Netidők Blogtársaság

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

A mobiltelefon húsz év alatt – 1990-es bevezetése óta – szinte teljesen elterjedt Magyarországon. 2011 augusztusában 117 előfizetés jutott 100 lakosra (NMHH adat) és ténylegesen a lakosság körülbelül 80%-a rendelkezett mobiltelefonnal.

A közhiedelemmel ellentétben nincs mindenkinek mobiltelefonja hazánkban. A 117%-os „penetrációt” az adja, hogy sokaknak van kettő vagy esetleg három működő készülék a tulajdonában, az adat tehát a hívásfogadásra képes aktív SIM kártyák számát mutatja. Az igazság az, hogy minden ötödik magyarnak nincs mobiltelefonja. Nyilván ezek között sok a készülékhez a szülők szerint túl fiatal gyermek; a vonalas telefonnal rendelkező és legtöbbnyire otthon lévő idős ember; azok a kispénzű emberek, akik nem engedhetik meg maguknak még a mai árak mellett sem, hogy mobiltelefont tartsanak fent; végül azok, akik valamiért egyszerűen csak nem szeretnének mobiltelefont.

A mobiltelefon idehaza az egyik legelterjedtebb kommunikációs eszközzé vált. Az eszköz terjedése az elmúlt tíz évben (2000 és 2010 között) követte a kelet-európai trendet, viszonylag alacsony bázisról nagy lendülettel 2008 körül jutott a csúcsra és azóta nem változott érdemben (az utóbbi 2-3 évben nálunk stagnált, a két bemutatott visegrádi országban enyhén emelkedett a penetráció). Két további, ezen a téren igen fejlett európai állammal összevetve (Olaszország és Finnország), azt mondhatjuk, hogy a tíz év alatt jelentős hátrányt sikerült ledolgozni, de az olló nem zárult be, sőt Finnország esetében tovább nyílt 2008 óta:

Forrás: ITU, 2010

A hazai 117%-os adat európai összevetésben nem számít egyébként különösebben magasnak, megfelel a kontinens átlagának, világviszonylatban viszont hazánk a legfejlettebbek közé sorolható:

Forrás: ITU, 2010

Európán belül viszont – ahogy az alábbi térképen is látható –, Magyarország nem tartozik a legmagasabb penetrációval rendelkező európai országok közé (a térkép a 2009-es állapotokat mutatja), hazánk a „középmezőnyben” foglal helyet:

Forrás: Wikipédia, 2010

Mindent összevetve elégedetlenségre semmi okunk sem lehet, a mobiltelefon elterjedése igazi sikertörténetnek tekinthető Magyarországon. De vajon mi a helyzet az okostelefonokat tekintve? Ezzel foglalkozok a következő részekben.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

A napokban készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A következő hetekben a cikk alapján sorozatot indítok a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

1999-ben a finn információs társadalomról írtunk közösen könyvet az akkor a magyar Nokia menedzsmentjében dolgozó Élő Gáborral. Gábor a (már akkor sem teljesen) finn Nokia mobil információs társadalom vízióját szállította a könyvhöz. Úgy tűnik, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnő jövőkép mára kezd realitássá válni – csak sajnos éppen a Nokia maradhat ki belőle, ha nem sikerül időben felzárkóznia a versenytársaihoz.

A Nokia stratégiai célkitűzése az ezredfordulón az volt, hogy globálisan lehetővé váljon a bárhol hozzáférhető személyes kommunikáció az emberek számára. A cél egy olyan integrált eszköz elterjesztése volt, amely személyes kommunikációs menedzserként működik és képes a helyváltoztatás igényének megfelelni, azaz mozgás közben sem korlátozza a felhasználó elérhetőségét, cselekvéseit és kommunikációját.

