Netidők Blogtársaság

A Google okosszemüvege az edzéshez. Versenyezz önmagaddal! Nem kell már félned attól, hogy kikapsz másoktól. Nem sérül az önbizalmad, mert egyedül csak önmagaddal versenyzel.

Toochee, a galaktikus

(via youtube)

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád

Aki használja a Windows-t és a munkaasztalán szépen elrendezi az ikonokat, biztosan találkozott már azzal a bosszantó jelenséggel, hogyha képernyő felbontást váltunk, akkor az ikonok átrendeződnek. Spányik Balázs most megoldást talált a problémára.

Probléma: van egy notebookod X1 x Y1 felbontással. Otthon rákötöd a monitorodra, aminek X2 x Y2 a felbontása. A munkahelyeden is rákötöd a monitorodra, annak meg X3 x Y3 a felbontása. Mi történik? A Windows valahányszor új felbontással találkozik, boldogan átrendezi az ikonjaidat.

Én azok közé tartozom, akik szeretik látni az asztal háttérképét, ezért nem rakom ki rá a fél PC-t ikon formájában, hogy aztán soha többet ne találjak meg semmit. Néhány gyakrabban használt program ikonja mellett az éppen aktuális munkák vagy letöltések ikonjai vannak az asztalon normálisan elrendezve. Valahányszor hazaérek, vagy otthonról bejövök dolgozni, az összes olyan ikon, ami nem bal szélre van igazítva, vándorútra indul a képernyőn, én meg őszülök megfele...



Na de ennek vége!

Találtam négy különböző megoldást is, de az igazán nyerő egy német fejlesztő DesktopOK című programja lett:

- tömörítve 95, kicsomagolva 135 KILOBÁJT!!!

- hordozható, nem igényel telepítést

- tud magyarul (nekem nem fontos, de pozitívum)

- egy gombnyomással menti az adott felbontásban az ikonok elrendezését

- szintén egy gombnyomással vissza is állítja, ha elkóboroltak volna

- egy felbontáshoz többféle elrendezést is elmenthetünk

- beállítható, hogy automatikusan mentse az elrendezést megadott időközönként (és hány utolsó elmentett állapotot tartson meg)

- beállítható, hogy kikapcsoláskor automatikusan mentsen, bekapcsoláskor automatikusan visszaállítson, és ha több lehetőség van, megkérdezze, melyiket

- ha többen használják a gépet, nem keveri össze a felhasználók külön asztalait

- és van benne egy Móka Miki funkció is, amely véletlenszerűen összekeveri az ikonokat az asztalon. :-)

Teljesen ingyenes.

Emberünket Nenad Hrg-nek hívják, Facebook profilképe alapján Tomcat kiköpött német klónja, a weboldala a www.softwareok.com címen található, és tele van érdekesebbnél érdekesebb segédprogramokkal!

Spányik Balázs

Az infokommunikációnak el kell foglalnia az őt megillető helyet az oktatásban – állítja a brit Royal Society frissen napvilágot látott jelentése, amelyről a BBC számolt be. Az Egyesült Királyságban – ahogy Magyarországon is – kiemelt figyelmet kap az informatika. Azonban kicsit másképpen, mint idehaza.

A britek a problémát abban látják, hogy unalmas és rosszul megtervezett kurzusokban folyik a téma oktatása. Azt tervezik, hogy megvizsgálják mi az oka annak, hogy évről-évre csökken az infokommunikációval foglalkozó diákok száma – tehát a kiinduló helyzet hasonló, mint nálunk. Az erőfeszítések mögött az a felismerés áll, hogyha nem vagyunk képesek megragadni a fiatalok figyelmét, hogy érdekes módon tanítsuk számukra az informatikát, akkor jelentősen megnő a kockázata annak, hogy a jövő munkaereje képzetlenül és nem megfelelő informatikai tudással kerül a munkaerőpiacra.

Mi lehet a megoldás? Nem csupán a felsőoktatásban kell megjelennie komolyan a területnek, hanem különböző iskolai szinteken mást-mást kell tanítani. Ez szorosan összefügg azzal, hogy részterületekre kell osztani a tárgyat, külön kell kezelni például a számítástechnikát (computer science) és a digitális írástudást. Előbbit legalább annyira komolyan kell venni, mint a fizika vagy a matematika oktatását, utóbbit pedig, mint az írni-olvasni tudást. A digitális írástudás alapkészséggé kell, hogy váljon. További fontos felismerés, hogy szaktanárokra van szükség, infokomra szakosodó tanároknak kell tanítani a tantárgyat, nem pedig más területek oktatóinak.

A koncepcióban számomra az az igazán érdekes, hogy emberközelibbé teszi az informatikát, részekre bontja és a felhasználók számára hasznos ismeretek-készségek elsajátítására is koncentrál, nem pusztán az elméleti alapokra vagy a gyorsan avuló ismeretekre (pl. programozás adott programnyelven). Azt a sztereotípiát kell megváltoztatni, hogy az informatika unalmas és száraz. Ehhez a koncepció másik számomra kedves eleme lehet a segítségünkre: már az általános- és középszintű képzésben is jelenjen meg színesen a terület oktatása.

Pintér Robesz

A fekete lista az idősebbeknek a csengőfrászt hozza elő, tehát történelmi, esetleg politikai asszociációkat kelt, és a kerülendő, megfigyelendő, üldözendő, megbüntetendő személyek listáját jelenti, akikért annak idején, hajnaltájt jött egy nagy fekete autó. A fiatalabb és a számítástechnikában járatosabb korosztálynak viszont - hála Istennek - az informatikai biztonságtechnikát idézi fel ez a szószerkezet.

A számítógépes rendszerünket, és a benne lévő adatokat föl lehet fogni egy megvédendő objektumnak, amelyet leginkább a külső hálózatokon működő személyektől, rosszindulatú behatolóktól, károkozóktól kell megvédeni. Jól mutatja ezt a jelentéstani hátteret a témakör szakkifejezés-készletének a képi háttere: behatoló, kórokozó, védelmi rendszer, fekete lista stb.

A behatolók jelentős része továbbra is a legegyszerűbb módon, e-mailben, vagy egy weboldalon lévő állomány segítségével kíván bejutni a rendszerbe. Ezek tehát valós személyek vagy valós személynek álcázott károkozók, amelyek jellemzően az e-mail csatolmányában vagy a weboldalon megbújó állománnyal, szoftverrel kívánnak kárt okozni a rendszerben vagy az adatokban. Az ilyen gyanús személyeket a valós életben a biztonsági személyzet, az őrség fekete listára szokta helyezni. A védelmi szoftverek is így teszik, a spamszűrő (vagy fonetikusan átírva: szpemszűrő) szolgáltatások, a tűzfalak, a blokkoló eszközök is összeállítanak egy listát azokból az e-mail címekből, azonosítókból, weboldalakból vagy állománytípusokból, amelyeket blokkolni kell, a letöltést is meg kell akadályozni, hogy a felhasználó ne is láthassa ezeket az állományokat.

Kérdés, hogy miért éppen fekete ez a lista. A fekete szín asszociációs háttere az emberek számára a sötétséggel, a félelmetes, az illegális, a negatív tartalmakkal kapcsolódik össze. Ennek minden bizonnyal az éjszaka rejtelmeihez, a hiedelmekhez, a természeti környezethez van köze, hisz az ember érzékszervei a sötétben jelentősen korlátozva vannak, így nehéz tájékozódni és védekezni. Ezért a fekete metaforikus jelentésköre a ’rossz’, a ’negatív’, a ’törvénytelen’, ’szabálytalan’ körébe tartozik, hisz a fekete listán kívül van fekete gazdaság, fekete munka, fekete leves, sőt mondjuk azt is, hogy feketézik.

A fehér lista kifejezetten a számítástechnikai biztonságtechnológia szakkifejezése, és a képi hátteréből könnyen kitalálható, hogy a fekete lista ellentéte, antonímája. Fehér listára kerülnek azok az azonosítók, e-mail és webcímek, állományformátumok, amelyek a védelmi rendszer vagy a felhasználó döntése szerint nem gyanúsak, nem jelentenek veszélyt. Ezért a védelmi rendszer a kivételezettek listájára, a fehér listára helyezi ezeket az adatokat. A fehér szín metaforikus jelentésköre logikusan a fekete ellenkezője. A fehér a ’legális’, a ’tiszta’, a ’felfedezendő’ jelentéskörébe illeszkedik, a fehér listán kívül van fehér gazdaság, fehér folt (a térképen).

Ahol fekte és fehér van, ott szürke is van, az IT biztonságtechnikában van szürke lista is, ide azok a címek, kiterjesztések, webcímek kerülhetnek, amelyek gyanúsak. A felhasználó döntése vagy a szoftver döntése alapján kerülhetnek erre a listára adatok. A szürke a fekete és a fehér közötti átmenet színárnyalata, és a metaforikus jelentése is az átmenetet fejezi ki. A szürke lista mellett közhasználatú a szürke zóna, a szürke gazdaság képi jelentéstartalmú szószerkezet is.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek: