Netidők Blogtársaság

Közel három hónapja várok a Nokia első tabletjére, a Lumia 2520-ra. Addig is, amíg megérkezik, gondoltam kipróbálom a 1520-at, a Nokia 6 colos tepsifonját (szép idegen szóval phablet). Hátha kiderül, igazából nincs is szükségem külön tabletre, egy méretesebb okostelefon megteszi tablet helyett is és még telefonálni is lehet vele. Jelentem, túl vagyok két hét tesztelésen: aki meg tudja szokni a Lumia 1520 hatalmas méretét, annak már nincs szüksége tabletre.

Az elején azonban készüljünk fel a kellemetlen meglepetésre, hogy nano-SIM(!) kell a telefonba, szerencsére ezt egyszerűen be lehet szerezni a szolgáltatóknál, ha nem akarjuk mi otthon házilag körbevágni a SIM-kártyánkat (sőt, akár adaptert is adnak, amivel váltani tudunk a normál, mikro és nano méret között - mondjuk nekem sikerült olyan készletet kifogni, amiben a mikro-SIM adapter második használatnál eltört). De visszatérve a Lumiára: ez a nanoSIM a 1520 méretét elnézve olyan, mintha Bud Spencer mokkáskanállal enné a nagy serpenyő hagymás babot. Már nem vicces, inkább tragikomikus. Nem tudom miért nem fért egy ekkora böhöm készülékbe legalább egy mikro-SIM.

Ahogy talán már említettem a 1520 jó nagy és sikerrel helyettesít egy tabletet (esetemben egy iPad minit) és meglepő, de telefonálni sem kényelmetlen rajta, még a hangminőség is jó. Csak vicces, ahogy egy tégla méretű cuccot a fülünkhöz tartunk - de a környezetemnek nehezebb volt megszokni, mint nekem (szerencse, hogy telefonálás közben nem látjuk magunkat).

A mérete miatt szinte minden telefon kisebb nála, emiatt minden készülék játéktelefonnak tűnik mellette. Melléraktam egy Lumia 800-at és egy 920-at - jól látszik hogyan növekszik a termékvonal, miközben a dizájn finoman ugyanaz marad. Akinek bejön a Lumia kecses formája, az a 1520-ast is imádni fogja.

Ami nagyon tetszett, hogy kényelmes rajta gépelni, ami nekem igen fontos, mert sok levelet írok és jegyzetet is tableten készítek menet közben - ezt a tablet funkciót is sikerrel kiváltotta. De az is biztos, hogy ez egy kétkezes telefon, fél kézzel, mondjuk buszon kapaszkodva vagy hamburgert ebédelve kényelmetlen, sőt, szinte lehetetlen használni, mert egy csomó mindent nem fogunk elérni a kijelzőn a hüvelykujjunkkal, az orrunkat meg tényleg elég idétlen lenne használni.

Örömmel jelentem, hogy eddig a Lumia 1520-on volt a legjobb blogposztot írni a kütyüjeim közül (pedig egy pár készülék megfordult már a kezeim között)- ez javarészt a Windows Phone nagyon jó prediktív szövegbeviteli megoldásának is köszönhető (a legjobb a három nagy platform közül), illetve a nagy kijelzőnek (sokkal jobb, mint a Galaxy Note 3, amihez 1 hónapig volt szerencsém és közel ugyanez a méret. Szubjektív, de nekem a Lumia 1520 sokkal jobban bejött.)

A méretből fakad ugyanakkor (mondtam már, hogy hatalmas a készülék?), hogy meglehetősen nehéz zsebre rakni. Szabó ugyan nem kell hozzá, hogy külön egyedi zsebet készíttessünk neki a nadrágra, nekem minden nadrágzsebbe belefért, még le is tudtam ülni közben. Ennek azonban az volt az ára, hogy ülés közben igen nehéz volt elővenni. Így maradtam le például a legviccesebb tuningolt BMW-ről, ami a budapesti utakon közlekedik - a bekötött biztonsági öv mellett esélyem sem volt a pirosnál előhalászni az első zsebemből a 1520-ast.

Őszintén megmondom, hogy a kamera nekem kicsit csalódást okozott, a sok megapixel meg a hype miatt többet vártam. A vicces az, hogy tökéletes képeket csinál (visszanéztem teljes méretben számítógépen), de talán a nagy telefon kijelző teszi, nekem az volt helyenként az érzésem a képek elkészítése után, hogy pixelesek lettek. A kamera egyébként szép képeket csinál és a beépített Nokia kamera szoftverrel egész sok minden állítható a kép készítése előtt (fehéregyensúlytól a fókuszig). Végigfotóztam a tök üres Bálnát borongós időben, hangulatosak, élesek lettek a képek - akár nagyobb méretű papírképeket is lehetne hívatni belőlük, senki nem mondaná meg, hogy telefonnal készültek. Szóval a kamera simán hozza a Nokiától elvárt színvonalat.

Egy klasszikus Első Világ problémával szembesültem a héten – akit az ilyenek hidegen hagynak, vagy egyenesen felbosszantanak, azt most kérem, hogy lapozzon tovább. Szóval a kérdés az, hogy ha új tabletet szeretnénk venni (amiről tudjuk, hogy ez lesz a karácsonyi slágertermék), akkor melyik mellett döntsünk?

Jómagam a két, e héten bejelentett friss versenyző között vacillálok, nevezetesen a Nokia 2520 és az iPad Mini retinás verziója között. Most egy iPad Minit használok és imádom, de jó volna, ha lenne benne mobil internet, a retinaság, meg a gyorsabb szerkezet is tetszik, tehát érik az upgrade. De már a Surface-szel is nagyon szemeztem, amikor szinte napra pontosan egy éve hosszas töprengés meg tesztek olvasgatása után az iOS vonal mellett döntöttem (átmenetileg). Aki ismer, tudja, hogy Nokia fan vagyok (egy tamperei egyetemi ösztöndíj és egy finn információs társadalomról írt könyv után ez talán megbocsátható – úgy maradtam). Szóval a Lumia 920-am mellett nagyon jól mutatna a 2520 és kövezzenek meg, de nekem a csempés Windows is nagyon tetszik.

Egyelőre még nem döntöttem, mert még nem tudok minden felmerült kérdésre válaszolni. Amit végig fogok gondolni:

Tudom-e ugyanarra vagy többre használni a Windows RT-t, mint az iPad Minit: levelezés, böngészés és hírek olvasása, naptár, jegyzetelés, tanulmányok olvasása (PDF és Word) és elbírálása, cikkek mentése Evernote-ba, Facebook, YouTube, Dimag (újságolvasás), BKV menetrend, néha zenehallgatás (Deezer), ritkán játék (főleg Angry Birds), gyerekeknek jóságok (mint amilyen a Terka a piacon), ha külföldön vagyok akkor Skype. Ebből így első ránézésre csak a kifejezetten gyerekeknek szánt iPad-en megjelent appok tudnak hiányozni (azt hiszem meg kell tartani a mostani iPad-et is és kinevezni családi darabnak, a gyerekek megvesznének tőle).

Mekkora a mérete: én 7-8 col párti vagyok, az első iPad-ből is csak a mérete miatt nem vettem. Meg kell nézni milyen kézbe fogva egy 2520-as, lehet-e a BKV-n a metró ajtóban állva vagy a buszon ülve kényelmesen használni. Ezt ki kell próbálni, anélkül nem tudok véleményt alkotni. A súlya az adatok alapján rendben van (kb. 60 deka).

Kell-e bele alapból mobil internet: ez egy döntő kérdés, mivel az iPad-nél 40 ezer(!) forint az árban a különbözet a 3G képes és a wifis verzió között. Túl sok, főleg, ha hozzávesszük, hogy a mobil internet sincs ingyen, legalább havi 2 ezer forint egy rendes társkártyás csomag… A 2520 alapból LTE képes, ugyanazért az árért, jár a piros pont.

Mekkora háttértárral szeretnénk, legyen-e az bővíthető: ha jól láttam, akkor a Nokia egyféle háttértárral jön (32 giga), de bővíthető (max. 32 gigáig) – kérdés, hogy mennyit zabál fel ebből alapból a Windows RT. Az iPad nem bővíthető, de választható a háttértár (különböző árakon). Egy 2520-nak megfelelő mobil internetes 32 gigás verzió az iPad Miniből retinás verzióban viszont 190 ezer (!) forint. A Nokia 2520 hazai árát még nem tudjuk (500 dollár kint, ami jó szokás szerint valószínűleg 500€ Európában), saccra 150 ezer forintra teszem hazai árakon vagy a fölött (ha erre még rátesszük a rendkívül versenyképes hazai ÁFÁ-t). Az kb. annyi, mint az iPad említett verziója. Meglátjuk.

Mikor lehet itthon megvenni: az ember türelmetlen ugye, szeretne minél előbb hozzájutni a cucchoz. Az iPad-ről már a hazai árat is tudni, sőt van olyan mobilszolgáltató, ahol már előrendelhető a 3G/LTE verzió. A Nokia 2520-asról viszont semmit sem tudni azon kívül, hogy a nagyobb piacokon kezdik el először árulni.

Mindent összevetve, még vacillálok. Jó volna, ha a Nokia 2520 minél hamarabb kipróbálható lenne valahol, mert az iPad-et már jól ismerem, nem kell nagy fantázia, hogy elképzeljem gyorsabb kivitelben és gyönyörűbb kijelzővel… 

Pintér Robesz

Az internet tele van a Nokia mobilgyártórészlegének eladásáról szóló hírekkel, elemzésekkel. Amit erről az ügyről el lehetett mondani, azt már elmondták. Én inkább megmutatom, mennyire meghatározó volt a mobiltelefonok történetében a Nokia. A lista természetesen nem lehet teljes, hiszen volt olyan időszak, amikor a világ minden tájára több mint kétszáz típust gyártottak egyszerre. Időutazás mobillal a kézben.

Érdekes perspektívába helyezte a Microsoft és Nokia közötti megállapodást a Telecom Italia vezetője és Neelie Kroes az Európai Unió biztosa egy konferencián a minap. Szerintük olyan folyamatok indultak el, amelyek Európa leszakadásához vezettek a mobiltelefoniában. Az, hogy a Microsoft megvette a Nokia mobilgyártó üzletágát, csak az egyik olyan „mega üzlet”, ami ezt a folyamatot újabban jelzi. A Vodafone szintén a napokban jelentette be, hogy kivonul az amerikai piacról, amivel egy fontos európai szolgáltató globális szintű jelenléte gyengül meg (bár azt még nem tudni, hogy az így befolyó hatalmas összeget mibe fekteti a cég).

Ennek a megközelítésnek (Európa lemarad) van relevanciája, de közel sem újkeletű folyamatról van szó, a Nokia ugyanis nem az első olyan európai mobiltelefon gyártó cég, amely valaha jobb napokat látott. Gondoljunk az Ericssonra, amely ma már nem gyárt mobiltelefonokat, pedig 10-15 évvel ezelőtt az egyik meghatározó szereplő volt a piacon és ezt követően is közös vállalkozást üzemeltetett a Sony-val (2001-től), de idővel abból is kiszállt (2011-ben). Az Ericsson azóta a hálózatfejlesztéshez, kommunikációs hálózatokhoz szükséges eszközök gyártására és a kapcsolódó területekre koncentrál. A Nokia most közel ugyanezt az utat járja be, megszabadul a készülékgyártástól, de megtartja a Nokia Siemens Networks-öt, miután kivásárolta belőle a Siemens-et és így a kommunikációs hálózati eszközök területen kíván tovább működni (ahol a piaci részesedése alapján az Ericsson és a Huawei után a harmadik). (A HERE térkép szolgáltatást – amely a Nokiánál maradt – kicsit „kilóg” ebből a képből, de ezt jól megfontolt stratégiai okok miatt kellett a Nokiánál tartani, ha ezt is viszi a Microsoft, akkor sérült volna a platformfüggetlenség, ami a sikerhez fontos a szolgáltatás esetében.)

De egykori európai mobilos cégként említhetjük a Siemens-et is, már ők sem gyártanak mobiltelefonokat, miután 2005-ben eladták az üzletágat – vagy az Alcatelt, amely márkaként még tovább él, de részben kínai tulajdonban van. A 8-10 evvel ezelőtti helyzethez képest egyértelmű, hogy Európa dominanciája gyengül. De ne legyünk rövidlátóak, ha nem a cégekre fókuszálunk, akkor ez a történet nem csupán Európáról szól, hanem a világrégiók és egyes országok versengéséről. Vajon nem szomorúak-e a kanadaiak, amikor a Blackberry bukdácsolását látják? Vagy a tajvaniak, amikor a HTC teljesítményéről van szó? Az amerikaiak a Motorola kapcsán? A japánok, amikor azt látják, hogy a fogyasztói elektronikában egyeduralkodónak számító márkáik szinte mind eltűnnek? Én még emlékszem a Panasonic vagy az NEC mobiltelefonokra, ma már csak a Sony küzd, hogy bekerüljön a top3 gyártó közé az okostelefonok között (közel két tucat országban ez már sikerült is nekik).

Nem egyszerűen Európa „hanyatlásáról” van tehát szó, hanem a mobil piac globális átrendeződéséről... Mindeközben ugyanis Korea (Samsung, LG) és Kína (ZTE, Huawei, Lenovo) vagy az Apple (USA) csillaga emelkedik. Ha pedig a területi versengés mögé nézünk, akkor valójában cégek versengését látjuk: amelyik képes tartósan innoválni, megújulni, az a csúcson marad, amelyik pedig rosszul csinálja ugyanezt, az legyen bármekkora is, lemarad a versenyben és megfizeti ennek az árát (most éppen a Nokia). Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy a következő évtizedben a most csúcson levő Samsung vagy Apple esetében is látni fogjuk ennek a hullámvasútnak a működését.

Pintér Robesz

végére

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének? A múlt heti teszt második, befejező része. (Az első rész elérhető itt.)

Várakozások a Lumia 920-szal szemben

A Lumia 920 már nem egy új készülék, így mire májusban megkaptam, már számos tesztet végigolvastam és videót megnéztem, így voltak várakozásaim a készülékkel szemben. Elsősorban egy kiváló kamerát vártam, óriási kijelzőt, vezeték nélküli töltést, offline is elérhető térképes navigációt és a fentebb már említett kezes e-mail alkalmazást (amit ismertem már a Lumia 800-ról).

A kamera tényleg kiváló, főleg a videói félelmetesen jók. Ugyanakkor a fényképekről el kell mondjam, hogy bár nagyon jók, nem váltanak ki egy „rendes” kamerát. Tudom, naivnak tűnhet egy ilyen elvárás, ugyanakkor viszont szerintem ezen a téren még tovább lehet lépni – ha igazak a pletykák, pont ezen a területen fejleszt a Nokia, a 41 megapixeles PureView kamerát kaphatja meg a Lumia sorozat legújabb darabja. A kamera ugyanakkor kapott egy csomó szoftveres kiegészítést, ami alapból a készüléken van. A fentebb már említett Cinemagraph például „mozgó fényképet” tud csinálni pár másodperc alatt, ahol szabadon eldönthetjük, hogy a kép melyik része mozogjon és melyik része legyen mozdulatlan. A gyerekek (is) imádták. Gyakorlatilag animált gifeket csinálhatunk könnyen és egyszerűen bárhol és bármikor. (Sajnos a lentebbi képen a postr nem tudja kezelni az animált részt, az eredetin csak a tv képe mozog, mintha éppen adás lenne... Kárpótlásul ajánlom ezt a rövid kis videót.)

A tévé mindig megbabonázza a gyerekeimet

Az óriási kijelző remek választásnak bizonyult. A mérete mellett a tiszta, éles képe, amit nagyon szeretek, illetve, hogy erős napfényben is kiválóan olvasható, mivel a szenzoroknak köszönhetően a fényerőnek és a kontrasztnak azonnal „utána igazít” a rendszer. Pár hete még szemészhez is elmentem, hogy a sima PC monitort életlennek látom – aztán rá kellett jönnöm, hogy elsősorban a telefon felbontása és éles képe az, ami megbolondított, a PC monitor pedig a jóval alacsonyabb pixelsűrűség miatt soha nem fogja tudni hozni ugyanezt a színvonalat.

A vezeték nélküli töltésre elsősorban, mint geek vártam, kíváncsi voltam milyen, hogyan működik. A készülékhez egy kis állványt kaptam, ami csatlakoztatható az elektromos hálózathoz, a telefont erre az állványra lehet rátámasztani (de magába a készülékbe semmit sem kell beledugni) és eközben töltődik az akkumulátor. Munkahelyen nagyon kényelmesen használható, ha hívás érkezik, egyszerűen csak le kell emelnem a készüléket a tartóról és kimehetek vele a szobából, nem kell kihúznom semmit. A töltő azonban nem csak emiatt praktikus – ebben ugyan senki nem erősített meg, de – nekem több töltés után az volt a benyomásom, hogy a vezeték nélküli töltéssel feltöltött készülék tovább bírja, mintha „hagyományosan” az aljára dugott vezetékkel tölteném. A 920 egyébként nálam egy (használattól függően másfél) napot bírt ki – mivel nem kapcsolom ki, ez praktikusan 20-30 órákat jelent. Aki ismeri a Windows Phone rendszert, az tudja, hogy az akku élettartama egész jól befolyásolható a takarékos üzemmód bekapcsolásával, illetve az ütemezett szinkronizációk időközének állításával. Érdemes ezt egyénileg kitapasztalni, nálam óránként szinkronizál a magán és a vállalati levelezés (naptárt és névjegyzéket is), folyamatosan megy a wifi, de ki van kapcsolva a bluetooth, a helymeghatározást engedélyeztem néhány alkalmazásnak és a Skydrive felhő szolgáltatása is rendszeresen fut a háttérben.

Szintén nagyon vártam a Nokia térképeket és alkalmazásokat, amiket megszerettem a Lumia 800-on. Nem csak a navigációt, ami az offline, előre letölthető térképekkel akár külföldön is adatcsomag nélkül használható, hanem a budapesti tömegközlekedési alkalmazást, ami alapból, gyárilag rajta van a telefonon. A Nokia véleményem szerint az egyik legjobb a navigáció terén, mindenféle külön beszerzendő alkalmazások és pénzköltés nélkül a felhasználók a három platform (iOS, Android és Windows Phone) közül szerintem itt kapják a legjobbat.

Amire nem számítottam: kisebb kényelmetlenségek

Persze nincs olyan rendszer vagy készülék, ami ne okozna kényelmetlenségeket, kisebbeket vagy nagyobbakat. A Lumia 920 sem kivétel. Fentebb már említettem, hogy bár a kamera gyönyörű videókat csinál, de a képek lehetnének egy kicsivel élesebbek.

A másik gond, hogy az akkumulátor időnként túl gyorsan merül le (például éjszaka takarékos üzemmódban is képes 20-30%-ot merülni). Ezen egy újraindítás szokott segíteni – amúgy nagyon ritkán kapcsolom ki a készüléket, ha ez a probléma nem lenne, akkor pedig egyáltalán nem érezném szükségét. Az akkumulátorral kapcsolatban a másik gondom, hogy a kijelzőn nem látszik az akku töltöttsége százalékban, azt csupán a beállításokban lehet leellenőrizni.

Sokan és sok helyen megjegyezték, hogy kicsit nehéz a készülék. Az első kézbevételkor ez nekem is feltűnt, de azóta teljesen hozzászoktam ehhez és egyáltalán nem volt eddig zavaró a használat közben. Futásra is magammal szoktam vinni a Lumiát (Endomondo-val használom), ott sem tűnik fel, hogy túl nehéz lenne… Ami inkább gond, hogy a méret és feltehetően a súly miatt viszont hajlamos kicsúszni ülés közben a zsebből, erre érdemes odafigyelni, nehogy elhagyjuk – nekem egyszer sikerült otthagynom a kollégám kocsijában a készüléket, szerencsére hamar észrevettem és utána gyorsan vissza is kaptam.

Végül, az utolsó pont (ami egyáltalán nem a telefon hibája), hogy bár a készülékben van NFC, azt egyelőre nem tudtam kipróbálni, pedig például a hazai Mobil Tárca Szövetség tesztjébe szívesen csatlakoztam volna... csakhogy az nem elérhető a Windows Phone platform számára.

Egy hónap után: nagyon bevált

Mindent összevetve, nem ért igazán csalódás a készülékkel és a rendszerrel kapcsolatban. A Lumia 920 nagyon jól bevált, teleraktam alkalmazásokkal a 9Gag-től a Weather Flow-ig. Készítettem vele az egy hónap alatt 315 fényképet és több tucat videót és minden nap aktívan használom néhány órát. Akinek van lehetősége, érdemes váltania és kipróbálnia a Lumia 920-at és a Windows Phone mobil rendszerét.

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz