Netidők Blogtársaság

Az e-könyves piac abban a helyzetben van ma, mint amiben az internet volt 15 éve: egyszerre igaz, hogy kevés a fizetőképes kereslet és kicsi a tartalomkínálat. Vajon előbb az e-könyves kínálatnak vagy a fogyasztók számának kellene-e nőnie a továbbfejlődéshez? Az eNET-nél végzett kutatásunkból (eNET – Telekom „Jelentés az internetgazdaságról”) az derült ki, hogy a kép ennél azért kicsit cizelláltabb, viszont az alapok már megvannak ahhoz, hogy idehaza is áttörést érjen el az e-könyv a közeljövőben.

Bár a felnőtt internetezők jelentős része (57%-a) kevesebbet olvas ma, mint öt éve, létezik egy kisebbség (15%), aki több könyvet olvas, mint régebben. Nekik saját bevallásuk szerint több az idejük, több érdekes könyvet találnak, kikapcsolja őket az olvasás és vannak köztük, akik a növekvő e-könyves kínálatnak tudják be, hogy többször „vesznek könyvet a kezükbe”. Az e-könyv innen nézve általában is jót tehet az olvasásnak.

Egyébként a felnőtt netezők közel négytizede (39%) olvasott már e-könyvet idehaza - derült ki a januárban végzett online kutatásunkból. De csak minden huszadik válaszadó mondta, hogy már fizetett is ilyen tartalomért! Van tehát hova fejlődni, de az is igaz, hogy az alapok is meg vannak hozzá.

Továbbra is erős azonban a papír könyvek iránti „romantikus” kötődés: 44% mondta, hogy az e-könyvnél hiányzik neki az igazi könyv illata, fogása... Megvizsgáltuk azt is, hogyha ártól függetlenül ugyanaz a könyv nyomtatott, elektronikus és hangzó formában is választható, akkor melyikre teszik a voksukat a hazai netezők. Ez mutatja ugyanis legjobban az affinitást. Így viszont az derült ki, hogy mindössze a felnőtt netezők hetede (13%) áll az e-könyv mellé és négyötöde (80%) továbbra is papírkönyv párti.

Gátja az elektronikus könyvek terjedésének az is, hogy a magyar internetezőknek csak ötöde (21%) olvas angolul is, 4% németül is, de az elsöprő többség csak magyarul. A magyar nyelvű e-könyv kínálat viszont meglehetősen szegényes a nemzetközi kínálattal összevetve.

Mindent összevetve az eredmények azt mutatják, hogy az e-könyves piac hazai fejlődéséhez növelni kell a magyar nyelvű kínálatot. A fejlődés viszont azon is múlik, hogy sikerül-e növelni azok bázisát, akik felismerték az e-könyv előnyeit, illetve többeket meggyőzni közülük arról, hogy érdemes pénzt adni az elektronikus könyvekért. Ugyanis csak így találhatnak egymásra a kiadók, a forgalmazók és az olvasók és alakulhat ki kölcsönösen előnyös helyzet. Egyelőre ugyanis a szűk magyar kínálat és a kicsi fizetőképes kereslet egyszerre gátolja az e-könyvek hazai áttörését.

Bővebben az eNET kutatásáról itt olvashat.

Pintér Robesz

Az vagy, amit megeszel - tartja a mondás. Az vagy, amit elolvasol - parafrazálhatnánk ezt a mondást. Mégis, miközben az étkezésükre egyre többen figyelnek oda tudatosan, ugyanilyen tudatossággal kevesen tervezik meg az infodiétájukat, vagyis, hogy milyen információkat fogyasztanak.

Ismerik a produktivitás mániákusokat? Akik a tennivaló-listák szervezésének és a feladatok minél hatékonyabb elvégzésének a folyamatos lázában égnek? Új és új módszereket találnak és próbálnak ki, hogy megtalálják a Tökéleteset? Úgy érzem hasonló lelkesedéssel kezdek rácsavarodni az infodiéta méltatlanul elhanyagolt területére. Vajon hogyan lehetne a leghatékonyabb, legszínesebb infodiétát összeállítani, tehát kialakítani egy olyan szisztémát, aminek segítségével folyamatosan naprakész maradhatok a világ engem érdeklő dolgairól, miközben nem veszek el a részletekben?

Az egész dolog onnan ered, hogy minden nap legalább 1-2 órát töltök azzal, hogy naprakész legyek, mégis folyamatosan az az érzésem, hogy egyrészt lemaradok valami fontos hírről, esemény beszámolójáról… másrészt, hogy ennél jobban megválogatott hírforrásokkal sokkal hatékonyabban, sokkal jobb minőségű, adekvátabb információkhoz és tudáshoz juthatnék hozzá.

Alighanem el kellene fogadnom azt a tényt, hogy nem lehetséges folyamatosan mindenről tudni, ami az engem érdeklő területeken történik és inkább csak egy optimális állapot elérésére és fenntartására kellene törekednem. Ezzel csak az a gond, hogy homo informaticusként, információfüggő vagyok.

A helyzet az, hogy kezdem azt hinni, eredendően bűnösek vagyunk, a tájékozatlanság bűnében élünk. Bizonyításul végezzünk el egy egyszerű számítást: ha heti egy könyvet sikerülne elolvasnunk (nem fog), akkor évente 52, 70 év alatt 3640 könyvet tudnánk elolvasni. Ez egy kisebb falusi könyvtár állományának sem felel meg. Vajon hetente hány olyan könyv jelenik meg, amit el kellene olvasni - csak a minket érdeklő területeken? Nagy a valószínűsége, hogy egynél több. És akkor még nem is számoltunk a már korábban napvilágot látott művekkel. Reménytelen…

Megoldás persze többféle is van, egyik véglet az info-aszkétizmus, tehát a minket érdeklő dolgok számának csökkentése, a világ szisztematikus (tudatos vagy kevésbé tudatos) leszűkítése, esetleg kizárása. A másik véglet, hogy hivatásul választjuk az információk fogyasztását, info-gourmandok leszünk, például irodalmárok, szakújságírók, (trend)kutatók, írók, „írástudó értelmiségiek”. Persze utóbbiak sokszor szinte kizárólag „write only” (nem olvasok, csak írok, magyar értelmiségi vagyok) üzemmódban vannak, tehát nem annyira olvasnak, hanem csak írnak.

De, hogy ne térjek el a témámtól – és ez a tézis mondat – egyre inkább a hétköznapi ember szintjén is megjelenik az infodiéta kihívása, tehát, hogy sokkal inkább tudatosan és nem egykoron felvett szokások mentén kellene tájékozódni a világról, ahhoz, hogy naprakészek lehessünk. Ehhez képest hírportálok, hírlevelek, tévéhíradók, lapok, közösségi oldalak, blogok, RSS-feedek, könyvek… tengerében éljük le az életünket. Vajon mi lenne, ha tudatosan megterveznénk, hogy milyen rendszer szerint fogyasztjuk el ezeket?

Szóval, ahogy talán már látszik, ez egy hatalmas téma, úgyhogy a jövőben biztos többet fogok írni róla (igazság szerint már el is kezdtem korábban, amikor információforrásokról vagy könyvrecenziókról volt szó ezeken a hasábokon).

Addig is javaslom - egyfajta házi feladatként -, hogy mindenki gondolkodjon el milyen infodiétán él most és tegye fel magának a kérdést, hogy biztosan ez a leginkább megfelelő számára?

Pintér Robesz

Gyakori sztereotípia – főként az internetet nem vagy csak ritkán használók részéről, hogy aki sokat használja a netet, az elidegenedik a környezetétől és megszűnik az érdeklődése a környezete, a kultúra és a szövegek iránt. Leegyszerűsítve: a túlzott internethasználatot okolják sokat az olvasás visszaszorulása miatt. Azonban kicsit pontosabban végiggondolva a dolgot könnyen arra juthatunk, hogy aki internetezik, az elsősorban olvas és ír. Ráadásul sokat.

Mivel az infotechnológiának köszönhetően változatos formájú, tematikájú, műfajú és nagy tömegű szöveggel találkozunk, ezért nemcsak a tájékozódásunk, a keresési szokásaink változnak meg, hanem szükségszerűen az olvasási módszereink is átalakulnak. A szövegek befogadása mindinkább inkább felgyorsul, intenzív, és nem extenzív stratégiát követ. A weben található nagy tömegű szövegben csak úgy lehet jól tájékozódni, ha gyorsan átfutjuk őket, keresve a kulcsszavakat, a tartalmilag minket érdeklő legfontosabb elemeket. Kicsit úgy teszünk, mintha a szemünkkel szkennelnénk a szöveget, tehát a főbb orientációs pontokat (tördeléssel, grafikáéval, képekkel kiemelt részleteket) letapogatjuk a szemünkkel, és csak azokat a részleteket olvassuk el, amelyeket fontosnak, relevánsnak vélünk. A szöveg kulcsszavait keresve a lényegesnek vélt elemek átolvasásán keresztül próbálunk meg képet alkotni a szöveg tartalmáról. És nagyon lényeges, hogy a szövegalkotó tisztában van-e azzal, hogy a szövegében mi a ténylegesen releváns elem, és mennyire segíti a befogadót a gyors értelmezésben. Mert ha a lényegtelen elemeket emeli ki, akkor ugyanúgy félrevezeti az olvasót, mintha nem emel ki semmit.

A hiperlinkes és a hipertextuális szövegek nem lineáris, hanem globális szövegbefogadási stratégiát követnek. A hiperlinkek megszüntetik azt a hagyományos elképzelést, hogy egy szöveget csak lineárisan, az elejétől a végéig olvasva lehet teljességében befogadni. Ebben a környezetben a hiperliknek között ugrálva, előrejelezhetetlen olvasási sorrendeket alakíthatnak ki az olvasók, és ezeket a stratégiákat inkább az érdeklődésük, a háttértudásuk a kíváncsiságuk, a türelmük vezérli, semmint a linearitás követésének a vágya.

Kiemelt szerepet kap a grafikus felhasználói felülettel, illetve fejlett képalkotó összetevőkkel rendelkező infotechnológiai eszközök világában a képolvasás, a vizuális orientáció. Gondoljunk csak arra, hogy manapság már alig lehet olyan mobiltelefont kapni, amely ne rendelkezne fejlett grafikus felhasználói felülettel, ikonok és vizuális szimbólumok között kell navigálni a funkciók eléréséhez, illetve szinte minden ilyen készülékben van beépített kép- és videorögzítő eszköz. A vizuális befogadás tényezői tehát egyre hangsúlyosabbak, amelyeket az eyetracking kutatások (a képernyőn való tájékozódás során végbemenő szemmozgást követő vizsgálatok) is igazolnak: hamarabb és gyakrabban fókuszálunk a kijelzők felületén megjelenő vizuális elemekre, mint a szöveges összetevőkre. Az olvasás tehát állandó követelmény a weben is, csak másfajta szövegeket másképpen olvasunk, mint az interneten kívül.

Bódi Zoltán