Netidők Blogtársaság

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Hány elütést és hány helyesírási hibát fedez fel Ön ebben a posztban? Nagyon remélem, hogy egyet sem, a magyar internetezők ugyanis nem nagyon tolerálják az online szövegekben előforduló hibákat – legalábbis ez derül ki az NRC legújabb felméréséből.

A hazai internetes társadalom 88 százaléka számára fontos a helyesírás, és minden második netező úgy gondolja, teljes mértékben illik rá az az állítás, hogy helyesen ír – csupán 4-5 százalék tartja magát gyengének ezen a téren. A nők valamivel fontosabbnak tartják a helyesírás kérdését, mint a férfiak, és – érthető okokból – azok is nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, akik maguk is rendszeresen írnak az interneten: saját blogot vezetnek, vagy akár csak sűrűn posztolnak, kommentelnek fórumokon, közösségi oldalakon. Utóbbiak kilenctizede jellemzően odafigyel arra, hogy ne kövessen el hibát, és a neten írásban rendszeresen megnyilvánulók csupán 4 százalékára igaz az, hogy nem törődik azzal, milyen helyesírású szöveget hagy maga után.

A helyesírás tehát fontos dolog, így aztán nem meglepő, hogy az internetezőket alapvetően zavarja, ha hibát találnak valamelyik oldalon. Bár a többség nem ért egyet azzal, hogy az internetes tartalmakban elfogadhatóbb a hiba, tény, hogy a világhálón található írások esetében valamivel toleránsabbak vagyunk, mint a nyomtatásban megjelenő szövegek olvasásakor. Leginkább a könyvek esetében tartjuk zavarónak az elütéseket és a helyesírási hibákat, de a nyomtatott sajtóban is nagyobb a zavaró hatásuk, mint az internetes hírportálok, magazinok esetében; legkevesebben pedig a felhasználók által generált online tartalmak esetében akadnak fenn egy-egy hibán – ötből egy netező szemet tud hunyni ezek felett. Érdekes ugyanakkor, hogy kifejezetten nagyok az elvárások a vállalati honlapokkal szemben: az egyfajta online cégbemutatóként funkcionáló oldalakon előforduló hibákat a netpolgárok ugyanannyira zavarónak tartják, mint ha nyomtatott könyvben akadnának rájuk.

Az internetezők négyötöde úgy véli, a sok hiba csökkenti az olvasás élvezetét, ennek ellenére feleannyian tartanak zavarónak egy egyoldalnyi szövegben sok kisebb elütést, mint egyetlen, de valóban komoly helyesírási hibát. A hibák egyébként az író nemtörődömségét jelzik az olvasók szerint, sőt a netpolgárok háromnegyedének szemében a szöveg hitelességét is rontja, ha sok elütést, helyesírási bakit tartalmaz. Talán meglepő, hogy a többség az internet egyik legnagyobb erényét, a gyorsaságot, frissességet sem tudja alárendelni a tökéletességnek: csupán 34 százalék gondolja úgy, hogy egy hír esetében fontosabb, hogy minél előbb megjelenjen, mint az, hogy tökéletesen legyen megírva, és mindössze 9 százalék ért egyet az állítással teljes mértékben.

Ezek után nem csoda, ha következménye is van annak, ha az internetező lépten-nyomon helyesírási hibákba ütközik. Minden harmadik netpolgárral előfordult már olyan, hogy abbahagyta egy cikk olvasását emiatt, sőt a netezők egyötödével már az is megesett, hogy elpártolt egy olyan internetes oldaltól, amelyen rendszeresek voltak az ilyen jellegű hibák. Mindemellett aránylag sokan vannak azok is, akikből időnként előbújik az amatőr nyelvész, amikor helyesírási hibába futnak bele – a netezők egyharmada tette már szóvá más hibáját valamelyik online platformon.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. július 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Az elmúlt hetek híradásaiban többször felbukkant az Anonymus csoport neve, többek között azért, mert magyarországi szárnyuk is felhívta magára a figyelmet néhány, nagy visszhangot kiváltó akcióval. De valóban nagy volt a visszhang? Eljutottak-e ezek a hírek a hazai internetezőkhöz, és egyáltalán hallottak-e már az Anonymusról? Mit gondolnak a csoport tevékenységéről: szimpatizálnak-e velük, vagy épp ellenkezőleg? Ezekre a kérdésekre kereste a választ – a Petőfi Rádió Netidők c. műsorának felkérésére – az NRC április végén végzett felmérése, amelyből az is kiderült, a hazai netpolgárok fantáziájában hogy néz ki a tipikus hacker. A kutatási összefoglaló után az eredményeket kommentálja Keleti Arthur az Informatikai Biztonság Napja rendezvény főszervezője, a Netidők rádióműsor IT biztonsági szakértője.

A „hacker” azon szakkifejezések közé tartozik, amelyet a közbeszéd meglehetősen leegyszerűsítve, használ – a mindennapi nyelvben és a sajtóban is leginkább negatív kontextusban jelenik meg. A kifejezéssel egyébként szinte minden hazai internetező találkozott már, és nagy többségük (a netpolgárok 87 százaléka) úgy véli, tisztában is van a jelentésével. Jellemzően a számítógépes hálózatok, adatbázisok és internetes oldalak feltörését kapcsolják hozzájuk.

A legismertebb – és a közelmúlt híreiben gyakran szereplő – Anonymus csoportosulásról ugyanakkor csak a magyar internethasználók 55 százaléka hallott, és közülük is csak minden második tudja (vagy véli úgy, hogy tudja), hogy mi a tevékenységük lényege, célja. A netpolgárok kétharmada tehát vagy egyáltalán nem találkozott az Anonymus nevével, vagy ha találkozott is, nem igazán tudja mihez kötni őket. Érdekes ugyanakkor, hogy a hackerek hazai akcióinak híre több embert ért el, mint a csoporté. Az Alaptörvény átírásáról és a Jobbik honlapjának elérhetetlenné tételéről egyaránt a netezők egyharmada (a két akció legalább egyikéről pedig közel fele) hallott – köztük olyanok is, akiknek amúgy az Anonymus neve nem sokat mond.

A csoport tevékenysége némiképp megosztja a magyar internethasználókat. Bár csak 7 százalékuk szimpatizál velük, csupán minden ötödik netező ellenzi teljes mértékben a tevékenységüket. A többség tehát vagy felemásan ítéli meg a csoport működését (40% egyes akcióikat szimpatikusnak találja, másokat viszont nem), vagy egyáltalán nem tud ítéletet alkotni róla (a netezők harmadának nincs véleménye). A férfiak és a fiatalabbak egyrészt tájékozottabbak is az Anonymus tevékenységét illetően, mint a nők vagy az idősebb internetezők; másrészt előbbiek között a szimpatizánsok is nagyobb arányban fordulnak elő, mint az utóbbiak körében. Ezzel összhangban van az a – kissé talán meglepő – adat, miszerint az Anonymus-ügyben leginkább tájékozottak között több a szimpatizáns, mint az elutasító – igaz, a nagy többség ebben a körben sem csak feketén vagy fehéren látja a csoport működését.

Huszonéves egyedülálló férfi
De vajon milyen emberek tartoznak az Anonymushoz? Milyen lehet egy tipikus hacker? Bár jópár hollywoodi produkció alakíthatja a hackerekről kialakult képet, azért mindenképp izgalmas megnézni, egy átlagos internetező milyennek képzeli el őket.

Nos, abban gyakorlatilag az összes hazai netpolgár egyetért, hogy a tipikus hacker férfi, aki jellemzően a húszas, esetleg a harmincas éveiben jár, és egyedülálló. A nagy többség művelt, ugyanakkor saját tudásával kérkedő embernek képzeli, aki inkább liberális, mint tekintélyelvű, emellett viszont a felelőtlen címkét is többen ragasztják rá, mint a felelősségteljest. Abban már erőteljesebben megoszlik az internetezők véleménye, hogy a hackerek jellemzően sikeresek vagy inkább sikertelenek-e az életben, mint ahogy abban is, hogy közömbösek vagy nyitottak-e mások problémáira.

Az ellentmondásos megítélés abból is fakadhat, hogy a hackerek tevékenységének célja nagyon különböző lehet, és ezek társadalmi megítélése is jelentősen eltér egymástól. A számítógépes hálózatok haszonszerzés céljából történő feltörését, az adathalászatot szinte mindenki elítéli, ráadásul a jelenség a biztonságérzetünket is csökkenti: az internetezők kétharmada tart attól, hogy személyes hátránya, kára származhat egy hacker-támadásból.

Ugyanakkor ha más motívumok vannak a hekkelés mögött, az internetezők egy része sokkal elfogadóbb. Komoly biztonsági rendszerek öncélú feltörését (ami tulajdonképpen a hacker képességének egyfajta demonstrálása) a hazai netpolgárok egynegyede tartja valamennyire elfogadhatónak, míg azt, ha egy akció célja felhívni a figyelmet valamilyen vélt vagy valós társadalmi problémára (például a kifogásolt tartalom blokkolásával), már az internetezők közel fele képes tolerálni, sőt 20 százalék teljes mértékben el tudja fogadni az ilyen céllal történő hekkelést.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. április 24-28. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.


