Netidők Blogtársaság

Hadd előlegezzem meg a címben szereplő kérdésre a választ: szerintem nem igazán van értelme külön digitális identitásról beszélni, valójában csak egyetlen identitásunk van, aminek léteznek digitális kivetülései. Persze van, aki vitatkozna ezzel, több elképzelés is létezik ugyanis arról, hogy mit tekinthetünk digitális identitásnak.

A napokban a digitális identitásról és a személyközi kommunikációról tartottam órát a Corvinuson a mesterszakos gazdaságinformatikus hallgatóknak, ahol felmerült az a kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan, hogy digitális identitás? Legalább kétféle elképzelés különíthető el ezzel kapcsolatban, nézzük meg őket röviden.

Az egyik elképzelés szerint van digitális identitásunk, de nem egyetlen, hanem rengeteg: ahány oldalon, ahány digitális helyen tevékenykedünk, mindegyik egy pici "forgácsot" lát belőlünk, de még ezek összessége sem rajzolja ki a teljes digitális identitásunkat. Olyan az identitás általában véve is - magyarázza Nancy Baym könyvében Sherry Turkle kutatásaira hivatkozva - mintha különböző ablakok lennének megnyitva egy számítógépen, egy időben, egyszerre számtalan szerepet viszünk (a goffmani értelemben vett szerep fogalom szerint). Azzal a fontos különbséggel, hogy míg a szerepelmélet szerint ezek a szerepek követik egymást, tehát rendszerint térben és időben elkülönülnek, például az én esetemben: kutatói szerep, apa szerep, tanár szerep stb., addig a digitális identitás esetében egyszerre, egy időben, bár más-más virtuális helyen menedzseljük ezeket az identitás-darabokat: LinkedIn profil, Facebook-profil, postr.hu blogger, index fórum hozzászóló, pókerjátékos, boszorkánymester egy játékban, munkatárs egy szakmai levélre válaszolva... Innen nézve létezik digitális identitás, sőt, inkább a többes szám használata indokolt: digitális identitások határozzák meg online életünket.

Egy másik megközelítés szerint - és hozzám ez áll közelebb - nincs külön digitális identitás, egyetlen identitás van, ami offline es online színtereken is megjelenik és folyamatosan konstruálódik. Tehát valójában nem digitális identitásról beszélünk, hanem az identitás digitális reprezentációjáról (megjelenéséről) és kölcsönös, online interakciókban (párbeszédben) való folyamatos konstruálódásáról különböző helyeken és időkben. Az Én digitális identitás menedzsmentje (ha tudatosan tervezett, akkor nevezhetjük stratégiának is) csak egy (bár feltehetően a legfontosabb) tényező abban, hogy milyen lesz az identitás digitális kivetülése, de mások reakciói, visszajelzései, a folyamatos interakció összességében szintén nagyon fontos. Az identitás ugyanis - bár szeretjük ezt gondolni - eredendően nem pusztán „belülről” fakad, eleve annak eredete a környezetben, nem az Én-ben, hanem a Másikban keresendő (kezdetben ezek a szülők) és a későbbiekben is fontos a környezet (pl. a kortársak stb.) szerepe. Innen nézve könnyen megérthető, hogy miért olyan fontos a közösségi média: folyamatos énreprezentációt és interakciót tesz lehetővé, ami az Én számára az egyik legfontosabb ahhoz, hogy válaszolni tudjon arra a kérdésre: ki is vagyok én? Véleményem szerint egyáltalán nem biztos, hogy az a legfontosabb körülmény, hogy mindez digitálisan történik, hanem, hogy egyáltalán megtörténhet: van kivel és hol folyamatos interakcióba keveredni. Ugyanakkor a digitális identitás vizsgálatában el kell különíteni a digitális identitás magán- és szakmai dimenzióit. Míg a másodikra inkább jellemző lehet egy Én 2.0 típusú márka építés (tudatos, digitális stratégia, mint amiről Dan Schawbel ír magyarul is megjelent könyvében), addig a magánjellegű kommunikáció vélhetően másképpen működik.

