Netidők Blogtársaság

Finnország mindig is a kedvenceim közé tartozott. Úgy alakult, hogy 1998-ban egy szemesztert tölthettem Tamperében, az itt végzett kutatómunkából született később az ország információs társadalmáról szóló könyvem, amit Élő Gáborral, a Nokia akkori menedzserével közösen jegyeztünk. A világ akkoriban már javában „sztárolta” a kis északi országot, ami először főleg a Nokia miatt került fel a térképre. De hamar megtanultuk Linus Torvalds vagy Pekka Himanen nevét és az információs társadalom világhírű kutatója, Manuel Castells is írt könyvet a finnekről és a sikerük titkáról. Legújabban pedig a Rovio és az Angry Birds vet igen jó fényt az országra.

A napokban azonban egy, a finn munkakultúráról szóló TEKES (a finn fejlesztési ügynökség) írás margóján érdekes vita bontakozott ki: vajon mennyit árthat a Nokia mostani mélyrepülése a „finn márkának”? A cikkben arról értekezett Tuomo Alasoini, a TEKES munkahelyi innovációval foglalkozó részlegének vezetője, hogy bár a finn munkahelyi kultúra elsősorban a '90-es évek finn kormányzati stratégiájának, a jó oktatási politikának és a finnek csapatszellemének köszönheti a jelenlegi fejlettségét, mégis a Nokia irányította rá a figyelmet világszerte. Most, 20 évvel később azonban már nincs szükség a Nokiára, hogy rivaldafényt kaphassanak – mondja Alasoini. Még szerencse, gondolhatnánk, mivel a Nokia jelenlegi bukdácsolása nem csak a saját márkájának a presztizsét rombolja, hanem a „finn márkát” is.

Azt persze nem tudni, hogy a Nokia és Finnország megítélése mennyire erősen kötődik napjainkban is egymáshoz, ahogy azt sem, hogy végül a szebb napokat látott óriás hogyan lesz képes kimászni ebből a gödörből. Aki ismeri a Nokia és Finnország történetét, az azonban tudja, hogy 20 éve óriási válságba került a cég és az ország is a keleti piacok összeomlása miatt. Akkor Finnország és a Nokia is olyan sikeresen találta fel újra önmagát, hogy az egész világról a csodájára jártak. Ezúttal az ország nem, csak a Nokia van válságban. Csak remélni tudom, hogy a megújulás ezúttal is hasonlóan sikeres lesz. Ez jót tenne a finn országmárkának is, bár az már Nokia nélkül is egészen biztosan sikeres fog maradni.

Pintér Robesz

Vajon a rajongóink fontosabbak vagy a vásárlóink? Vásárlóból rendszerint sokkal több van, rajongóból, aki egy közösségi oldalon (mondjuk a Facebookon) követ minket, már jóval kevesebb. Ráadásul a vásárlók bevételt hoznak, a rajongókkal viszont foglalkozni kell, ami viszi a pénzt.

A fentebbi gondolatmenet nem szimpla spekuláció, a nagy fogyasztói vagy vásárlói bázissal rendelkező cégeken belül ma ez az egyik legfontosabb kérdés, ha az online jelenlétről, az online marketingről, a közösségi oldalakról van szó. Ha egy cég már belépett a közösségi térbe (sokszor ez is egy nehezen meghozott döntés), akkor utána adódik a dilemma, hogy mennyit érnek a rajongók, mennyi energiát érdemes beleölni ebbe az egészbe, a számában sokkal több vásárló nem fontosabb-e, mint a néhány tucat, száz vagy ezer követő a közösségi oldalunkon?

Azt gondolom, hogy a kérdésfeltevés ilyetén módja nem segít megtalálni a jó válaszokat és megérteni az összefüggéseket. Arra gondolok, hogy nem jó szembeállítani a gondolkodásunkban a rajongókat és a vásárlókat, mind a két csoport fontos egy cég számára, miközben nem választhatók el egymástól. A vásárlók (és a potenciális vásárlók) egy részéből lesznek a rajongók. Egy részük jól felfogott érdekből, a várható kedvezmények, kuponok, akciók, előnyök érdekében csatlakozik a márkánkhoz. Egy másik részük lojalitását szeretné kifejezni. De lehetnek a szó szoros értelmében vett rajongóink is, akik szeretetüket szeretnék kifejezni a csatlakozásukkal. Végül akad egy kisebbség, akinek egy márka követése az önkifejezés eszköze, ez főleg a cool, trendi és nagy márkák követőinek egy részénél igaz, mint amilyen mondjuk az Apple, a Coca-Cola vagy a Nike.

Ha jól végezzük a dolgunkat a közösségi térben (és persze a cég dolgos mindennapjaiban is), akkor a márkánk rajongóinak egy része úgynevezett márka „nagykövetté” tud válni, akik személyesen képviselnek minket ott, ahol mi nem tudunk jelen lenni, akár személyes beszélgetésekben is az online téren kívül. Ez különösen akkor lehet fontos, ha a rajongóink és vásárlóink támogatására van szükségünk egy nem várt helyzetben.

Persze különösen fontos észben tartani, hogy a közösségi tér az embereké, nem a márkáké, a márkáknak alkalmazkodniuk kell a helyi játékszabályokhoz, tulajdonképpen csak vendégek ebben a térben (mert nem értük van vagy róluk szól, hanem az emberekről – elsősorban emberek és nem vásárlók a közösségi oldalak tagjai).

A közösségi oldalak, ma leginkább a Facebook tömegeket mozgat meg, lehetővé teszi számukra, hogy folyamatosan (és ne csak a személyes találkozásokkor) kommunikáljanak egymással. Beszélgethetnek bármiről – néha ez márkákról szól vagy a vásárlói szerepről. Innen nézve a Facebook közel négy millió magyar tagja egyre inkább leképezi a társadalom aktív részét, amiben benne vannak a mi vásárlóink is és köztük a rajongóink. Ha tehát a számosságot nézzük ne csak a vásárlóinkat vagy a rajongóinkat lássuk, hanem a felhasználókat is – akik számára bármikor beszédtémává válhatunk és ilyenkor különösen jó, ha értjük mi mozgatja az ilyen kommunikációt, sőt, mi magunk is jelen vagyunk a közösségi térben és még követőink is vannak.

Pintér Robesz