Az IT biztonsági szakértő kommentárja
„Az emberek nem ok nélkül félnek a hackerektől.” – mondja a kutatással kapcsolatban Keleti Arthur, az Informatikai Biztonság Napja rendezvény főszervezője, a Netidők rádióműsor „biztonsági őre”.

„Az elmúlt pár év alaposan átrendezte a hacker közösségeket, az egyéni motivációkkal rendelkező, gyakran súlytalan és egyedül tevékenykedő hackerek után megjelentek a politikai vagy „közcélokat” szolgáló hacktivista csoportok (mint pl. az Anonymous), de a világ országai által „államilag finanszírozott” titkos hackercsoportok is. Ezek a szervezett csoportok több olyan adatlopásért, vállalati vagy állami rendszer leállításáért felelősek, amelyek közvetlenül hatnak az internetezőkre és az állampolgárokra ezért a biztonsági szakértők körében egyre többen gondolják úgy, hogy a hidegháború mintájára a világban ma aktív kiberháború zajlik, az önállóan vagy megbízásra tevékenykedő hacker csoportok és az informatikai védelemért felelős szervezetek között.”

Keleti úgy véli: „A kutatás visszaigazolja, hogy a felhasználók érzékelik az elmúlt évek növekvő hacker aktivitást mutató trendjét és ezt a vállalatok és az állami szervezetek ugyanígy a saját bőrükön tapasztalják. Ugyanakkor látható, hogy az internetezők tévesen ítélik meg az átlag hacker életkorát, amely a valóságban sokkal inkább 14-35 év között mozog és kérdés, hogy vajon milyennek gondolnák a hackerek valódi motivációit, amely sokszor adatok eltulajdonítása, az azzal való feketepiaci kereskedés vagy ipari- esetleg állami kémkedés vagy szabotázs.”

A biztonsági szakértő hozzáteszi: „Természetesen az IT Biztonsági szakma használja a hackerek tudását is, amikor a védelem megszervezését végzi. A védekezésben 5-10% szerep mindig jut az úgynevezett etikus hackereknek, akik ismerik a gépek és az internet használók titkait, de azokat szabályozott keretek között, jó célra használják fel.”

Az NRC Piackutató a Petőfi Rádió Netidők c. műsorának felkérése alapján megkérdezte a magyar internetezőket az újabb kormányzati szándékok szerinti új adók tervéről április utolsó hetében. Az eredmények ismertetése előtt fontos hangsúlyozni, hogy az online kérdőívek kitöltése idején még internetadóról is szóltak a híradások (de már felmerült, hogy csak telefonadót vezetnek be), így tehát csak a szándékok megítéléséről lehetett megkérdezni a netezőket. Az „internet- és telefonadó” tervéről lényegében minden netező hallott már ezekben a napokban is, és az adatok alapján igen erős az elutasítottsága, és sokkal kevésbé fogadják el, mint a már meglevő szolgáltatói különadókat.

Az eredmények:

- A netezők 94%-a hallott a sárgacsekk-adóról, és 81% számára egyáltalán, további 13% számára inkább nem fogadható el ez az adó.

- A megkérdezettek 95%-a hallott az internetadóról, és ez 86% számára egyáltalán, további 10% számára inkább nem fogadható el.

- Ha csak a telefonra vonatkozik az adó, akkor valamivel kisebb az elutasítás: 74% egyáltalán, 14% inkább nem fogadná el.

Mivel a fenti adók a szándékok szerint a szolgáltatókra 2010-ben kivetett különadókat váltanák ki, így a megkérdezett netezők az ezzel kapcsolatos kérdésekre is válaszoltak:

- A bankszektor különadóját jelenleg csak a netezők 23%-a tartja teljesen és 19%-a inkább elfogadhatatlannak (tehát a többség inkább elfogadja, sőt 25% teljesen azonosulni is tud vele!)

- A távközlési cégek adóját már a többség inkább elutasítja (28% teljesen, 27% inkább), de még itt is 45% az elfogadók aránya.

Az adatokra tekintve az látszik tehát, hogy míg a - jellemzően multinacionális - cégek különadóztatása inkább megosztotta a (netes) társadalmat, addig a netezők pénztárcáját közvetlenül érintő adózást egy emberként utasítják el.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. április 24-28. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.