Netidők Blogtársaság

Pár napja egy közeli rokonom megkérdezte, hogy milyen tabletet vegyen, ha 20-30 ezer forintot szánna az egész vásárlásra. Elsősorban netezésre, videók megnézésére, egy kis játékra és térképes navigációra szeretné használni és fontos számára az akkumulátor idő. A jó hír az, hogy még ilyen összeg mellett sem kell nagy kompromisszumokat kötnie annak, aki tabletet szeretne. Viszont 1-2 dolgot érdemes észben tartani.

Ha valaki nem szán ennél többet vagy jóval többet a táblája beszerzésére, akkor elsősorban a belépő szintű androidos készülékek között ildomos körbenéznie. Mivel az android uralja a tablet piac közel 70%-át már, nehéz is mást venni, pláne ebben az árkategóriában. Fontos viszont, hogy olyat androidos tabletet válasszunk, amin nem csak a gyártó saját (többnyire szegényes) alkalmazásboltja elérhető, hanem a nagy, rendes alkalmazásbolthoz (Google Play) is csatlakozik, különben nem fogunk tudni bármilyen androidos appot rátelepíteni, ami később keserű szájízt okozhat. Az, hogy egy tablet hozzáfér-e az alkalmazásbolthoz rendszerint egy termékleírásból vagy terméktesztből kiderül, ha rákeresünk a kiszemelt készülékre a neten, de mostanában már az ilyen eszközök a gyakoribbak.

Androidra egyébként több ezer(!) gyártó van, a nagyok (például a Samsung, az Asus, a Lenovo vagy az Acer) eladnak fejenként legalább 1-2 millió tabletet negyedévente, viszont a kicsik piaci részesedése összességében majdnem 40% körül van a teljes piacon és az előző negyedévben 17,5 millió ilyen egyéb gyártótól származó tabletet vettek a világon. Jól látszik tehát a trend, hogy az olcsóbb, kevésbé márkás tabletek előretörnek szinte mindenhol.

Persze a no name gyártók között is vannak különbségek, idehaza például nagyon erős tablet fronton a myaudio (piacvezető a Samsung vagy az Apple előtt) – egyébként magyar cég, bár ugyanúgy Kínában gyártják az eszközeiket, mint szinte bármelyik másik márkának. Ezek mellett belépő árszinten érdemes lehet megnézni például a Wayteq vagy a ConCorde készülékeit, ezek ugyanis nem teljesen ismeretlen márkák, de nem is olyanok, ahol csak a névért ad ki valaki jelentős plusz összegeket.

Ami a működési időt illeti, biztos találni olyan modellt, amiben cserélhető az akkumulátor, de inkább az szokott jellemző lenni, hogy ehhez nem lehet hozzányúlni (tehát a hátlap nem levehető és az akkumulátort nem lehet otthon eltávolítani). Viszont hordozható akksi töltőt be lehet szerezni, az a tableten túl telefonhoz és akár hordozható DVD lejátszóhoz is jó lehet, így én inkább ezt javasolnám, mint a plusz akkumulátort, ami csak egyetlen készülékhez jó és macerás lehet a ki-behelyezése.

A tablethez persze kell internet is, alapból nyilván az otthoni, munkahelyi vagy egyéb wifivel használjuk a készüléket. Ha utazás közben is hozzá szeretnénk férni az internethez, akkor választhatunk mobil internetes modellt (többnyire felárral), ez esetben készüljünk fel, hogy a 3G csak akkor működik, ha mobilnet előfizetést veszünk hozzá, ez legalább havi 1-2 ezer forintba kerül, illetve bizonyos előfizetésekhez lehet 2 sim kártyát igényelni és ugyanazt az adatcsomagot használni az okostelefonhoz és a tablethez. Ha van már okostelefonunk és azon van mobilinternet kapcsolat, akkor megoldás lehet az is, hogy a telefonkészülék internet elérését osztjuk meg a tablettel – ez a nagy mobil platformokon (android, iOS, Windows Phone) ma már mind elérhető.

