Nem értem mi értelme van még a tankönyveknek nyomtatott, papírzabáló, táskanehezék formájában. Nem csak a táskát terheli, a diákot, de a pénztárcát is teljesen feleslegesen. Inkább könyvolvasót kéne venni, amivel az első osztálytól a doktori címig el volna mindenki, sőt az után is.
Mi az a könyvolvasó?
Ez egy olyan eszköz, ami a hagyományos táblagépekkel szemben elektronikus tintával működő kijelzővel vannak ellátva. Ez leginkább egy papírra nyomtatott könyv olvasási érzését nyújtja, ami napfényben is tökéletes olvasást biztosít és nem erőlteti meg a szemet, szemben az LCD kijelzőkel. Ezen felül csak a lapozáshoz használ energiát amivel több hetes üzemidőt is elérhető egyetlen feltöltéssel. Aki még nem látott ilyet, annak feltétlenül meg kell néznie egyet élőben, mielőtt azzal jönne, hogy elektronikus berendezésen nem lehet huzamosabb ideig olvasni.
Amazon Kindle
A könyvolvasók piacán az első sikeres szereplő az Amazon volt a Kindle névre keresztelt eszközzel. Ezzel a cég új trendet teremtett és Amerikában már a nyomtatott könyvekkel szemben ez a platform az amelyen a legtöbb könyvet értékesítik. Az első szériát már leváltotta a második, majd a harmadik verzió is. A megjelenés előtt már akkora volt az érdeklődés, hogy csak hónapos várakozási idő után lehetett a készülékhez hozzájutni. A újabb generációs készülék már rendelhető volt 3G-s verzióban is, amivel a világ szinte bármely pontján minden egyéb korlátozás és járulékos költség nélkül vásárolhatott elektronikus könyvet minden tulajdonos az Amazon kínálatából.
Barns & Noble Nook Simple Touch
A kihívója az Amazon készülékének a Barns & Noble kiadó és könyvkereskedő vállalat lett a Nook fantázianévre hallgató olvasójával. Ez a készülék is már a második generációs változatnál tart, de a Kindle-lel szemben érintőképernyős interfésszel van ellátva. Valamint ez a berendezés is rendelkezik azokkal tulajdonságokkal és szolgáltatásokkal, amivel a Kindle. Azaz lehet 3G-n keresztül vásárolni a B&N kínálatából és ez is több hetes üzemidőt biztosít egy feltöltéssel, az alkalmazott technológiának köszönhetően.
Mindkét készülék rendelhető csak WiFi-s verzióban, amivel szükség van egy vezeték nélküli internet elérésre, amin keresztül elérhetjük az elektronikus könyváruházakat. Vannak a piacon más független gyártók is, de ezeknek a készülékei mögött nem áll rendelkezésre olyan hatalmas könyvkínálat, mint az előző kettőnél.
Úri huncutság?
Röviden: egy frászt. Az igazi pénzpocsékolás, az a tankönyvek évről-évre történő megvásárlása. Minden évben 15-20 ezer forintot kidobálni olyan kiadványokra amelyeknek a szavatossága nem több 10 hónapnál, egyáltalán nem indokolható semmivel a XXI. századi technológiai fejlettség mellett. Hihetetlen elpocsékolása ez az erőforrásoknak mindenféle értelemben: szervezés, nyomtatás, raktározás, szállítás, finanszírozás csak, hogy pár dolgot említsek. Aztán itt van a minden évben menetrendszerűen megérkező politikai cirkusz is, hogy melyik önkormányzat nem fizetett még a terjesztőnek. Ez mind felesleges.
Egy könyvolvasó most olyan 25-30 ezer forintos nagyságrendű dollárért, euróért, angol fontért beszerezhető. Ez igaz, hogy magasabb összeg, mint egy éves tankönyvkészlet beszerzése, de a készülék nem egy évre szól, hanem sokra. Ha csak a tankönyvek árát vesszük az egész csomagból és a munkafüzeteket továbbra is hagyományos formában vásároljuk - ezt is ki lehetne váltani, de ezt most hanyagoljuk, erről majd jövő héten írok -, akkor is évente alsó hangon 7-10 ezer forintot költünk egy tanévben egy tanuló tankönyveire. Ha a készülék mondjuk 5 év alatt lestrapálódik annyira, hogy újat kéne venni, akkor is 35-40 ezer forintnyi könyv áll szemben a 25-30 ezer forintos eszközzel. Ha azt mondjuk, hogy ne finanszírozza meg az állam semmilyen módon ennek a könyvolvasónak a beszerzését és azt piaci alapokon, mondjuk pénzintézetek tennék meg haszonnal, akkor is ugyanott vagyunk anyagilag, mint amennyit most kidobunk az ablakon. Egyébként az elsők között piacra dobott Sony könyvolvasók immár 7 éve működnek tökéletesen, így az előbbi öt éves időt nyugodtan tekinthetjük annak az időnek, amikor egy banki finanszírozott eszköz, egálba kerül a hagyományos könyvekkel. Öt évet meghaladó élettartam esetén pedig egyértelműen olcsóbb az e-olvasó, mint a hagyományos könyv. Ha a kötelező olvasmányokat is bele vesszük a pakliba, akkor megkockáztatom, hogy a megtérülési idő valahol a 3 év körül van.
Ki ír majd e-tankönyvet?
Azt kell, hogy mondjam, hogy meg vannak írva, csak nem használjuk őket. Kezeket fel, hogy ki hallott az SDT-ről? Aki azt hiszi ez valami újfajta vírus, az látogasson el a Sulinet Digitális Tudásbázis oldalra és csemegézzen a tananyagokból. Persze az itt lévő tananyagok nem tekinthetők teljesnek, de jó kiindulópont, ahhoz, hogy az első párszáz e-tankönyvet kieresszük a palackból. A többi ma használatos tankönyv sem az Erika írógépen készült, így ezeknek az átültetése elektronikus könyv formátumba sem nagy ördöngösség, pár hónap leforgása alatt az összes tankönyvet át lehetne konvertálni. Ehhez a legjobb lenne a crowd-sourcing, amikor civilek a saját idejüket és erőforrásaikat felhasználva átültetnék ezeket a digitális anyagokat. Működik, tessék példát venni a nyílt forráskódú fejlesztésekről!
A tananyagok írásában később ugyanúgy lehetne építeni a közösségi hozzájárulásra, mint az előbb emlegetett nyílt forráskódú fejlesztések esetében, de említhetném a Wikipédiát is, mint remek példát. A minőségbiztosítás is megoldható, mint ahogy ez már más crowd-source projekt esetében is megoldott volt. A dög unalom ellen lehetne játékot is szervezni, pl. hiba vadászatot az elkészült anyagokban. A legjobb tananyagok a közösség által biztosított természetes szelekciónak köszönhetően nem csak szakmailag lennének jók, de a diákok is szívesen forgatnák. Figyeljetek a jövő héten, mert akkor folytatom a módszertannal és bemutatok néhány remek példát.
Mit nem helyettesít?
Az elektronikus könyvolvasó nem csodafegyver, így nem képes kiváltani a tollat, ceruzát és a papírt, ha a megtanult tananyag gyakorlásáról van szó. Erre szerintem még mindig a legjobb a hagyományos füzet, munkafüzet páros. A munkafüzetet esetleg át lehet költöztetni elektronikus formába, ami feladatok leírását és a megoldásokat illeti, de a gyakorláshoz nekünk magunknak kell felgyűrni az ingujjat és papíron megküzdeni a gyakorló példákkal. Az esszé típusú feladatok természetesen át kéne, hogy költözzenek a számítógépre és az írással egyidőben a gépírást is meg kéne tanítani már az általános iskolában. Én mai napig nem tudok rendesen gépírni, ami egyre jobban frusztrál, mert ez egyértelműen a termelékenységem rovására megy. Egy év alatt meg fogok tanulni rendesen gépírni ígérem.
Ha rajtam múlna én már a jövő héttől bevezetném az általános iskolától kezdődően ez elektronikus könyvolvasót és az elektronikus tankönyvet. Még csak pénzbe sem kerül, csak elhatározásba.
Utolsó kommentek