Netidők Blogtársaság

A napokban regisztráltam a Google+ oldalra. Első benyomások következnek, amikből kiderül kinek (nem) érdemes regisztrálnia a szolgáltatásra – avagy három érv a Google+ mellett és három ellene.

Először nézzük meg, hogy miért érdemes regisztrálni az újonnan indult közösségi szolgáltatásra:

1. Nem kölcsönösségi alapon működik az oldal: ellentétben a Facebook-kal vagy az iWiW-vel, de a Twitterhez hasonlóan a Google+-on nem kell minden kapcsolatnak kétoldalúnak lennie. Követhetek (vagyis bejelölhetek) másokat anélkül, hogy elvárnám, hogy ők is kövessenek. És nem muszáj „visszaigazolnom” azokat, akik bejelölnek (tehát egyszerűen csak követnek). Így eltűnik az a kényszer, hogy ismeretlen ismerősökkel kelljen „barátokká” válnunk.
2. Letisztult felület, egyszerű beállítási lehetőségek: a napokban látott napvilágot a hír, hogy a Facebook annak ellenére az egyik legutáltabb oldal (felhasználói élmény szempontjából), hogy nagyon népszerű. A Google+ viszont hozza azt a letisztultságot és egyszerűséget, ami miatt alapból szeretjük a Google szolgáltatásait. Különösen az android alkalmazásban érezhető ez.
3. Körök az ismerőseink rendezésére: azzal, hogy a Google+ segítségével az ismerősöket megadott körökbe rendezhetjük, akikkel külön kommunikálhatunk, lehetővé teszi, hogy az offline identitásainkat online is menedzselhessük a közösségi térben. Mások lehetünk a család, a kollégák, az egykori iskolai osztálytársak, a barátok számára. Úgy ahogy a való életben sem ugyanazt látják és kapják belőlünk. Ezzel a Facebook egyik sokat kritizált tulajdonságán képes túllépni a Google+.

Persze a Google+ (jelenlegi formájában) biztosan nem alkalmas mindenki számára. Mikor nem érdemes átváltani a Google+-ra?

1. Játékok és egyéb alkalmazások rendszeres használata a közösségi oldalon: ha mi elsősorban kikapcsolódni, játszani, vagy 1-2 kedvenc alkalmazást használni járunk a közösségi oldalunkra, akkor (egyelőre) ne váltsunk, mivel ezeket nem találjuk meg a Google+ induló szolgáltatásai között. Talán idővel változik a helyzet.
2. Ha nem szeretünk mindent elölről kezdeni: aki egyszer már felépítette magát az iWiW-en, Facebook-on, MySpace-en – hogy csak az (egykoron) legnépszerűbb közösségi oldalakat mondjam az elmúlt évekből – az esetleg már belefáradhatott az egészbe. A Google+ az újrakezdőknek való.
3. Félelem a Kis Nővértől (a Nagy Testvértől): a Google szolgáltatásai révén rengeteget tudhat rólunk, aki nem szereti ezt, annak nem javasolom, hogy a személyes kapcsolatrendszerét is kiteregesse a cég előtt.

Persze ez csak az én véleményem. Ha Te szeretnél saját magad véleményt alkotni, de még nem vagy fent a Google+ oldalon, írd meg az e-mail címedet privátban a Facebook-on és szívesen küldök meghívót.

Probesz

MySpace-ként összeomló Facebook, minden üzleti lehetőséget elszipkázó Google, egymással trécselő robotok, világmegváltást ígérő és közben vagyont kereső szilícium-völgyi vállalkozók. Néhány érdekes téma, abból az interjúból, amit a napokban olvastam Paul Saffo amerikai futurológussal. Nézzük meg milyen lehet a jövőnk!

Aki olvas angolul, annak mindenféleképpen javaslom Matt Rosoff interjúját – bár nem rövid, de minden sorát érdemes elolvasni. Nyilván egy ilyen blogposztban nem lehet egy hét oldalas interjút teljes egészében visszaadni, ezért csak néhány olyan gondolatot emelnék ki, amelyek számomra érdekesebbek voltak, a részleteket pedig az eredeti írásban meg lehet nézni.

Az első érdekes elem a Facebook-kal kapcsolatos megjegyzés, amely szerint az oldal ugyan sikeresen oldotta meg, hogy összekapcsolja az embereket, azonban rövid időn belül meg kell oldania az oldalon belül folyó kommunikáció megfelelő kontextusba helyezését. A hétköznapi életben ugyanis a kommunikáció mindig megfelelő közösségben, közegben folyik, sosem egyszerre az összes ismerősünkkel beszélünk. Miért kellene az egyetemről ismert ezer éves „havernak” és a szakmai életből ismert kollégánknak beszélgetnie egymással, egyáltalán mi közük van egymáshoz? – kérdezi Saffo. Véleménye szerint, ha ezt nem tudja orvosolni a közösségi oldal, akkor könnyen a MySpace sorsára juthat, és a süllyesztőbe kerülhet, miközben egy olyan szolgáltatás lép a helyére, amely sikerrel oldja meg ezt a kihívást. Talán éppen a Google.

A másik gondolatébresztő megjegyzés éppen a Google működésére vonatkozott. Ezek szerint a keresőkirály újfajta működési logikát hozott az üzletbe, mivel úgy terjeszkedik akár a taplógomba, amely minden táplálékot felszív maga körül és lehetetlenné teszi, hogy bármi más megmaradjon ott, ahol ő található. Magyarra fordítva úgy működik a Google, hogy ahová beteszi a lábát, ott teljesen ellehetetlenít minden más üzleti modellt, míg végül nem marad versenytársa a területen. Például a Google megvásárolta a Keyhole-t, létrehozta belőle a Google Maps-et és lehetetlenné tette, hogy egy tisztán csak térképekkel foglalkozó cég versengjen vele ezen a piacon.

A harmadik meglátás, amit kiemelnék a következő „nagy dologra” vonatkozik. Saffo szerint ezek a robotok lesznek. Egyrészt a szenzorok, érzékelők, kamerák és különböző miniatürizált elektronikus mérőműszerek ára annyira leesett, hogy gyakorlatilag mindenbe szinte ingyen bele lehet építeni őket. Jól látszik ez például a mobiltelefonoknál. Másrészt ezek a műszerek beépíthetők bármilyen tárgyba, ami a dolgok internetjének (internet of things) elterjedésével a tárgyak közötti kommunikációt hozhatja magával. A mostani számítógépes kütyük gyakorlatilag szinte robotoknak tekinthetők, csak éppen a kerekek hiányoznak róluk. A Google egyébként nem véletlenül kísérletezik a vezető nélküli autóval – ez ugyanennek a trendnek a fontos része.

Végül a negyedik dolog, amit megemlítenék az interjúból, az a szilícium-völgyi innovátorok természete. Saffo szerint két dolog hajtja ezeket az embereket, egyrészt, hogy meggazdagodjanak, másrészt, hogy megváltoztassák a világot. Mintha egy angyal ülne az egyik vállukon, aki azt súgja a fülükbe, hogy tedd jobb hellyé a világot – és egy ördög a másikon, aki azt mondogatja, hogy keress rengeteg pénzt! Az igazán sikeresek azonban képesek egyensúlyban tartani a két dolgot, jobb hellyé teszik a világot, miközben az a jutalmuk, hogy meggazdagodnak. Aki csak a pénzre hajt, annak többnyire nem jön össze, mivel a sikerhez társadalmi kapcsolatokra van szükség, ez pedig nem növekszik, ha csak a pénzre koncentrálunk.

A legvégére pedig egy tipp Paul Saffo-tól, amit eddigi pályafutása során egyfajta hüvelykujjszabályként is használt: „ha rövid távon sikert akarsz elérni, akkor valami olyasmit keress, ami kb. 20 éve nem sikerül” – úgy látszik ugyanis, hogy húsz év után jön a fordulópont, amikor valakinek összejön az, amivel addig mindenki felsült és beüt a főnyeremény. Így aztán miközben megváltoztatjuk a világot még meg is tudunk gazdagodni.

Pintér Robesz

Azt eddig is tudtuk a MySpace-ről, hogy veszített régi fényéből, és az is kijelenthető, hogy a világ egykor legnagyobb közösségi oldala haldoklik. Azt azonban nem tudtuk, hogy mennyire gyászos a megítélése. Az Anderson Analytics kutatása alapján az egyik legfontosabb csoportban, az amerikai diákok körében a MySpace nagyon „béna” (lame), a Facebook pedig „menő” (cool). Ráadásul 2010-hez képest látványosan romlott a MySpace megítélése, amiből úgy tűnik, hogy már késő megmenteni az oldalt, pedig a zenei profil erősítése egykoron járható út lehetett volna – állítja Tom H. C. Anderson, a kutatócég alapítója.

Az ábra alapján látszik, hogy nem egyszerűen ismeretlenségről vagy közönyösségről van szó, 2010-hez képest teljesen padlót fogott a MySpace. Akkor még több mint 50% mondta, hogy menő az oldal, most több mint 70% szerint béna.

Az is érdekes, hogy a Facebook annak ellenére növelte népszerűségét, hogy időközben a diákok szülei is csatlakoztak a közösséghez. A második legnépszerűbb közösségi szolgáltatásnak, a Twitternek pedig egyre inkább szélsőséges a megítélése, körülbelül egyforma mértékben (kb. 35-40%) gondolják menőnek és cikinek egyszerre. A többi oldal – így a LinkedIn, a Friendster vagy a Hi5 – leginkább közömbös a fiatalok számára, kb. 70% a neutrális se nem menő, se nem ciki kategóriába rakta őket. Persze nagyon valószínű, hogy e mögött teljesen más okok húzódnak: a szakmai hálózati oldalként működő LinkedIn-hez még rendszerint túl fiatal ez a korosztály, a Friendster és a Hi5 pedig már régen eltűnt a süllyesztőben az amerikai fiatalok körében. Az adatokat elnézve várható, hogy ugyanerre a sorsra jut a MySpace is egy-két éven belül.

A kutatást 2010-ben és 2011-ben is 1000 amerikai diák megkérdezésével végezte az Anderson Analytics. Az ábra azokat a válaszadókat mutatja, akik egy öt fokú skálán a menő (4-es vagy 5-ös) és a béna (1-es vagy 2-es) választ jelölték meg.

Probesz