Netidők Blogtársaság

Első hallásra nehéz elhinni, de egy cég csődbe juthat egyetlen házkutatás után. Az ok: a házkutatási szabályozásának érzéketlensége, és a hibás adatmentési gyakorlat. Mindehhez nem kell bűnösnek lennünk sem.

Egy egyszerű példával szeretném érzékeltetni a komoly problémát. Legyen főhősünk Szabó úr. Szabó úrnak van egy cége, mindössze két alkalmazott dolgozik a cégben rajta kívül. Mindannyian egy közös irodában dolgoznak, három számítógép, egy szerver,  és egy notebook képezi a cég számítógép parkját.  Szabó úr gondoskodik a cég adatainak biztonságáról, a szerverben tükrözve van két HDD, minden este mentés készül egy külső HDD-re, és DVD-re is. Látszólag minden rendben van.

Egyik reggel váratlanul nyomozók lepik el az irodát. Felmutatják a házkutatási végzést. A cég iratai mellett összegyűjtik a cég számítógépeit, a szervert, és mindent, ami adatok archiválására szolgál. A nyomozók távozása után a cég ott áll működésképtelenül.

Szabó úr azonnal elrohan az illetékes rendőrkapitányságra, ahol délutánig kell várnia, hogy megtudja, miért volt házkutatás. Szabó úr egyik üzleti partnere a Rendőrség/Adóhatóság/Vámhatóság figyelmének középpontjába került (ide tetszőleges bűncselekmény kerülhet) miatt. Az ott folytatott nyomozás során derül ki az üzleti kapcsolat, és a hatóság vélelmezte, hogy a bűnügyben Szabó úr cége is érintett. Ezért indítottak ellene is nyomozást, és hajtottak végre házkutatást.

Szabó úr próbálja visszaszerezni a cég gépeit, arra hivatkozva, hogy a cég működéséhez létfontosságúak a rajta tárolt adatok. A rendőrség azonban a nyomozás érdekeire hivatkozva megtagadja ezt.

A cég a komputerek nélkül lehetetlen helyzetbe került. A szerződéseiket napok alatt elvesztették, munka nélkül maradtak. Az ellenük folyó nyomozás miatt elvesztették leendő ügyfeleik bizalmát, nem sikerült új munkát szerezniük. A cég pár hét alatt csődbe jutott.

Szabó úr kilenc hónappal később értesítést kap a rendőrségtől, hogy bizonyítékok hiányában megszüntették ellenük a nyomozást, a számítógépeket átveheti a kapitányságon. De akkor már nem létezik a cég.

Bár a példa sarkított, de jól érzékelteti a probléma lényegét. Nem kívánom a nyomozati eljárást minősíteni, az minősíti önmagát.  De Szabó úr ugyanígy járhatott volna egy tűz esetén is. Mit tehetünk az ilyen helyzetek ellen? Megfelelő adatmentési módszert kell találni.

Nem elég az adatainkat ugyanott, de másik adattárolón tárolni. Fizikailag is más helyen kell lenniük. Erre több megoldás is létezik. Például vigyük haza a mentést tartalmazó külső merevlemezt. Ennél jobb és biztonságosabb mód, ha az interneten keresztül hozunk létre backupot. Biztonságosabb módszer, ha van egy megbízható barátunk, akivel egymás gépére mentünk az interneten keresztül. A legmodernebb lehetőség, ha valahol tárhelyet bérelünk és oda mentünk. Ez manapság már a felhőbe történik, a szolgáltatók gondoskodnak a biztonságról, a garantált adatmentésről.

Éljünk a lehetőségekkel.

Tücsi a Galaktikus

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.