Az új készülékkel – szólt a Nokia ígérete – akár készpénz nélkül tudnánk vásárolni a benne lévő kártya segítségével, vagy figyelhetné egészségi állapotunkat és rendszeres jelzést küldhetne a háziorvosunknak. De lehetővé tehetné azt is, hogy ne kelljen csak a technikai eszközök miatt a munkahelyünkre utaznunk: képes lenne irodaként funkcionálni. Lényegében átalakulna az a környezet, amelyben az ember eltölti élete javarészét: az otthoni, a munkahelyi és az utazás/közlekedés közbeni környezet. Végeredményben a mobil információs társadalom fejlődése – vélte a Nokia víziója – nemcsak új technikai eszközt hozna, hanem átalakítaná az emberi együttélést, a gyakorlati tevékenységeket, az időháztartást és forradalmasítaná az (üzleti) életet.

Az okostelefonok és még inkább a táblaPC-k, valamint a mobil internet mára gyakorlatilag elérhetővé tették a Nokia több mint tíz évvel ezelőtti álmát: bárhol és bármikor – ha nálunk vannak ezek a személyes kommunikációs eszközök és kapcsolódunk az internethez – úgy érezhetjük, mintha a megszokott infokommunikációs környezetünkben, otthon vagy az irodában lennénk: hozzáférhetünk a saját hálózatunkhoz, kapcsolatrendszerünkhöz, anyagainkhoz... A több százezernyi, okostelefonokra elérhető alkalmazás révén pedig nem csupán a fentebb kiragadott dolgokra lehet képes az okostelefonunk, hanem gyakorlatilag „szuperhősökké” változtathat mindannyiunkat: olyan dolgokra lehetünk képesek, amikre csak a képregényhősök, például pár másodperces részletből meg tudjuk állapítani egy zeneszám előadóját és címét, bármilyen felületről meg tudjuk állapítani, hogy vízszintes-e, meg tudjuk mondani merre van Észak, milyen időjárás lesz egy hét múlva.

2007, az iPhone megjelenése óta egyre fontosabbá válik az okostelefónia, de különösen az elmúlt egy-másfél évben gyorsultak fel az események, hogy az android platform szédítő térnyerésével 2011 második felére durva iparági háborúba torkolljanak a fejlesztések, amelyet egyszerre vívnak a bíróságokon, szabadalmi hivatalokban, szakmai kiállításokon, fejlesztői fórumokon és a kulisszák mögött. Mindez végeredményben a felhasználók és a piacok megszerzéséért folyik, amiből éppen ezért az egyszeri mobil- és okostelefon felhasználók profitálnak a legtöbbet, mivel egyre okosabb, jobb készülékeket vehetnek birtokukba.

Miközben azonban naponta több tucat érdekesebbnél-érdekesebb hír lát napvilágot az okostelefon piaccal és trendekkel kapcsolatban, addig a dolog reflektálása, kutatási elemzésekben való megjelenése meglehetősen elhanyagoltnak tűnik. Bár egyre fontosabbá válik hétköznapi életünkben az okostelefon, ijesztően keveset tudunk arról, hogy milyen hatással lehet az okostelefónia az életünkre, a társadalmi vagy éppen a gazdasági viszonyokra. Annyira gyorsan történik minden, hogy egyelőre egyszerűen nincs időnk tudományos igénnyel reflektálni rá: hipotéziseket felállítani, adatot gyűjteni, elméleteket gyártani, azokat közösen megvitatni majd finomítani rajtuk és megmérni az új hipotéziseink valóságtartalmát.

Persze nincs új a nap alatt, közel ugyanez történt az elmúlt tíz évben az internet elterjedése és kutatása során – csakhogy az sem történt ilyen szédítő sebességgel és az internet továbbra sem ér el annyi embert, mint a mobiltelefon – tehát korlátozottabb a hatása:

Míg a mobiltelefon előfizetők száma 2010 végére közel elérte a 8 milliárdot, addig internet előfizetőből „csak” 3 milliárdot találni. Az adatokat látva elmondható, hogy egy újabb robbanásszerű fejlődés bontakozik ki a szemünk előtt: mára a mobil szélessávú internet hozzáférés átvette a vezetést a vezetékes szélessávú internettől és gyorsabb fejlődési ütemet mutat 2009 és 2010 között, mint a vezetékes szélessávú internet bármikor korábban.

Amikor a World Internet Projektet az előző évezred végén elindították* – a kutatásban volt szerencsém magyar oldalról évekig részt venni – az egyik legfontosabb ok az internet penetráció rendszeres mérésére az volt, hogy nem szabad lemaradnunk a dologról csupán amiatt, mert a tudományos elemzések-kutatások ciklusa jellemzően 2-4 év. Ennyi idő kell ugyanis egy jelenség tudományosan elfogadható megméréséhez, megértéséhez, alapos interpretálásához, tudományos megvitatásához és az eredmények nívós folyóiratokban való publikálásához. A társadalomtudósok és elemzők nem képesek kellő mélységben olyan gyors társadalmi változásokat valós időben elemezni, mint az okostelefonok és a mobil internet térnyerése kapcsán kibontakozó változások, ezért különösen fontos az adatgyűjtés és időről-időre az összegzés, hogy később legyen majd miből rekonstruálni a történéseket és megmagyarázni mi történt, hogyan terjedt el az okostelefónia. Merthogy reméljük, egyszer erre is jut elég időnk.

A mobilok, okostelefonok terjedése, társadalmi-gazdasági hatása persze annyira szerteágazó, hogy lehetetlen egyetlen rövid blogbejegyzésben bemutatni. Amire a következő hetekben vállalkozok, hogy megpróbálok összeilleszteni néhány mozaik darabkát: dióhéjban bemutatni, hogy honnan hová jutott el a mobiltelefónia idehaza, mit mutatnak a legfrissebb felmérések az okostelefonokat illetően, végezetül arra a kérdésre próbálok választ keresni, hogy mi ennek az egésznek az ígérete, illetve milyen illúziókba ringathat minket a terület fejlődése, ha nem vagyunk elég óvatosak.

*Érdemes meghallgatni a magyar Modem Idők (az egykori Netidők) rádióműsor két, 1999-es riportját, amelyek az alapító Jeffrey Cole-lal és a magyar WIP kezdeményezőjével, Z. Karvalics Lászlóval, az ITTK akkori igazgatójával készültek:

• Internet és Társadalom – 10 éves kutatás indul (Jeffrey Cole professzor)
• A világháló hatásai a társadalomra interjú - Jeffrey Cole professzorral 2.rész (Dragon György). Ennek a kutatásnak Magyarország is részese lehet - Z. Karvalics László az ITTK igazgatója.

Ezúttal itt szeretnék köszönetet mondani a műsor készítőinek, elsősorban Szilágyi Árpádnak és Dragon Györgynek, hogy bábáskodtak a magyar WIP projekt elindulásánál.

Pintér Róbesz

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.

Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.

Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…

Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.

Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.

Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.

Probesz

Ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor 2011 is a vezeték nélküli technológiák éve lesz. Megnövekvő mobilos adatforgalom, felhő alapú operációs rendszerek, a hitelkártyákat felváltó mobilos fizetés és zöld technológiák – hogy csak néhányat emeljünk ki a Juniper Research előrejelzéseiből. Bár jómagam szkeptikus vagyok az ilyen jóslatok valóságtartalmát illetően, nem tehetek róla, mégis imádom az év végén megjelenő összegzéseket és különösen az előrejelzéseket. Persze az igazán hívőknek akár világvége is juthat 2011-re – mi inkább érjük be a vezeték nélküli technológiák friss trendjeivel.

Ezek szerint 2011 a mobiltelefonok, azon belül is, az okostelefonok éve lesz. Nézzük mi várható:

1. A megnövekvő mobilos adatforgalom már a 3G hálózatok kapacitásainak határát feszegeti.
2. Az „augmented reality” (kibővített valóság) megjelenik a mobilos játékokban és a kiskereskedelemben is.
3. Elindulnak az első felhő alapú operációs rendszerek mobiltelefonokra is.
4. A mobil bankolás kötelezővé válik az új számlák megnyitásakor.
5. A mobil eszközök elkezdik helyettesíteni a hitelkártyákat.
6. A mobil készülékekbe még több szenzor kerül (a giroszkóp, gyorsulásmérő és GPS mellé).
7. Jelentősen megnő a lottószelvények értékesítése mobilon, elsősorban az USA-ban, Európában és Kínában.
8. A mobil-specifikus fenyegetések miatt erősödik a kifejezetten mobiltelefonokra fejlesztett biztonsági megoldásokra az igény.
9. Kivásárlásoknak köszönhetően a közösségi vásárlás (és a mobil kuponozás) új szintre jut.
10. Még több gyártó növeszt „zöld szívet” és készít környezetbarát mobil eszközöket.

Aki a részletekre is kíváncsi, az az egyes trendek rövid magyarázatát a Juniper Research oldalán decemberben közzétett ingyenes jelentésben találja meg (angol nyelven). Aki pedig arra kíváncsi, hogy ennek mennyi valóságalapja van, de túl türelmetlen kivárni a jövő év végét, az megnézheti a kutatóintézet 2010-es évre adott előrejelzését, hogy vajon milyen mértékben váltak valóra. Jó olvasást!

Probesz

Nemrég repülőn utaztam, és a szomszédom út közben elővette a mobiltelefonját, csatlakoztatta a fülhallgatót, és elkezdett filmet nézni. Nem zavart senkit, gondolta, az unalmas, három és fél órás repülőúton szórakozik egy kicsit. Ám kisvártatva jött a zord légiutas-kísérő, és kikapcsoltatta a telefont. Szomszédom hiába hivatkozott arra, hogy hiszen repülő üzemmódban van a készülék, és most repülünk, nem volt vita, a készüléket teljesen ki kellett kapcsolni. Ekkor jutott az eszembe, hogy érdemes lenne elgondolkodni kicsit azon, hogy miért is nevezzük a repülő üzemmódot éppen így.

A repülő üzemmódnak tehát az a funkciója, hogy mobiltelefonban letilt minden vezeték nélküli, hálózati kapcsolatot. Erre akkor lehet szükség, amikor nem szeretnénk, ha a telefonunk megszólalna, de a hálózati kapcsolatot nem igénylő funkciókat (pl. határidőnapló, médialejátszó, képgaléria, játék stb.) használni akarjuk. Egyes készülékekben ugyanezt a funkciót offline módnak nevezik, ami egy merőben egyszerű, leíró funkciójú megnevezés, offine, azaz ’hálózaton kívüli’.

A repülő üzemmód olyan kifejezés, amely képi jelentést hordoz. Logikai úton magyarázható a jelentése, hiszen a repülőgépeken tilos mobiltelefont használni, mert a mobiltelefonok rádióhullámai, amelyeket a vezeték nélküli kapcsolat létrehozásához használnak, zavarhatják a repülőgép műszereit. Azonban ha letiltjuk a vezeték nélküli hozzáférését a készüléknek, akkor nincsenek rádióhullámok, nincs zavarás sem. Ezért a készülékek így elvileg használhatók a repülőgépeken. Innen a név: repülő üzemmód. Ez az üzemmód tehát a a tervezők elképzelése szerint az egyik tipikus alkalmazási területről kapta a nevét, ám természetesen nemcsak repülőn lehet használni így a készülékünket, hanem például tárgyaláson is, ha tudjuk, hogy szükségünk lehet a készülékünkben tárolt adatokra, ám nem szeretnénk, ha megcsörrenne a telefonunk.

Hiába a találó repülő üzemmód név, ha éppen a repülőkön lehet a legritkább esetben így használni a telefonunkat. Mindegy, egy unalmasabbnak ígérkező tárgyalás előtt, amikor átállítjuk a telefonunkat, legalább képzeletben egy pillanatra repülőre szállhatunk.

Bódi Zoltán