Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

15 éves az ITTK

2013. január 28-án lesz 15 éves a BME-n működő kutatóintézet, az Információs Társadalom- és Trendkutató Központ (ITTK). Az első 10 évében én is aktívan részt vettem, de az utóbbi 5 évben sem veszítettük szem elől egymást. Nosztalgikus visszaemlékezés következik, születésnapi köszöntő gyanánt, avagy emlékezzünk együtt a magyar információs társadalom eme fontos intézményére.

1996-ban, a szociálpszichológia szigorlatomon ismerkedtem meg Dessewffy Tiborral, aki akkor még engem nem tanított, viszont a vizsga után megkért, hogy írjak már egy cikket az új lapjába, az Imago harmadik számába a karaoke jelenségről (harmadéves egyetemistaként ez akkor számomra óriási megtiszteltetés és egyben lehetőség is volt). A lap ugyan a második szám után megszűnt és az elkészült tanulmány sohasem jelent meg, viszont felmerült, hogy az anyagból cikket lehetne írni a Magyar Narancsba. Ennek apropóján látott napvilágot életem eddigi egyetlen MaNcsos cikke (igaz, nem a karaoke témában) 1997. május 1-én a Torgyán Józseffel a címlapján megjelent lapban. Ekkortól kezdtem el rendszeresen olvasni a lapot.

1997 őszén egy nagyon érdekes cikk jelent meg a Magyar Narancsban, ami a maláj információs társadalomról szólt és bizonyos Z. Karvalics László (ZKL) írta. A cikkben találtam 1-2 olyan pontot, ami szerintem pontatlan volt és mivel szerencsére a szerző neve alatt szerepelt az e-mail címe, levelezni kezdtünk. A cikk szerzőjéről hamar kiderült, hogy a BME oktatója, de egyáltalán nem úgy bánt velem, mint egy kotnyeles hallgatóval, jót leveleztünk és közben azt is megírta, hogy éppen egy tudományos kutatóintézetet gründol, ha van kedvem, akkor menjek el az alakuló eseményre.

1998. január 28-án éppen a Déli Krónikát hallgattam a Kossuth Rádióban, amikor arra lettem figyelmes, hogy beszámolnak egy bizonyos Információs Társadalom- és Trendkutató Központ megalakulásáról a BME-n. Azóta is bánom, hogy nem lehettem ott személyesen az első nyilvános eseményen... Szemrehányó levelemre teljesen normális hangú levél érkezett, amiben személyes találkozásra invitált az Intézet igazgatója, Z. Karvalics László, akit saját leírása alapján onnan tudtam megismerni, hogy úgy nézett ki, mint Petőfi. A Mi a Jövő című információs társadalom stratégiai szöveggyűjtemény bemutatóján találkoztunk, 1998 februárjában. Arról beszélt a találkozásunkkor, hogy rengeteg mindennel foglalkozik (saját bevallása szerint sok kisebb-nagyobb hátizsákot cipel magával) de ebből nagyon szívesen adna át másnak, így nekem is. Ezt halálosan komolyan gondolta. ZKL formátumára jellemző, hogy amikor 1998 tavaszán kiderült, hogy Socrates ösztöndíjjal (az ERASMUS diákcsere program elődje) esetleg Finnországba mehetek egy szemeszterre tanulni, akkor azt javasolta, hogy írjak belőle (egész pontosan a finn információs társadalomról) könyvet. Persze, persze, könyvet... - gondoltam, mi mást is írhatna egy egyetemi hallgató pár hónapos tanulmányai után. Végül neki lett igaza, a Finnországról szóló könyv 1999 végén jelent meg és azt osztogatta a Nokia karácsonyi ajándékként.

1998-as megalakulásakor az ITTK-nak alig volt pénze (emlékeim szerint összesen pár millió forint kezdőtőkét kapott az Oktatási Minisztériumtól és az Unesco-tól), ezért először csak papíron létezett, hónapokkal később is csupán egyetlen alkalmazottja volt, Pálfai Marci, mint titkár. Viszont iszonyatosan sok tervünk volt és az ősleves állapotú ITTK környékén tucatjával voltak az olyan ifjú titánok, mint jómagam. Ekkor született meg a máig legendás ITTK-s bábelőadás, amelyet az Internet Galaxison (a korszak egyik legnagyobb internettel foglalkozó kiállításán-konferenciáján) mutatott be a társaság. Sajnos az előadásról készült felvétel egyetlen CD-s példánya megrongálódott, így nem lehet újra megnézni.

Az ITTK formálisan 1999 őszén kezdte meg működését, amikor az EU kitalálta, hogy ki kell alakítani egy információs társadalom kutatással foglalkozó hálózatot, amelynek tagjai a terület fejlődéséről egységes szerkezetben jelentenek. Számomra óriási - és igen kellemes - meglepetés volt, hogy a piackutató cégek ellenében végül az ITTK nyerte el Magyarországon a jogot, hogy ezeket az adatokat gyűjthesse és rendszeresen jelenthessen a helyzet alakulásáról. Azt hiszem ZKL-t leszámítva mindannyian kishitűek voltunk, ő volt az, aki, mint oly sokszor később is mert nagyobbat álmodni és vitte előre az ITTK-t fáradhatatlan lendületével. Elmondhatom, hogy 2-3 ember helyett dolgozott éveken át, iszonyatos energiával, munkabírással, jókedvvel, humorral és humánummal.

1999-ben befejeztem az egyetemet és elkezdtem a doktorit, ezzel párhuzamosan már nyáron elkezdtem dolgozni az ITTK-ban is. Eleinte csak az Infinit Hírlevelet csináltuk Eckert Bálinttal, a hírlevél főszerkesztőjével közösen, de aztán ősszel beindultak a projektek is. Az ITTK ugyanis el kellett, hogy tartsa magát, alapító okiratában kikötötték, hogy oktatási tevékenységet nem folytathat, igy nem volt lehetséges, hogy valamelyik tanszék oldalvizén erősödjön meg. Rendszeres állami vagy egyetemi appanázst, illetve szponzori támogatást sem kaptunk (meglepő lehet, de például a Matáv, a korszak akkori fejőstehene sosem volt az ITTK jelentős megrendelője). Ekkoriban az egyik legnagyobb elismerés az volt, amikor visszahallottuk, hogy az Accenture és más tanácsadó cégek is haragszanak ránk, mert rontjuk a tanácsadó bizniszüket. Ekkor már tudtuk, hogy jó nyomon járunk.

Az ITTK szakértelméhez hamar hozzátartozott az információs társadalom stratégiák előkészítése és megírása. Nem köztudott, de például ITTK-sok írták a Széchenyi Terv információs társadalom és gazdaságfejlesztési programját, a NITS (Nemzeti Információs Társadalom Stratégia) egyes részeit, a MITS (Magyar Információs Társadalom Stratégia) szinte egészét, illetve több e-kormányzati szakanyagot. Az már más lapra tartozik, hogy ezeket szinte egyetlen esetben sem hajtották végre (akit bővebben érdekel ez a téma, az információs társadalom fejlesztésének témájából írtam a doktorimat 2004-ben).

Az ITTK-hoz a jó hangulatú társaságon túl hozzátartozott az információs társadalommal kapcsolatos szakmai közélet, orgánumok megszervezése. Így jött létre az Infinit Hírlevélen túl a Szakmai Klubok havi rendezvénysorozata, az Információs Társadalom negyedéves tudományos folyóirat, az információs társadalom oktatásával foglalkozó ITOK hálózat országszerte, illetve több könyvsorozat, amelyből például az ötödik születésnapra külön polcot kapott az Intézet a Szabó Ervin Könyvtárban.

Az ITTK ugyanakkor jelenti az Isteni Tízesek Torna Klubot is (szintén ITTK), ahol ITTK-sok és barátok rúgták a bőrt minden héten - sőt, a múlt idő itt nem indokolt, a heti keddi focizás ma is létezik. De híresek voltak az ITTK tavaszi és nyári intézeti kirándulásai, ahol bejártuk nem csak Magyarországot, hanem a környező országokba is eljutottunk, így építettünk szakmai kapcsolatot Brünnben, Prágában, Kolozsváron, Bécsben és Salzburgban is közösen.

Külön bekezdést érdemelnek a konferenciák. Már 1998-ban, az első ITTK-s eseményen a Szkéné színházban arról folyt a disputa, hogy drága-e az internet (az Internetto híres-hírhedt Fehér Könyvét vitattuk meg) - akkoriban mindenki a Matávról és a drága internet előfizetésekről beszélt. Emlékszem 2001-ben pedig az első ITTK Információs Társadalom Szakmai Napokra még úgy is több mint százan jöttek el, hogy reggel leszakadt a hó és megbénult a város. Többet nem rendeztünk decemberben konferenciát...

Végül muszáj szót ejteni az alapkutatásokról is, így elsősorban a World Internet Projectről, amit a Tárkival majd át ITHAKA-val közösen csinált az ITTK. Ennek elindulásában elévülhetetlen érdemei vannak a Netidők műsorának is, amely „összehozta” a kutatás amerikai alapítóját és az ITTK vezetőjét.