A jövőben véleményem szerint várható, hogy az identitásunk meghatározásában továbbra is fontos szerepet fog játszani az infokommunikációs eszközök által közvetített kommunikáció, tehát az identitás digitális reprezentációja, az online interakció. Azzal, hogy egyre több embernek lesz okostelefonja, erősödik a folyamatos közvetített kommunikáció, mindig és bárhol online lehetünk (always on és everywhere on). A távolabbi jövőt tekintve az a kulcskérdés, hogy a közösségi média (például a Facebook, LinkedIn, twitter, Instagram stb.) ilyen mértékű tömeges és rendszeres használata egy átmeneti jelenség-e csupán, amely a 2010-es években tetőzik, vagy tartósan velünk marad? Ez ugyanis gyökeresen meghatározza az emberek közötti közvetített személyes kommunikációt és az identitás digitális megjelenését, illetve menedzsmentjét.

Pintér Robesz

A tudományos, szakmai előadásokat gyakran kíséri valamilyen szemléltetés. Jól megszoktuk ezt az iskolában, amikor az órákon személtető eszközöket mutatott a tanár. Manapság már egyre gyakoribb a számítógépes kivetítéssel kísért infografikai szemléltetés. A szó jelentése teljesen egyértelmű, hiszen az előtag az információ rövidülése, a grafika pedig már megszokott és ismerős.

Az infografika tehát olyan – jellemzően, de nem törvényszerűen – digitális technikával létrehozott, előadást kísérő grafikai, ábrázolási mód, amely során az ábrák az előadás lényeges információit jelenítik meg vizuális formában. Az infografika tehát egy modern szemléltetési mód.

A kivetítéssel, grafikai elemekkel kiegészített előadásokban voltaképpen vizualizált párbeszéd jön létre a hallgatóság és az előadó között. Ennek az az egyik következménye, hogy egyre nagyobb szerepet játszik a kreatív képi kifejezésmód a tudományos, szakmai előadásokban. Sőt ma már szinte íratlan szabály, hogy minden tudományos előadást videóval, diavetítéssel, prezentációval kísérünk, és ezek a vizuális elemek minél kreatívabbak, összetettebbek legyenek. Ezért van óriási sikere a Prezi.com nevű kreatív prezentációs technikának, és ez a remek magyar kezdeményezés már nemzetközi környezetben is igen népszerű, mint ahogy arról már korábban írtam a saját blogomban is.

Miért is ragaszkodunk az adatok vizualizálásához? Ahhoz, hogy adatokból ne csak számokat, hanem ábrákat is készítsünk? Ezekre a kérdésekre találunk választ a http://www.slideshare.net/Facegroup/10-reasons-why-we-visualise-data címen található videoblogban. Itt idézik William Playfairt, aki a statisztika grafikai módszereit alapította meg, és 1805-ben írta, hogy amit ki lehet fejezni számokkal, azt valószínűleg ki lehet fejezni ábrákkal, vonalakkal is. Találó mondás!

Az adatvizualizálás egyik oka a fent megjelölt blog szerint, hogy az ábráknak van valami varázsa, vonzzák a tekintetünket, egy pillanat alatt képes megvilágítani egy grafikon az egész szituációt.

A grafikák lehetőséget adnak arra, hogy térben tájékozódjunk, vagyis a szemünket és a kezünket használjuk a gondolkodás, az adatértelmezés közben, és ez azért vonzó számunkra, mert a külvilágban is alapvetően térben tájékozódunk.

A formák, a felületek, a méretek és a színek tárgyiasítani tudnak elvont adatokat, és térben, vizuálisan könnyebb csoportosítani és összehasonlítani információkat, mint elvont módon.

A grafikonok, ábrák, infografikák a könnyű áttekinthetőségnek köszönhetően teret engednek a szabad asszociációknak, így anélkül, hogy a számadatokat kellene memorizálni, megfigyelhetjük az ábrázolt adatok közötti összefüggéseket.

Az infografikák újradefiniálják és új irányokba terelik az egész problémakört, ha egy grafikon és egy kép összekapcsolásával ábrázolunk egy adatsort, akkor az adatok és a kép közötti összefüggés anélkül vethet fel új asszociációkat, hogy mindezt ki kellene mondani, vagy direkt módon kellene utalni rá. És mindez erős interakciót igényel a befogadótól, márpedig az értelmezés során történő aktív közreműködés erősíti a befogadás hatékonyságát.

A jó grafikonok, diagramok, infografikák nem statikusak, nem állapotot írnak le, hanem folyamatosságot, dinamikát, az adatok összefüggéseit, kapcsolódásait ábrázolják. És ezt megint csak maga a befogadó értelmezi aktívan. Ehhez viszont fontos a hangzó szöveg és az ábrázolt szöveg, grafikon, ábra, rajz összhangja és aránya. Csak azt szabad ábrázolni, ami elhangzik szóban is, nem lehet ellentmondás az ábrázolás és a beszéd közt. Ráadásul nem szabad a hallás utáni értelmezés mellett az olvasás útján történő befogadást is nagyon igénybe venni, ugyanis a kettő együtt nem hatékony, nem tudunk egyszerre sokat olvasni és folyamatosan figyelni a beszélt szövegre. A rajz, az ábra viszont jól kiegészítheti a mondanivalót.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

PPT vagy Prezi? Képek vagy szöveg legyenek a diákon? Egyáltalán, legyenek-e diák? Aki rendszeresen tart előadást, az sokszor találkozik ezekkel a dilemmákkal. A héten részt vettem egy nagyon érdekes és hasznos prezentációs tréningen, amiből kiderült, hogy a fentebbiek számítanak a legkevésbé. A lényeg, hogy hogyan adjuk elő a mondandónkat. Az üzenetünk eljuttatásában ugyanis a tartalom csupán 7%-ot nyom a latban, miközben a hangunk és hanglejtésünk 38%-ot, végül a testbeszédünk 55%-ot. Abban, hogy jó-e az előadásunk, igen keveset számít a számítástechnika.

A legtöbb előadás mégis szinte bizonyos, hogy PPT támogatással hangzik el a konferenciákon, üzleti meetingeken és a prezentációra való felkészülésre szánt idő túlnyomó részét a diák elkészítése teszi ki. Miért? Az említett prezentációs tréningen a tanárunk– a Dramatrix kiváló trénere, Andrew Hefler – szerint először is azt kell megértenünk, hogy mára a PPT vált az üzleti információk átadásának, tárolásának (archiválásának) a legmeghatározóbb formátumává. A jelentések, bemutatkozó anyagok, ajánlatok stb. igen sokszor ebben készülnek el, ezt küldjük el egymásnak, ezt olvassuk. Azonban alapvető különbség van egy csupán olvasásra szánt és egy előadást támogató PPT között. Míg az előbbinek önállóan is meg kell állnia a helyét, az előadó magyarázata nélkül, addig az igazi, előadott prezentáció nem közös olvasásra való, hanem, hogy segítse az előadót a mondanivalója lényegének szóban való átadásában. Ha elég alázatosak és igazán profik lennénk, akkor az előadásaink két verzióban készülnének el: egyik az előadásra, egyik pedig az önálló megértéshez, amit megoszthatunk az érdeklődőkkel. Az, amelyik alapján elmondjuk a mondandónkat hallgatóságnak, a mi mankónk az előadás közben, hogy úgy mondhassuk el, amit szeretnénk, hogy megértsék: mit gondolunk a témáról, miért ez a véleményünk és miért fontos ez a hallgatóság számára. Az pedig, amelyiket megosztjuk, hogy elolvashassák, megnézhessék és megérthessék önállóan is, sokkal inkább hasonlít egy jó szövegre, ami önállóan is megállja a helyét.

