Netidők Blogtársaság

A mobil pénztárca hazai tesztjének indulása és a Telekom aktivitás kapcsán több helyen lehetett olvasni a mobil fizetésről a héten (például itt vagy itt). Jómagam szerdán egy, kifejezetten a témával foglalkozó rendezvényen adtam elő (Mobilfizetés A-Z szeminárium). A téma sokakat foglalkoztat: bankokat, mobil szolgáltatókat, kereskedőket, kártya társaságokat, megoldás szállítókat... De vajon az emberek felkészültek-e már idehaza a mobil fizetésre? Értik-e egyáltalán mi ez az egész?

Ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy a kérdés nehezen megválaszolható, mert nem nagyon vannak adatok, de néhány szám azért hozzáférhető, érdemes volna ugyanakkor egy feltáró kutatást csinálni a témában. Az Ipsos tavalyi Mobinauta kutatása szerint mindössze a telefonnal rendelkezők 4%-ára igaz, hogy egy átlagos napon fizetésre használja a telefonját, miközben összehasonlításképpen például 65%-uk telefonál vagy 29% Facebook-ozik. Ezzel a mobil fizetés inkább a ritkán űzött tevékenységek közé tartozik, amit kvantitatív (kérdőíves, nagy mintás) kutatásokkal nehéz is megfogni. Az NRC szintén tavalyi kutatása szerint egyébként az internetezők 25%-a szokott egyáltalán mobiltelefonnal fizetni. A legnépszerűbb tevékenységek az autópálya-matrica vásárlás, a lottószelvény kifizetése és a parkolás. A szerencsejáték eleve állami monopólium, a másik kettőt pedig most államosítják... 

De a mobil fizetés nem csak ezeket, az alapvetően SMS-alapú és részben telefonszolgáltatókhoz kötődő kényelmi szolgáltatásokat jelenti. A QR-kódhoz (is) kötődő MasterCard Mobile megoldása már hónapok óta elérhető, a szolgáltatást 100 ezren használhatják (ez nagyjából a 2,8-3,2 millió okostelefonos 3-3,5%-a lehet). Az NFC révén ezzel egy időben pedig már egy újabb technológia is van a láthatáron, ami a teljes pénztárcát képes lehet kiváltani (leszámítva az abban hurcolt óvszert), nem csak a készpénzes vagy kártyás fizetést. A „csőben” pedig feltehetően várakoznak azok az új eljárások is, amelyek még távol vannak a megvalósulástól. Mindennek köszönhetően az, hogy „mobil fizetés” egyszerre több dolgot jelent, ahol a múlt (SMS – autópálya-matrica és parkolás) a jelen (QR kód - MasterCard Mobile) és a jövő (NFC – mobil tárca) technológiái egybeérnek. Az új megoldásokkal és az általuk jelentett lehetőségekkel most kezd (újra) ismerkedni a szakmai közönség, ezek után feltehető, hogy a laikusok számára még inkább egybetorlódik a három dolog és nem igazán értik, hogy mit jelent a mobil fizetés, egy ilyen rendszerben kik a szereplők, kinek fizetnek miért.

Persze az egyszerű felhasználó – érthető okokból – azt nézi, hogy mitől lesz neki jó egy ilyen új rendszer?

Hazai felhasználók lamentálnak a mobil fizetés előnyeiről a HWSW cikke kapcsán (forrás)

Legyen olcsóbb, egyszerűbb, kényelmesebb – esetleg divatosabb – különben nem fogja használni. Arról már nem is beszélve, hogy a hazai, készpénz központú mentalitást igen nehéz megváltoztatni, amint azt a bankkártya bevezetése kapcsán 20 éve folyó harc mutatja (sokan még most is csak kiveszik a fizetésüket a kártyával és utána készpénzben költenek). Az eNet e-kereskedelmi kutatásaiból is jól látható, hogy még az interneten(!) is a készpénzt részesítjük előnyben, hiába van lehetőség alternatív fizetési megoldásokra az internetes áruházakban, a legtöbben még mindig a készpénzben fizetnek átvételkor (73% választja ezt a megoldást az összes vásárló közül).

Persze nem baj, hogy a bankkártya használata nem különösebben ágyazódott be a hétköznapokba, így még egyszerűbb lenne áttérni a mobil fizetésre, mert a kártyával kapcsolatos bizonyos fejlesztések egyszerűen kihagyhatóak, a technológia átugorható (ahogy például a csekkönyvezés is ismeretlen jelenség idehaza). Persze nem eszik olyan forrón a kását… Az NFC alapú mobil pénztárca tesztje most kezdődik idehaza, amiből sok minden ki fog derülni. Az én megérzésem az, hogy a részben a szürke gazdasághoz kötődő „zsebbe adják a fizetést” jelenség miatt a magyarok még sokáig ragaszkodni fognak a készpénzhez. A jövő azonban úgy tűnik, hogy a mobilé, a Visa például azt várja, hogy 2020-ig a fizetési tranzakciók fele mobil lesz a saját rendszerében. Ők pedig csak értenek hozzá.

Pintér Robesz

Bekövetkezett az, amit régóta megjósoltak a szakértők: Ausztráliában olyan bűntény történt, ahol a tippet a Facebook adta.

Sydneyben két rabló hatolt be egy nő házába, és bunkósbottal és késsel felfegyverkezve követelték a tulajdonostól a házban található pénzt. Átkutatták a házat, de csak egy kisebb összeget találtak. A rablók többet követeltek, közölték a tulajdonossal, hogy tudják, ennél több van a házban. A tulajdonos csodálkozására elmondták, a lány feltett a Facebook oldalára egy olyan képet, amelyen nagyobb összeggel játszadozik. A nő közölte a rablókkal, hogy a lánya már rég nem lakik ott. A rablók a csekély zsákmánnyal távoztak.