15 év persze nem fér bele egyetlen blogposztba, az induláson és a kezdeti éveken túl számos dolog történt még, ezek azonban sokkal jobban dokumentáltak az ITTK éves jelentései révén, az utóbbi pár évre pedig mindig könnyebb visszaemlékezni.

Isten éltessen sokáig ITTK! Isten éltessen minden egykori, jelenlegi és leendő ITTK-st!

Pintér Robesz

0 Tovább

A Facebook erősíti a társadalmat

A Facebook egyre fontosabb szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolattartásban. Nem csak a közvetlen, közeli barátok és rokonok (ún. erős kötések), hanem a távolabbi ismerősök (ún. gyenge kötések) esetében is átalakul a kétoldalú kommunikáció. A változás különösen a fiataloknál drámai, akik ebben a közegben szocializálódnak, ezt tekintik természetesnek, így például az olyan, korábban általános eszközöket sem használják vagy másképpen, mint az e-mail. De az idősebbek, mint amilyen például ebben az esetben én is vagyok - a magam 37 évével - sem képeznek kivételt a változások alól.

A Facebook fokozatos térnyerésére a kétoldalú kommunikációban egy furcsa dolog hívta fel a figyelmemet pár napja. Kedden születésnapom volt, ami egy „köszöntés cunamit” indított el a Facebook-on. Legalább két tucat ismerősöm köszöntött fel az oldalon. Közben csupán egyetlen telefonhívást, egyetlen e-mailt és egyetlen sms-t kaptam ugyanezen okból. Persze tudom, hogy a Facebook figyelmeztet előre a szülinapokra, ami erősíti ezt a hatást, de ami érdekes, hogy a változást - lévén születésnap csak egyszer van egy évben - évről-évre nyomon lehet követni. Tavaly sokkal kevesebben köszöntöttek fel Facebook-on keresztül, két évvel ezelőtt pedig még inkább ritkaságszámba ment a dolog. Míg az sms, a telefonhívás vagy az e-mail gyakoribb volt ugyan, mint most, de ugyanakkor messze kevesebben köszöntöttek fel összességében bármelyik korábbi évben és azok is inkább a közeli rokonok és barátok közül kerültek ki.

Vagyis a Facebook mind számosságában, mind összetételében megváltoztatta a felköszöntők körét, miközben annak jellegét is átalakította. Azon túl, hogy ez nyilván rossz hír a telefontársaságoknak vagy a „felköszöntő iparban” dolgozó egyéb cégeknek, nagyon érdekes változásokra mutat rá a személyközi kommunikációban:

1. Az egyik, hogy az emberek többet és tágabb körben kommunikálnak egymással, mint korábban, ami erősíti az erős és a gyenge kötéseket egyaránt.

2. A születésnapi kommunikáció erősíti a kölcsönös, kétoldalú kommunikációt, mind az erős kötések, mind a gyenge kötések, de különösen az utóbbiak körében. Akit felköszöntenek, az hajlamos visszaköszönteni, illetve egy részüknek szokásává válhat mások megköszöntése, tehát a jelenség terjed. (Ez állhat szerintem a mögött, hogy egyre többen köszöntenek fel a Facebook-on évről-évre).

3. Mindez növeli a társadalmi tőkét, az emberek kölcsönösen megerősítik egymást abban, hogy fontosak egymásnak, gondolnak a másikra. Ugyanakkor ez ápolja a kommunikációs csatornát is, így az rendelkezésre áll, ha más okból van szükség a kapcsolatfelvételre.

4. Lényegében - ez elsőre meglepő lehet - mindez jót tesz a társadalomnak. Az emberek közötti kommunikációs kötelékek sűrűbb szövésűek lesznek. Ezek a rendszeresen ápolt kétoldalú kapcsolatok pedig bármilyen helyzetben hasznosak lehetnek (munkakereséstől kezdve, tanácsok kérésén át, az egyszerű információcseréig).

5. A Facebook tehát erősebbé teszi a társadalmat, mert növeli az interkonnektivitást (a kölcsönös összekapcsoltságot). Nem tudom, hogy a Facebook tisztában van-e ezzel, de a születésnapokra való emlékeztetés csak megsokszorozza ezt a hatást.

Persze a fentebbiek csak hipotézisek, amelyeket jó volna bővebb kutatásokkal megvizsgálni. Ugyanakkor az ismerősök visszajelzéseiből úgy tűnik, hogy a születésnapi kommunikációk megerősödése esetében általánosabb jelenségről van szó, de egyetlen megfigyelés biztosan nem elég.

Pintér Robesz

7 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek