Netidők Blogtársaság

Az elkövetkezendő néhány alkalommal az Infoszótárban azzal foglalkozom, hogy az internet biztosította technológiai környezet milyen kommunikációs stratégiák kialakítására készteti a felhasználót, az információs társadalom polgárát. Ezek között áttekintem a keresési stratégiát, a figyelemfelkeltő és érvényesülési stratégiát, az olvasási-írási stratégiát, a társalgási stratégiát és a forráskezelési stratégiát.

A nyelvnek mindig is volt adatrögzítő, adatmegőrző funkciója, amely a nyelv társas, normatív jellegéből fakadóan az emberi társadalmakban hamar átvette a tudásmegőrző funkciót. Tehát hamar kialakult az emberiség történetében, hogy a társaság, a csoport szempontjából fontos ismereteket nyelvi, sőt írásos formában (is) rögzítjük, azaz a nyelvvel már szinte automatikusan összekapcsolódik a tudás, a memória, ha valamit fel akarunk idézni, megkeressük hozzá a megfelelő kifejezéseket. A hagyományos, íráson, sőt nyomtatott íráson alapuló kultúrában az évszázadok során rengeteg tudás halmozódott fel és őrződött meg nyomtatott könyvekben. Ki is alakult az ehhez kapcsolódó információkereső funkció, az iskolában megtanuljuk, milyen könyvekben milyen információt és hogyan találunk meg, emellett a leghagyományosabb információkereső funkció a memóriánkhoz kapcsolódik. Vagyis hogy amit memorizálunk, azt az információt viszonylag hamar megtaláljuk. Kicsit régebben, tehát mondjuk az én kisiskolás koromban, kb. 35 éve úgy mondtuk, ha valamit kívülről megtanultunk, hogy könyv nélkül tudjuk.

Az internet viszont alapvető változást hozott az információrögzítésben, a nyelvben. Az internet a szinte végtelen mennyiségű információrögzítő technológiája, és a nagy tömegek által elég könnyen elérhető volta miatt a mai világ egyik első számú tudástárává nőtte magát ki. Ráadásul az a nyelv, ami az interneten használatos, ami a tudást kódolja, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyekkel a nyomtatott írás kevésbé vagy egyáltalán nem, ilyen például a multimediális jelleg, a hipertextualitás, az írott-beszélt jelleg, a szimbolikusság. Tehát az internetkorszakban a felhasználó azzal szembesül, hogy egy új, elektronikus, hálózati médián, az interneten, azon belül is leginkább a world wide weben hatalmas mennyiségű tudást, a hagyományoshoz képest – részben – eltérő nyelvi formában érhet el.

Ezért kell új, az internet, a world wide web sajátosságaihoz alkalmazkodó keresési stratégiákat kialakítani. Ebben a közegben, amelyben a tudás minden eddiginél nagyobb tömegben, és a hagyományos strukturáltság, rendszerezettség nélkül halmozódik fel, minden eddiginél nagyobb hangsúly kerül az információkeresésben a releváns információk felkutatására. Ez azt jelenti, hogy a webes keresés során az általunk lényegesnek, kulcsjelentőségűnek tartott új, a céljainknak megfelelő információkra koncentrálunk, a relevanciát keressük. Ezért rohanunk a neten információkeresés során, ezért használunk keresőalkalmazásokat, sőt ezért használunk olyan keresőalkalmazást, amely a többihez képest relevánsabb találatot ad, és ráadásul strukturálja is a találatokat. Ez a helyzet magyarázza azt is, hogy az információ-előállításnál alapvetően fontos a címkézés, hisz a felhasználók egy nagyobb információhalmazból a címkék, a metainformációk alapján tájékozódnak.

A mai interneten tehát a fenti összefüggések miatt a felhasználó szinte ki van szolgáltatva a keresőalkalmazások relevanciaszintjének, vagyis lassan eljutunk oda, hogy az lesz releváns, lényeges információ, amit a keresők és a webes technológiák is annak tartanak, és nem feltétlenül az, amiről megtanultuk, hogy fontos.

Bódi Zoltán

Mára az egyik legfontosabb kérdés a mobil (tartalom)szolgáltatások piacára belépni szándékozó cégek számára, hogy vajon saját alkalmazással vagy inkább mobilra optimalizált weboldallal érhetnek-e el nagyobb sikert. Az Ipsos kutatócég Yahoo-nak végzett amerikai kutatása szerint tevékenységi területtől függ, hogy melyik lehet a jobb megoldás.