A nyomozás során kiderült, a hölgy 17 éves lánya valóban egy nagy rakás pénzzel pózolt a posztolt képen. A lány a jelentős összeg megszámolásában segített 72 éves nagymamájának.  A kép 120 kilométerre arrébb Bundanoonban készült, ott is töltötte fel.

A rablókat nem sikerült elfogni, de a történet rávilágít két tényre. Egyrészt mennyire meg kell gondolni, milyen információkat teszünk fel magukról. A másik, hogy a rablók eljutottak a lány lakásához, habár a Facebook oldalán nem volt fenn a címe. De egy kis keresgéléssel az interneten sikerült összekapcsolni a két adatot. A lánynak pusztán szerencséje volt, hogy addigra már elköltözött, és nem keményebb kezű rablókkal akadt össze a családja.

Toochee, a Galaktikus

Azt hiszem, hogy nem csak a Petőfi Rádióban bennünket hallgatók, hanem a netezők is leginkább a nyári zenei eseményekről és koncertekről ismerhetik a fesztiválkártyát – ez a bankkártyához hasonló eszköz, amivel lehetett a sörért és a hot dogért fizetni. A kártyában egy RFID chip van, ezért nem kell lehúzni, hanem elég egy kicsit hozzáérinteni a leolvasó eszközhöz. Lecserélhetjük-e több száz év után a készpénzünket elektronikus fizetőeszközökre – többek között erről beszélgettünk Lévai Gáborral, a Meta MPI Kft ügyvezetőjével, akik a Metapay rendszert is fejlesztették.

Nagyistók Tibor: Mindig tranzakcióról beszéltek – ez esetben milyen tranzakciók jöhetnek szóba?

Lévai Gábor: Praktikusan például egy beléptetés is tranzakció alapú…

Nagyistók Tibor: Mondjuk egy metrón vagy egy munkahelyi beléptetésnél…

Lévai Gábor: …de mondjuk egy törzsvásárlói kártya használatakor (kedvezmények igénybevételekor) is tranzakciók keletkeznek. A Metapay rendszer egyik nagyon fontos logikai alapja az, hogy magát a kártyát nem feltétlenül tekintjük egy értékhordozónak, tehát a chipen belül nagyon sokféle adatot is el tudunk tárolni, de nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy a rendszerben egy adott kártyához – ami nem feltétlenül csak kártya lehet, hanem bármi, amibe ezt az RFID chipet bele lehet építeni – bármennyi egyenleget tudunk kezelni és azon az egyenlegen teljesen mindegy számunkra, hogy mi van. Forint, törzsvásárlói pont, egy beléptetés, hozzáférési adatok, vagy egészen más adatok.

Nagyistók Tibor: De hát innen egy lépés az, hogy a mobiltelefonba kerülő SIM kártya is tartalmazhat ilyen zsebeket…

Lévai Gábor: Így igaz, ez egy lépés. Egy olyan lépés, amit Magyarországon a Metapay tett meg először működő környezetben. És ez azért lényeges, mert többet tud, mint egy kártya. Pont azért, mert az eszköz egy mobiltelefon is egyben és például egy ilyen mobiltelefonba már lehet olyan alkalmazásokat fejleszteni, amik biztonságos módon ezzel a zsebbel képesek kommunikálni.

Nagyistók Tibor: Tudja-e ez a rendszer azt, amit az én pénztárcám tud, hogy megmutatja nekem, mennyi pénzem van?

Lévai Gábor: Az NFC-s (azaz a következő generációs, érintés nélküli komunikációs technológia – Near Field Communication) mobiltelefonoknál abszolút adott az a lehetőség, hogy a mobil kijelzőjén egy alkalmazáson belül lássuk az egyenlegünket, akármilyen egyenleg is az. Ugyanakkor azért mi nagyon figyeltünk arra, hogy a fesztiváljainkon a felhasználóink folyamatosan tudják, hogy mennyi pénz van a kártyájukon. Tehát az összes terminálon bármikor lekérdezhették az egyenlegüket. Illetve, hogy bármilyen tranzakciót csináltak, akkor rögtön meg is mutattuk nekik, hogy mennyi az egyenlegük.

Nagyistók Tibor: A technológiának azért van sok praktikuma, például nem kell sorba állni a pénztárnál.

Bódi Zoltán: Miért? Nem a pénztárnál kell vele fizetni?

Nagyistók Tibor: Maga a rádióhullám egyébként méteres távolságban is terjedhetne. A 15 termékemet már messziról leolvassa a kapu és mire odaérek, már észreveszi, hogy a zsebemben van. Ezután tulajdonképpen ki is sétálok úgy, hogy fizettem…

Lévai Gábor: Két szabvány létezik az RFID-val kapcsolatban. Az egyiket logisztikai feladatokra használják – ez a nagy hatótávolságú eszközök. A másik a kifejezetten rövid kis hatótávolságú eszközök, amelyek a fizetésre és más tranzakciókra használatos megoldások. Mindkettőre van működő példa. A másodikra vagyunk jó példa mi, az elsőre pedig valóban vannak már bizonyos országokban olyan áruházak, ahol elég egy kapun átmenni és rögtön meg tudja mondani a kapu, hogy mi van a kosaradban. Nagyon fontos dolog, hogy a két technológia olyan értelemben nem átjárható, hogy attól, hogy még hogy van egy Metapay fesztiválkártya a zsebemben és valaki odaáll egy nagy antennával, nem lesz képes leolvasni azt, mert ezt a technológia biztosítja. Tehát ezt kifejezetten nagyon közelre kell érinteni. Ami azt jelenti, hogy valóban szinte hozzá kell érinteni az olvasóhoz, tehát pár centi a hatótávolság.