Netidők Blogtársaság

Emlékszem, a kilencvenes évek elején, több mint 20 évvel ezelőtt, karácsonyra egy másolt audio kazettát kaptam ajándékba, rajta az EMF zenekar Schubert Dip című albumával. Nagy érték volt számomra, rongyosra hallgattam - ezen volt az Unbelievable, a Hihetetlen című sláger (akinek nem mond semmit a zenekar neve, erre a számra talán emlékszik).

Most, ha meg akarok hallgatni egy zenét, felmegyek a Deezer streaming zenei szolgáltató oldalára, ahol több mint 20 millió zeneszám közül választhatok - miközben ezt írom, éppen az említett album szól (pedig a kazettát is megtaláltam és lejátszóm is van hozzá). Ha nem lenne Deezer előfizetésem, akkor a YouTube-on nézhetném, hallgathatnám ugyanezt a zenét, teljesen ingyen. Ma már szinte bármilyen zenét meg lehet hallgatni vagy be lehet szerezni az interneten. Nem az a gond, hogy azt a néhány zenét valahogy megszerezd, amit hallottál valahol és megtetszett, hanem, hogy hogyan válassz ebből a hatalmas kínálatból, hogyan döntsd el, hogy milyen zene érdekel, hogy mit is szeretsz. 20 évvel ezelőtti önmagamnak ez sci-fi lenne, nekem a hétköznapok része. Megvalósult sci-fiben élünk, csak nem vesszük észre...

De nem csak a zenehallgatás alakult át teljesen a számítógépnek, internetnek és az új technológiáknak köszönhetően. Az életem a 20 évvel ezelőttihez képest számos olyan csodás dologgal bővült ki, ami akkor maximum a tudományos-fantasztikus filmek világában volt elképzelhető. Hogy megértsük, ami most hétköznapi, mint a mobiltelefonálás vagy az internet, az ugyanolyan volt 20 éve, mint nekünk most a lézerkard, a transzportálás vagy az antigravitációs hajtómű: jó volna, ha lennének, de nem tudjuk elképzelni, hogy belátható időn belül elérhetőek legyenek számunkra.

Összeszedtem 10 dolgot, amik 20 évvel ezelőtt maximum egy tudományos-fantasztikus történetben kaphattak volna szerepet, ma meg szinte ingyen használhatja őket bárki és fel sem tűnik, hogy ezek olyan csodálatos dolgok lennének, pedig azok:

1. bármikor tudsz beszélni a szeretteiddel, barátaiddal vagy akár ismeretlenekkel, szinte az egész világon (mobiltelefon)
2. bármikor, szinte bárkinek tudsz levelet írni a világon bárhova - mindezt teljesen ingyen (e-mail)
3. szinte az összes ismerősöddel, barátoddal, egykori baráttal, osztálytárssal valós időben, teljesen ingyen tudod tartani a kapcsolatot, ha akarod, így tudhatod mi van velük (közösségi média)
4. ha meg akarsz nézni egy filmet, sorozatot vagy egy zenei klipet, akkor megkeresed és megnézed - akkor, amikor akarod, ott ahol akarod (pl. YouTube, torrent, stb.)
5. ha valamire kíváncsi vagy, otthon vagy menet közben meg tudod nézni egy hatalmas számítógépes adatbázisban (internetes keresés)
6. egy kis készülék segítségével a világ bármely pontján meg tudod mondani, hogy pontosan hol vagy, sőt az útba is igazít, illetve megmondja a menetrendet is (GPS, útvonaltervezés)
7. ha elmész biciklizni, túrázni vagy futni, egy kis készülék megmondja, hogy mekkora távot tettél meg, merre mentél (sport alkalmazások okostelefonon)
8. szinte bármilyen zenét meghallgathatsz egy fix, alacsony havi díjért (streaming zenei szolgáltatók, pl. Deezer vagy Spotify)
9. egyből meg tudod nézni a fotókat és videókat, amiket csináltál, nem kell hozzá előhívni őket - sőt, el is küldheted, megmutathatod másoknak, akik ott sincsenek. Mindezt ingyen.
10. egy csomó játékkal játszhatsz teljesen ingyen ugyanazzal a készülékkel, nem kell külön kvarcjátékot venned hozzá (játék alkalmazások okostelefonon).

Direkt úgy fogalmaztam, hogy egy 20 évvel ezelőtti ember is megértse - bár biztos időbe tartana ezeket a dolgokat elmagyarázni valakinek, aki elég kíváncsi és a '90-es évek végén él. Ha így felsoroljuk ezeket a dolgokat - és korántsem teljes a lista, sőt, meglehetősen esetleges - akkor vesszük észre, hogy mennyi mindent megtehetünk ma, ami hihetetlennek tűnt régen és legfeljebb vágyódhattunk utána. Irigylem a mai fiatalokat és nagyon megértem őket, ha legszívesebben egész nap az interneten lógnának a kütyüjeikkel, azt hiszem én is ugyanezt tettem volna, ha ezek a hihetetlen dolgok 20 évvel ezelőtt rendelkezésre álltak volna.

Pintér Robesz

Első hallásra (vagy látásra) a legtöbb embernek feltűnik ha egy kifejezés idegen eredetű. Az idegenség a nyelvi rendszerben a laikus nyelvhasználóban – éppen a feltűnőség miatt – különböző reakciókat válthat ki: van a teljesen elutasító, van a teljesen elfogadó, sőt már szinte sznob és van a beletörődő értetlenkedő, aki nem érti ugyan az idegen kifejezéseket, de kényszerűségből, kényelemből (?) használja. A nyelvhasználat során viszont a sztereotip vélemények ellenére minden tisztázódik és egyértelművé válik.

Mielőtt egy konkrét példán keresztül elemezném az idegen eredetű kifejezések beillesztésének, meghonosodásának módjait, le kell szögezni, hogy ami idegen forrásból van, az nem feltétlenül van a befogadó nyelv kárára. Axiómaszerű tény, hogy a nyelv folytonosan változik, és egyszerre zajlanak bővülő, bonyolódó és egyszerűsödő, mennyiségi csökkenéssel járó változások. A nyelvi változás pedig értéksemleges, se nem javulás, fejlődés, se nem romlás, leépülés (természetesen vannak ilyen irányú változások is, de most az élő nyelvekről tárgyalunk).

Az e-mail már legalább húsz éve használatban van a magyar informatikai terminológiában és a köznyelvben is, hisz ez az alkalmazás már régóta közismert és népszerű, tehát beilleszkedett a köznyelvbe. A beilleszkedés a beszédbe, a magyar nyelv fonetikai környezetébe igen könnyen ment, mert csupa olyan hangot és hangkapcsolatot tartalmaz, amely a magyar nyelvben is szokásos, könnyen ejthető. Az írásképben, a helyesírásban már okozott a kezdeti időkben némi zavart, mert az e- forma rendkívül szokatlan volt a magyar írásképben, de húsz év alatt megszoktuk. Ráadásul az írásképben történt egy változás, amelynek következtében egyre gyakrabban elmaradt a kötőjel az e után: email.

Ezentúl pedig megszületett a formai honosítás is, vagyis analógiásan, illetve fonetikailag átírt változatok is létrejöttek: pl. ímél vagy imél, esetleg hangcserével, analógiásan emil. Ezek a megoldások csak mérsékelten népszerűek, ám előfordulnak.

Jellegzetes módszer a rövidítés, amely során az idegenszerű e- előtagot egyszerűen elhagyjuk, így marad a mail [mél]. Azzal is magyarázható ez a folyamat, hogy manapság már igen kevés funkciója van az e- előtagnak, hisz alig ír már valaki hagyományos levelet, tehát a levél az nyilvánvalóan elektronikus, így nem is kell azt külön jelölni. Magyar szövegkörnyezetben az angol mail [mél] forma egyértelműen azonosítja az internetes környezetet.

A másik honosítási eljárás, amikor belső szóalkotással alkotunk az e-mail helyettesítésére szavakat: pl. a nehézkes, ám pontos elektronikus levél, a rövidebb, ám igen ritka villámlevél vagy villámposta. Ez utóbbiak már kissé erőltetettnek és megkésettnek tűnnek, hisz az e-mail már beépült a közhasználatba.

A honosításnak tehát egyszerre kell megfelelnie a praktikum, a könnyű kiejtés és az esztétikum követelményeinek, de semmiesetben sem mehet szembe a közhasználattal.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Napi egy doboz cigi, 2-3 sör és 200 státuszfrissítés? Amerikai kutatók szerint nehezebb ellenállni az internet csábításának, mint az alkoholnak vagy a cigarettának. Ha éreztél már ellenállhatatlan kísértést, hogy azonnal megnézd a leveleidet vagy ránézz a Facebook-ra, akkor megkönnyebbülhetsz, a hiba nem benned van.

A Chicago University's Booth Business School kutatócsapata szerint – akiknek a kutatását nemrégiben a brit a Guardian ismertette – ugyanis az internet, elsősorban az e-mail vagy a közösségi médiumok, például a twitter olyan „alacsony költségű” kísértések, amelyeket könnyű kielégíteni, ezért igen nehéz ellenállni nekik.

A Würtzburg városban folyó kísérletben a kutatók arra kérték a résztvevőket, hogy egy kifejezetten csak a kutatás céljára használható Blackberry segítségével számoljanak be minden vágyról, késztetésről, kísértésről, ami éri őket. A kutatásban részt vevő 205, 18- és 85 év közötti alany hét napon keresztül napi 7 alkalommal kapott kérést arra vonatkozóan, hogy jelezze milyen vágyat, késztetést érez éppen vagy érzett az elmúlt 30 percben. A válaszadóknak azt is el kellett mondania, hogy milyen jellegű volt ez a vágy, mennyire volt erős, ellen tudtak-e neki állni és nem ütközött-e az más vágyakba.

A részleteket illetően ajánlanám a Guardian cikkét, itt csak néhány dolgot emelnék ki. Az egyik érdekes eredmény, hogy a média – ideértve az internetet – területén tapasztalták legmagasabb arányban az önkontroll kudarcát, míg a sportolási vágynak vagy a szexuális késztetésnek sokkal könnyebben tudtak ellenállni az emberek. A kutatást vezető Wilhelm Hofmann szerint a média „sikerének” az lehet az oka, hogy egyrészt nagyon könnyen hozzáférhető, másrészt úgy érzik az emberek, hogy „alacsony költséggel” jár, így nem gond, ha engednek a kísértésnek. A cigaretta vagy az alkohol esetében magasabbak ezek a költségek, mind pénzügyi, mind más értelemben, emiatt sokkal ismertebbek is. A média viszont, mint például az internet, szinte észrevétlenül képes „ellopni” sok ember idejét, ha nem figyelnek oda.

Pintér Robesz

Ha egy e-mail nem ér célba, mert a továbbítás során valamilyen hiba történt, akkor előfordul, hogy kapunk egy hibaüzenetet, amely tájékoztat a rendellenesség tényéről, és megnevezi annak az okát is. Ennek az üzenetnek a feladója gyakran a Mailer Daemon. Vajon mit keres ebben a szerkezetben a démon szó?

Image: David Malkoff

A démonok az európai és a világ számos kultúrájában megtalálhatók, és jellemzően az isteni, túlvilági, illetve az evilági, halandó lények közötti pozíciót foglalják el. Kultúránként eltérő mértékben, de a mitológiai démonok lehetnek jók és rosszak is. Az európai kultúra démon fogalma leginkább a görög mitológiai démonokra vezethető vissza, akik az istenségek és a halandók között foglaltak helyet, későbbi interpretációkban akár félisteni jelleget is ölthettek. A démonok Zeusz akaratából, a jót, a jószándékot képviselték, ám az ókori görög írásos emlékekben is, így például Platónnál is a démonok jó és rossz csoportokra voltak felbontva (eudaemon – jó démon és kakodaemon – rossz démon). A démonok a görög mitológiában megtestesülés nélküli, nem látható, de létező, érezhető lények voltak. Egyes személyeknek, illetve akár népeknek is lehettek démonai, akik védelmezték, óvták őket, illetve ártó szelleműek, rossz természetűek is lehettek.

Egy görög mitológiai démon mozaikábrázolása

A keresztény kultúra a démonok kettős, jó-rossz természetét feloldja, és a kora kereszténységben a jó természetű démonok inkább angyalok formájában jelentek meg, míg a démonok maradtak a rossz természetű erők megtestesítői. Majd a démon az ördög, a boszorkányság megtestesítőjévé vált. A mai köznapi jelentésrétegben (tehát mellőzve a vallási és a mitológiai konnotációkat) a démonok, a démonizálás a hatalmas, ártó jellegű erővel rendelkezés, illetve az azzal való felruházás kifejezője, például gyakran fordul elő a politikai frazeológiában a szembenálló erők démonizálása.

13. századi kézirat démonábrázolása a keresztény felfogásnak megfelelően

A démon latin közvetítéssel került az európai nyelvekbe, így a magyarba is, a latin írásmódja daemon, ami a görög δαίμων (daimón) átírása.

Az informatikában a démon (daemon) leginkább a UNIX típusú sokfeladatos (multitask) operációs rendszerekre jellemző, ahol a démonok háttérben futó programok, amelyek egy-egy folyamatot kezelnek, felügyelnek. Így a Mailer Daemon (levelező démon) a levélküldési folyamatot felügyeli. Azért lett éppen démon ez a szoftvercsoport, mert az MIT mérnökeinek megtetszett a fizikából a Maxwell démona kifejezés. Ez egy híres fizikai gondolatkísérlet szereplője, egy elképzelt lény, aki a képzeletbeli kísérletben folyamatosan szerepel a háttérben és egy feladatot hajt végre. Itt a metaforikus elnevezés alapja: a UNIX-os démon és James Clerk Maxwell démonja ugyanazzal a funkcióval rendelkezik, tehát közös a nevük. Ám mindennek a kulturális háttere egészen az ókori mitológiáig vezethető vissza.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Érdekes ötlettel állt elő a héten az FSZB, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. A KGB utódszervezete (sokak szerint csak a név változott) le akarja tiltatni Oroszországban a Gmailt, a Hotmailt, és a Skype-ot. Az indoklás szerint ezek a szolgáltatók olyan kódolást használnak, amelyek révén ellenőrizhetetlenek lesznek az átáramló információk az FSZB számára.

Hogy mit jelent ez magyarul? Az FSZB dühöng, hogy ezeket a szolgáltatókat nem tudja lehallgatni. Az információk ellenőrizhetetlenül áramolnak, vagy is nem tudnak belehallgatni két skype-oló beszélgetésébe, és nem tudják elolvasni a Gmailes és Hotmailes leveleket. Ez egy ilyen jól ellenőrzött államban elképzelhetetlen.

Viszont ebből automatikusan adódik a következtetés: az FSZB minden mást képes ellenőrizni. El tudja olvasni a hazai szolgáltatók levelezését, le tudja hallgatni a mobil és vonalas szolgáltatókat. Vagyis totális ellenőrzést gyakorol az internet felett.

Ebbe rondítanak bele ezek a gaz imperialista szolgáltatók. Jönnek ezekkel az áldemokratikus kapitalista lózunggal, miszerint szólásszabadság, meg emberi jogok, pedig csak a rendszerükben lévő rendetlen anarchiát próbálják leplezni. Bezzeg a rendezett Oroszországban ott nincs helye az ilyen államra veszélyes lazaságnak.

Ezért a probléma megoldására kormánybizottságot alakítottak, munkacsoportot hoztak létre, amelynek október elsejéig kell megoldást kínálnia kormánynak.

Már maga az ötlet is óriás felháborodást keltett, nem csak a jogvédő szervezetek háza táján, de még az elnök emberi jogi tanácsadó testületének elnöke is felszólalt az ötlet ellen: „Ha nem tudjátok lehallgatni, oldjátok meg!”

Már maga az ötlet is azt bizonyítja, hogy ebben az országban sok minden nincs rendben. De még elérhetik a céljukat, hogy rálássanak az információkra. Nem kevés hacker él az országban, sok köztük a hazafias érzelmű, de biztos akad olyan leleplezett hacker is, akit a büntethetőségével szoríthatnak sarokba. Vagyis van ép elég szellemi tőke, amelyet a cél elérése érdekében mozgósítani lehet.

Az azonban még mindig látszik, hogy fenn, a döntéshozó helyeken még mindig nincsenek tisztában az internet működésével. Már most is módszerek tucatjai vannak arra, hogy tud két ember úgy társalogni, hogy senki ne tudja lehallgatni őket.

Toochee, a Galaktikus