A kutatás feltárta, hogy alapvetően hét tevékenységi terület különböztethető meg, amire az okostelefonjukat használják az emberek: kapcsolattartás, navigáció, tájékozódás, ügyintézés, szórakozás, keresés, vásárlás. Az első négy terület esetében inkább az okostelefonon futó alkalmazásokat részesítik előnyben a kutatásban részt vevő 13-54 éves amerikai felhasználók. A másik három esetében pedig gyakrabban használják a böngészőt (eMarketer ábra):

Ugyanakkor az is érdekes, hogy a számítógéphez képest milyen eltéréseket találni. Itt nem az alkalmazások vagy böngésző viszonyát vizsgálták a kutatók, hanem ugyanezen hét tevékenységre az adott eszközön fordított napi átlagos idő arányait hasonlították össze. Azt látni, hogy mindkét esetben a kapcsolattartás a legfontosabb, viszont míg a mobillal eltöltött idő 38%-át teszi ki ez, addig PC-nél ez kevesebb, 32%. Viszont a számítógépen második szórakozás (zenehallgatás, játék, szórakoztató videók megnézése) a mobilon meglepő módon közel feleannyira fontos a rá szánt idő arányát figyelembe véve. A további tevékenységek a Yahoo ábrája alapján:

Mindent összevetve nincs tehát általánosan mindenkire érvényes recept, hogy hogyan érdemes az okostelefon felhasználókat megszólítani a szolgáltatásunkkal vagy tartalmunkkal.

Pintér Robesz

Az internetes írásbeliség nem csak az írott beszélt nyelvből áll, hiszen a neten úgy egyszerűsítünk írásbeliségünkön, ahogy a kreativitásunk, a billentyűzet és a beszédhelyzet engedi. A webes írásbeliségben a billentyűzeten elérhető karakterkészletet alkalmazzuk olyan kombinációkban, ahogy tudjuk. Minden bizonnyal kialakult ez korábban is, a weben kívüli műfajokban is, csak a személyesség miatt nehezen lehetett kutatni. Például a hagyományosan, papíron zajló levelezést nagyon nehezen lehetett tudományosan kutatni, mert senki sem mutatta meg szívesen a nyelvészeknek a magán levelezését.

A webes írásbeliség változásának a lényege, hogy új, a helyesírásban, az íráshagyományunkban eddig szokatlan jeleket alkalmazunk. Ezeknek a jeleknek a forrása egyrészt az informatikára és a nyelvhasználatra általában jellemző angol, amerikai angol írásbeli divat, másrészt a mindenkori nyelvhasználó kreativitása.

Az internetes írásbeliség új szimbólumai több csoportba sorolhatók: az egyik eljárás lényege, hogy maga az íráskép is jelentést hordoz. Nem mindegy, hogy valamit csupa nagybetűvel, vagy végig egybeírva jelenítünk meg. Ez régi, bevett formája a jelentésátadásnak, amelyet eddig elsősorban az irodalomban használtunk, ám a web bizonyos műfajainak köszönhetően ez köznapi használatba került.

A másik eljárás, amikor hangjelölésre eddig még nem használatos, ám a billentyűzeten elérhető karaktereket alkalmazunk, elsősorban hangzásuk, illetve vizualitásuk alapján. Itt sok jel van, például a meg igekötő helyetti + jel, a -hat- hangsor (nem számnév!) helyetti 6-os számjegy, vagy a -két- hangsor helyetti 2-es szám, esetleg az -egy- hangsor helyetti 1-es szám (6ás, 2ség, m1ek).

Megjelentek olyan szimbólumok is a webes írásbeliségben, amelyek komplex jelentést hordoznak vizualitásuk, látványuk alapján. Ide tartozik a jól ismert mosolyszimbólum (smiley) vagy a @ jel.

Mindezek megerősítik írásbeliségünk szimbolikus jellegét, hisz folytonosan új írásbeli szimbólumokat alakítunk ki és alkalmazunk. Ennek oka az írás gyorsítása, a jelentésárnyalatok komplexebb, jobb átadása, illetve a stílusárnyalatok gazdagítása. Mindezek miatt az internetes írásbeliség az írott beszélt jellege mellett egy új elemet, a szimbolikusságot hozta írásgyakorlatunkba.

Bódi Zoltán

Pár hónapja szerepelt blogunkban a Svédországban élő régi cimboránk, Matolcsi Ferkó, akiről akkor megírtam, hogy különleges csodabogár, hiszen színész és informatikus egy személyben. Ezúttal egy szépséges nevű szoftverre hívta fel a figyelmemet, amelyet nap mint nap használ és igencsak lelkesedik érte. Megkértem, hogy írjon egy kis ajánlót, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a Waze programmal.

Szilágyi Árpád

Waze-essünk együtt, avagy a Szabó család a forgalomban?

Nosztalgiázva gondolok vissza a 14.4 kb/sec sebességű „Pocket-Modem” korszakra, ami csak picivel volt gyorsabb, mint a fax és horribilis telefonszámlát generáltam vele, mert a RealPlayer 0.000.1 beta verziójával hallgattam a Petőfi Rádiót vagy a Kossuthon a Szabó családot 15 éve. Azt már nem is emlegetem, milyen a floppyn hazahordott rádióadás vagy a BBS hangos levél.

De „ugorgyunk” mint Pósalaky bácsi az időben, amikor már élőben hallgatom mobiltelefonon 2009-ben Uppsalában autózva a Ki nyer ma? adását vagy ne adj Isten a Netidőket netán az Útinform beszól, hogy a sünök kint vannak Kiskunmajsán a posta előtt vagy torlódás van a rakparton. :-)

Egyszer az autóban hallgatott Netidők adásában hangzott el egy számomra szinte értelmetlen mondat pár évvel ezelőtt: „A közösségi oldalaké a jövő.” Aha… engedve a magyar szkepticizmusomnak, arra gondoltam, hogy megint valami lufi, ami hamar kipukkan. De nem!

A Netidők stábjára mondhatnám: „És tudja és tudja és tudja!”

Bejött: a Facebook tarol, kialakulóban a Google+ és a Messenger is feszegeti a közösségi pofonos ládát, mert az ember ha netfüggő is, társas lény.

Tiszta véletlenül bukkantam a Waze (ne vigyorogj, Véz-nek ejtsd) ingyenes alkalmazásra, ami egy zseniális ötletre épül. Röviden közösségi autózásnak mondhatnánk. Egy ingyenesen letölthető okostelefon-alkalmazás, ami Nokián, iPhone-on és Androidon is mükszik. Kell hozzá egy csipet adatforgalom, okos telefon GPS vevővel és egy csepp kütyümánia. Telepítés után ingyenes regisztráció, becenév választás, egy pár „Next” és már navigálhatunk is. Grátisz. :-) Turn bály turn akár magyar hangutasításokkal is. Eddig semmiben nem különbözik egy hagyományos jogtiszta!/méregdrága pénzért frissíthető navigációs programtól. De itt jön a csavar.

 

Aktív részese lehetsz a közösségi közlekedésnek, csoporthoz tartozhatsz (nem vagy egyedül), és valós időben jelentheted a rendőrségi ellenőrzést, torlódást, „útépítést” és megannyi mást, amiről a többi Waze felhasználó a közvetlen környezetedben azonnal értesül. Elvileg ezeket a jelentéseket figyelembe veszi a tervezés közben a program. Ha beállt a (Szilágyi) Árpád-híd környéke, nem visz arra. Természetesen eleve van alternatív útvonal és a Waze azt ígéri, hogy könnyen tanul. Vannak térkép-kedvencek, aranyos, hogy mint friss felhasználó, cumis ikonod van, de pár száz vagy ezer km megtétele után te lehetsz az utak királya! Azt remélem, hogy nem kell ecseteljem, hogy megbökhetjük az ismerősöket, csoporttársakat és 10km/h alatt még nyilvánosan cseveghetünk is (bizonyos sebesség fölött ránk szól, hogy a vezetésre figyelj!) vagy hozzászólhatunk a torlódási jelentéshez, hogy már lazább a dugó mert közösségi vezetésről csicseregnek a twitterek is.