További szempont lehet, hogy térképes navigációra is alkalmas legyen az új kütyünk. Ha van GPS a tabletben, akkor kültéren bárhol fogja a jelet, de csak akkor jeleníti meg térképen a helyzetünket, ha hozzáfér egy térképhez. Ehhez vagy kell egy offline is működő térkép (választásunktól függően ennek akár a tablet árával vetekedő plusz költsége is lehet), vagy állandó online kapcsolat, amin keresztül útközben is le tudjuk tölteni a térképet. A Google Maps (az android ingyenes saját térképe) tudomásom szerint csak bizonyos sugarú területet tölt le előre offline üzemmódhoz, de nem komplett térképeket. A legtöbb nagy térképes szolgáltatás (például a Google-é vagy Apple beépített térképe) nem működik teljes funkcionalitással offline (ezt leginkább a Nokia oldotta meg, egyelőre viszont nekik még nincs saját tabletjük). Szóval offline navigációhoz egy megfelelő, offline is működő alkalmazásban érdemes gondolkodni. Az android alkalmazásbolt egyebként PC-ről is böngészhető, bármilyen speciális célra szeretnénk egy tabletet vásárolni, előre utána lehet nézni a témának, hogy van-e olyan alkalmazás, ami majd kielégíti az igényeinket. Az androidos offline navigáció amúgy egy elég népszerű a kérdés az interneten…

Végül a készülék kiválasztásánál szerintem érdemes még odafigyelni a processzorra és a memóriára, bár az elején lehet, hogy azt gondoljuk, csak netezésre kell a tablet, de idővel szinte biztos rakunk rá néhány játékot és az gyenge hardveren szaggathat, ami jelentősen rontja a játékélményt. Két magos processzor és 1GB memória szerintem ajánlott és legalább android 4-es rendszer (mert a legújabb alkalmazások a régebbi androidon nem biztos, hogy elfutnak). Ezekkel az elvárásokkal egyelőre pont beleférünk a célul tűzött 30 ezer forintos lélektani határba.

Pintér Robesz

Tegnap rendezték a Telenor második Okostelefon Akadémiáját, amely a helyalapú szolgáltatásokkal foglalkozott. Megtudhattuk, hogy évente 1,1 milliárd vezetéssel töltött órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórolnak meg az embereknek a navigációs alkalmazások. Az is kiderült, hogy megközelítőleg 70 ezer Waze és 45 ezer Egérút felhasználó közlekedik a magyar utakon, akik már a közösségi navigáció réven azt is tudják, hogy éppen merre érdemes elindulni, ha útvonalat terveznek. Végül élőben láthattuk a Google Street View triciklijét, amit Bagaméri is megirigyelt volna, bár a 100 kilós súlya miatt 2 ember kellene ahhoz, hogy egy Critical Mass alkalmával a fejünk fölött megrázzuk.

Nem voltam még olyan eseményen, ahol a több mint három órát kitevő előadások végén többen ültek-álltak a teremben, mint, bármikor menet közben. Ez betudható az ügyes szervezésnek, amely a tombolát a végére hagyta, ahol közel 1 millió forint értékben sorsoltak ki csúcskategóriás készülékeket a regisztrált résztvevők között (így tehetett szert egy Firefox OS evangelista egy Samsung S4-esre – mert másképpen biztosan nem venne a kezébe ilyen telefont).

A nyitó előadásból kiderült, hogy a helymeghatározással foglalkozó iparág már most többet ér, mint amennyi Magyarország éves GDP-je. A Google felkérésére a Boston Consulting Group készített egy tanulmányt, amely a helymeghatározási ipar méretével, közvetlen és közvetett hatásaival foglalkozik. Ebből tudhattuk meg, hogy az ipar értéke 150-270 milliárd dollár közé esik, évi 1,1 milliárd órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórol meg nekünk. Hatással van a katasztrófavédelemre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, sportra, turizmusra... Várható, hogy a jövőben a Location Based Services (LBS, hely alapú szolgáltatások) még inkább a középpontba kerülnek az okostelefonok révén és az élet mind több területére fognak betörni.

