Netidők Blogtársaság

Full Screen Mario egy egészen különleges projekt. Az eredeti játékot újraírták, de tisztán csak HTML5 nyelven. A játék rendelkezik az összes eredeti pályával, egy pálya editorral, és több millió lehetséges variációval operáló véletlen generálású pályával. A projekt nyílt forráskódú és ingyenes. A játék egyelőre még csak chrome alatt játszható.

(toochee, a Galaktikus)

(via fullscreenmario)

Sok-sok évvel ezelőtt a játéktermi gépek, majd az otthoni komputerek sztárja volt a Space Invaders nevű játék. Később a mobiltelefonok révén második reneszánszát élte. Íme itt a következő újjászületés: a játékirányítás forradalma. Egy remek példa, hogy az érintőképernyőt milyen egyéb módon is fel lehet használni a szórakozásra.

Tücsi a Galaktikus

Az egérrel kattintottunk, ha valamit el akartunk érni a számítógépünk képernyőjén, de elgondolkodtak már azon, hogy mit csinálnak az érintőkijelzőjükkel? Milyen szóval fejezzük ki azt az ujjunkkal végzett navigációs tevékenységet, amit a kijelzőn végzünk?

Image: tungphoto / FreeDigitalPhotos.net

Az érintőkijelzők kapacitív változatainak az elterjedésekor vált igazán jelentős nyelvi kérdéssé mindez, ugyanis ezek az eszközök hozták azt az újdonságot, hogy a felhasználó a grafikus felületen az ikonok, ábrák és menüpontok között segédeszköz (érintőceruza, egér stb.) nélkül, pusztán a saját ujjával végezhet tevékenységet. (Mellesleg ezzel az emberiség visszatért egy sok ezer évvel ezelőtti ábrázolási szokásához, amikor pusztán az ujjával rajzolt, mindenféle segédeszköz lékül.) A hagyományos számítógép-kijelzőkön a géphez csatolt perifériákkal, leginkább az egérrel végezzük a menüpontok, ikonok, szövegrészletek, gombok kiválasztását. Az érintőkijelzőkön a korábbi (rezisztív) típusokon érintőceruzával (stílussal) érintjük meg a megfelelő felületet, már itt is eltűnt az egérgomb megnyomásának a műveletéből származó kifejezés, a kattintás értelme, hiszen az érintőceruzával nem kattintunk, nem is lehet, pusztán rámutatunk, hozzáérünk a képernyő bizonyos felüléhez.

A kapacitív kijelzőkön viszont már az ujjunkkal manipulálhatunk, így a kijelzőre rátapintunk, megérintjük, esetleg az ujjbegyünkkel rákoppintunk (ám megjegyzem, hogy ezek a kijelző típusok inkább a finom érintésre érzékenyek, és nem minden műveletkor van szükség a koppintásra, van, amikor simítani kell a képernyőt, van, amikor egyszerűen elhúzzuk rajta az ujjunkat). Az semmiképpen sem mondható, hogy kattintanánk ezeken a felületeken, nincs mivel. Érezhető némi megnevezési bizonytalanság ezen a téren, hisz a grafikus felhasználói felületeken történő kiválasztást, kijelölést az egérrel végzett művelet alapján hagyományosan kattintásnak neveznénk. Ennek viszont itt nincs funkciója. Különböző kifejezésekkel próbálkoznak a felhasználók, leginkább a koppintás fordul elő, de használatos az érintés, a tapintás, a simítás és mindezek mellett a kattintás is. Ez utóbbi azzal magyarázható, hogy bár funkcionálisan értelmezhetetlen ebben a helyzetben, de annyira elterjedt már az informatikai környezetben ennek a műveletnek a megnevezésére ez a szó, hogy az alapjelentése elhomályosulhat.

Bódi Zoltán

Az egyszerű ember is mind gyakrabban találkozik az érintőkijelzőkkel, hisz főként a modernebb mobiltelefonok, táblagépek szinte kizárólag érintőkijelzővel kerülnek forgalomba. Ha tetszik, ha nem, meg kell tanulni, hogy két nagy típus van: a rezisztív és a kapacitív kijelző. A laikus felhasználó számára ez úgy merül fel, hogy az egyik típus használatához érintő ceruza kell, a másikat pedig az ujjunkkal tapogathatjuk.

A rezisztív kijelző technológia az olcsóbb, és kevésbé korszerű, ezek egy ponton történő érintésre érzékenyek. A rezisztív kijelzők használatához külön érintőceruza szükséges, de a tapasztalatok szerint műkörömmel is igen jól irányíthatjuk az eszközt. A technológia lényege az, hogy a kijelzőben két vékony fólia található, amelyeknek eltér a feszültsége, és ha egy ponton megnyomjuk, akkor a két réteg összeér, így megváltozik az elektromos töltésük, ennek alapján tudja meghatározni az eszköz az érintés helyét. A rezisztív kijelzőn tehát hiába tapogatózunk az ujjunkkal, viszonylag kis sikert érünk el, mert egy ponton kell megérintenünk a felületet a kívánt reakció eléréséhez.

Image: graur codrin / FreeDigitalPhotos.net

A rezisztív kifejezés sok származéka használatos a szakmai, de a köznyelvben is, például: rezisztencia 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'hatásos ellenállás' vagy rezisztens 'ellenállóképes'. Ezek a származékok a latin resistentia alakra vezethetők vissza, jelentése 'ellenállás', 'ellenálló képesség', 'ellenszegülés', 'érzékenység hiánya'. A rezisztív kijelző esetében nyilván a két, eltérő töltésű réteg közötti ellenállásra, illetve annak a megszűnésére utal a szó jelentése.

A kapacitív kijelző a modernebb, drágább, ennek működtetéséhez nincs szükség érintő ceruzára, mert az ujjunk tapintását érzékeli. A technológia lényege, hogy a kijelző felszínén lévő átlátszó réteg alatt elhelyezkedik egy elektromos vezető réteg, és amikor ujjunkkal hozzáértünk a kijelzőhöz, akkor megváltozik az érintés pontján a töltés, így az érintés pozícióját a készülék képes érzékelni. Ezeknek a kijelzőknek a használata tehát egyszerűbb, hisz nem kell hozzájuk eszköz, és több érintést is képesek kezelni.

Image: Ambro / FreeDigitalPhotos.net

A kapacitív kifejezés alapjelentése az Idegen szavak szótára szerint 'elektrosztatikus kölcsönhatáson alapuló'. A szó a latin capacitas alakra vezethető vissza, melynek jelentése 'képesség', 'befogadóképesség', 'űrtartalom', 'térfogat'. Innen terjedt el a műszaki szaknyelvben, majd a köznyelvben is.

Bódi Zoltán