Tizenéves koromban a kéziváltós, pedálos Simpson volt Talma csúcsgépe, minap vettem meg a kilencedik 2 Terrás zsebben merevedő lemezem…, 11 éve kitaláltam a StreetView elvét, de nem írtam belőle diplomadolgozatot, mert lehurrogtak, hogy hülye vagy, a billentyű kesztyűt már meg sem említem vagy az elektromágneses tűzhelyet vagy az intelligens utcalámpa ötletem, ami forgalmat is figyel vagy a hegyekben eltévedt vándor héliumos GPS segélykérő kolbászát…Mi jöhet még? Nincs új a nap alatt - mondják. Pedig van! Rengeteg újdonság van. Minden nap csak vannak, akik komolyan veszik: „Csináljuk meg!”

A Waze megér egy misét. Ki lehet próbálni és mivel Facebook-függőség van, Waze és Netidők-függő lettem. Nekem nagyon bejött, bár nem árt, ha van egy papírtérkép, mert addig okos a telefon, amíg az aksi bírja waze :-).

Matolcsi Ferkó

A mai internetes írásbeliség jelenségei közé tartozik az az eljárás, amikor az írott szöveg betűit számokkal és más ASCII karakterekkel helyettesítik. Ez az eljárás egyelőre leginkább az angol írott szövegekben, cset, messenger párbeszédekben, esetleg e-mailekben fordul elő, magyar változattal még nem találkoztam, illetve magánjellegű szövegekben fordulhat elő, amiről nincs nyilvánosan hozzáférhető nyelvi adat.

Maga a leet szó leetspeakben írva így fest: 1337. A szó egyébként az angol elite szóalak elvonásával jött létre követve az élőszó hangzását.

És egy komplett angol mondat leetspeakben:
1 ju57 n33d 4 |177|3 4nd 1 c4n p4y y0u b4ck 0n m0nd4y, 1 pr0m153.

A hagyományos átírása:
I just need a little and I can pay you back on Monday, I promise.

A mai írásbeliségünk szimbolikus jelenség, hiszen (ha leegyszerűsítjük az értelmezést, akkor) könnyen beláthatjuk, hogy az írásnak az a lényege, hogy a beszédhangokat vizuális jelekkel, azaz betűkkel fejezzük ki. Az egyes hangok és betűjelük közötti kapcsolat hagyományos, közmegegyezésen alapul, tehát szimbólum. Az írásrendszereknek a változásuk során jellemzően erősödik a szimbolikus jellege, hisz a kezdeti írásrendszerek inkább hasonlóságon alapuló, azaz ikonikus jelekből alakultak ki, például az ősi kínai írásjelekben és az ősi egyiptomi hieroglifákban is föl lehet fedezni az ikonikus jelleget. A mai latin betűs írás viszont szimbolikus.

A leet pedig egy olyan írásmód, amelyik alkalmazkodva a modern írásbeliséghez, merőben szimbolikus. A szimbolikusság egyik jellemzője, hogy az értelmezés alapja a közmegállapodás, ám egy szimbólumrendszer csak azoknak a személyeknek lesz értelmezhető, amelyek be vannak vonva ebbe a közmegállapodásba, be vannak avatva a szabályokba. Az írásbeliséget az iskolában tanuljuk meg, azaz a tanító avat be minket az írásbeliség szabályrendszerébe.

A leet esetében a mögöttes szabályrendszer egyáltalán nem általános, sok az esetlegesség, és sok a kreatív jellemző, a csoportos szerveződés. Tehát kijelenthetjük, hogy a leetspeak egyes közösségek netes szerveződésének sajátos szimbólumszabályokon alapuló írásbelisége, amely nagy változatosságot mutat, és a hagyományos írásbeliséghez képest lényegesen nagyobb ebben a rendszerben az esetlegesség.

Fölmerül, hogy egy ilyen következetlen, sok változatban élő írásrendszerre miért van szükség, hisz ez az írásmód nem tud megfelelni az írás legalapvetőbb elvárásának: nehezen és pontatlanul értelmezhető. A magyarázat ennek az írásmódnak az eredetében található meg. A leetspeak eredetileg egyes hackercsoportok, illetve illegális tevékenységet űző, internetes közösségek által kifejlesztett írásmód volt, amelynek az volt a célja, hogy ezeket a lényegében kriptográfiai szövegeket a keresők, a tartalomszűrők ne találják meg, és más illetéktelenek ne értsék meg. A leetspeak már elterjedt a mai – főként amerikai fiatal – felhasználók körében is, és arra használják, hogy az internetes kommunikációjukban eltitkolják a rejtegetni való információikat.

|\|3|

Bódi Zoltán