A bevezetőt egy hosszabb kerekasztal követte, ahol az LBS és a térinformatika katasztrófavédelemben betöltött szerepéről hallhattunk néhány gondolatot és érdekes információt. Kiderült például, hogy a 112-es központi hívószám bevezetésével tudni fogjak azonosítani a hívó pontos helyzetét, tehát ki tudják majd szűrni a hamis riasztások egy részét. Azt is megtudhattuk, hogy Kolontáron az iszapömlés után is térinformatikai szoftvert használtak a helyreállításhoz. Persze a beszélgetés gerincét a március 14-i hóhelyzet kitárgyalása adta, ahol már ütköztek az álláspontok. Az index újságírója (Szabó Z.) szerint – aki azon a bizonyos napon a percről-percre rovat egyik szerkesztője volt – nem érdemes geolokációról beszélni mindaddig, amíg egy kis hóesés ennyire meg tudja bénítani az országot. Az állam nem felkészült egy ilyen helyzet kezelésére, de a média sem. Érdekes, hogy az emberek leginkább magukat mentették meg és a Facebook volt az az infrastruktúra, amire ez rá tudott épülni – és nem az index vagy a sok pénzért az ilyen helyzetekre korábban létrehozott tájékoztató rendszer. Mindeközben a Magyar Honvédség volt az egyetlen, amely a Facebookon is tájékoztatta az embereket. A külön kifejlesztett kommunikációs csatornákat viszont sehol sem használták, azzal az indokkal, hogy azzal csak mindenkinek tudtak volna üzenni, helyette SMS-t küldtek – (majdnem) mindenkinek. Az volt a gond, hogy információk beáramlottak (hó lesz, hol fog esni, melyik utat kellene lezárni) csak nem volt, aki feldolgozza és időben felelős döntést hozzon. A katasztrófavédelem jelen levő képviselője szerint viszont sikerült levonni a tapasztalatokat a március 14-i havazásból, hasonló helyzetben ezt bizonyítani is fogják.

Itt a HERE – Pino Bonetti bemutatja a Nokia térképes szolgáltatását

Az este egyetlen angol nyelvű előadását a Nokia HERE szolgáltatását bemutató Pino Bonetti tartotta. A 2012 novemberében indult Nokia HERE a cég hely alapú szolgáltatásainak egyesítése. A Nokia úgy látja, hogy az internettel kapcsolatban több trend alakítja az életünket:

• az első a város – nagyon sokan költöznek városokba világszerte, egyre inkább felértékelődik a városi terek fontossága
• mobile first: bárhol és bármikor hozzáférhetünk az internethez
• a szenzorok megsokszorozódása, amiket folyamatosan magunkkal viszünk. (Ezek nem feltétlenül csak az okostelefonokban lévő szenzoraink, hanem lehetnek céleszközök is, mint például egy lépésszámlálásra alkalmas cipő.)
• közösségi hálózatok: a valós és a virtuális közötti távolságot közösségi hálózatok hidalják át

Ezen trendek miatt újra fel kell találni a térképeket, ami újra értelmet ad a való világnak. A térképek abban segítenek, hogy tájékozódjunk, hogy érzékeljük a minket körbevevő teret, hogy eljussunk egyik számunkra fontos pontról egy másikra és közben sikeresen menedzseljük a közlekedést, végül, hogy folyamatosan tudjunk adaptálódni a minket körbevevő világhoz. Hogyan lehet „újra feltalálni a térképet”? A Nokia válasza erre a kérdésre a HERE, amelynek az a célja, hogy vezető location cloud szolgáltatás legyen a világon. Nyitott a rendszer, így nem csak a Nokia eszközök tudnak kapcsolódni rá, több nagy szolgáltató (például a Yahoo vagy a Microsoft) is ezt a rendszert használja. Ebben a rendszerben több térképréteg épül egymásra valós időben, magán a készüléken, így szinte az összes szolgáltatás működik offline is (ellentétben más térképes szolgáltatásokkal). 6 gigabyte méretű letölthető térképbe belefér az egész világ. Ennek köszönhetően az utcatérkép, a közlekedési térkép, a beltéri térképek mind egy helyen érhetők el. Végeredményben abban segíthet a rendszer, hogy mindenhol helyinek érezhesse magát az ember bárhol van is, tehát a saját komfort zónáját terjesztheti ki.

Az est vége felé mutatkoztak be a közösségi navigációs szolgáltatások, amelyek az utakon közlekedő emberek visszajelzései alapján valós időben gyűjtik a közlekedési információkat és ez alapján ajánlanak gyorsabb útvonalat, hogy elkerülhessük a dugókat, lezárásokat, egyéb nem várt útakadályokat. Oláh Miklós az Egérút alkalmazásról beszélt. Az Egérút rendszere az utat nem a távolság alapján, hanem a megtételéhez szükséges időből számolja ki – ez a dinamikus navigáció. A dinamikus navigáció lényege, hogy a felhasználók szeretnének A-ból B-be a „legjobban” eljutni. Ez többnyire a „leggyorsabban-t” jelenti – ami nem biztos, hogy a legrövidebb. Ezt kell a legjobban csinálni a rendszernek, minden további szolgáltatás már csak hab a tortán. Erre az egyszerű felhasználói igényre ugyanis nehéz válaszolni. Folyamatos anonim mérésekre van szükség, kellően sok felhasználó kell hozzá (most 45 ezer felhasználójuk van), hogy kiderüljön aktuálisan éppen hol milyen az útvonal. A rendszer ugyanakkor tanul, például tudja, hogy az Üllői út mindig bedugul bizonyos napszakokban, tehát onnan felesleges nagy mennyiségben gyűjteni az adatokat. Azt is kell tudni kezelni, hogy ad hoc módon kieshetnek útvonalak – rendszerint országos szinten napi 2-300 ilyen fordulhat elő. Ezeket egy operator viszi be a rendszerbe, tehát ezeket elkerülhetik az utasok, ha az Egérutat választják. Végül a közlekedési szabályokat is figyelembe kell venni (hol lehet kanyarodni, melyik utca egyirányú stb.). Végeredményben ezek az egymásra épülő rétegek segíthetnek abban, hogyha elég sokan fogják használni a rendszert, akkor az Egérút lehessen a legpontosabb navigációs rendszer Magyarországon.

A legpontosabb navigációs rendszer címért versenyzik a Waze is, aminek megközelítőleg már 70 ezer felhasználója van kis hazánkban is (aki olvas híreket, az tudja, hogy ezt a rendszert próbálja egymás orra elől elhalászni a Facebook, a Google és még néhány nagy multi, egyelőre azonban minden kérőt kikosaraztak). A Waze elődje 2006-ban indult Izraelben, ahol mára a legnépszerűbb navigációs alkalmazássá vált (annyira közkeletű, hogy már magát a navigálást is wazerelésnek hívják). Világszerte 45 millió felhasználójuk van, akik 2012-ben 10 milliárd kilométert tettek meg a Waze segítségével – ebből 125 milliót Magyarországon. Ez hatalmas mennyiségű „munkaóra”, amivel nem tud versenyezni egyetlen cég sem saját erőforrással, ugyanis a felhasználók hozzák létre (rajzolják be) az utakat a térképeken a világon mindenhol és folyamatosan karban is tartják az adatbázist – nem véletlen tehát a hatalmas befektetői-felvásárlói érdeklődés a céggel kapcsolatban. A Waze tapasztalata egyébként az, hogy az adatok onnan válnak igazán használhatóvá egy országban, ha legalább az autósok 3%-a használja folyamatosan, Magyarország jó úton halad e felé.

Mindent összevetve kellemes estét szerzett nekünk a Telenor – köszönet érte. Hazafelé le is töltöttem az Egérút alkalmazást, a Nokia HERE már alapból megtalálható a készülékemen, a Waze sajnos nem elérhető Windows Phone-ra, pedig szívesen wazerelnék. 

Pintér Robesz

Pár hónapja szerepelt blogunkban a Svédországban élő régi cimboránk, Matolcsi Ferkó, akiről akkor megírtam, hogy különleges csodabogár, hiszen színész és informatikus egy személyben. Ezúttal egy szépséges nevű szoftverre hívta fel a figyelmemet, amelyet nap mint nap használ és igencsak lelkesedik érte. Megkértem, hogy írjon egy kis ajánlót, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a Waze programmal.

Szilágyi Árpád

Waze-essünk együtt, avagy a Szabó család a forgalomban?

Nosztalgiázva gondolok vissza a 14.4 kb/sec sebességű „Pocket-Modem” korszakra, ami csak picivel volt gyorsabb, mint a fax és horribilis telefonszámlát generáltam vele, mert a RealPlayer 0.000.1 beta verziójával hallgattam a Petőfi Rádiót vagy a Kossuthon a Szabó családot 15 éve. Azt már nem is emlegetem, milyen a floppyn hazahordott rádióadás vagy a BBS hangos levél.

De „ugorgyunk” mint Pósalaky bácsi az időben, amikor már élőben hallgatom mobiltelefonon 2009-ben Uppsalában autózva a Ki nyer ma? adását vagy ne adj Isten a Netidőket netán az Útinform beszól, hogy a sünök kint vannak Kiskunmajsán a posta előtt vagy torlódás van a rakparton. :-)

Egyszer az autóban hallgatott Netidők adásában hangzott el egy számomra szinte értelmetlen mondat pár évvel ezelőtt: „A közösségi oldalaké a jövő.” Aha… engedve a magyar szkepticizmusomnak, arra gondoltam, hogy megint valami lufi, ami hamar kipukkan. De nem!

A Netidők stábjára mondhatnám: „És tudja és tudja és tudja!”

Bejött: a Facebook tarol, kialakulóban a Google+ és a Messenger is feszegeti a közösségi pofonos ládát, mert az ember ha netfüggő is, társas lény.

Tiszta véletlenül bukkantam a Waze (ne vigyorogj, Véz-nek ejtsd) ingyenes alkalmazásra, ami egy zseniális ötletre épül. Röviden közösségi autózásnak mondhatnánk. Egy ingyenesen letölthető okostelefon-alkalmazás, ami Nokián, iPhone-on és Androidon is mükszik. Kell hozzá egy csipet adatforgalom, okos telefon GPS vevővel és egy csepp kütyümánia. Telepítés után ingyenes regisztráció, becenév választás, egy pár „Next” és már navigálhatunk is. Grátisz. :-) Turn bály turn akár magyar hangutasításokkal is. Eddig semmiben nem különbözik egy hagyományos jogtiszta!/méregdrága pénzért frissíthető navigációs programtól. De itt jön a csavar.

 

Aktív részese lehetsz a közösségi közlekedésnek, csoporthoz tartozhatsz (nem vagy egyedül), és valós időben jelentheted a rendőrségi ellenőrzést, torlódást, „útépítést” és megannyi mást, amiről a többi Waze felhasználó a közvetlen környezetedben azonnal értesül. Elvileg ezeket a jelentéseket figyelembe veszi a tervezés közben a program. Ha beállt a (Szilágyi) Árpád-híd környéke, nem visz arra. Természetesen eleve van alternatív útvonal és a Waze azt ígéri, hogy könnyen tanul. Vannak térkép-kedvencek, aranyos, hogy mint friss felhasználó, cumis ikonod van, de pár száz vagy ezer km megtétele után te lehetsz az utak királya! Azt remélem, hogy nem kell ecseteljem, hogy megbökhetjük az ismerősöket, csoporttársakat és 10km/h alatt még nyilvánosan cseveghetünk is (bizonyos sebesség fölött ránk szól, hogy a vezetésre figyelj!) vagy hozzászólhatunk a torlódási jelentéshez, hogy már lazább a dugó mert közösségi vezetésről csicseregnek a twitterek is.

Tizenéves koromban a kéziváltós, pedálos Simpson volt Talma csúcsgépe, minap vettem meg a kilencedik 2 Terrás zsebben merevedő lemezem…, 11 éve kitaláltam a StreetView elvét, de nem írtam belőle diplomadolgozatot, mert lehurrogtak, hogy hülye vagy, a billentyű kesztyűt már meg sem említem vagy az elektromágneses tűzhelyet vagy az intelligens utcalámpa ötletem, ami forgalmat is figyel vagy a hegyekben eltévedt vándor héliumos GPS segélykérő kolbászát…Mi jöhet még? Nincs új a nap alatt - mondják. Pedig van! Rengeteg újdonság van. Minden nap csak vannak, akik komolyan veszik: „Csináljuk meg!”

A Waze megér egy misét. Ki lehet próbálni és mivel Facebook-függőség van, Waze és Netidők-függő lettem. Nekem nagyon bejött, bár nem árt, ha van egy papírtérkép, mert addig okos a telefon, amíg az aksi bírja waze :-).

Matolcsi Ferkó

Október elején a Google hivatalosan is bejelentette saját blogjában, hogy az egyik kutatócsoportja olyan autó kifejlesztésén dolgozik, amely képes emberi beavatkozás nélkül is közlekedni. Három prototípussal végzik az országúti kísérleteket, összesen már több mint kétszázezer kilométert tettek meg a Szilícium-völgy útjain.

A hír nem okozott különösebb kavarodást, gyorsan továbbléptek rajta az emberek. Pedig ez több mint érdekes, egy rövid pillanatra felvillant a fátyol a Google kulisszáiról, és sejthetővé váltak a cégóriás további tervei.

Az önműködő autóról már évtizedek óta ábrándozunk, lehetőségeiről, hasznosságáról bővebben itt olvashatunk. Az autóiparban teret hódító elektronika lehetővé is teszi ennek a technológiai alapjait. Az első kísérletek és  a katonai felhasználása felett a DARPA bábáskodott, amelynek a kereteit egy évenként meghirdetett sivatagi verseny adta. Ennek kudarcairól és ritka sikereiről is olvashattunk már. De mi az oka, hogy a Google beszállt ebbe a versenybe, sőt óriási előretörést sikerült elérnie? Nézzük a tényeket.

Az önműködő autó működésének három feltétele van. A pontos helymeghatározás, egy pontos térképszolgáltatás, és egy mesterséges intelligencia, amely a járművet irányítja.  A műholdas navigáció elvileg már adott, ráadásul az ezen a területen várható változások alapjaiban változtatják meg a technológiát.

A Google internetes térképszolgáltatása szinte napról napra fejlődik és pontosodik. A folyamat szemmel láthatóan átgondolt, fokozatos lépésekben jelenik meg, bár némelyiknek a célja (értelme) előre nem is igazán látható.  Kezdődött az egész a Google Földdel, ami első ránézésre, csak pusztán érdekes és izgalmas szórakozás volt, gyakorlati haszna nem látszott a ráköltött százmillióknak. Azután elindult a térkép, az útvonaltervezés, és mindjárt egy remek szolgáltatássá állt össze az egész. Azután nem látszott sok értelme az épületek 3D modelljeinek elhelyezésének sem, és csak játéknak tűnt a sok problémát kavaró streetview szolgáltatás is.

Az októberi bejelentés azonban értelmet ad a folyamatnak. Ha van egy jól használható útvonaltervező rendszerünk, ismerjük a városi objektumok vizuális megjelenését és 3D-s kiterjedését, ezek az információk az önjáró autók adatbázisának alapjait képezi.  A Google az autó kifejlesztésével nem csak támogat egy hasznos technológiát, hanem egy óriási piacot teremt magának.  Mert jön egy új autós technológia, amelyet az emberek boldogan fognak vásárolni a nyújtott kényelme miatt, és ennek a technológiának egyetlen informatikai kiszolgálója a Google lesz. Az üzleti lehetőségek óriásiak.

Mire eljut a fejlesztés oda, hogy elkészül, és gyártásra alkalmassá válik az autóhoz szükséges szenzorkészlet, megfelelően fejlett lesz a mesterséges intelligencia, addigra eléri a szükséges fejlettségi szintet a mobil internet is, és a Google adatbázisa is készen fog állni. És akkor egy, csak egy legény lesz talpon a vidéken…

További elérhetőségek: