Netidők Blogtársaság

Mostanában találkoztam egy neten terjedő kampánnyal (mellesleg 2012-ben indult el Ausztráliában), amelynek a szlogenje Stop Phubbing! http://stopphubbing.com/ A kampány voltaképpen az etikettet népszerűsítő mozgalom, amely a modern mobil informatikai eszközök használatához alkalmazkodik. A lényege az, hogy szeretnék fölhívni a figyelmet annak a jelenségnek az illetlenségére, ha beszélgetés, eszmecsere közben valaki elkezdi az okostelefonját böngészni. Gondoljuk végig, hogy hányszor voltunk tanúi ehhez hasonló jelenetnek, amikor egy beszélgetés közben valaki ahelyett, hogy a partnerére figyelne, a telefonjával van elfoglalva. Amellett, hogy ez valóban udvariatlanság, egy újabb, az információs társadalomra jellemző viselkedési forma is egyben. Ahogy lehet televíziót nézni táblagéppel vagy okostelefonnal a kezünkben, úgy lassan hozzá kell szoknunk, hogy előfordulnak olyan beszélgetések is, amelyek közben a partnerünk megosztja a figyelmét köztünk és a mobil eszköze között.

A phubbing szóalak a témát reklámozó kampány eredményeképpen szóteremtéssel jött létre, hisz a phone szó kezdőbetűje, illetve az angol snub ’visszautasít’, ’elfordul valakitől’, ’mellőz’ ige összevonásából alakult ki.

Stop phubbing vagyis figyeljünk egymásra, és ne a telefont bújjuk beszélgetés közben!

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Hányszor találkozunk olyasmivel, hogy valaki sért, bánt vagy bosszant internetes működésével! A legrosszabb, amikor tudjuk, hogy némi udvariassággal, a környezetre való odafigyeléssel el lehetne kerülni mindezt. Ám vannak jelentős ellentmondások is, például sokan elvárják, hogy ékezethelyes, jól fogalmazott SMS-t kapjanak, ám lehet, hogy a valós gyakorlatban a használatban lévő mobiltelefon vagy egyéb külső tényező nehezíti mindezt.

Az internetezésre vonatkozó tanácsok, elvárások gyűjteménye, folyamatosan alakuló szabályrendszere minden felhasználónak ismerős lehet. Ez egy olyan dinamikus, módosuló, átöröklődő hagyományrendszer, amely a net technikai hátteréből, illetve az alapvető viselkedési szabályok összekapcsolódásából állnak. Az alapelv nagyon egyszerű, ugyanis ha valaki belép egy kommunikációs folyamatba, akkor mindig szem előtt kell tartania, hogy milyen környezet, milyen normatíváit kell ismernie és alkalmaznia ahhoz, hogy a kommunikációs szándékait, céljait el tudja érni. Ám a weben a tárgyi valóság, az offline környezet kommunikációs szabályai átalakulnak, módosulnak, így szükség van újabb szabályok kialakítására.

A web alulról szerveződő közössége jellemzően önmaga alakítja ki a szabályait, amelyek a weben keresztül hagyományozódnak. Ismertté pedig úgy válnak, hogy forgalmasabb webes csomópontokon jelennek meg, különböző webes szerveződések népszerűsítik, és lassan beépül az aktív felhasználók napi gyakorlatába. Ezután szabadon terjednek a közösségekben ezek a szabályok. Fontos, hogy ne kötelező érvényű, felülről diktált szabályoknak képzeljük el a netes együttműködés alapelveit, mert azokat a webhasználók jellemzően elutasítják.

Ennek a jelenségnek a megnevezésére alakult ki az 1990-es évek elején (a web hajnalán) a netikett kifejezés, ami egy szóösszevonás, a net ’internet’ és az etikett szóalakokból származik. Jól tükrözi ez a szóalak a webes nyelvhasználat kreativitását, és azt, hogy voltaképpen az etikettre, tehát a viselkedési szabályokra épülnek ezek a netes normatívák.

2010 novemberében Magyarországon a német gyakorlatot követve a Magyar Telekom létrehozta tekintélyes kutatók és ismert személyiségek közreműködésével az új netes idők követelményeihez alkalmazkodó, új netikett ajánlásokat, aminek a cég sietve új nevet is adott: e-Etikett. Nem hangzik igazán jól, mert két e hanggal kezdődik, ám az írásképe látványos, a belső nagybetűnek kiemelő funkciója van, és személetes is, mert jól mutatja a jelentés középpontját, a viselkedési szabályok fontosságát.

Bódi Zoltán