Egy hónapja nyüstölöm a Samsung okosóráját, a Galaxy Gear-t. Annyiért, amennyibe kerül - 100 ezer forint - biztosan nem kéne, de most, hogy vissza kell adnom, mégis fáj érte a szívem. Pedig a lépésszámláláson kívül semmi értelmesre nem tudtam használni - annak ellenére, hogy nagyon igyekeztem.
Hogy megválaszoljam az első és legfontosabb kérdést, amit a legtöbben feltettek az okosórával kapcsolatban az elmúlt hetekben: igen, lehet vele telefonálni. De csak akkor, ha a telefon a közelben van, mert a hívás azon megy keresztül, viszont kihangosítva, az órával beszélhetünk, szóval megvan a Kitt feeling. Hívást indítani és fogadni is lehet rajta, tiszta sci-fi.
További, ennél praktikusabb dolgokat is tud a szerkezet, kis füttyögés kíséretében megjeleníti például a naptárba beírt dolgokat, amiket 5 percre el is lehet altatni. Ezen kívül kiírja az érkezett SMS-ek szövegét, de válaszolni legfeljebb úgy lehet rájuk, ha elmondjuk a válaszüzenetet, vagy az előre rögzített néhány sztenderd üzenet közül választunk ki egyet. A hangfelismeréses üzenetküldés nekem nem jött be, a géphangú néni úgy beszélt a telefonból, ahogy azt az 1980-as években elképzelték a robotokról, viszont magyarul nem tudott ("I didn't catch that." - mondta gépies angolsággal ékes magyarsággal elmondott próba üzenetemre).
Ki kell ábrándítanom azokat, akik azt hiszik, hogy az okosóra kiváltja az okostelefont: telefon nélkül ez az óra nem igazan használható, nincs például benne saját wifi, GPS, nem lehet vele gépelni, vagy akár interneten böngészni... Ahhoz, hogy értelmesen használni lehessen, először is össze kell párosítani a megfelelő telefonnal. Ehhez NFC-t használ, ami meglepő módon nem az órában, hanem a hozzá adott, töltéshez használható, rácsatolható "kabátban" található. A párosítás után a két eszköz már Bluetooth-on kommunikál, amihez nem kell a külön "kabát", így akár több méterre is távolodhatunk a telefontól az órával használat közben.
Az óra vezérlése a be-kikapcsoló gombot leszámítva megfelelő irányú "húzásokkal" történik, például a kamera megnyitásához a nyitó képernyőt kell felülről lefelé húzni, a bezárásához fordítva kell eljárni. A képernyők (menüpontok) között balra-jobbra húzással válthatunk. Meglepően jó fotókat csinál egyébként az óra, főleg kültéri, normális fényviszonyok mellett, amiket azonnal szinkronizál is a telefonnal és a Google retusálja is a képeket. Rövid videókat, vagy hangos fényképeket (felvétel után még 9 másodpercig veszi a hangot) is lehet vele csinálni. Szóval a 007-es vonal is erős.
De nem csak üzenetek vagy naptárbejegyzések olvasására, telefonálásra és fényképezésre alkalmas az eszköz, vannak rá speciális alkalmazások is, amiket a Google Playből lehet először a telefonon letölteni, majd azok automatikusan felmásolódnak az órára és használatba lehet venni őket. Ilyen alkalmazások például az Evernote, a Zite, a Banjo, a Runtastic Pro, a CamDictionary, a Vivino, vagy a Tweet Quickview. Az Evernote például megjeleníti az utolsó három jegyzet legelejét, de lehet fényképes vagy hangjegyzetet készíteni vele - kérdés persze, hogy mi szükség erre, ha a telefon amúgy is kéznél van. A Zite cikkajánló és olvasó alkalmazás, amihez kell a telefon internet kapcsolata - a cikkek leadjét elolvasva eldönthetjük mit nyissunk meg a telefonon - szóval az órán nem igazán tudunk olvasni. A többi alkalmazás is korlátozott funkcionalitással bír, mert nem az órára, hanem telefonra találták ki őket - csupán két kivétellel találkoztam: a Vivino az óra kameráját használva boroscímkéket képes beolvasni és megkeresni azokat egy adabázisban - kocka gourmet-k előnyben. A másik a Runtastic Pro, ami, ha megtalálható a telefonon (idehaza 1100 forintba kerül az app), akkor futás közben az órán kijelzi a fontosabb információkat - viszont ehhez magunkkal kell vinni a telefont, mert az órában nincs GPS. Visszajutottunk tehát megint a telefonhoz.
A "third party" alkalmazásokon túl saját Médiavezérlő is van a Gearben, ami elindítja vagy leállítja a telefonon a zenék lejátszását. Ez valószínűleg kényelmes lett volna, ha nem iPod-on hallgatnék zenét évek óta, így nem használtam ki (tudom, hogy az mp3 lejátszók már kimentek a divatból, én viszont valamiért így maradtam).
A pontos időn és a lépésszámlálón kívül egyetlen dolog van még, amire kiválóan használható a Gear: a felvágási faktor egyelőre még óriási (mondhatni órási - bocs, ezt nem bírtam kihagyni). Az első napon, amikor használni kezdtem, az étteremben a pincér megkérdezte hogy milyen (azt hittem először, hogy az elfogyasztott ebédre gondolt, komolyan). Szinte mindenkit érdekelt a környezetemben, hogy mi ez, mit tud... rengeteg profilképet csináltam ilyen érdeklődő emberekről, hogy megmutassam milyen ügyes kamerája van az órának. Már szinte ezért megérte kipróbálni a Geart.
Ami viszont zavaró volt, hogy sokszor nem mutatta az időt, amikor meg szerettem volna nézni, mert nem érzékelte, hogy magam felé fordítottam a kijelzőt, ami alapból ki van kapcsolva, csak akkor mutat valamit, ha azt hiszi, hogy nézik. Viszont sokszor bekapcsolt, amikor pedig nem kellett volna neki, így feleslegesen merítve az elemet. Egyszer futás közben még fotózott is magától, pedig hozzá sem nyúltam - na ez igazán bosszantó volt (íme, egy igazi első világbéli probléma).
A másik - számomra nem ennyire zavaró - tényező, hogy egy töltéssel mindössze két napot bírt ki és alapból nem is írja ki, hogy hány százalékon áll az akkumulátor. Így az egy hónap alatt 1-2 alkalommal meglepett a napközbeni lemerülése. Mert ugyan gyorsan újra lehet tölteni (kb. 1 óra), viszont teljesen egyedi töltője van, az órára csatolható kabát mini-mikro(?) USB-vel. Szóval esélytelen kölcsönkérni csak úgy valakitől egy töltőt.
1 hónap használat után nekem úgy tűnik, hogy különösebb gyakorlati haszna vagy értelme nincsen a Galaxy Gear-nek, leszámítva a pedometert (lépésszámláló) és, hogy mutatja az időt - de hát ez egy óra, ez a dolga, szóval ez elvárható tőle. Jobban belegondolva a lépésszámlálót leszámítva nem is használtam semmi értelmesre. De az nagyon fog hiányozni. Viszont emiatt biztosan nem éri meg az árát (kb. 100 ezer forintot), ami például egy iPad Mini vagy egy középkategóriás okostelefon ára és még számtalan sokkal értelmesebb dologra el lehet költeni ennyi pénzt. Mégis azt mondom, hogy engem meggyőzött az okosóra, talán, mert igazán semmi különlegeset sem vártam tőle. Ha már viselhető kütyükről (wearable tech) van szó, akkor viszont inkább hiszek az okosszemüvegben. Szóval várom, hogy piacra dobják az első, kereskedelmi forgalomban is elérhető okosszemüveget. Szívesen kipróbálnám azt is.
(Köszönet a Telenornak, hogy biztosította az eszköz tesztelését.)
Utolsó kommentek