: 17 százalékuk sokkal ritkábban vesz könyvet a kezébe, mint korábban; barátaira ezzel szemben csak 5 százalék szán lényegesen kevesebb időt az internetezés miatt.

És hogy mennyire része lett az ötven feletti netpolgárok életének is a világháló, azt jól mutatja, hogy többségük úgy gondolja, az internet megszűnése igen komoly változásokat idézne elő az életében. 38 százalékuk gyökeres, 32 százalékuk pedig nagyobb változásnak érezné, ha nem tölthetne többé ideje egy részét az online világban, és csupán 5 százalék gondolja azt, hogy élete ebben az esetben is a megszokott mederben folyna tovább.

Kurucz Imre

(Az adatok forrása az 50 évnél idősebb internetezőket vizsgáló VMR.silver kutatás, amelyet az NRC végzett 2011 elején, 3000 fős reprezentatív mintán.)