Netidők Blogtársaság

Amikor web2.0-ról, felhasználók által generált tartalmakról beszélünk, elsősorban a blogok és a közösségi oldalak jutnak eszünkbe, és hajlamosak vagyunk megfeledkezni a Wikipediáról. Pedig az online enciklopédia az egyik legszebb példája a „user generated contentnek”: a világ 2 milliárd internetezője szerkesztheti, írhatja; pontosan annyian, ahányan informálódhatnak belőle.

Azt gondolhatnánk, hogy a Wikipediát minden netező ismeri, hiszen a Google találati listáján is rendszeresen belefuthatunk a keresésünkre rímelő wiki-szócikkre. Ennek ellenére a magyar netpolgárok 8 százaléka még nem is hallott a netes enciklopédiáról, további 20 százalékuk pedig bár hallotta már a Wikipedia nevet, igazán nem tudja, mit is takar a szó. Az NRC friss felmérése szerint tehát a netezők kevesebb, mint háromnegyede ismeri a Wikipediát, amely saját magát egy több nyelvű, nyílt tartalmú, a nyílt közösség által fejlesztett webes világenciklopédiaként definiálja.

Akik viszont ismerik, azok használni is szokták, igaz, rendszeres Wikipedia-használónak csak minden harmadik internetező nevezhető. Magyar nyelvű szócikkeket közülük szinte mindenki szokott olvasni, angol nyelvű wiki-oldalakon 43 százalékuk, egyéb nyelven íródottakon pedig 7 százalékuk böngészik. Egy-egy szócikk közvetlenül a Wikipediában történő megnyitása még a rendszeres használóknak is csak az egyharmadára jellemző – sokkal gyakoribb, hogy az olvasók a Google találati listájáról jutnak el az enciklopédiára.

A férfiak és a nők nagyjából azonos arányban használják a Wikipediát, az életkor növekedésével párhuzamosan azonban csökken a használat valószínűsége. Míg a 18-29 éves internetezők közel 60 százaléka tekinthető rendszeres Wiki-használónak, addig az ötven felettiek esetében már csak 17 százalék ez az arány. Az sem meglepő, hogy az iskolai végzettség is hatással van az enciklopédia „forgatására”: az érettségizett, de különösen a diplomás netezők körében több mint kétszer nagyobb arányban találunk rendszeres Wikipedia olvasókat, mint az alapfokú végzettségűek között.

A rendszeres használókban egyébként valamivel pozitívabb kép él a Wikipediáról, mint az alkalmi használókban; de a nagy többség alapvetően naprakésznek, megbízhatónak és alaposnak tartja a benne található információkat. Igaz, maradéktalanul elégedettnek e tekintetben a rendszeres használóknak is csupán 16 százaléka tekinthető.

Az enciklopédiában fellelhető hibákra, hiányosságokra utal az is, hogy a rendszeres használók közül minden hatodik tett már valamit azért, hogy alakítson egy-egy szócikk tartalmán: kiegészítette, kijavította azt, vagy jelezte a pontatlanságot a szerkesztőnek. A Wikipediát rendszeresen böngészők 5 százaléka pedig saját szócikket is hozott már létre.

Esetleges pontatlanságai ellenére azonban azzal nem sokan vitatkoznak, hogy a Wikipedia nagy segítséget nyújt a mindennapokban – az enciklopédiát használók 89, a rendszeres használók 94 százaléka egyetért ezzel az állítással.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. szeptember 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Hány elütést és hány helyesírási hibát fedez fel Ön ebben a posztban? Nagyon remélem, hogy egyet sem, a magyar internetezők ugyanis nem nagyon tolerálják az online szövegekben előforduló hibákat – legalábbis ez derül ki az NRC legújabb felméréséből.

A hazai internetes társadalom 88 százaléka számára fontos a helyesírás, és minden második netező úgy gondolja, teljes mértékben illik rá az az állítás, hogy helyesen ír – csupán 4-5 százalék tartja magát gyengének ezen a téren. A nők valamivel fontosabbnak tartják a helyesírás kérdését, mint a férfiak, és – érthető okokból – azok is nagyobb fontosságot tulajdonítanak neki, akik maguk is rendszeresen írnak az interneten: saját blogot vezetnek, vagy akár csak sűrűn posztolnak, kommentelnek fórumokon, közösségi oldalakon. Utóbbiak kilenctizede jellemzően odafigyel arra, hogy ne kövessen el hibát, és a neten írásban rendszeresen megnyilvánulók csupán 4 százalékára igaz az, hogy nem törődik azzal, milyen helyesírású szöveget hagy maga után.

A helyesírás tehát fontos dolog, így aztán nem meglepő, hogy az internetezőket alapvetően zavarja, ha hibát találnak valamelyik oldalon. Bár a többség nem ért egyet azzal, hogy az internetes tartalmakban elfogadhatóbb a hiba, tény, hogy a világhálón található írások esetében valamivel toleránsabbak vagyunk, mint a nyomtatásban megjelenő szövegek olvasásakor. Leginkább a könyvek esetében tartjuk zavarónak az elütéseket és a helyesírási hibákat, de a nyomtatott sajtóban is nagyobb a zavaró hatásuk, mint az internetes hírportálok, magazinok esetében; legkevesebben pedig a felhasználók által generált online tartalmak esetében akadnak fenn egy-egy hibán – ötből egy netező szemet tud hunyni ezek felett. Érdekes ugyanakkor, hogy kifejezetten nagyok az elvárások a vállalati honlapokkal szemben: az egyfajta online cégbemutatóként funkcionáló oldalakon előforduló hibákat a netpolgárok ugyanannyira zavarónak tartják, mint ha nyomtatott könyvben akadnának rájuk.

Az internetezők négyötöde úgy véli, a sok hiba csökkenti az olvasás élvezetét, ennek ellenére feleannyian tartanak zavarónak egy egyoldalnyi szövegben sok kisebb elütést, mint egyetlen, de valóban komoly helyesírási hibát. A hibák egyébként az író nemtörődömségét jelzik az olvasók szerint, sőt a netpolgárok háromnegyedének szemében a szöveg hitelességét is rontja, ha sok elütést, helyesírási bakit tartalmaz. Talán meglepő, hogy a többség az internet egyik legnagyobb erényét, a gyorsaságot, frissességet sem tudja alárendelni a tökéletességnek: csupán 34 százalék gondolja úgy, hogy egy hír esetében fontosabb, hogy minél előbb megjelenjen, mint az, hogy tökéletesen legyen megírva, és mindössze 9 százalék ért egyet az állítással teljes mértékben.

Ezek után nem csoda, ha következménye is van annak, ha az internetező lépten-nyomon helyesírási hibákba ütközik. Minden harmadik netpolgárral előfordult már olyan, hogy abbahagyta egy cikk olvasását emiatt, sőt a netezők egyötödével már az is megesett, hogy elpártolt egy olyan internetes oldaltól, amelyen rendszeresek voltak az ilyen jellegű hibák. Mindemellett aránylag sokan vannak azok is, akikből időnként előbújik az amatőr nyelvész, amikor helyesírási hibába futnak bele – a netezők egyharmada tette már szóvá más hibáját valamelyik online platformon.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. július 23-27. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-75 éves magyar lakosságra nézve.

Az NRC Piackutató a Petőfi Rádió Netidők c. műsorának felkérése alapján megkérdezte a magyar internetezőket az újabb kormányzati szándékok szerinti új adók tervéről április utolsó hetében. Az eredmények ismertetése előtt fontos hangsúlyozni, hogy az online kérdőívek kitöltése idején még internetadóról is szóltak a híradások (de már felmerült, hogy csak telefonadót vezetnek be), így tehát csak a szándékok megítéléséről lehetett megkérdezni a netezőket. Az „internet- és telefonadó” tervéről lényegében minden netező hallott már ezekben a napokban is, és az adatok alapján igen erős az elutasítottsága, és sokkal kevésbé fogadják el, mint a már meglevő szolgáltatói különadókat.

Az eredmények:

- A netezők 94%-a hallott a sárgacsekk-adóról, és 81% számára egyáltalán, további 13% számára inkább nem fogadható el ez az adó.

- A megkérdezettek 95%-a hallott az internetadóról, és ez 86% számára egyáltalán, további 10% számára inkább nem fogadható el.

- Ha csak a telefonra vonatkozik az adó, akkor valamivel kisebb az elutasítás: 74% egyáltalán, 14% inkább nem fogadná el.

Mivel a fenti adók a szándékok szerint a szolgáltatókra 2010-ben kivetett különadókat váltanák ki, így a megkérdezett netezők az ezzel kapcsolatos kérdésekre is válaszoltak:

- A bankszektor különadóját jelenleg csak a netezők 23%-a tartja teljesen és 19%-a inkább elfogadhatatlannak (tehát a többség inkább elfogadja, sőt 25% teljesen azonosulni is tud vele!)

- A távközlési cégek adóját már a többség inkább elutasítja (28% teljesen, 27% inkább), de még itt is 45% az elfogadók aránya.

Az adatokra tekintve az látszik tehát, hogy míg a - jellemzően multinacionális - cégek különadóztatása inkább megosztotta a (netes) társadalmat, addig a netezők pénztárcáját közvetlenül érintő adózást egy emberként utasítják el.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2012. április 24-28. között végezte 1000 internet-használó online megkérdezésével. Az adatbázist az Millward Brown – TNS Hoffmann NOK kutatásának offline adataival súlyoztuk, így az a legfontosabb demográfiai ismérvek tekintetében reprezentatív a legalább hetente internetező 18-69 éves magyar lakosságra nézve.

Szilveszter előtt nincs is aktuálisabb annál, minthogy az ivással foglalkozzunk, de ráadásul úgy, hogy összekötjük a piálást a netezéssel. Karácsony környékén a britek közel felével fordul elő az, hogy részegen ülnek le internetezni és vásárolnak is az online boltokban – ezt az eredményt hozta ki a Kelkoo nevű ár-összehasonlító oldal a szigetországban. Kurucz Imrét (NRC Piackutató) kértük arra, hogy értelmezze az adatokat.

Nagyistók Tibor: A vásárlás egyfajta megrészegülést jelent arrafelé?

Kurucz Imre: Nagy-Britanniában az internetes vásárlás sokkal jobban beépült a napi rutinokba, mint mondjuk nálunk, Magyarországon. Meg talán az italozás terén is magasabb fokon állnak, mint mi. Mindenesetre ez a hír engem megihletett és mivel lehetőségem volt arra, hogy néhány kérdést betegyek egy éppen induló kutatásunkba, így megvizsgáltuk, hogy nálunk mi a helyzet. Azt tapasztaltuk, hogy bizony azért nálunk sem ritka az, hogy valaki részegen ül le az internet elé, a felnőtt internetezők 20 százalékával fordult elő ilyen az elmúlt egy évben. Azaz úgy érezte, hogy túl sokat ivott és így ült le az internet elé. Az internetes vásárlás viszont nem igazán jellemző…

Nagyistók Tibor: Felelősségteljesebbek vagyunk?

Kurucz Imre: Sokkal inkább! Ami pénztárcához, pénzügyekhez kapcsolódik, azt mi részegen nem annyira intézzük az interneten. Azt gondolom, hogy ez amiatt is van, hogy a magyar internetezőknek még azért nem annyira épült be a mindennapjaiba, hogy interneten vásárol és interneten intézi a bankügyeit. Szokták egyre többen, de azért ezt még óvatosabban kezeljük. Úgyhogy azt lehet mondani, hogy akik leültek részegen az internet mellé, annak 2,5-3 százalékával fordult elő, hogy vásárolt, rendelt valamit, a bankügyek intézése pedig tényleg elenyésző arányban. Ami inkább jellemző a magyar internetezőkre ilyen helyzetben, hogy kommunikálnak. Nekiállnak e-maileket írni, a Facebook-on posztolgatnak, csetelgetnek. Sokan szoktak ilyen helyzetben kommentelni is egyébként – talán azt azért tapasztaljuk is, hogy azért a hozzászólások néha nem feltétlenül a józanságot tükrözik…

Bódi Zoltán: A gátlások ugye felszabadulnak és „na most akkor jól belemondom az arcába!”

Pintér Róbert: Azt tudjátok, hogy a Google-nek van a Gmailben egy kifejezetten olyan szolgáltatása, hogy hogyan kerüljük el, hogy később megbánjuk, hogy részegen kommunikáltunk? Be lehet kapcsolni ezt a szolgáltatást. A lényege: matematikai kérdéseket tesz fel a levél elküldése előtt és ha azt helyesen meg tudjuk oldani, akkor elküldi a levelet, egyébként pedig nem…

Kurucz Imre: Akik részegen ülnek le internetezni, azoknak az egyötöde ilyen helyzetben akár még ismerkedik is az interneten – ez megint csak a gátlások felszabadulása. De valóban nálunk nem annyira a vásárlásban ölt ez testet. Számomra érdekes tény, hiszen bevallom, velem is elő szokott fordulni, hogy olykor-olykor kapatos állapotban térek haza éjszaka és ilyenkor előveszem a laptopot és felmegyek az internetre.

Nagyistók Tibor: Olyankor mit csinálsz?

Kurucz Imre: Én online pókerezni szoktam: nagyon jól megy ilyenkor a játék! Vagy ha nem megy jól, nem érdekel.

Bódi Zoltán: Ez szép coming out volt, viszont engem kifejezetten érdekelne, hogy hogyan lehet ezt mérni? Megkérdezitek, hogy „voltál már részeg, miközben interneteztél?”

Kurucz Imre: Nyilván ez egy szubjektív dolog, hogy az ember ezt hogy ítéli meg. Én azért szoktam érezni, hogy most esetleg gátlások nélkül vagy lazábban ülök le az internet elé az alkohol hatására. És ugye szóba jött az, hogy megbánják-e ezeket a cselekedeteiket, amiket az interneten italos állapotban tesznek. Azt láttuk, hogy a kétharmada ezeknek az embereknek saját meglátása szerint másképpen internetezik ilyen helyzetben, sőt tíz százalékuk azt mondja, hogy gyökeresen más az internethasználatuk, tehát akár radikálisan megváltozhatnak a szokásaik. Ennek hatására az sem meglepő azért, hogy minden ötödik internetezővel, aki részeg ült le az internet elé, előfordult vele, hogy valami olyat tett (a kommunikáció során), amit egyébként nem tett volna meg és esetleg meg is bánta volna. De azt gondolom, hogy ez azért ha az ember iszik, nem feltétlenül csak az interneten tud testet ölteni, tehát akár már a kocsmában, pub-ban, étteremben is elhangozhat olyan, amit másnap talán megbán. És erre egyébként Hemingwaynek van egy kitűnő mondása: azt mondta, hogy „mindig tedd meg józanul azt, amiről részegen fogadkoztál, hogy megteszed – ez majd megtanít arra, hogy befogd a szád.”

Arról, hogy Magyarországon hányan használnak okostelefont, a közelmúltban jónéhány adat látott napvilágot, és ezek az adatok nincsenek mindig összhangban egymással. Ennek egyik oka, hogy tulajdonképpen nem létezik egyértelmű definíció arra vonatkozóan, mit tekintünk okostelefonnak, másrészt pedig a mobiltulajdonos sem mindig tudja eldönteni, vajon egy okos- avagy csak egy „butatelefon” büszke tulajdonosa-e.

Az NRC kutatása olyan, érintőképernyős vagy teljes (QWERTY) billentyűzetes, internetezésre alkalmas mobilkészülékként definiálja az okostelefont, amely külön operációs rendszerrel rendelkezik, és amelyre különböző alkalmazásokat lehet letölteni. E meghatározás alapján a hazai internetezők egynegyede állítja azt, hogy okostelefonja van, ami körülbelül 945 ezer embert jelent.

Bár az okostelefon lényege, hogy applikációkat töltünk le rá, és internetezünk a segítségével, tulajdonosaikra nem feltétlenül jellemző az, hogy élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Négy smartphone-használóból például csak hárman neteznek a zsebükben hordott készüléken, heti rendszerességgel pedig  mindössze kétharmaduk – így nagyjából 600 ezer olyan okostelefon-használó van Magyarországon, aki telefonján rendszeresen csatlakozik a világhálóra.

A férfiakra, a fiatalokra és a Budapesten élőkre jellemző leginkább az, hogy okostelefonon neteznek – vagyis ez a csoport összetételében nagyon hasonlít ahhoz, amelyik 10-12 évvel ezelőtt az internetezésben úttörő volt. A használat tekintetében is felfedezhetünk párhuzamokat az internet hazai hőskorával: a legtöbben e-mailezésre, információkeresésre, böngészésre használják a mobiltelefont, de emellett népszerűek az olyan, internetkapcsolatot igénylő alkalmazások is, mint az útvonaltervezés és az időjárás. Az időigényesebb, nagyobb odafigyelést vagy erősebb bizalmat igénylő tevékenységek, mint a vásárlás, az e-bank használata, vagy az online játék ugyanakkor még csak kevesekre jellemző.

Az, hogy a hosszabb időt igénylő szolgáltatások használata még nem olyan elterjedt, annak is betudható, hogy a mobilon netezők többsége legfeljebb napi 10 percet internetezik telefonja kijelzőjén. A mobil tehát még csak amolyan kiegészítő funkciót tölt be az internetezésben, és bár a használók 17 százaléka úgy érzi, már most is megnehezítené az életét, ha nem internetezhetne a telefonjával, 88 százalékuk egyetért azzal, hogy az okostelefon nem helyettesítheti a számítógépet – ennek fő okaként pedig a kisméretű kijelzőt, a lassú adatforgalmat, továbbá azt említik, hogy a honlapok jelentős része még nincs mobiltelefonra optimalizálva.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)