De kinek van erre ideje? – hangzik el a kézenfekvő kérdés. Többnyire az előadásokból egyetlen verzió készül. Ez esetben a legfontosabb tisztában lenni azzal, hogyha az olvasásra szánt verzióval megyünk prezentálni, akkor a hallgatóság azt is fogja csinálni, amire az anyagot szánták: mindaddig, amíg a falon a diák is láthatóak mögöttünk, olvasni fognak és nem arra figyelnek, amit mondunk. Hogyan prezentálhatunk mégis egy ilyen anyaggal? Ne mutassuk meg a diát mindaddig, amíg ki nem emeltük a lényeget szóban: mondjuk el, ami szerintünk a legfontosabb a hallgatóság számára az adott dián és csak utána mutassuk meg, hogy a saját szemükkel is meggyőződhessenek róla. Tehát mindig emeljük ki a legfontosabb 1-2 információt a dián. Persze lehet másképpen is prezentálni, de valószínűleg a leghatékonyabb módja annak, hogy megértsék, amit mondani akarunk, ha ránk figyelnek, arra, amit mondunk és nem a diákból próbálják kibogarászni a lényeget. Emiatt a legjobb, ha a diáink csupán a legfontosabb 2-3 dolgot emelik ki és sohasem állnak 3 elemnél többől, vagy ha igen (pl. egy táblázat), akkor a dián jól elkülönül a lényeg.

A tréing persze ennél jóval többről szólt, nem a PPT-ről és a technológiáról, hanem arról, hogy a tartalmon felüli 93%-ot – a hangunkat, testbeszédünket – hogyan állíthatjuk a szolgálatunkba. Ha ez sikerül, akkor ugyanis előadásaink alatt ránk és a mondanivalónkra figyelnek és könnyebben megértik, amit mondani szeretnénk.

Azt hiszem számomra a jövőben kevésbé a PPT-n lesz a hangsúly az előadásaimra való felkészüléskor és sokkal inkább azon, hogy hogyan mondhatom el a mondandómat úgy, hogy egyrészt biztosan megértsék, másrészt a hallgatóság számára igazán releváns legyen. Ettől lesz ugyanis egy előadás jó.

Pintér Robesz

A kiváló magyar prezentációs alkalmazás a Prezi.com, mely tavaly a Cebit innovációs díját is elnyerte, újabb fontos mérföldkőhöz érkezett. A nem lineáris bemutatókat ezentúl nem csak számítógépen, hanem iPad táblagépen is használhatják a felhasználók.

A Prezi szakítva a hagyományos diavetítős prezentációs technikával, egyetlen nagy vászonnal dolgozik, amire felrakjuk a mondandónkat. Amikor pedig bemutatjuk azt, akkor nem a diák követik egymást, hanem mint egy táj fölött suhanó kamera úgy vezet végig minket a hatalmas vásznon. Ennek az újszerű történetmesélésnek egyik lényeges újdonsága az, hogy az előadó nincs kötve a bemutató során a diák sorrendjéhez, hanem szabadon kalandozhat annak megfelelően, hogy az őt hallgatók hogyan reagálnak. Ez a fajta alkalmazás szinte kívánta, hogy az iPad táblagépre is elkészüljön belőle egy verzió, ami most végre napvilágot látott és ahogy az a következő videón is látható.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Flash nem támogatott a iPad készülékeken, is a Prezi összes funkciója közül jó néhány bizony nem használható (új prezentáció készítése, régi szerkesztése). Ezeket a hiányzó lehetőségeket a későbbiekben kiadott frissítések fogják majd orvosolni. Ahogy követjük ennek az alig két éves magyar cégnek a fejlesztési ütemét, biztosak lehetünk benne, hogy a beharangozott fontos módosításokra nem kell majd éveket várni.

A Prezi felhasználónak a száma 2009 áprilisára meghaladta az 1.8 milliót, köztük olyan ikonikus intézményekkel, mint a World Economic Forum, a Stanford egyetem, a Facebook, az IBM és a Google.